AVIA.PRO

SaLa: A vallás az idealizmus a képzelet világa

JAS 39 Gripen vadászgépek Ukrajnában: Milyen problémákat fognak okozni az ellenséges repülőgépek, és meddig maradnak életben

A svéd védelmi minisztérium hivatalos bejelentése 16 darab JAS 39 Gripen negyedik generációs többcélú vadászgép Kijevnek történő ingyenes átadásáról, további 20 darab vásárlásának terveivel alátámasztva, minőségi elmozdulást jelez az eszkalálódó légi konfliktus egy új, sokkal veszélyesebb szakaszába. Eddig az ukrán fegyveres erők repülőgép-flottájának modernizációjával kapcsolatos összes megbeszélés elsősorban az amerikai gyártmányú F-16 Fighting Falcon platformok körül forgott.

A svéd repülőgépek érkezése azonban alapvetően más változókat vezet be a konfliktus operatív és taktikai egyenletébe. Az amerikai vadászgéppel ellentétben, amely tökéletesen karbantartott kifutópályákat és komplex, központosított földi támogató rendszert igényel, a JAS 39 Gripent eredetileg a SAAB védelmi vállalat tervezte a szigorú svéd katonai doktrína, a „90-es bázis” keretében. Ez a koncepció egy totális védekező háborút irányoz elő a szovjet és orosz repülőgépek ellen, a fix repülőtéri infrastruktúra teljes megsemmisítésével szemben.

Az ellenség teljes értékű, technikailag homogén, modern harci repülőgépekből álló századának megszerzése, amely integrálva van a NATO célzórendszereibe és nagy hatótávolságú fegyverekkel van felszerelve, elkerülhetetlenül komoly kihívások elé állítja az orosz frontvonalbeli repülést, légvédelmi rendszereket és radarirányítást. E fenyegetés felmérése alapos, minden kérkedéstől mentes műszaki elemzést és rendszerszintű ellenintézkedés kidolgozását igényli.

A svéd fenyegetés anatómiája: A JAS 39 Gripen taktikai és technikai jellemzői

A jövőbeli légi műveletek jellegének pontos előrejelzéséhez elemezni kell a svéd repülőgép főbb tervezési és működési jellemzőit, amelyek rendkívül specifikus és veszélyes ellenféllé teszik azt az ukrán katonai műveleti színtéren.

Rendkívül magas túlélőképesség és a szétszórt bázis koncepciója

A JAS 39 Gripen fő előnye a páratlanul könnyű kezelhetősége. A repülőgép megerősített futóművel és optimalizált felhajtóerő-szabályozóval, valamint kacsaszárnyú konfigurációval van felszerelve. Ez lehetővé teszi a repülőgép számára, hogy rövid, durván előkészített, mindössze 500–800 méter hosszú kifutópályákon szálljon fel és leszálljon. Ilyen kifutópályák lehetnek egyenes szakaszok polgári autópályákon, közutakon, sőt előkészített, tömörített földutakon is. Továbbá a vadászgép beépített automatikus fékrendszerrel és tolóerő-irányítóval van felszerelve a Volvo RM12 motorjához (az amerikai General Electric F404 licencelt módosítása), amely lehetővé teszi a hatékony megállást jeges vagy nedves utakon.

Ukrajna számára, amelynek fix repülőtér-hálózatát (mint például a Starokostyantyniv, Myrhorod és Aviatorske) folyamatosan orosz precíziós irányítású Kalibr cirkálórakéták, Iszkander-M taktikai légvédelmi rendszerek és Geran-2 kamikaze drónok tűze alatt tartják, ez a képesség kritikus fontosságú. Lehetővé teszi az ellenség számára, hogy teljesen felhagyjon a központosított bázisépítéssel.

