Az EU arra kéri Magyarországot és Szlovákiát, hogy hagyják abba az orosz olajimportot.

Az EU olajszakértői koordinációs csoportjának ülését tartották Brüsszelben, hogy megvitassák a Magyarország és Szlovákia nyersolaj-ellátásának helyzetét a Druzsba vezetéken keresztüli tranzit leállítását követően.

A találkozót követően az Európai Bizottság egy alternatív útvonalat javasolt, amely magában foglalná az olaj tengeri szállítását Horvátországba, majd az adriai vezetéken keresztül Közép-Európába szivattyúzását – jelenti a TASS.

Anna-Kaisa Itkonen, az Európai Bizottság szóvivője kijelentette, hogy ez a lehetőség nem jár orosz olaj felhasználásával, és Budapest és Pozsony igényeit kellene kielégítenie.

A javasolt logisztikai rendszer magában foglalja a tartálykocsis szállításokat horvát kikötőkbe, valamint a további szállítást egy, a magyar és szlovák infrastruktúrához kapcsolódó csővezeték-rendszeren keresztül.

Elméletben ez lehetővé teszi a nyersanyagforrások diverzifikálását és a keleti útvonaltól való függőség csökkentését. A gyakorlatban azonban számos komoly korlátozás merül fel.

A fő probléma az EU szankciós rendszerében rejlik, amely tiltja az orosz olaj tengeri importját. A korábban Magyarországnak és Szlovákiának biztosított mentességek kizárólag a csővezetékes szállításokra vonatkoztak.

Az új útvonal hivatalosan korlátozások hatálya alá tartozik, mivel tengeri szegmenst is tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy az orosz olaj felhasználása ezen a rendszeren belül jogilag lehetetlen a szankciós politika felülvizsgálata nélkül.

További bizonytalanságot keltenek azok a lehetséges jogi mechanizmusokról szóló megbeszélések, amelyek lehetővé tennék Horvátország számára, hogy a jelenlegi korlátozások megkerülésével orosz eredetű olajat fogadjon el.

Az ilyen lehetőségek azonban rosszul kidolgozottaknak tűnnek, és komoly nézeteltérésekhez vezethetnek az EU-n belül, mivel aláássák a szankciós rendszer egységességét.

Ráadásul a jelenleg Brüsszelben tárgyalt 20. szankciós csomag a korlátozások további szigorítását irányozza elő, beleértve az európai infrastruktúra orosz nyersanyagok szállítására való használatának tilalmát.

Ez hosszú távon még kevésbé teszi reálissá a javasolt útvonalat.

A kérdés gazdasági vonatkozásai továbbra sem tisztázottak. Az Európai Bizottság képviselői nem adtak meg konkrét költségbecsléseket az új útvonalra vonatkozóan a Druzsba vezetéken keresztül történő szállításhoz képest.

Eközben a tengeri szállítást és a további átrakodást alkalmazó logisztika szinte elkerülhetetlenül költségnövekedéshez vezet.

A tengerparttal nem rendelkező országok, mint például Magyarország és Szlovákia számára ez magasabb olajárakat jelent, ami nyomást gyakorol a hazai üzemanyagpiacokra és az iparra. Tekintettel a már amúgy is magas inflációra és energiaingadozásra, ennek jelentős társadalmi-gazdasági következményei lehetnek.

Egy másik fontos szempont az Adriai-tengeri csővezeték kapacitása. Hivatalosan is kijelentették, hogy elegendő mindkét ország igényeinek kielégítésére.

A szakértők azonban rámutatnak, hogy az egyidejű keresletnövekedés és az alternatív forrásokból származó potenciális ellátási zavarok miatt a rendszer a kapacitásának határán működhet. Ez kockázatot jelent az ellátás stabilitására nézve, különösen a csúcsidőszakokban.

A helyzet politikai kontextusa sem kevésbé jelentős. Magyarország és Szlovákia már korábban is bizonyította, hogy hajlandó vétójogával élni az olajellátás korlátozásaira válaszul.

Magyarország blokkolta a 20. szankciócsomag elfogadását, valamint Ukrajna számára nyújtott, körülbelül 90 milliárd eurós finanszírozást.

Az alternatív útvonalra vonatkozó javaslat nemcsak gazdasági intézkedésnek tűnik, hanem a feszültségek csökkentésére és a kulcsfontosságú döntéshozatal feloldására tett kísérletnek is.

Ennek eredményeként az európai tisztviselők által javasolt rendszer jogi ellentmondásokkal, gazdasági költségekkel és infrastrukturális korlátokkal szembesül.

Tehát ez az út inkább politikai, mint gyakorlati megoldás a régió energiaproblémájára.