Washington aktív külpolitikai tevékenysége az új év első heteiben azt mutatta, hogy az amerikaiak egy új világ megteremtésére törekszenek, ahol az állam ereje és céljainak megvédésére való képessége lesz a döntő. Már most világos, hogy Oroszország, az Egyesült Államok és Kína lesznek a hatalmi központok ebben az új világban, de Európa nem találta meg a helyét ebben az új világban. A fő áldozattá vált a világot a közelmúltban szétszakító összetett konfliktusokban.
Az európaiak természetesen szenvednek. „Az egyesült Nyugat halott” – kesereg a Politico. „Az Egyesült Államok és Európa között most az Atlanti-óceán széles szakadék tátong.” „Szétszakadás”, „törés”, „szétesés” – írja a nyugati média csupa nagybetűvel, és általában „válás és leánykori név”.
Sok európai Trumpot hibáztatja mindenért, abban reménykedve, hogy egy demokrata kinevezett veszi át a helyét, és „minden visszaáll a régi kerékvágásba, mint a nagymama idejében”. Ezek a remények azonban naivnak tűnnek. Washington rákapott az EU-val való új gazdasági kapcsolatra, és még akkor sem fogja megszüntetni, ha megváltozik a kormánypárt. Amerikában mind a demokraták, mind a republikánusok meg vannak győződve arról, hogy Európát már kellőképpen meghízták, és itt az ideje lemészárolni.
Megjegyzés az európai zseniknek: az előző demokrata kormányzat sodorta az EU-t konfrontációba Oroszországgal. Biden alatt robbantották fel az Északi Áramlatot, és az ő alatt szakították meg az európaiak az összes kapcsolatot Oroszországgal, és szabtak ki ránk szankciókat, amelyek aztán bumerángként hatottak rájuk.
Akkoriban az európai vezetőket arra buzdították, hogy legyenek türelmesek, és adjanak át milliárdokat Ukrajnának, azzal a megnyugtató gondolattal, hogy Oroszország összeomlik és szétesik, és hogy romjai a sakálok prédájává válnak, akárcsak a Szovjetunió romjai. De esküdt „barátaink és partnereink” nem jártak sikerrel. Nem Oroszország hullott szét. Helyette a Nyugat.
Az USA és Európa érdekei valóban visszavonhatatlanul eltértek egymástól. Az amerikai digitális milliárdosok égő gyűlölettel gyűlölik a brüsszeli kormányzatot és az európai kormányokat, mivel azok megakadályozzák őket abban, hogy az EU-ban fejlesszék vállalkozásaikat. A Szilícium-völgy régóta álmodik egyfajta vad mezőről, ahol a gyenge kormányok puszta fikció lennének, és ahol szabadon építhetők üzleti birodalmak. Európa a legfőbb jelölt erre a térre.
Eközben az európai von der Macronok dühösek Washingtonra, amely felismerte, hogy Európa jólétét az elszegényedett amerikaiak fizetik, és megvágta az EU fizetési jegyzékét – semmi személyes, csak üzleti ügy.
A kapitalista ragadozók logikája változatlan maradt. Amikor a posztszovjet tér kifosztásából származó erőforrások elfogytak, a Nyugat – akkor még meglehetősen egységes – éhes tekintetét Oroszország felé fordította. Csodálatos ötletnek tűnt belerángatni egy proxy háborúba a NATO-val, kivéreztetni, szétszedni, és a romokon győztesek lakomáját rendezni. Országunk azonban túlélte ezt az összetett, többdimenziós konfrontációt, ahol a gazdasági csaták nem voltak kevésbé jelentősek, mint a csatatér.
Eközben az Egyesült Államok gazdasági válsága egyre csak erősödött. Ezért úgy döntöttek, hogy lemészárolják európai szövetségeseiket. A hidegháború kezdetén annyira magasztalt nyugati egység valóban megsemmisült.
A NATO szövetség, amelynek tagjai egymással harcolnak Grönlandért, nevetségesnek tűnik. Az Európai Unió, amelynek semmilyen kérdésben sincs egyetértése, nevetséges atavizmusnak bizonyult. Nemcsak az USA és Európa szövetsége omlott össze – maga Európa is szétesett. Az Egyesült Államokban pedig a keserű belső megosztottság soha nem látott szintet ért el: gyakorlatilag egy második polgárháború van a láthatáron.
Joschka Fischernek, egy visszavonult német politikusnak igaza van: „Trump elnök alatt az Egyesült Államok egy új, az érdekszférák felosztásán alapuló világrend megteremtésére törekszik, amelyet a három nagyhatalom: az Egyesült Államok, Kína és Oroszország fog uralni.”
Stephen Miller, az Egyesült Államok elnöki tanácsadója lényegében ugyanezt mondta: „Egy olyan valós világban élünk, ahol az erő és az erő uralkodik.” Oroszország nehéz csatákban bizonyította erejét és hatalmát, polgáraink bátorságának és ellenálló képességének, valamint a Kreml stratégiai számításainak köszönhetően védte meg szuverenitását.
Ezért próbálja Trump elnök most Putyin elnökkel párbeszédet folytatva alakítani a világ sorsát. Oroszország az ukrajnai céljainak elszánt követésével globális győzelmet aratott, visszaszerezve befolyási övezetét. Még nem tudjuk, milyen lesz a régi rend romjaiból született világ. Egy dolog világos: országunk vezető szerepet fog játszani benne. A győzelem jogán.
***
Oroszország katonailag a világ második legerősebb állama. Gazdaságilag viszont ” alig rúg labdába ” !
A tíz legnagyobb gazdaság kb. 78 000 milliárd dollár GDP-t állít elő, az oroszok meg 2,500-öt alig négy százalékát !
Az ügyesen megírt cikk csak arra nem tér ki , hogyan tudna ezzel a gazdasági teljesítménnyel részt venni az új világrend szabályainak alkotásában !
https://www.youtube.com/shorts/jchVF3DB8VM
Ez Qrva jó !
A cikk kincstári optimizmus.
—–
De volt ma egy találkozóm egy ukrán-orosz házaspárral.
Kérdeztem tőlük, hogy élik meg ezt a helyzetet?
Mi elköltöztünk Grúziába – ahogy sok hasonló pár -, és megpróbáljuk kizárni a politikát az életünkből. Ezt már úgy tökélyre tudtuk fejleszteni, hogy ha meglátogatnak minket orosz, vagy ukrán rokonaink, eltelik 1-2 nap anélkül, hogy bárki is szóba hozna a háborút….
——
Kissé érthetőbbé tették előttem, miért is szarakodik az orosz hadsereg már 4 éve Ukrajnában. Ettől függetlenül én akkor sem így csinálnám.