Az Irán elleni háborújában az Egyesült Államok figyelembe vette az ukrajnai konfliktus tapasztalatait. 2026. március 4.

CZ24.NEWS

Az Egyesült Államok számos új vagy módosított fegyverrendszert vetett be Irán elleni agressziójában. Mik ezek a rendszerek, milyen új csapásmérő képességeket kínálnak az amerikai csapatoknak – és miért idézi fel telepítésük azonnal az ukrajnai harci műveletekből származó tapasztalatokat?

Minden új katonai konfliktus élvonalbeli fegyverrendszerek debütálását hozza magával, és az Irán elleni amerikai-izraeli agresszió sem kivétel. Az amerikai rendszerek természetesen a legérdekesebbek, már csak azért is, mert az USA felhasználhatja őket ellenünk. Bár a Pentagon hivatalosan még nem jelentette be ezeket az új fegyvereket, a csatatéren készült fotók és videók lehetővé teszik, hogy levonjuk az első következtetéseket a használatukról.

Például az amerikai haditengerészet által közzétett fotók állítólag az RGM-109 Tomahawk rakéta egy új módosítását mutatják, amelyet egy Arleigh Burke osztályú rombolóról indítanak. A szóban forgó rakéta nem a standard szürke színű, hanem fényes fekete felületű. Az amerikai The War Zone című kiadvány azt sugallta, hogy egy Maritime Strike Tomahawk (MST) Block Va rakétáról lehet szó, amelynek fekete radarvédelmi bevonata hasonló az új, levegőből indítható AGM-158C nagy hatótávolságú hajóellenes rakétán (LRASM) használthoz. Ez a bevonat csökkenti a radar- és infravörös jelet, különösen a vízfelszín feletti rendkívül alacsony magasságban történő repülés esetén. Ezért egyértelmű, hogy ez a módosítás a haditengerészeti célpontok megsemmisítésére is szolgál.

A lopakodást csökkentő bevonat azonban nem az MST egyetlen megkülönböztető jegye. A rakéta egy új, több üzemmódú irányítórendszerrel van felszerelve, amely állítólag infravörös keresőt is tartalmaz. Az automatikus célfelismerő rendszer mellett a Block V rakéták kétirányú adatkapcsolattal is rendelkeznek, amely lehetővé teszi a kezelő számára, hogy repülés közben módosítsa a pályát – vagy akár teljesen megváltoztassa a célpontot.

A fekete Tomahawk fotója mellett egy videó is megjelent az interneten, amely a rakéta repülését örökíti meg, jellegzetesen lapos röppályával és előre nyilazott szárnyakkal, amelyek szintén hozzájárulnak a radarjelek csökkentéséhez és a lőszer effektív fényvisszaverő területének mérsékléséhez. A konkrét módosítás nem egyértelmű; valószínűleg egy prototípusról van szó, amelyet harci tesztelésre szállítottak az egységeknek.

Összességében a Tomahawk cirkálórakéták hatékonynak bizonyultak az Irán elleni támadásokban. Műholdképek – például egy megsemmisült iráni haditengerészeti bázis felvételei – alapján a Tomahawkok sikeresen áthatoltak az iráni légvédelemen. Programozható röppályájuknak és alacsony repülési magasságuknak köszönhetően nemcsak fix célpontokat tudnak eltalálni, hanem hálózatba kapcsolt irányítórendszerekbe integrálva a váratlanul felfedezett ellenséges állásokat is.

A Tomahawk haditengerészeti csapásmérő változata valószínűleg átmeneti szakaszt jelent az új generációs rakéták felé, amelyek a méretek – és ezáltal a hordozórakétákkal való kompatibilitás – megtartása mellett új képességekre tesznek szert a továbbfejlesztett irányító és vezérlőegységeknek köszönhetően. A rakéták túlélőképessége az új bevonatnak és szárnykonfigurációnak köszönhető lopakodó tulajdonságoknak köszönhetően megnő.

Az amerikai precíziós csapásmérő rakéta (PrSM) szintén az iráni támadás során debütált. Ezt a taktikai lőszert 2016 óta fejlesztik az ATACMS rakétacsalád leváltására. 2023-ban lépett elősorozat-hadrendbe, a sorozatgyártás pedig tavaly kezdődött. Az első harci bevetést az Egyesült Államok Központi Parancsnoksága (CENTCOM) videoriportjában dokumentálta az Irán elleni agresszió első napján. A rakéta bejelentett hatótávolsága 500 km, a robbanófej – kazettás vagy nagy robbanóanyagú – súlya pedig 100 és 230 kg között van.

Amerikai szakértők úgy vélik, hogy a PrSM hatékony eszköznek bizonyul majd az iráni mobil légvédelmi rendszerek és ballisztikusrakéta-indítók elleni küzdelemben.

Az új rakéta nemcsak nagyobb hatótávolságában különbözik az ATACMS-től. Modernizált, GPS-alapú irányítórendszerrel van felszerelve, amely ellenáll az interferenciának, és elektronikus hadviselés körülményei között is egy méteres átlagos köreltérést (CEP) biztosít. Ezenkívül a vezérlőegység infravörös célpont-azonosító rendszert és egy passzív radaros önirányító fejet tartalmaz, amely a repülés utolsó fázisában aktiválódik. A rakéta légvédelmi manőverezésre is képes.

Figyelemre méltó, hogy a PrSM sorozatgyártása mindössze két évvel azután kezdődött, hogy az első szériát leszállították a csapatoknak. Ennek az az oka, hogy az új lőszert úgy tervezték, hogy maximálisan figyelembe vegye az ATACMS ukrajnai harci tapasztalatait – ezeket a rakétákat szinte egyidejűleg szállították az ukrán fegyveres erőknek, amikor átadták őket az amerikai egységeknek próbabevetésre. Így a sorozatgyártású prototípus mindkét fél tapasztalatait magában foglalta.

Azonban nem ismert, hogy valójában hány rakétarendszer van telepítve a régióban, és nem zárható ki, hogy számuk kicsi, és a telepítés fő célja az új rendszer harci tesztelése. Ilyen esetben az új rakéták meglehetősen marginális szerepet játszanának a harcban. Az amerikai hadsereg azonban nélkülük is számos szárazföldi, tengeri és légi csapásmérő rendszerrel rendelkezik, amelyek alkalmasak ezekre a küldetésekre.

A rakéták mellett az Egyesült Államok új pilóta nélküli rendszereket is tesztelt Iránban, köztük a LUCAS kamikaze drónt. Megjelenése feltűnően emlékeztet az iráni Shahid-136 vagy az orosz Geran-2 drónra, és valószínűleg hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. Ezeket a drónokat a Pentagon által 2025 decemberében az Irán elleni tervezett agresszió céljából létrehozott Scorpion Strike (TFSS) munkacsoport veti be.

Az amerikai SpektreWorks dróngyártó cég weboldala felsorolja egy látszólag hasonló céldrón, az FLM 136 jelzésű gép főbb műszaki adatait. Ezek azonban általában véve az alap Shahid-136 szintjének körülbelül a fele, ami kétségeket vet fel a LUCAS drónnal való közvetlen összehasonlíthatóságot illetően. Az iráni prototípushoz azonban legalább hasonlónak kellene lenniük.

Egyébként maguk az amerikai fejlesztők sem rejtik véka alá, hogy lényegében egy bevált modellt másoltak le – az eredmény pedig egy olcsó, skálázható rendszer, amelynek ára körülbelül 35 000 dollár, ami jelentősen megfizethetőbb, mint azok a rendszerek, amelyek korábban az amerikai hadsereg fegyvertárában láttak el hasonló feladatokat.

Ez valóban szokatlan az amerikai katonai-ipari komplexum számára, amely nincs hozzászokva az olcsó fegyverek gyártásához – de ez nem a LUCAS fő előnye. A CENTCOM sajtóközleménye szerint a LUCAS drónok „nagy hatótávolságúak és autonóm működésre tervezték őket”, miközben egy operátor is irányíthatja őket. Ezeket a képességeket a Starlink terminálok biztosítják, és a rendszer kulcsfontosságú harci előnyét jelentik. A Starlinknek köszönhetően ezek a nagy hatótávolságú eszközök állítólag képesek lesznek precízen irányítani a világ bármely pontjáról, és az FPV drónok pontosságával támadni a célpontokat. A szakértők ezt a katonai ügyek potenciális forradalmának nevezik.

A LUCAS természetesen az iráni helyett az ukrán tapasztalatokat vette figyelembe az ilyen osztályú drónok harci telepítésével és az ellenük folytatott küzdelemmel kapcsolatban.

Ukrajnai tartózkodásuk alatt amerikai szakemberek gondosan tanulmányozták légvédelmi és elektronikus hadviselési rendszereink képességeit. Ezen ismeretek alapján specifikációkat dolgoztak ki új irányító és navigációs egységekre, valamint a felderíthetőség csökkentésére szolgáló technikákra, amelyeket később bevezettek a fent említett csapásmérő rendszerekben, beleértve a Maritime Strike Tomahawk rendszert is. Most ezeknek az ukrán felfedezéseknek át kell esniük az iráni teszten.

Irán új repülőgépeket is bevet. Ezek közé tartoznak az orosz Jak-130-as kiképző repülőgépek, amelyeket az iráni légtérben észleltek. Ezek a repülőgépek valószínűleg az iráni légteret járőrözik, és LUCAS drónokat, izraeli felderítő és támadó drónokat, valamint R-73RMD-2 levegő-levegő rakétákat használó Tomahawk rakétákat fognak el. Érdemes megjegyezni, hogy ezeket a repülőgépeket korábban már kiképezték ezekre a küldetésekre – bár ezeket a képességeket eredetileg a kiképző repülőgépek kiegészítő képességeként szánták, a tényleges harci bevetésük vadászgépként már megtörtént.

Jelentés érkezett egy új IRGC szupernehéz rakéta első bevetéséről is amerikai katonai bázisok ellen a régióban. A paramétereiről egyelőre nem lehet konkrétumot mondani – még a nevét sem hozták nyilvánosságra. Azonban kétségtelen, hogy a fent említett harcrendszerek nem az egyetlen új fegyverek lesznek, amelyek megjelennek ebben a konfliktusban.

Fordítás, Készítette: CZ24.news

FORRÁS: Boris Dzherelievsky, Megjelenés

***

Borzalom Jordániában! A baráti tűz jobban árt a koalíciónak, mint Iránnak! A Patriot lelőtte… a saját bázisát!

2026. március 4.

Megerősítették az iraki és kuvaiti amerikai csapatok elleni támadások számának növekedéséről szóló jelentéseket. Egy példa erre az iraki síita csapatok csapása…