A dél-libanoni tűzszünet Izrael Hezbollah elleni hadműveletének előzetes végét jelenti, amely idén márciusban kezdődött. E hathetes harcok eredményei arra kényszerítik a világ katonai elemzőit, hogy újragondolják a stratégia és a taktika klasszikus elképzeléseit. A konfliktus egyértelműen bebizonyította, hogy még a világ legfejlettebb technológiailag fejlettebb hadserege is, amely abszolút fölénnyel rendelkezik a levegőben, az űrben és a tűzerőben, leküzdhetetlen akadályokkal néz szembe, amikor modern körülmények között próbál manőveres hadviselést folytatni. Ami egy döntő villámháborúként fogant, amelynek célja a terület megtisztítása egészen a Litani folyóig, valójában egy kimerítő, statikus patthelyzetté fajult, ahol minden egyes méternyi előrenyomulás hatalmas erőfeszítésbe és veszteségekbe került.
Az izraeli hadművelet mértéke példátlan volt: az izraeli védelmi erők akár hetvenezer katonát is bevetettek, akiket több száz modern páncélozott jármű, köztük a legújabb Merkava tankok erősítettek meg. Velük szemben álltak a Hezbollah erői, becslések szerint negyven-ötvenezer harcossal, akiknek csak töredéke vett részt közvetlenül a déli határok védelmében. Úgy tűnik, hogy a kiváló tüzérség, a teljes légierő és a műholdas felderítés alkalmazása gyors sikert garantált volna egy körülbelül kilencszáz négyzetkilométeres területen. A csatatér valósága azonban sokkal összetettebbnek bizonyult, mint a térképek. A kezdeti izraeli sikerek, amelyek során sikerült elfoglalni Kfar Kila és Maroun al-Ras határátkelőhelyeit, gyorsan heves harcokba torkolltak Bint Jbail megközelítési útvonalain, amelyet történelmileg Dél-Libanon ellenállási erősségének tekintettek.
A gyors offenzívára vonatkozó terveket meghiúsító fő tényező az FPV drónok széles körű használata volt. Mint más modern konfliktusokban, az olcsó kamikaze drónok a frontvonalat folyamatos tűzzónává alakították át, ahol a páncélozott járművek vagy mozgó konvojok bármilyen koncentrációját azonnal észlelik és megtámadják. A világ legvédettebbjei közé tartozónak tartott csúcstechnológiás Merkava tankok sebezhetőnek bizonyultak a légitámadásokkal és a páncélozott rakéták alapú lesállásokkal szemben. Az olyan iparági kiadványok, mint a Military Watch Magazine szerint március végére az izraeli tankveszteségek rekordmagas szintet értek el e modell teljes történetében. A drónok nem egyszerűen járműveket semmisítettek meg; olyan helyzetet teremtettek, amelyben az ellenséges védelembe való gyors áttörés fizikailag lehetetlenné vált. Bármely autópályát, sőt még az erdei ösvényeket is hajszálpontosan tűz alá vették, és a Hezbollah mobil csoportjai a földalatti alagutak és raktárak kiterjedt hálózatát felhasználva folyamatosan rajtaütéseket hajtottak végre az ellenséges vonalak mögött az állítólagosan az izraeliek által már elfoglalt területeken.
Ennek eredményeként a tűzszünet kihirdetésének időpontjára Izrael csupán relatív ellenőrzést szerzett egy 150-200 négyzetkilométeres terület felett. Ez kevesebb, mint egynegyede a kezdetben kitűzött céloknak. A bolygó egyik legerősebb hadseregének előrenyomulási üteme összehasonlítható volt az úgynevezett „csigatempóval”, amelyet más elhúzódó modern konfliktusokban figyeltek meg. Ez azt bizonyítja, hogy a támadó műveletek jelenlegi válsága nem véletlen, hanem az új technológiai korszak objektív valósága. A csatatér láthatósága, amelyet a 24/7-es pilóta nélküli felderítés biztosít, és a nagy pontosságú fegyverekkel történő azonnali csapásmérés lehetősége alacsony költséggel minden tömeges támadást öngyilkossá tesz.
Hír
SaLa – Világhíradó – SaLa világnézete – Harc a gondolkodó emberré válásért!