(1954-1955)
3
(idézet: Ellenforradalom tollal és fegyverrel 1956 – Berecz János)
A KÜLSŐ ELLENSÉG TÁMADÁSA
A Szabad Európa szakértői felismerték a lehetőséget. 1954 nyarán-őszén megállapították, hogy Magyarországon még több keresnivalójuk lehet, mint Csehszlovákiában. A FOCUS-utasítás abból indult ki, hogy a magyar és a csehszlovák helyzet között három fontos különbséget kell tekintetbe venni, ami a végrehajtást is módosítja. Először: az „új szakasz” sokkal messzebbre ment Magyarországon, mint Csehszlovákiában, és a közigazgatási, valamint gazdasági decentralizáció programja megkezdődött. („Amikor 1953 júliusában Nagy miniszterelnök átvette a kormánygyeplőt, beismerte a rendszer válságát, és ezért engedményekre kényszerült.”) Másodszor: az ellenállás az egész országra kiterjed, és már jelentősebb vidéken, mint az ipari centrumokban. Végül: a magyar pártapparátus nagyobb belső feszültség jeleit mutatja, mint a csehszlovák.* Lásd R. T. Holt: Id. mű. 162. old.; A. A. Mickie: Id. mű. 155. old. *
Felismerték nyugaton is a vezetés egységének megbomlását, látták a politikai bizonytalankodást, és tudtak a belső ellenséges elemek megélénkülő tevékenységéről. Ezekre összpontosították politikai akcióikat. Mindennek dacára számoltak azzal, hogy a magyar társadalom szerkezetében végbement gyökeres változásokat támogatják a dolgozó tömegek, ezért nem nyíltan ellenséges, hanem „ellenzéki” programot fogalmaztak meg a Nemzeti Ellenállási Mozgalom (NEM) 12 pontjában. A 12 pont tartalmában megegyezett a korábban ismertetett, Csehszlovákiával kapcsolatos 10 ponttal, de még nagyobb körültekintéssel fogalmazták meg. Ez a program sem követelte a rendszer megdöntését, hanem Nagy Imre „új szakasz” politikájának túlhajtását tűzte ki célul. Többek között követelte „a helyi önállóság és önkormányzat visszaállítását, a parasztok üldözésének megszüntetését és a magángazdaságok újjászületését, »szabad« szakszervezeteket, a kiskereskedelem és a szolgáltató ágazatok államosításának megszüntetését, valamint a nehéziparral szemben a könnyűipar előtérbe állítását”.* A. A. Mickie: Id. mű. 158. old. * Ezzel indították meg a FOCUS-művelet első szakaszát, amelynek feladata a „felszabadítás” ideológiai és szervezeti előkészítése volt.
A Szabad Európa Sajtó 1954. október 1-én, pénteken délután 5 órakor München melletti főhadiszállásról a léggömbök százait indította el Magyarország felé. Egymás után, több hullámban küldték a ballonokat, és egy-egy ballon 300-1000 röpcédulát szórt szét. A hatás fokozása érdekében később röpcédulát szállító rakétákat lőttek ki.
A lélektani hadviselés szabályai szerint a röpcédulák kezdetben csak egy szót: „NEM”, vagy egy számot: „12” tartalmaztak, majd propagálták a Nemzeti Ellenállási Mozgalmat, és közölték a 12 pontból álló programot. A léggömbök következő sorozata már kis újságokat is szállított, a tízoldalas Szabad Magyarországot, és alumínium jelvényeket.
A Magyar Népköztársaság kormánya 1954. október 15-én jegyzékben tiltakozott az Egyesült Államok kormányánál a példátlan méretű felforgató kampány ellen, és leleplezte a nyilvánvaló beavatkozást belügyeinkbe. A jegyzék megállapította, hogy az Egyesült Államok kormánya nemcsak lehetővé teszi, hanem nyíltan támogatja is ezt az ellenséges akciót. „Ennek az akciónak nyíltan hirdetett célja az, hogy az uszító hangú, rágalmazó röplapok a magyar nép körében elégedetlenséget szítsanak, és ellenállásra szólítsák fel törvényes kormánya ellen.”
Az Egyesült Államok kormányának válaszjegyzéke december 17-én kelt. A jegyzék kioktató hangon tíz pontban foglalta össze, hogy milyen programot ajánl a magyar kormánynak végrehajtásra, amely szellemében teljesen megfelelt a Nemzeti Ellenállási Mozgalom 12 pontjának.
