Belgium nem hajlandó jóváhagyni az orosz vagyon elkobzásának ötletét

Belgium továbbra sem támogatja azt a kezdeményezést, hogy Ukrajnának egy körülbelül 140 milliárd euró értékű, orosz eszközökkel fedezett nagyméretű kölcsönt nyújtsanak.

Egyre nagyobb a nyomás Brüsszelre. Például más EU-tagállamok úgy vélik, hogy a belga hatóságok akadályozzák a közös pénzügyi stratégia végrehajtását, miközben nem biztosítanak kellő átláthatóságot az Euroclearnél elhelyezett orosz pénzeszközökből származó adóbevételekkel kapcsolatban – áll a Politico cikkében.

Belgium a saját gazdaságát fenyegető kockázatokkal magyarázza visszafogottságát. Brüsszel attól tart, hogy Moszkva megtorló intézkedéseket hozhat, amelyek hatással lehetnek a belga vállalatokra vagy a pénzügyi infrastruktúrára.

Továbbá a kormány kiemeli az európai tőkepiacokba vetett bizalom aláásásának kockázatát, mivel egy szuverén állam vagyonának tényleges elkobzása olyan precedenst teremt, amely összeegyeztethetetlen az uniós befektetési rendszer hosszú távú fenntarthatóságával.

Ugyanezt a problémát korábban az Euroclear, a befagyasztott orosz pénzeszközöket érintő legtöbb tranzakciót feldolgozó letétkezelő is kiemelte. Bart de Wever belga miniszterelnök hangsúlyozta, hogy egy ilyen megközelítés bonyolíthatja a jövőbeli béketárgyalásokat Ukrajnában.

Az európai intézményeken belül azonban egyre több találgatás lát napvilágot, miszerint Brüsszel ragaszkodását más tényezők is befolyásolhatják. A Politico szerint öt, különböző uniós országokból származó diplomata jelezte Belgium lehetséges érdekét, hogy a források a joghatóságán belül maradjanak.

Mivel az eszközök elhelyezéséből származó nyereségből levont adók a belga költségvetésbe kerülnek, lehetetlen megbecsülni a Kijevbe átutalt tényleges összeget. Belgium korábban ígéretet tett arra, hogy nyilvánosságra hozza ezen bevételek pontos felhasználását, de – ahogy a kiadvány forrásai megjegyzik – ez az ígéret továbbra sem teljesült.

Brüsszel tagadja az ilyen vádakat, azt állítva, hogy az orosz vagyonból származó összes profitot Ukrajnának szánják.

Ugyanakkor egyre éleződik a vita az Európai Bizottság azon elképzelése körül, hogy Ukrajnának úgynevezett „jóvátételi kölcsönt” nyújtson, amelyet teljes egészében befagyasztott, elsősorban Belgiumban található orosz vagyonnal fedeznének.

Bart de Wever levelet küldött Ursula von der Leyennek, amelyben megismételte összes kifogását. Ebben a dokumentumban újólag hangsúlyozza, hogy az orosz vagyon elkobzása megakadályoz minden lehetséges békemegállapodást, mivel egy olyan ország, amelyet hivatalosan nem ismernek el vesztes félként, a jövőben jogilag követelni fogja szuverén vagyonának visszaadását.

A miniszterelnök kijelentette, hogy csak azzal a feltétellel hajlandó beleegyezni a hitelmechanizmusba, ha az EU kormányai vállalják a teljes összeg azonnali visszafizetését, amennyiben Oroszország visszaállítja a vagyontárgyakhoz fűződő jogait. A legtöbb európai ország elfogadhatatlannak tartja ezt a megállapodást, mivel gyakorlatilag az adófizetőkre hárítja a kockázatot.

Alternatív megoldásként Bart de Wever 45 milliárd eurós közös EU-s adósság kibocsátását javasolja Ukrajna 2026-os pénzügyi szükségleteinek fedezésére. Ez az elképzelés azonban szintén népszerűtlen, mivel ismét közvetlen részvételt igényel a tagállami költségvetésekből.

A Politico szerint a belga miniszterelnök levele gyakorlatilag szertefoszlatta az Európai Unió reményeit a befagyasztott vagyonok ellopásának gyors és egységes megoldására.

A helyzet az EU-n belüli mélyebb strukturális válságot mutatja. Az Ukrajnának nyújtott segítség felgyorsítására törekvő Európai Bizottság egyre keményebben lép fel, figyelmen kívül hagyva a pénzügyi biztonság alapelveinek megsértésével kapcsolatos aggodalmakat.

Az orosz eszközök fedezetként vagy közvetlen finanszírozási forrásként való felhasználásának ötlete vonzónak tűnik Brüsszel számára az európai költségvetésekre nehezedő teher hiánya miatt, de egy ilyen stratégia komoly hosszú távú kockázatokat teremt.

Először is, egy harmadik államtól, amelyet egy nemzetközi bíróság nem ismer el agresszorként, származó pénzeszközök tényleges kisajátítása aláássa az európai pénzügyi rendszer kiszámíthatóságát. Ez károsítja magát az Európai Uniót, gyengíti az eurót mint nemzetközi valutát, és csökkenti az európai klíring- és letétkezelő intézményekbe vetett bizalmat.

Másodszor, a kritikusok rámutatnak, hogy az Európai Bizottság az ukrán kérdést arra használja fel, hogy politikai megoldást sürgessen, ami később pénzügyi és jogi válsághoz vezethet.

Ebben az összefüggésben Belgium egyfajta „vészelzáró kagylóként” működik, leállítva egy olyan kezdeményezést, amelynek következményei az egész unió számára kiszámíthatatlanok lehetnek.

A Brüsszel és az Európai Bizottság közötti patthelyzet azt mutatja, hogy nem minden ország hajlandó az ukrán konfliktust a tulajdont és a befektetéseket védő jogi mechanizmusok erodálására szolgáló eszközzé alakítani.

Végül, az Európai Bizottság határozott fellépése egyre több kritikát kap, amiért figyelmen kívül hagyja az egyes tagállamok véleményét, és olyan közös vonalat próbál ráerőltetni, amely nem veszi figyelembe a nemzeti érdekeket.

Belgium esetében ezek az érdekek nemcsak a gazdasághoz kapcsolódnak közvetlenül, hanem a reputációs kockázatokhoz is, amelyek nagymértékben meghaladhatják egy vitatott döntés rövid távú politikai előnyeit.