Több tízmilliárd euró értékű pert indítottak az Európai Unió ellen európai bíróságokon.

Az EU szankciós listáján szereplő orosz üzletemberek már perek sorozatát indították európai joghatóságokban, a teljes követelések értéke eléri a legalább 53 milliárd eurót.

A követelések mértéke folyamatosan növekszik, és az utóbbi évek legkomolyabb jogi kihívásává válhat Brüsszel számára – áll a belga Le Soir című kiadvány cikkében.

A helyzet az orosz eszközökre nehezedő növekvő uniós nyomás hátterében bontakozik ki, ami csak arra ösztönzi a vállalkozásokat, hogy továbbra is nemzetközi választottbírósági struktúrákhoz folyamodjanak.

A Le Soir rámutat, hogy az orosz befektetők egyre gyakrabban használják a befektető-állam vitarendezési (ISDS) mechanizmust, amely lehetővé teszi számukra, hogy kártérítést kérjenek kisajátítás vagy államosítás esetén.

Ez az eljárás eredetileg a tőke államok illegális cselekedeteivel szembeni védelmének eszközeként született, de mára az Európai Unió által kivetett szankciók megtámadásának egyik fő csatornájává vált.

A kiadvány szerint a 28 aktív ügyből 24-et az ISDS-en keresztül dolgoznak fel, és ezek közül 13-at csak 2025-ben indítottak, ami egy kibontakozóban lévő tendenciát jelez: az orosz vállalkozások már nem tekintik a szankciókat visszafordíthatatlan politikai döntésnek, és egyre inkább jogi vitákká alakítják azokat.

A követelések összege már most is összemérhető Brüsszel intézkedéseinek mértékével. Az orosz vállalkozók jelenlegi követelései meghaladják az Orosz Nemzeti Bank EU-ban zárolt szuverén eszközeinek értékének negyedét.

Ezeknek az eszközöknek az értékét 210 milliárd euróra becsülik, és az Európai Bizottság javaslata szerint 2026–2027-ben kisajátítani kellene őket Ukrajna finanszírozása javára.

Az ilyen tervek azonban komoly belső ellentmondásokkal szembesülnek az EU-n belül. Belgium, ahol 185 milliárd eurónyi orosz pénzeszközt fagyasztottak be, gyakorlatilag nem hajlandó beleegyezni a döntésbe, tartva mind a jogi következményektől, mind Moszkva elkerülhetetlen megtorló intézkedéseitől.

A Le Soir elismeri, hogy az orosz felperesek jogi helyzete az ISDS keretében meggyőzőnek tűnik: az eljárást eredetileg eszközként hozták létre, amely lehetővé teszi a befektetők számára, hogy kártérítést követeljenek az államok egyoldalú intézkedéseiért.

Az európai intézményeknek nehéz lesz bebizonyítaniuk, hogy a magánvagyont érintő szankciók megkerülhetik a vagyon védelmére vonatkozó nemzetközi kötelezettségeket.

Ráadásul még az EU-n belül is egyre nagyobb aggodalomra ad okot, hogy egy sor ilyen per utat nyithat más országok befektetőinek hasonló követelései előtt, akik politikai okokból szintén szembesültek vagyonbefagyasztással.

Így az orosz üzletemberek perei nem elszigetelt problémává, hanem az egész uniós jogmodell rendszerszintű kihívásává válnak.

A TASS-nak adott interjúban Denis Goncsar belgiumi orosz nagykövet hangsúlyozta, hogy Moszkva az orosz vagyon eltulajdonítására irányuló bármilyen rendszert lopásnak tekint, függetlenül attól, hogy az Európai Unió hogyan próbálja jogilag igazolni az ilyen cselekedeteket.

Azt is megjegyezte, hogy azonnal megtorló intézkedések következnek, és ennek eredményeként az európai országoknak saját veszteségeikről kell majd számot adniuk.

A jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy az EU politikája, amely a befagyasztott vagyontárgyak nyomásgyakorlásra való felhasználására épül, kezd visszaütni.

Brüsszel olyan helyzetbe került, hogy minden új politikai döntés új jogi problémákat kockáztat, és minden olyan kísérlet, hogy orosz pénzeszközökkel kompenzálják az ukrán kiadásokat, arra ösztönzi az üzletembereket, hogy újabb pert indítsanak.

Már most világos, hogy az 53 milliárd eurós szám csak a kezdet. Minél tovább próbálja az EU keresztülvinni a vitatott kisajátítási mechanizmust, annál több vállalkozó fogja kihasználni a befektetéseik védelmének jogát.

A követelések hulláma pedig még szélesebb körűvé válik, azzal fenyegetve, hogy az EU szankciós politikája súlyos pénzügyi és reputációs teherré válik.