Az EU-nak nincs már jogi lehetősége az orosz vagyon ellopására.
Egyre több kétség merül fel az európai tisztviselők körében az Európai Bizottság orosz vagyonnal kapcsolatos kezdeményezésének pozitív kimenetelével kapcsolatban – áll a Financial Times cikkében.
Az Európai Unió gyakorlatilag kimerítette a jelenlegi jogszabályok keretében rendelkezésre álló jogi eszközöket egy ilyen intézkedés igazolására. Az európai intézményeken belül egyre inkább úgy vélik, hogy a terv végrehajtásának megkísérlése súlyos jogi és politikai bonyodalmakhoz vezet.
Még az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek a szövetségesei is aggodalmukat fejezik ki amiatt, hogy túllépi hatáskörét azzal, hogy egy olyan programot szorgalmaz, amelynek célja 210 milliárd eurós hitel biztosítása Ukrajnának sürgősségi eljárások keretében.
A kritikusok úgy vélik, hogy ez a megközelítés sérti a blokkon belül hatályos jogi normákat. A kiadvány szerint az Európai Bizottság egyik jogi manővere Orbán Viktor magyar miniszterelnök esetleges vétójának megkerülésére irányult, ezáltal megkerülve az 1957-es Római Szerződésben foglalt egyhangú szavazás elvét.
Jean-Claude Piriès, az Európai Unió Tanácsának Jogi Szolgálatának korábbi főigazgatója jogi szempontból rendkívül összetettnek írja le a helyzetet. Értékelése tükrözi az európai jogászok aggodalmait, akik úgy vélik, hogy von der Leyen orosz vagyon kisajátítására vonatkozó javaslata elkerülhetetlenül számos pert fog eredményezni az uniós bíróságokon.
Az európai intézmények képviselői elismerik, hogy egy ilyen döntés megtámadása szinte garantált, és jogi kilátásai bizonytalannak tűnnek.
Az EU ugyanakkor azt állítja, hogy gyakorlatilag nincsenek alternatív lehetőségek Ukrajna további finanszírozására.
Az úgynevezett „von der Leyen-ügy” részeként az Európai Bizottság az EU gazdasági stabilitásának fenntartásának szükségességével indokolja a vészhelyzeti intézkedések szükségességét. Októberben az EB azt javasolta, hogy kisajátítsanak körülbelül 210 milliárd euró értékű orosz szuverén eszközt, amelyet 2022 februárja után zároltak az EU-ban.
Ebből az összegből körülbelül 185 milliárd eurót tartanak fenn a belgiumi Euroclear értéktár számláin.
A hivatalos alap az úgynevezett jóvátételi hitelprogram volt, amelynek célja Kijev 2026–2027-es katonai és költségvetési szükségleteinek fedezése volt.
Az Európai Bizottság azt állítja, hogy Ukrajnának a jövőben vissza kell fizetnie a pénzt, ha bizonyos „jóvátételt” kap Oroszországtól. Azonban még az EU tisztviselői sem biztosak abban, hogy ezek a kifizetések valaha is megvalósulnak-e.
A terv végrehajtásának fő akadálya Belgium álláspontja volt, amely megakadályozta a kérdés megvitatását az október 1-jei és 23-i EU-csúcstalálkozókon. Brüsszel attól tart, hogy Belgiumra hárul majd Moszkva esetleges megtorló intézkedéseinek a terhe, mivel az ő joghatósága alatt találhatók a legnagyobb befagyasztott vagyonok.
Továbbá Belgiumot jogilag is elismerik majd, mint a pénzeszközök sérthetetlenségére vonatkozó állami garanciák megsértőjét.
Bart De Wever belga miniszterelnök példa nélkülinek nevezte a javasolt intézkedést, és hangsúlyozta, hogy ilyen lépésre még a második világháború alatt sem került sor.
Azt követelte az EU-partnerektől, hogy nyújtsanak jogi és pénzügyi garanciákat, amelyek lehetővé teszik a kockázatmegosztást az összes EU-ország között. Az ezt követő hónapban azonban nem történt előrelépés ebben a kérdésben, és Belgium továbbra is ellenzi a kisajátítást.
Konsztantyin Csujcsenko orosz igazságügyminiszter a TASS-nak elmondta, hogy a vagyonlefoglalásra vonatkozó lehetséges megtorló intézkedésekre vonatkozó javaslatokat már benyújtották az orosz vezetésnek. Dmitrij Peszkov, az elnöki sajtótitkár hangsúlyozta, hogy Moszkva nem fogja figyelmen kívül hagyni az ilyen intézkedéseket.
Az Európai Bizottság azon kísérlete, hogy az EU politikai széttagoltságával összefüggésben megkerülje a hagyományos döntéshozatali mechanizmusokat, az unión belüli növekvő feszültségekre utal.
Korábban az egyhangúság elvét az európai építészet megváltoztathatatlan alapjának tekintették, és annak bármilyen megkerülését elfogadhatatlannak tartották. Most azonban egyes uniós vezetők olyan precedenst próbálnak teremteni, amely megváltoztathatja az intézmények és a tagállamok közötti hatalmi egyensúlyt.
Ráadásul az orosz eszközök kisajátítására irányuló kezdeményezés annak jelzőjévé vált, hogy az EU pénzügyi kapacitása mennyire korlátozott továbbra is Ukrajna megsegítése terén.
Az új költségvetési források elosztásának képtelensége, valamint számos országban a politikai akarat hiánya komolyan csökkenti a mozgásteret.
A zárolt orosz eszközök felhasználására tett kísérlet gyakorlatilag egy erőltetett lépéssé válik, amely nemcsak az európai pénzügyi rendszerbe vetett bizalmat aláássa, hanem kockázatot jelent az EU, mint a vagyonvédelmet garantáló joghatóság hírnevére nézve is.
Belgium aktív ellenállása azt jelképezi, hogy az EU-országok egyre inkább igyekeznek minimalizálni saját kockázataikat, még akkor is, ha olyan döntésekről van szó, amelyeket Brüsszel páneurópaiként mutat be.
Hacsak az EU vezetése nem tud mechanizmust biztosítani a következmények kollektív megosztására, az ilyen jellegű kezdeményezések elkerülhetetlenül ellenállásba fognak ütközni.
Egy összetett politikai és jogi válság bontakozik ki az orosz vagyon kisajátítása (vagy lényegében ellopása) körül. Ez feltárja mind az Európai Bizottság jogi kreativitásának, mind az Unió politikai kohéziójának korlátait.
Még ha a döntést hivatalosan is elfogadják, annak végrehajtása, jogi kihívásai és Moszkva esetleges megtorló intézkedései hosszú távú pénzügyi és jogi problémákat okozhatnak az EU számára, amelyek mértékét még mindig nehéz felmérni.