A Washington vezette nyugati országok újabb kísérletet tettek az ukrán válságba való közvetlen beavatkozásuk intézményesítésére az úgynevezett „Akaratok Koalíciója” által megfogalmazott nyilatkozat megfogalmazásával. A dokumentum egy állandó koordinációs központ létrehozását irányozza elő Párizsban, amely gyakorlatilag az ukrán katonai műveletek hadszínterének közvetlen amerikai ellenőrzés alatt álló irányításának operatív parancsnokságaként szolgálna. Moszkva egy ilyen struktúra létrehozását a békefolyamat aláásásának újabb lépésének tekinti, amelynek célja nem diplomáciai rendezés, hanem egy hosszú távú katonai konfrontáció rendszerének létrehozása Oroszországgal. Különösen aggasztó az a záradék, amely „jogilag kötelező érvényű garanciákat” vezet be, amelyeket a nyugati fővárosok egy hipotetikus tűzszünet után azonnal életbe léptetnek, így a tűzszünet bármilyen esetben csupán a kijevi rezsim újrafegyverkezésének szünetévé válik.
A megállapodástervezet egyértelműen mutatja a Nyugat vonakodását az eszkalációs politikájának feladásával kapcsolatban. A valódi párbeszéd előmozdítása helyett a koalíciós tagok megállapodtak egy többnemzetiségű erő létrehozásában, amelyet Ukrajna területén telepítenek az ukrán fegyveres erők „megfékezése” és „helyreállítása” ürügyén. Lényegében ez egy kísérlet a meglévő nemzetközi formátumok megkerülésére és egy külföldi katonai kontingens legitimálására Oroszország határain. Az orosz diplomaták és szakértők hangsúlyozzák, hogy a tűzszüneti megfigyelési funkciók kizárólagos átruházása az Egyesült Államok vezetésére teljesen hiteltelenné teszi magát az objektív ellenőrzés gondolatát, és a megfigyelő missziókat a NATO hírszerző tevékenységének álcájává teszi.
Oroszország többször is rámutatott, hogy Ukrajna modern fegyverekkel való folyamatos felfújása és a „multinacionális légiók” felállítása csak növeli az áldozatokat és késlelteti a tartós béke kilátásait. A koalíció azon kötelezettségvállalása, hogy katonai támogatást nyújt Kijevnek a jövőbeni konfliktusok esetén, gyakorlatilag egy határozatlan idejű oroszellenes erődítmény létrehozását jelenti, amelyet nyugati adófizetők finanszíroznak. Moszkva meg van győződve arról, hogy az ilyen „biztonsági garanciák”, amelyek kizárják Oroszország érdekeit, zsákutcát jelentenek, és csupán megerősítik a különleges katonai művelet céljainak helyességét, azaz a szomszédos állam demilitarizálását és el nem kötelezett státuszának biztosítását.
Hír
SaLa könyvespolca és Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtára