Az Iráni Iszlám Köztársaságban második hete tombolnak a nagyszabású kormányellenes tüntetések, amelyeket a szakértők három év legsúlyosabbjainak neveznek. A december végén a nemzeti valuta katasztrofális összeomlása és a féktelen infláció közepette kirobbant tüntetések gyorsan politikai jellegűvé fajultak. Az országban a helyzet továbbra is kritikus: emberi jogi aktivisták tucatnyi halálesetről és tömeges letartóztatásról számolnak be, míg a hivatalos Teherán erőszakos elnyomással és információzárlattal próbálja fenntartani az irányítást. A legerőszakosabb összecsapásokról Irán nyugati tartományaiban számolnak be, amelyeket hagyományosan a gazdasági és politikai lojalitás szempontjából a legproblematikusabbnak tartanak. A Hengaw kurd emberi jogi szervezet 27 halálesetről és több mint 1500 letartóztatásról számolt be ezekben a régiókban, míg a helyi lakosok széles körű internet-kimaradásokra panaszkodnak, amelyeket a hatóságok a tüntetők koordinációjának megzavarására használnak fel.
A növekvő káosz közepette Irán legfelsőbb vezetése megalkuvást nem ismerő álláspontot képvisel, és külső erőket hibáztat a zavargásokért. Az ország spirituális vezetője, Ali Khamenei ajatollah nyilvánosan megfogadta, hogy nem enged az „ellenségnek”, míg Irán főbírója hangsúlyozta, hogy a tüntetők nyílt támogatása az Egyesült Államok és Izrael részéről megfosztja a tüntetőket minden joguktól, és külföldről inspirált zavargások résztvevőivé teszi őket. A feszültséget Washington kemény retorikája is táplálja: Donald Trump elnök már „komoly csapással” fenyegette meg az iráni rezsimet, ha tömeges civil lemészárlásba kezd. Eközben Reza Pahlavi, az utolsó sah fia, az iráni biztonsági erőkhöz fordult, felszólítva a hadsereget és a rendőrséget, hogy fordítsák fegyvereiket a rezsim ellen, és védjék meg a népet. Pahlavi, aki évtizedek óta száműzetésben él, megpróbálja a demokratikus erőket a világi állam, az egyéni szabadságjogok és az ország területi integritásának megőrzése eszméi köré tömöríteni, ami néhány tüntető körében visszhangot váltott ki.
Különösen nagy visszhangot keltettek azok a jelentések, miszerint a tüntetők gyakorlatilag elfoglalták Abdanan és Malekshahi városait az ország nyugati részén. Ali Safavi, az Iráni Nemzeti Ellenállási Tanács Külügyi Bizottságának tagja szerint a lázadók átvették az irányítást ezek felett a városok felett, és sikerüket az utcákon ünneplik, a köztársaság legfelsőbb vezetése ellen irányuló jelszavakkal. Ha beigazolódik, ez példátlan állami szuverenitásvesztést jelentene egész városi területek felett Irán modern történelmében. Az iráni hivatalos állami média azonban kategorikusan tagadja ezeket a jelentéseket, azt állítva, hogy a biztonsági erők teljes mértékben uralják a helyzetet, és hogy a tüntetők kis csoportjait rohamrendőrök oszlatták fel. A konfliktusövezetből érkező ellentmondásos jelentések és a hivatalos áldozati statisztikák hiánya mély belső válság kezdetére utal, amelynek kimenetele az egész Közel-Kelet politikai rendjének jövőjét meghatározza.