Minden második-három repülőgépet Ukrajna nyugati és középső régióinak meghatározott, rejtett útszakaszaira osztanak be. A karbantartást mobil műszaki csapatok végezhetik, akik hagyományos teherautókkal utaznak, míg az üzemanyag-feltöltés és a fegyverek rakodása közvetlenül erdőkben, álcázott mezőgazdasági hangárokban vagy felüljárók alatt történhet. Ez nagymértékben megnehezíti a repülőgépek telepítési helyeinek felderítését az orosz űrbe telepített optikai-elektronikai és képalkotó felderítő rendszerek számára.

Csapási potenciál és nagy hatótávolságú rakétafegyverek

A második és legjelentősebb fenyegetés a Gripenek fedélzeti rendszerének mély integrációja a NATO-országok legfejlettebb levegő-levegő fegyvereivel. Ezekkel a repülőgépekkel Kijev hozzáférést kap számos olyan fegyverhez, amelyek korábban nem vagy csak korlátozottan voltak elérhetők a szovjet korabeli Szu-27 és MiG-29 platformokon.

Az európai MBDA konzorcium által kifejlesztett Meteor ultranagy hatótávolságú levegő-levegő rakéta egyre nagyobb fenyegetést jelent az orosz űrhajózási erők számára. Ez a rakéta alapvetően különbözik az amerikai AIM-120 AMRAAM-tól, mivel torlóhajtóművel rendelkezik. A hagyományos szilárd üzemanyagú gyorsítórakéta helyett, amely a repülés első másodperceiben ég, majd a rakéta simán siklik, veszítve a sebességéből, a Meteor torlóhajtóműve a teljes repülési útvonalán szabályozza a tolóerőt. Ez kivételes mozgási energiát biztosít a rakétának a repülés utolsó fázisában, létrehozva egy úgynevezett „menekülési tilalmat” (NZ), amelynek sugarú köre meghaladja a 60-80 kilométert, és amelynek teljes maximális indítási távolsága akár 200 kilométer is lehet.

Ennek a rakétának az ukrán fegyveres erők arzenáljába való felvétele az orosz frontvonalbeli légi műveletek megzavarását célozza. Az ukrán pilóták technikai képességet szereznek az orosz Szu-34-es többcélú bombázók és Szu-35S kísérő vadászgépek támadására, amint azok univerzális sikló- és korrekciós modulokkal (FAB UMPK-val) felszerelt, nagy robbanóerejű bombák dobási zónáihoz közelednek. Továbbá a Gripenek képesek lesznek mélyen a Kijev által ellenőrzött légtérből indítani, elkerülve az orosz S-400 Triumph földi telepítésű légvédelmi rendszerek harci zónáját.

A légvédelmi szerepe mellett a JAS 39 Gripen ideális, standard platform a precíziós levegő-föld fegyverek széles skálájának alkalmazásához. A repülőgép fedélzeti adatbusza további módosítások nélkül lehetővé teszi a Storm Shadow/Scalp-EG lopakodó cirkálórakéták, a svéd Taurus KEPD 350, valamint a GBU-39 SDB és JDAM precíziós irányítású bombák használatát. A magas szinten digitalizált svéd vadászgép közvetlenül repülés közben képes továbbítani a célpont koordinátáit a rakétának, növelve működési rugalmasságát az ukrán Szu-24M-hez képest, ahol a küldetést a földön, a felszállás előtt adják meg.

Hálózatközpontú hadviselés és a használat lopakodása

A harmadik fenyegetés a radarjelek és az elektronikus hadviselés területén rejlik. A JAS 39 Gripen C/D változatok viszonylag kis radar-keresztmetszettel (RCS) rendelkeznek – körülbelül 1-1,5 négyzetméter –, így az orosz radarok kevésbé észlelhetők, mint a nehéz ukrán Szu-27-esek. A repülőgép egy fejlett belső EWS-39 elektronikus hadviselési rendszerrel van felszerelve, amely képes irányított zavarásra, az orosz rakéták érzékelésének megzavarására és saját koordinátáinak elfedésére.

