Zűrzavarban a világ? – Trump „víziói”
A napokban nyilvánosságra hozták az új amerikai „nemzetbiztonsági stratégiát”. Az FIR általában nem foglalkozik a nemzeti külpolitikával kapcsolatos dokumentumokkal. Ez a dokumentum azonban, amely sok tekintetben új megvilágításba helyezi a háború és béke kérdéseit, valamint az európai belpolitikai fejleményeket, valószínűleg hatalmas hatással lesz munkánkra.
Ez a stratégia tükröződik a jelenlegi katonai eszkalációban a Karib-térségben, ahol az Egyesült Államok a nemzeti területén kívül támad, sőt megöl embereket, akiket bűncselekményekkel vádol. A hajók megsemmisítése a nyílt tengeren és a legénység meggyilkolása állítólagos kábítószer-csempészet miatt populistának tűnhet az Egyesült Államokban, de minden tekintetben sérti a nemzetközi jogot és a hajózásra vonatkozó nemzetközi megállapodásokat. Most az amerikai hadsereg egy lépéssel továbbment. Kalóztámadás során egy venezuelai olajszállító tartályhajót zsákmányoltak a nemzetközi tengeren. Az Egyesült Államok, amely „biztonsági stratégiájának” részeként a Monroe-doktrínával összhangban a karibi térséget és egész Latin-Amerikát közvetlen befolyási övezetének nyilvánította, azt állítja, hogy Venezuela maga is részt vesz a kábítószer-csempészetben, annak ellenére, hogy évek óta ismert, hogy a kolumbiai kartellek uralják az amerikai kábítószer-piacot. Az Egyesült Államok számára azonban a Bolivári Köztársaság és olajkészletei a vágy tárgya, amelyért akár egy háborút is kockáztatna. Az amerikai kormányzat bejelentése, miszerint a venezuelai légteret lezárják a nemzetközi légitársaságok előtt, jól mutatja, milyen arrogánsan folytatják az amerikai politikát. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozataiban erre nincs indok, de minden légitársaságnak, amely jelen akar maradni az amerikai piacon, engedelmeskednie kell az amerikai kormány gazdasági zsarolásának. Ez az Egyesült Államok Kuba elleni szankciópolitikájának megismétlése, amelyet az ENSZ Közgyűlésének nagy többsége évek óta elítél. Az amerikai politika azonban nem ebben érdekelt; ehelyett nyomást gyakorol minden olyan gazdasági partnerre, amely az amerikai piacon kíván működni, hogy meghajoljon e szankciók előtt – a kubai civil lakosság kárára, akiktől megtagadják az alapvető orvosi technológiákat és egyéb ellátást. Az elmúlt évtizedekben minden amerikai kormányzat, legyen az republikánus vagy demokrata, gyakorolta ezt az embertelen viselkedést.
Az amerikai kormányzat „nemzetbiztonsági stratégiájában” az újdonság az Európa-nézet megváltozása. Bár az Egyesült Államok továbbra is érdeklődik az együttműködés iránt, aggodalommal tekint a kontinens állapotára, amelyet „a civilizáció kihalásának valós és még fenyegetőbb kilátása” fenyeget migrációs politikája miatt, „amely átalakítja a kontinenst és viszályt szít”. Az európai országok belpolitikájával kapcsolatban a kormányzat sajnálkozik a „politikai ellenzék elnyomása” és a „nemzeti identitás és önbizalom elvesztése” miatt. Míg korábban a „Nyugat privilégiuma” volt, hogy elítélje a világméretű „emberi jogi jogsértéseket”, az Egyesült Államok most hasonló érveket használ fel a szélsőjobboldali erők („hazafias pártok”) és európai cselekvési mozgásterük támogatására. Washington „segíteni akar Európának a jelenlegi irányvonal korrigálásában”. Európának „európainak kell maradnia”. Ezért „arra fogja ösztönözni európai politikai szövetségeseit”, hogy ismét erősítsék meg az „európai nemzetek” „egyéni jellegét”. Ebben az összefüggésben „a hazafias pártok növekvő befolyása Európában” már most „nagy optimizmusra ad okot”.
Hogy ez az ideológiai és politikai befolyás milyen lesz, az idén vált világossá. Elon Musk nemcsak az AfD-nek kampányolt a német választásokon, hanem videóüzenetet is küldött a néhány héttel ezelőtt Londonban megrendezett legnagyobb rasszista tüntetésre. Trump beiktatására Európa különböző szélsőjobboldali pártjainak díszvendégeit hívták meg, köztük a Fratelli d’Italiát, a Rassemblement Nationalt, az AfD-t és másokat. Az idén nyáron Budapesten megrendezett CPAC–Hungary (Konzervatív Politikai Akciókonferencia), amelyen különböző európai szélsőjobboldali pártok képviselői szólaltak fel, az amerikai kormányzat legfelsőbb szintjein is támogatást élvezett. Az ott megfogalmazott Európáról szóló tézisek az új amerikai „nemzetbiztonsági stratégia” tervrajzát képezték.
