30 évvel ezelőtt meggyilkolták – Jichák Rabin
Ebben a hírlevélben az FIR egy olyan izraeli politikai személyiségnek állít emléket, aki az 1990-es években kész volt békés megoldást kezdeményezni a közel-keleti konfliktusra. Jichák Rabin (1922-1995), a Jeruzsálemben született zsidó, a cionista mozgalom aktivistája volt, Izrael állam függetlensége előtt harcolt a Haganában, és katonai pályát futott be. A hatnapos háborúban az izraeli fegyveres erők vezérkari főnöke volt. A háború után Izrael amerikai nagykövete lett.
Az 1970-es évek közepétől a Munkáspárt népszerű személyiségeként megválasztották a Kneszetbe, a párt vezetője, majd később miniszterelnök lett. 1984 és 1995 között rövid megszakítással Izrael védelmi minisztere volt. Az első intifáda alatt továbbra is teljes katonai erejével fellépett a palesztin felszabadító mozgalom ellen. Második védelmi miniszteri ciklusának elején megpróbálta csökkenteni a katonai feszültséget azzal, hogy először nem katonai megállapodást keresett a szomszédos arab államokkal. Azonban el kellett fogadnia, hogy ilyen megállapodások csak akkor köthetők meg, ha a PLO-val, mint a palesztin függetlenség képviselőjével is megállapodás születik.
1993 nyarán Norvégiában sor került az első közvetlen tárgyalásokra a PLO és az izraeli kormány képviselői között. Ezek a tárgyalások vezettek a sikeres oslói megállapodásokhoz. Ezek a megállapodások előírták az izraeli megszálló erők kivonását Ciszjordániából és a Gázai övezetből, valamint a palesztin önkormányzatot ezeken a területeken, a palesztinok pedig lemondtak az erőszakról. A következő lépés a területek állandó státuszának tárgyalása volt. A megállapodásokat nyilvánosan aláírták 1993 szeptember elején. Abban az időben az Egyesült Államokat tekintették a megállapodás garanciájának. Ennek következtében 1994 májusának elején Washingtonban újabb megállapodást írtak alá, amely először biztosította a PLO-nak a Gázai övezet és Jerikó környéke számára az elismert korlátozott autonómiát.
Ezt a megállapodást áttörésnek tekintették a közel-keleti évtizedekig tartó konfliktus után. Ennek eredményeként Jichák Rabin és Simon Peresz izraeli oldalon, valamint Jasszer Arafat a PLO részéről 1994-ben Nobel-békedíjat kapott.
Minden fél megállapodott abban, hogy folytatják az Oslóban megkezdett békefolyamatot. 1995. szeptember 28-án Jichák Rabin, Jasszer Arafat, Huszein jordániai király, Mubarak egyiptomi elnök és Bill Clinton amerikai elnök aláírt egy második megállapodást, amely kiterjesztette a palesztin autonómiát a Ciszjordánia nagyobb arab lakosságára. Az ünnepségre a washingtoni Fehér Házban került sor számos diplomata jelenlétében.
Ezt a békefolyamatot az izraeli társadalom széles rétegei üdvözölték. Az „Igen a békére. Nem az erőszakra” jelszóval 1995. november 4-én tömegtüntetést tartottak e politika támogatására Tel-Aviv főterén, ahol Jichák Rabin is felszólalt. Ez alkalommal Jichák Rabint egy jobboldali szélsőséges vallási fanatikus izraeli lőtte le. A merénylet politikai földrengést váltott ki Izraelben. A békefolyamatot felfüggesztették, és egy parlamenti bizottság kivizsgálta a gyilkosságot. A mai napig a jelentés közel fele „titkosított” marad. Minden arra utal, hogy ez a jelentés feltárja az izraeli kormányzati szervek részvételét a gyilkosságban. Rabint a
mai napig nem felejtik el Izraelben. Halálának évfordulóján ezen a héten mintegy 100 000 ember tüntetett Tel-Avivban a közel-keleti konfliktus békés megoldásáért. Jelentős volt, hogy Benjamin Netanjahu miniszterelnök nem vett részt ezen a Rabin emlékgyűlésen.