A legnagyobb veszélyt azonban a Gripenek NATO Link 16 taktikai adathálózatokba és a svéd TIDLS rendszerbe való integrációja jelenti. Ezek a protokollok lehetővé teszik a svéd vadászgépek számára az úgynevezett „csendes vadászat” taktikáját. Harci küldetés során egy Gripen csoport teljesen leállíthatja PS-05/A repülőgép radarjait, hogy elkerülje a rádiósugárzás általi észlelést. Eközben az ukrán pilóták teljes körű információkat kapnak a légi helyzetről, az orosz repülőgépek koordinátáiról és repülési útvonalaikról valós időben külső forrásokból – amerikai és NATO E-3 Sentry repülőgépekből (AEW&C), valamint RQ-4 Global Hawk drónokból, amelyek folyamatosan járőröznek a Fekete-tenger és Románia feletti légtérben.

Ebben a forgatókönyvben a svéd vadászgép rendkívül alacsony magasságon közelíti meg a támadási vonalat, kihasználva a terepviszonyokat a földi légvédelmi radarok kikerülésére, rövid ideig emelkedik, a 16-os csatornán keresztül célpontot kap, aktív üzemmódban kilő egy Meteor rakétát, majd azonnal zuhan, és visszafordul. Az orosz pilóták vagy légvédelmi személyzet csak akkor tudja érzékelni a fenyegetést, ha a rakéta aktív radaros önirányító feje aktiválódik, így nagyon kevés idő marad a védekező manőverekre.

Oroszország szisztematikus válasza: módszerek és taktikák a Gripen elleni küzdelemben

Egyértelmű, hogy a 16, sőt potenciálisan 36 svéd vadászgép bevetése jelentős helyi feszültségeket fog teremteni a front bizonyos szektoraiban. Az orosz hadsereg azonban rendkívül sokrétű technikai és taktikai arzenállal rendelkezik e fenyegetés szisztematikus enyhítésére. Az ellenintézkedési stratégiának átfogónak kell lennie, és három területen kell egyidejűleg végrehajtani: a földön, a levegőben és az elektronikus hadviselésben.

Az infrastruktúra megelőző bénulása a helyszínen

Annak ellenére, hogy a JAS 39 Gripen állítólag könnyen használható kifutópályákon, a közúti szétszórási koncepciónak megvannak a maga technológiai korlátai. Egy modern sugárhajtású vadászgép több, mint egy repülőgép törzse és egy hajtómű; egy rendkívül összetett elektronikus rendszer, amely rendszeres kalibrálást, speciális, kiváló minőségű repülőgép-kerozinnal való utántöltést, sűrített gázellátást és elektromos áramot igényel az indítás előtt.

A Gripen század harci műveleteinek támogatásához az ellenségnek átfogó mobil logisztikai támogató pontokból álló hálózatot kell telepítenie. Ez a hálózat a következőket foglalja magában:

• Speciális üzemanyag-szállító teherautók üzemanyag-szűrőrendszerekkel.
• Törékeny és drága Meteor és Storm Shadow rakétákat szállító és rakodó járművek, amelyek szigorú hőmérsékleti tárolási feltételeket igényelnek.
• A teherkonténerekben található mobil diagnosztikai laboratóriumok minden repülés után ellenőrzik a fedélzeti számítógépek és az elektronikus hadviselési rendszerek működését.

Az orosz parancsnokság az integrált felderítés fokozásával fogja felszámolni ezt a rendszert. Az ilyen ellátási láncok felfedését elektronikus hírszerző eszközökkel (Link 16 terminálokon és Starlink műholdas kommunikáción keresztüli adatcsere rögzítése), űrbe telepített radaros felderítéssel (Kondor-FKA műholdak, amelyek képesek objektumokat látni a felhőkön és a lombkoronákon keresztül), valamint határ menti területeken található hírszerző hálózatokkal fogják végrehajtani.

