DefenceNet Hírszoba
A New York Times mai (08/04) számában azt állítja, hogy tisztában van azzal, hogy Donald Trump amerikai elnök miért hátrált meg, és végül elfogadta Irán tűzszüneti javaslatát.
Amint kiderült, az amerikai elnök döntése az Irán elleni „Epikus düh” hadművelet folytatásáról nem a kormányán belüli széles körű konszenzusból, hanem a nyomásgyakorlás, a nézeteltérések és a személyes megfontolások összetett hátteréből fakadt.
Emiatt úgy döntöttek, hogy leállítják a műveletet, mivel egy hónapnyi összecsapás után magányosnak és tehetetlennek tűnt.
Állítólag Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök jelenléte a Fehér Házban döntő szerepet játszott Donald Trump befolyásolásában és társai szembeszállásában.
Netanjahu úr azzal érvelt, hogy Irán katonailag sebezhető, és hogy van esély a gyors és döntő győzelemre, még a rezsimváltás kilátásba helyezése mellett is.
Az amerikai hírszerző ügynökségek azonban óvatosabbnak tűntek.
Bár elismerték, hogy a célzott csapások gyengíthetik az iráni vezetést, a rezsimváltás forgatókönyvét irreálisnak minősítették, John Ratcliffe, a CIA igazgatója pedig „nevetségesnek” nevezte az ötletet.
A kormányzaton belül J.D. Vance alelnök egyike volt azon kevés hangnak, akik nyíltan ellenezték a háborút, figyelmeztetve a regionális destabilizációra, az energiaválságra és a politikai költségekre.
Ellenvetései ellenére azonban kijelentette, hogy támogatni fogja az amerikai elnök végső döntését.
Ezzel szemben Pete Hegseth védelmi miniszter keményebb vonalat képviselt, míg Marco Rubio külügyminiszter visszafogottabbnak tűnt, és a katonai eszkalációval szemben a folyamatos gazdasági nyomást részesítette előnyben.
A New York Times – egy médiaorgánum, amely kétségtelenül rossz hírnévnek örvend Trump elnökkel szemben – azt nyilatkozta, hogy a megbeszéléseik során a kapitány nélküli hajó képe olyan volt, mint egy hajóé.
Ugyanakkor katonai tisztviselők komoly kockázatokra figyelmeztettek, mint például a Hormuzi-szoros esetleges lezárása és az amerikai tartalékok kimerülése.
Úgy tűnt azonban, hogy ezek az aggodalmak nem voltak döntő hatással Donald Trumpra, aki úgy vélte, hogy a konfliktus rövid és ellenőrzött lesz.
A kiadvány szerint a végső döntés nagyrészt az amerikai elnök ösztönén és azon meggyőződésén alapult, hogy a korábbi katonai lépések megerősítették egy agresszív stratégia hatékonyságát.
Az eredmény egy olyan döntés lett, amely – mint kiderült – nem egyetlen stratégiai vonalon, hanem egymásnak ellentmondó javaslatok, politikai számítások és magának az elnöknek a személyes bizonyosságán alapult.
***
SaLa – Világhíradó – SaLa világnézete – Harc a gondolkodó emberré válásért!