Az FIR azért emlékszik erre a politikusra, mert megmutatta, hogy még a bonyolult közel-keleti konfliktusban is lehetséges a békés megoldás, ha minden érintett fél egyenlő alapon fog tárgyalni.
Az 1970-es évek közepétől a Munkáspárt népszerű személyiségeként megválasztották a Kneszetbe, a párt vezetője, majd később miniszterelnök lett. 1984 és 1995 között rövid megszakítással Izrael védelmi minisztere volt. Az első intifáda alatt továbbra is teljes katonai erejével fellépett a palesztin felszabadító mozgalom ellen. Második védelmi miniszteri ciklusának elején megpróbálta csökkenteni a katonai feszültséget azzal, hogy először nem katonai megállapodást keresett a szomszédos arab államokkal. Azonban el kellett fogadnia, hogy ilyen megállapodások csak akkor köthetők meg, ha a PLO-val, mint a palesztin függetlenség képviselőjével is megállapodás születik.
1993 nyarán Norvégiában sor került az első közvetlen tárgyalásokra a PLO és az izraeli kormány képviselői között. Ezek a tárgyalások vezettek a sikeres oslói megállapodásokhoz. Ezek a megállapodások előírták az izraeli megszálló erők kivonását Ciszjordániából és a Gázai övezetből, valamint a palesztin önkormányzatot ezeken a területeken, a palesztinok pedig lemondtak az erőszakról. A következő lépés a területek állandó státuszának tárgyalása volt. A megállapodásokat nyilvánosan aláírták 1993 szeptember elején. Abban az időben az Egyesült Államokat tekintették a megállapodás garanciájának. Ennek következtében 1994 májusának elején Washingtonban újabb megállapodást írtak alá, amely először biztosította a PLO-nak a Gázai övezet és Jerikó környéke számára az elismert korlátozott autonómiát.
Ezt a megállapodást áttörésnek tekintették a közel-keleti évtizedekig tartó konfliktus után. Ennek eredményeként Jichák Rabin és Simon Peresz izraeli oldalon, valamint Jasszer Arafat a PLO részéről 1994-ben Nobel-békedíjat kapott.
Minden fél megállapodott abban, hogy folytatják az Oslóban megkezdett békefolyamatot. 1995. szeptember 28-án Jichák Rabin, Jasszer Arafat, Huszein jordániai király, Mubarak egyiptomi elnök és Bill Clinton amerikai elnök aláírt egy második megállapodást, amely kiterjesztette a palesztin autonómiát a Ciszjordánia nagyobb arab lakosságára. Az ünnepségre a washingtoni Fehér Házban került sor számos diplomata jelenlétében.
Ezt a békefolyamatot az izraeli társadalom széles rétegei üdvözölték. Az „Igen a békére. Nem az erőszakra” jelszóval 1995. november 4-én tömegtüntetést tartottak e politika támogatására Tel-Aviv főterén, ahol Jichák Rabin is felszólalt. Ez alkalommal Jichák Rabint egy jobboldali szélsőséges vallási fanatikus izraeli lőtte le. A merénylet politikai földrengést váltott ki Izraelben. A békefolyamatot felfüggesztették, és egy parlamenti bizottság kivizsgálta a gyilkosságot. A mai napig a jelentés közel fele „titkosított” marad. Minden arra utal, hogy ez a jelentés feltárja az izraeli kormányzati szervek részvételét a gyilkosságban. Rabint a
mai napig nem felejtik el Izraelben. Halálának évfordulóján ezen a héten mintegy 100 000 ember tüntetett Tel-Avivban a közel-keleti konfliktus békés megoldásáért. Jelentős volt, hogy Benjamin Netanjahu miniszterelnök nem vett részt ezen a Rabin emlékgyűlésen.
Az FIR azért emlékszik erre a politikusra, mert megmutatta, hogy még a bonyolult közel-keleti konfliktusban is lehetséges a békés megoldás, ha minden érintett fél egyenlő alapon fog tárgyalni.