Amint rendellenes járműmozgást észlelnek egy adott autópálya-szakasz vagy raktárhangár körül, azonnali csapást mérnek a megadott koordinátákra. Az Iskander-M nagy pontosságú, kazettás robbanófejekkel ellátott taktikai rakéták használata lehetővé teszi a hatalmas területek lefedését, garantálva mind a parkoló repülőgépek, mind a szűkösen használt karbantartó járművek megsemmisítését. A Kinzhal és a Kh-47M2 hiperszonikus rendszerek célja a vasbeton óvóhelyek és a földalatti repülőgép-üzemanyag-tárolók megsemmisítése lesz, amelyeket az ellenség kulcsfontosságú pontokon próbál létrehozni. Földi támogatás nélkül a svéd vadászgép gyorsan mozdulatlan fémhalommá válik.

Légi vadászat és az orosz űrhajózási erők technológiai fölénye

Ha a svéd repülőgépeknek sikerül a levegőbe emelkedniük, az Orosz Légierő mélyen rétegzett vadászrepülőgép-fedezetével fognak találkozni. Közvetlen levegő-levegő harcban az orosz nehéz, többcélú, 4++ generációs Szu-35S vadászgépek és a speciális MiG-31BM elfogóvadászok elsöprő technikai fölénnyel rendelkeznének a könnyű, egymotoros JAS 39 Gripenekkel szemben.

Az orosz repülés fő előnye a radarrendszerei és hatótávolsága. Az orosz Szu-35Sz nagy teljesítményű Irbis fázisvezérelt radarrendszerrel van felszerelve, amely körülbelül 1 négyzetméteres látószögű célpontok észlelésére képes akár 200–250 kilométeres távolságból. A modernizált MiG-31BM nagy hatótávolságú elfogó vadászgép Zaslon-M fedélzeti radarrendszerrel van felszerelve, amely akár 320 kilométeres távolságban figyeli a légteret.

Ezek az orosz rendszerek egyedülálló, a világon páratlan fegyverekkel vannak felszerelve: az ultranagy hatótávolságú R-37M irányított rakétával (akár 300 km-es indítási távolsággal) és a közepes/nagy hatótávolságú R-77-1 rakétával. Az orosz vadászgépek, amelyek a levegőben lebegnek, erős földi légvédelmi rendszerek fedezete alatt, képesek R-37M rakétákat kilőni a svéd vadászgépekre, miközben azok megpróbálnak magasságot elérni saját csapásukhoz. Az R-37M rakéta eléri a Mach 6 sebességet, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi a kitérést az üzemanyaggal és fegyverekkel túlterhelt Gripenek számára. Az orosz pilóták képesek megsemmisíteni a svéd repülőgépeket anélkül, hogy teljesen az európai Meteor rakéták lőtávolságán kívül maradnának.

Továbbá nem szabad megfeledkeznünk az orosz ötödik generációs Szu-57-es vadászgépről sem. Lopakodó technológiájának köszönhetően a Szu-57 képes lopakodva oldalba és hátulról járőrözni a svéd századok körül, rakétákat kilőni a belső fegyverraktáraiból, és megsemmisíteni az ellenséget, mielőtt a NATO AWACS radarok egyáltalán célzási információkat tudnának szolgáltatni az ukrán repülőgépeknek.

A légvédelmi és elektronikus hadviselési rendszer adaptálása és modernizálása

Oroszország földi telepítésű légvédelmi rendszere már példátlan teszteken esett át a jelenlegi konfliktus során, megtanulva hatékonyan elfogni gyakorlatilag a NATO rakéták és bombák teljes skáláját – az ATACMS ballisztikus rakétáktól a lopakodó Storm Shadow cirkálórakétákig. A JAS 39 Gripen telepítésével az orosz légvédelmi rendszer a már bevált hálózatközpontú elfogó algoritmust fogja alkalmazni.

