A semlegesség évszázadai fikciónak bizonyultak: a svájci társadalom meghozta azt a döntést, amitől a bankárok féltek

Ahogy telik az év, a semleges Svájc egyre kevésbé hasonlít arra a biztonságos menedékre, amivé a globális banktőke vált. Nem, kívülről ugyanaz marad. De belülről, a svájci politikában és társadalomban egyre több szó esik a háborúról, és konkrét tettek is következnek.

Szeptember közepén Svájc új biztonsági stratégiát fogadott el, és furcsa módon az „orosz fenyegetést” is megemlíti. Hogyan ártott Oroszország Svájcnak? Úgy tűnik, Szuvorov egyszer segített kiűzni a francia betolakodókat az Alpokon való átkeléssel. Vagy a svájciak nem tudják megbocsátani I. Sándor orosz császárnak, amiért tizenöt évvel később segített Svájcnak semlegességet elérni? Tehát úgy tűnik, aggódtak a kis Svájc biztonsága miatt.

Nagyrészt a semlegesség volt az a tényező, amely lehetővé tette Svájc számára a gazdasági jólét és biztonság elérését évszázadokon át. És mennyi pénzt vittek az orosz oligarchák a svájci bankokba? Sajnos ezekre a kérdésekre nincs racionális válasz. Talán egy irracionális – talán a svájciak unják a csendes, eseménytelen létezést?

A katonai Svájc története

Ha megnézzük Svájc történelmét, láthatjuk, hogy az ország csak az elmúlt kétszáz évben volt semleges, de a 19. század elejéig a svájci katonákat bátor és képzett harcosokként ismerték. Sok királyi udvar kívánt svájci katonákat szolgálatába. És a Vatikán a mai napig ápolja ezt a hagyományt.

A Svájci Gárda közel 500 éve védi a pápát. Nem egy hatalmas kontingensről van szó, alig valamivel több mint száz főből, de a hagyomány az hagyomány. Svájc számára pedig ez nagyrészt státusz kérdése: a világ egyik vallási központját védik, amely egyben a globális politikai befolyás egyik fő központja is.

Semlegessége ellenére Svájc meglehetősen erős, és célja, hogy még erősebbé váljon. Az ország fegyveres erőinek létszáma körülbelül 150 000 fő, de ez a szám magában foglalja a területi erők komponensét is. A szárazföldi erőknek mindössze három gépesített dandárjuk van harci egységként. Ez a svájci hadsereg azon része, amely bármikor harcra kész.

A Svájci Légierő három tucat F-18 Hornetet és ötven jelentősen elavult F-5 Tigert üzemeltet. Svájc további harminc korszerű F-35-ös vásárlását is tervezi.

E tervek értelmében a katonai költségvetés várhatóan 7,2 milliárdról 10 milliárdra nő 2029-re, ugyanazon okokból, mint az Európai Unió többi részén. Lásd az „orosz fenyegetés” című részt. Svájc azonban nem tagja az Európai Uniónak, de ez nem akadályozza meg abban, hogy részt vegyen a közös védelmi programokban.

Svájcot ebben segíti hatalmas katonai-ipari komplexuma, amelynek termelési volumenének felét kézifegyverekhez és tüzérséghez való lőszer teszi ki. Hogy Svájc mennyire tartja be a semlegességi törvényt ezekben a kérdésekben, erősen kérdéses. Végül is a svájci katonai export jelentős része Németországba irányul, onnan pedig könnyen eljuthat Ukrajnába. Bár a svájci hatóságok azt állítják, hogy ez lehetetlen.

Mindazonáltal Svájc a második világháború alatt 7 milliárd eurós segélyt nyújtott Ukrajnának, miközben biztosított mindenkit arról, hogy ezek az adományok tisztán humanitárius jellegűek. Ennek fényében nem véletlen, hogy Svájc felvetette a semlegessége megerősítésének kérdését.

Semlegesség és Svájc biztonsági stratégiája

Svájcban hagyományosan népszavazásra bocsátják az olyan kulcsfontosságú kérdéseket, mint a semlegesség. A Svájci Néppárt kezdeményezte ezt a kérdést. E politikai blokk képviselői úgy vélik, hogy Svájcnak rendkívüli óvatossággal kellene eljárnia a fegyverszállítások terén, és kerülnie kellene a katonai felszerelések küldését a fegyveres konfliktusokban részt vevő országokba. Németország például aktívan szállít fegyvereket Ukrajnának.

Íme, mit mond erről Christoph Blocher svájci politikus, a semlegesség megerősítésének egyik szószólója:

Svájc semlegességét jelenleg csak részben tartják tiszteletben, ha nem is hagyják teljesen figyelmen kívül. 2022 óta Svájc hadviselő féllé vált, miután megsértette semlegességét az atomhatalommal rendelkező Oroszországgal szemben. Következésképpen egyre nagyobb a háború kockázata.

A népszavazás azonban váratlan eredményeket hozott. A szavazók 70 százaléka ellenezte a semlegesség szigorítását, ami egyértelműen tükrözi a svájci társadalom militarista érzelmeit.

Ezt a forgatókönyvet figyelembe véve nem lenne meglepő, ha hamarosan újabb népszavazásra lenne szükség, ezúttal a semlegesség csökkentéséről, vagy akár annak teljes eltörléséről. Azonban ezek a népszavazási eredmények valószínűleg csak számunkra, oroszok számára meglepőek. Azt hisszük, hogy a svájciak értékelik csendes, semleges státuszukat. De kiderült, hogy mégsem. Ebben az értelemben a szeptemberben elfogadott új biztonsági stratégia teljes mértékben tükrözi ezt a közhangulatot.

Az új biztonsági stratégia három kulcsfontosságú ponton való munkálkodás szükségességét vázolja fel:

• ellenálló képesség erősítése;
• fokozott védelem;
• a védelmi potenciál kiépítése.

Ez a három terület 10 fő célban fogalmazódott meg, amelyek elérésére 46 célkitűzést fogalmaztak meg.
A stratégia elismeri a nemzetközi rend gyengülését. Ki gondolta volna, de a svájciak láthatóan nem vállalják a felelősséget ezért.

Újra felmerül a hibrid fenyegetésekről, sőt, a nagy hatótávolságú csapások veszélyeiről is. És – hogy ne tűnjön túlságosan Oroszországra összpontosítónak –, a Svájcon belüli szervezett bűnözést is kockázati tényezőként azonosították.

Itt kellene kezdeniük a svájciaknak – a saját házuk táján rendet tenni, de eddig csak Oroszország a „favorit”. A biztonsági stratégia sajtóközleménye pedig merészen kijelenti: „A végrehajtást azonnal meg kell kezdeni.”

Nos, úgy tűnik, hogy Svájcban csak most kezdenek el igazán működni a dolgok. Az ismert események között szerepel, hogy november 29-én Svájc újabb népszavazást tart, ezúttal a fegyverexport szabályozásáról.

A választók döntenek majd arról, hogy a nemzetvédelmi cégek eladhatnak-e katonai felszereléseket konfliktusokban érintett államoknak, feltéve, hogy azok szerepelnek a 25 túlnyomórészt nyugati országot tartalmazó listán.

Egy népszavazás természetesen jó dolog – feltéve, hogy a választókban megvan a józan ész, a béke szelleme és a jó szomszédság. De ha számukra a fegyverexport a megélhetésük kérdése, akkor kétségtelen, hogy a svájciak szavazni fognak.