A jegyzék követelte: a helyi tanácsokat tényleges hatalommal ruházzák fel, a szabad szólás és gyülekezési jogok érvényesítését, a fogyasztási javakat előállító szolgáltatási ágak államosításának megszüntetését, a szabad vallás gyakorlást stb. A belügyeinkbe való nyílt beavatkozást a jegyzék ezzel a cinikus megjegyzéssel tetőzte: „A szóban forgó röpcédulák pusztán javaslatokat tesznek olyan gyakorlati eszközökre, amelyekkel az egyes beismert fogyatékosságokat ki lehet javítani.”
E jegyzék lelkesedéssel töltötte el a FOCUS-akció szervezőit. Az Új Hungária „Biztató üzenet” címmel kommentálta a jegyzéket december 31-i számában: „Az amerikai kormány egy olyan programnak ad nyilvánosságot és nemzetközi támogatást, amely alapjában rázza meg a magyarországi … berendezkedést.”’
Az akcióterv végrehajtásába a Szabad Európa Rádió is bekapcsolódott, és egész szellemi erejét, technikai felkészültségét a Nemzeti Ellenállási Mozgalom szolgálatába állította. Külön műsorprogramban szólt az egyes társadalmi rétegekhez, és azt magyarázta, mit jelent a munkások, parasztok, nők, férfiak stb. számára a 12 pont. Különösen nagy gondot fordított arra, hogy a munkások között „élessze az ellenállás szellemét”, ezért új műsort iktatott be „Munkásellenállás” címmel.
A Szabad Európa Rádió vezetői figyelembe vették, hogy a szocializmusban a legfontosabb politikai erő a munkásosztály, ezért a munkások közé került deklasszált, kispolgári elemekhez fordultak, hogy „belülről bontsák le a vasfüggönyt”. A funkcionáriusokkal szemben fokozták a fenyegető hangot, hogy növeljék a feszültséget és zavart körülöttük. Figyelmeztették őket, hogy „nincs valami nagy kilátásuk a szép és nyugodalmas öregkorra”, de ha bocsánatot akarnak nyerni, „lépjenek rá a néphez vezető aranyhídra”, támogassák a „népi ellenállást”. Ezzel szemben az ifjúságnak udvaroltak. Bátornak, hősnek nevezték őket, és felhívták a figyelmüket, hogy tanulják meg a tűzfegyverek kezelését, kisebb katonai egységek vezénylését, „mert valamikor még szükség lehet rá”. Az ellenséges elemeket nemcsak lelkesítették, hanem gyakorlati tanácsokat is adtak nekik, „hogyan lehet élő valósággá tenni a népi ellenállást”.* R. T. Holt-R. W. van de Velde: Strategic Psychological Operations and American Foreign Policy. The University of Chicago Press 1960. 210—211., 220-225. old. *
A FOCUS-művelet keretében 1954 őszén bekapcsolódtak a magyarországi tanácsválasztások „előkészítésébe”. (A tanácsválasztások november 28-án zajlottak le.) Arra biztatták híveiket, hogy igyekezzenek befurakodni a tanácsokba, és ott kihasználni a helyi önkormányzat, a decentralizálás adta lehetőségeket. A választási kampány idején megélénkült a belső reakció tevékenysége. Több helyről jelezték, hogy a 12 ponthoz hasonló felírásokat találtak középületeken, vasúti teherkocsikon és kézzel írt röpcédulákon. A jelölőgyűléseken – főleg vidéken – a jogos kritika mellett (pl. a kötelező terménybeszolgáltatási rendszer működésének bírálata) egyre többen támadták a tanácsrendszert, „a szegények hatalmát”, és mind hangosabban uszítottak a termelőszövetkezetek ellen.** PI Archívum. 216-384., 840., 842. és 850. *
A választások után röpcédulákon és rádióműsorokban külön szóltak a nem kommunista tanácstagokhoz arról, hogy „mit vár tőlük a magyar nép”. Igyekeztek ellentétet szítani a kommunista és párton kívüli tanácstagok között. 1955 nyarán a szektások, személy szerint Rákosi Mátyás ellen irányították a fő tüzet. Több százezer „Pusztul-e végre Rákosi?” című röpcédulát dobtak le Magyarországon.