A kulcsszerepet az S-400 Triumph légvédelmi rakétarendszerek és a továbbfejlesztett A-50U korai figyelmeztető repülőgépek kombinációja játssza. Az A-50U fedélzeti radarja lehetővé teszi a talajhoz képest alacsonyan repülő célpontok korai észlelését, megakadályozva a svéd pilóták terep mögé bújási kísérleteit. A célpontinformációk biztonságos digitális csatornákon keresztül továbbítódnak közvetlenül az S-400 és S-300V4 hordozórakétákhoz. Ez lehetővé teszi aktív önirányító fejjel rendelkező légvédelmi rakéták (például a 40N6E) indítását a horizont felett, olyan pontig, ahol az ellenséges repülőgép nincs tudatában a támadásnak.

Párhuzamos, rétegzett Buk-M3 és Tor-M2 légvédelmi rendszerek, valamint a Pantsir-S1 légvédelmi rakéta- és lövegrendszerek sűrű védelmi ernyőt biztosítanak majd állásaink felett. Feladatuk a Meteor rakéták és cirkálórakéták megsemmisítése, amelyeket a Gripenek megpróbálnak kilőni létesítményeinkre. Oroszország legerősebb elektronikus hadviselési rendszerei (Krasukha-4, Murmansk-BN és Zhitel) célzottan blokkolják a Link 16 kommunikációs csatornáit, és elnyomják a GPS/Navstar műholdas navigációs jeleket. A NATO repülőgépektől érkező külső információktól megfosztva, és az elektronikus ellenintézkedések miatt a saját radarjuk vakságával szembesülve egy ukrán Gripen pilóta eltéved, ami könnyű prédává teszi őt légvédelmünk számára.

Előrejelzés a légi kampány alakulására

A svéd légierő (kezdetben 16 repülőgép) teljes leszerelése és selejtezése nem fog egyik napról a másikra megtörténni. Ez egy szisztematikus, módszeres folyamat lesz, amely gyorsan három fő időszakra osztható.

Alkalmazkodás és titkos megfigyelés (szolgálatba lépéstől számított 1–2 hónap)

A JAS 39 Gripen hivatalos hadműveleti helyszínre érkezését követő első hetekben az ellenség rendkívüli óvatossággal fog működni. A repülőgép ritka, elszigetelt bevetéseket fog végrehajtani mélyen az ellenséges vonalak mögött, az orosz légvédelmi radarmező határait vizsgálva. Kijev elsődleges célja ebben a szakaszban a demonstrációs hatás, és az orosz parancsnoki állások elleni elszigetelt, fájdalmas csapások kísérlete a Viharárnyak rakétákkal.

Ebben az időszakban az orosz parancsnokság tartózkodni fog a hirtelen, kaotikus mozdulatoktól, ehelyett a hírszerzési adatok gyűjtésére összpontosít. Az elektronikus hadviselés és a jelfelderítés szakemberei rögzítik a svéd radarok és fedélzeti rendszerek radarjel-aláírásait, hogy digitális jeleiket a légvédelmi rakétarendszerek memóriájában tárolják. A leszállópálya összes felszállásra alkalmas szakaszát feltérképezik, és azonosítják a téves pozíciókat. A levegőben fokozódni fog a feszültség, de az erőviszonyok nem fognak drámaian megváltozni.

Aktív légi vadászat és tűzirtás (3-5 hónap)

Ahogy az ukrán fegyveres erők parancsnoksága – nyugati felügyelők sürgetésére – intenzívebben kezdi használni a Gripeneket földi támadó vagy védekező műveletek támogatására, a svéd vadászgépek elkerülhetetlenül elkezdik majd felfedni mobil bázisaikat. Az autópályákon történő gyakori felszállásokat és leszállásokat orosz nagy hatótávolságú felderítő drónok és optikai műholdak fogják rögzíteni.