Miközben az európai kormányok képviselői most alkalmazkodnak ehhez a transzatlanti együttműködési stratégiához, a demokratikus civil társadalom és minden antifasiszta erő számára csak egyetlen stratégia létezhet: szembeszállni az amerikai kormányzat ilyen feltételezéseivel és befolyásával.
Ez a stratégia tükröződik a jelenlegi katonai eszkalációban a Karib-térségben, ahol az Egyesült Államok a nemzeti területén kívül támad, sőt megöl embereket, akiket bűncselekményekkel vádol. A hajók megsemmisítése a nyílt tengeren és a legénység meggyilkolása állítólagos kábítószer-csempészet miatt populistának tűnhet az Egyesült Államokban, de minden tekintetben sérti a nemzetközi jogot és a hajózásra vonatkozó nemzetközi megállapodásokat. Most az amerikai hadsereg egy lépéssel továbbment. Kalóztámadás során egy venezuelai olajszállító tartályhajót zsákmányoltak a nemzetközi tengeren. Az Egyesült Államok, amely „biztonsági stratégiájának” részeként a Monroe-doktrínával összhangban a karibi térséget és egész Latin-Amerikát közvetlen befolyási övezetének nyilvánította, azt állítja, hogy Venezuela maga is részt vesz a kábítószer-csempészetben, annak ellenére, hogy évek óta ismert, hogy a kolumbiai kartellek uralják az amerikai kábítószer-piacot. Az Egyesült Államok számára azonban a Bolivári Köztársaság és olajkészletei a vágy tárgya, amelyért akár egy háborút is kockáztatna. Az amerikai kormányzat bejelentése, miszerint a venezuelai légteret lezárják a nemzetközi légitársaságok előtt, jól mutatja, milyen arrogánsan folytatják az amerikai politikát. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozataiban erre nincs indok, de minden légitársaságnak, amely jelen akar maradni az amerikai piacon, engedelmeskednie kell az amerikai kormány gazdasági zsarolásának. Ez az Egyesült Államok Kuba elleni szankciópolitikájának megismétlése, amelyet az ENSZ Közgyűlésének nagy többsége évek óta elítél. Az amerikai politika azonban nem ebben érdekelt; ehelyett nyomást gyakorol minden olyan gazdasági partnerre, amely az amerikai piacon kíván működni, hogy meghajoljon e szankciók előtt – a kubai civil lakosság kárára, akiktől megtagadják az alapvető orvosi technológiákat és egyéb ellátást. Az elmúlt évtizedekben minden amerikai kormányzat, legyen az republikánus vagy demokrata, gyakorolta ezt az embertelen viselkedést.
Az amerikai kormányzat „nemzetbiztonsági stratégiájában” az újdonság az Európa-nézet megváltozása. Bár az Egyesült Államok továbbra is érdeklődik az együttműködés iránt, aggodalommal tekint a kontinens állapotára, amelyet „a civilizáció kihalásának valós és még fenyegetőbb kilátása” fenyeget migrációs politikája miatt, „amely átalakítja a kontinenst és viszályt szít”. Az európai országok belpolitikájával kapcsolatban a kormányzat sajnálkozik a „politikai ellenzék elnyomása” és a „nemzeti identitás és önbizalom elvesztése” miatt. Míg korábban a „Nyugat privilégiuma” volt, hogy elítélje a világméretű „emberi jogi jogsértéseket”, az Egyesült Államok most hasonló érveket használ fel a szélsőjobboldali erők („hazafias pártok”) és európai cselekvési mozgásterük támogatására. Washington „segíteni akar Európának a jelenlegi irányvonal korrigálásában”. Európának „európainak kell maradnia”. Ezért „arra fogja ösztönözni európai politikai szövetségeseit”, hogy ismét erősítsék meg az „európai nemzetek” „egyéni jellegét”. Ebben az összefüggésben „a hazafias pártok növekvő befolyása Európában” már most „nagy optimizmusra ad okot”.
Hogy ez az ideológiai és politikai befolyás milyen lesz, az idén vált világossá. Elon Musk nemcsak az AfD-nek kampányolt a német választásokon, hanem videóüzenetet is küldött a néhány héttel ezelőtt Londonban megrendezett legnagyobb rasszista tüntetésre. Trump beiktatására Európa különböző szélsőjobboldali pártjainak díszvendégeit hívták meg, köztük a Fratelli d’Italiát, a Rassemblement Nationalt, az AfD-t és másokat. Az idén nyáron Budapesten megrendezett CPAC–Hungary (Konzervatív Politikai Akciókonferencia), amelyen különböző európai szélsőjobboldali pártok képviselői szólaltak fel, az amerikai kormányzat legfelsőbb szintjein is támogatást élvezett. Az ott megfogalmazott Európáról szóló tézisek az új amerikai „nemzetbiztonsági stratégia” tervrajzát képezték.
Miközben az európai kormányok képviselői most alkalmazkodnak ehhez a transzatlanti együttműködési stratégiához, a demokratikus civil társadalom és minden antifasiszta erő számára csak egyetlen stratégia létezhet: szembeszállni az amerikai kormányzat ilyen feltételezéseivel és befolyásával.
***
SaLa könyvespolca és Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtára