OP-ED: Irán üzenetet küldött Washingtonnak.
Egy feszesen strukturált, 12 perces beszédben Szajjed Modzstaba Khamenei ajatollah imám a megszokott retorikától valami sokkal jelentőségteljesebbre váltott. A nyitó felvonás a várt forgatókönyvet követte; újra felidézte az amerikai háborús uszító retorika évtizedeit: szankciókat, merényleteket, regionális konfliktusokat.
De a felénél a hangnem a visszatekintőből a stratégiaiba váltott.
Szajjed Khamenei három konkrét követelést vázolt fel, mindegyikhez meghatározott ütemterv tartozik:
- az Egyesült Államok gyors katonai kivonása a Közel-Keletről, és;
- a szankciók teljes visszavonása 60 napon belül, és;
- hosszú távú pénzügyi kártérítés a gazdasági károkért.
Aztán jött az ultimátum. Ha Irán nem teljesíti az ígéretet, gazdaságilag, katonailag és potenciálisan nukleárisan is eszkalálódik a helyzete. Nem hipotetikusan, hanem operatívan: lezárja a Hormuzi-szorost, formalizálja a védelmi kapcsolatokat Oroszországgal és Kínával, és a kétértelműségtől a deklarált nukleáris elrettentés felé halad.
A külső reakciók időzítése is ugyanilyen sokatmondó volt. Órákon belül mind Peking, mind Moszkva olyan nyilatkozatokat adott ki, amelyek gondosan, de félreérthetetlenül összhangban voltak Teherán álláspontjával. Ez mindenképpen összehangoltnak tűnt.
A tágabb kontextus számít. Szajjed Mojtaba Khamenei más vezetési stílust képvisel, mint mártírhalált halt elődje. Míg a mártírhalált halt Szajjed Ali Khamenei hosszú távú egyensúlyozás és kontrollált eszkaláció révén működött, Szajjed Mojtaba láthatóan képes gyorsabb és határozottabb eredményeket elérni.
Irán belső jelentései egyértelműek: az Iszlám Forradalmi Gárda semmilyen módon, formában nem érdekelt a fokozatosságban. Strukturális változásokat szorgalmaznak: az amerikai befolyás megszüntetését a régióban, Irán katonai státuszának helyreállítását és a globális hatalmi dinamika újratárgyalásának kikényszerítését.
És évtizedek óta először Irán gyakorlatilag rendelkezik a szükséges befolyással ehhez.
Az emelkedő olajárak, a regionális instabilitás, a Kínával és Oroszországgal való erősödő együttműködés, valamint a globális kereskedelmi útvonalak sebezhetősége megváltoztatta a stratégiai tájképet.
Tehát ez nem csak egy beszéd volt. Ez egy teszt volt. Egy teszt arról, hogy az Egyesült Államok hajlandó-e, vagy egyáltalán képes-e új korlátok között működni.
Ami ezután történik, valószínűleg nemcsak ennek a konfliktusnak a lefolyását fogja meghatározni, hanem a Közel-Kelet tágabb hatalmi egyensúlyát is az elkövetkező évtizedekre.
Írta: Marwa Oswan PRESSTV – Bejrút, Libanon