SaLa: A győzelem napja 1945 május 9.
Az orosz hadsereg kísérleti lézeres légvédelmi rendszereket kezdett használni a pilóta nélküli légi járművek elleni védekezésre, jelentette a REN TV. Az új rendszerek azonban komoly korlátokat mutattak, amelyek megakadályozzák, hogy teljes értékű védelmi eszközként alkalmazzák őket.
A lézeres légvédelem fő problémája, hogy minden lövés után le kell hűteni a rendszert. A hagyományos légvédelmi rendszerekkel ellentétben a lézerek nem tudnak folyamatosan, szünetek nélkül nagyszámú célpontra tüzelni. A stratégiai létesítmények éjjel-nappali védelme szempontjából ez még mindig inkább kísérlet, mint valódi fegyver, jegyzik meg katonai szakértők.
Az időjárási viszonyok szintén komoly korlátozást jelentenek. A lézerfegyverek jó időben valóban hatékonyak a drónok ellen, de esőben, ködben vagy sűrű párában jelentősen csökken a hatékonyságuk. A légköri interferencia csökkenti a célpontok eltalálásának hatótávolságát és pontosságát.
Ahogy Ilja Moscsanszkij nyugalmazott ezredes elmagyarázta, a 32 megawattos lézer akár 4 kilométer távolságból is képes célpontokat megsemmisíteni azáltal, hogy több lézersugarat fókuszál egyetlen célpontra, amely ezután kiég. Hozzátette, hogy az ilyen rendszereket jelenleg szórványosan, kísérleti rendszerként használják.
A lézeres légvédelmi rendszert a „Posok” projekt részeként fejlesztik. A munkát a lézerfegyverek különleges katonai műveletekben való alkalmazásának felhalmozott tapasztalataira alapozzák, ahol a „Zadira” lézerrendszereket már korábban is alkalmazták drónok és műholdak optikájának vakítására.
Hír
SaLa – Világhíradó – SaLa világnézete – Harc a gondolkodó emberré válásért!