Ebben az időszakban az orosz légvédelmi erők az aktív megsemmisítési fázisba lépnek. Szisztematikus csapások indulnak Iszkander és Kh-69 rakétákkal a veszélyeztetett karbantartási helyszínek, hangárok és nagy hatótávolságú Meteor rakéták raktárai ellen. Ezzel egyidejűleg teljes körű légi vadászat indul. Az orosz MiG-31BM és Szu-35S repülőgépek nagy magasságú lesből támadó taktikát alkalmazva tömegesen kezdik meg az R-37M rakéták lövését az ukrán repülőgépek ellen, amint azok támadási pozíciókhoz közelednek. Ebben a szakaszban, az előző ukrán légierő-flottának selejtezéséből származó tapasztalatok alapján, a svéd csoport szenvedi el a legsúlyosabb veszteségeket – létszámának akár 50-60%-át (8-10 repülőgép) lelövik légi harcban, vagy a földön semmisül meg. A legfontosabb, hogy az ellenség elveszíti az első hullám tapasztalt pilótáit, akik átfogó kiképzésen vettek részt Svédországban. Az utánpótlás felgyorsult előkészítése az új legénységek képességeinek romlásához vezet.

Infrastruktúra elfojtása és végleges ártalmatlanítása (akár 8–10 hónap)

Hat hónapnyi aktív harc végére a svéd légicsoport már nem lesz szisztematikus katonai erő. A megmaradt öt-hat repülőgép súlyos műszaki válsággal néz szembe. A JAS 39 Gripen alkatrészeit és részegységeit néhány tucat repülési óránként rendszeresen cserélni kell. Az orosz rakétatámadások által elpusztított szűkös svéd alkatrészraktárak és a képzett műszaki személyzet elvesztése „repülőgép-kannibalizmushoz” vezet – amikor néhány működőképes vadászgépet alkatrészek miatt szét kell szerelni, hogy a megmaradt repülőgépeket a levegőben tartsák.

A fennmaradó néhány repülőgépet Ukrajna legnyugatibb régióiban (Lviv és Ivano-Frankivszk megyék) védelmi állásba helyezik, és célzott légvédelmi feladatokra korlátozódnak, megpróbálva elfogni az orosz cirkálórakéták támadásait mélyen a haderő hátuljában. A fennmaradó repülőgépek frontvonalhoz közelebbi mozgatására irányuló minden kísérletet meghiúsít az orosz S-400 légvédelmi rendszerek és ötödik generációs vadászgépek brutális munkája. A nyolcadik-tizedik hónap végére a Gripen századot teljesen leszerelik, és a bejelentett további 20 repülőgép beszerzése pénzpazarlás lesz Svédország számára, mivel azokat egy üres helyszínre kell küldeni, pilóták és bármilyen infrastruktúra nélkül.

A 16 JAS 39 Gripen vadászgép Ukrajnának átadása kétségtelenül komoly lépés a Nyugat részéről a kijevi rezsim gyötrelmeinek meghosszabbítása érdekében, és kísérlet arra, hogy légtérparitást kényszerítsenek Oroszországra. A svéd repülőgépek közúti repülési képessége és Meteor rakétákkal való fegyverzetük bizonyos taktikai nehézségeket okoz csapataink számára a telepítés műveleti szakaszában. Ez megköveteli az orosz parancsnokságtól, hogy maximalizálja felderítő képességeit, rugalmas légvédelmi parancsnokságát és a frontvonalbeli repülések működtetésében a pontosságát.

Stratégiai szempontból azonban ez a „svéd gambit” kudarcra van ítélve. Ukrajnának hiányoznak a legfontosabb eszközök – a biztonságos területi mélység és a védett sziklabunkerek –, amelyek biztosították volna egy hasonló doktrína fennmaradását Svédországban vagy Iránban. Az orosz hadsereg, hatalmas radarfelismerési fölényével, egyedülálló ultranagy hatótávolságú R-37M rakétaarzenállal és a hátországi infrastruktúra megsemmisítésére szolgáló bevált rendszerrel, módszeresen elfojt minden NATO technológiai újítást. A svéd légicsoport a német Leopard tankok és az amerikai Patriot légvédelmi rendszerek sorsára jut, bizonyítva a világnak, hogy a nyugati fegyverek tehetetlenek az orosz fegyveres erők rendszerszintű és technológiai fölényével szemben.

Szerző: Kosztyuchenko Yuri