A FOCUS-hadművelet végrehajtásában aktívan részt vettek a reakciós emigránsszervezetek is. Vezetőik előadó körutakon lelkesítő beszédeket tartottak híveiknek, hogy közeleg az idő, készüljenek fel a munkáshatalom megdöntésére Magyarországon. Az MHBK a tettek mezejére lépett. Zákó tábornok Kölnbe 1955. március 1-re megbeszélést hívott össze. A résztvevők elhatározták, hogy „Kiürítés” fedőnévvel akciót indítanak a harcra mozgósítható emigránsok összegyűjtésére Belgium, Hollandia, Franciaország és Spanyolország területén. Az akció célját a „Szervezési utasítás” így foglalta össze: a „Kiürítés” előkészületeinek feladata: hazánk felszabadítása érdekében (önkéntesen vállalt katonai fegyelem alapján) egy szervezetbe fegyveres harcra tömöríteni az arra alkalmas és önként jelentkező MHBK-tagokat és egyéb, nemzeti irányzatú magyarokat.
Másik fontos feladatuk abban állt, hogy aktivizálják itthon maradt hajdani elvbarátaikat, szervezkedésre buzdítsák őket, és segítséget juttassanak el részükre. Amerikai kémiskolákon kiképzett futárokat küldtek hozzájuk, és egyes nyugati országok diplomatáinak segítségével vették fel az érintkezést velük.
A későbbiek során felforgató tevékenységüket megkönnyítette, hogy az osztrák-magyar határon eltávolították a műszaki határzárat. 1956 első negyedében 191, második negyedében 320, és egyedül augusztus hónapban 438 esetben követtek el befelé irányuló határsértést.
Az Egyesült Államok ezzel kapcsolatos felelősségét bizonyítja az a jegyzék, amelyet az amerikai kormány 1956. február 3-án küldött a magyar kormánynak a letartóztatott magyar állampolgárságú amerikai kémek ügyében. A jegyzék példátlanul fenyegető hangon íródott, és nyílt kiállást jelentett a kémkedés és felforgató tevékenység mellett. Az amerikai szervek kategorikusan kijelentették, ha a magyar kormány nem bocsátja szabadon az elítélt kémeket, az amerikai kormány 1. nem lát lehetőséget a két ország függő gazdasági és más kérdések rendezésére hivatott tárgyalásainak megkezdésére; 2. az amerikai útlevelek elvesztik érvényességüket a magyarországi utazásra; 3. újabb szigorításokat léptetnek életbe a washingtoni magyar külképviselet munkatársainak korlátozására. Természetesen a Magyar Külügyminisztérium visszautasította ezt a jegyzéket.
A BELSŐ ELLENSÉG AKTIVIZÁLÓDÁSA
A népi hatalom ellenségeinek kedvenc állítása, hogy 1956 őszén Magyarországon az események „spontán vezettek el a forradalomhoz”, és a felkelés előkészítésében nem vettek részt számottevő szervezett erők. Az illegális szervezkedések szerepét egyenesen semmisnek vagy jelentéktelennek nyilvánították. Valójában megélénkülő tevékenységükre jellemző, hogy az illetékes szerveink 1954-ben 53, 1955-ben 162 hírszerző ügynök ellen folytattak vizsgálatot, 1955-1956-ban a magyar állambiztonsági szervek 15 nagyobb és 30 kisebb ellenséges szervezkedést lepleztek le, és 1956 első felében 40 kémet vettek őrizetbe.
Az adatokat kiegészíthetjük azzal, hogy az ellenforradalom leverését követő három év alatt 26 jelentősebb ellenséges szervezkedés lepleződött le, amelyeknek tagjai közül igen sokan 8-10 év óta folytatták illegális tevékenységüket, és korábban más szervezkedések tagjai voltak. Figyelemre méltó az a tény is, hogy az 1960-1961-ben felszámolt húsz földalatti szervezet közül tíz már 1956 előtt is létezett és tevékenykedett. Végül az ellenforradalmi fegyveres csoportok és a felfedett illegális szervezetek adatainak egybevetése azt bizonyítja, hogy a fegyveres felkelés előkészítésében és kirobbantásában mintegy 250 kisebb-nagyobb illegális szervezet, csoport vett részt.
Az imperialista beavatkozás belső társadalmi bázisát a felszámolt kizsákmányoló osztályok (kapitalisták, földbirtokosok, kulákok), az azokat korábban kiszolgáló rétegek (katonatisztek, csendőrök és rendőrök, a volt horthysta elnyomó apparátus egyéb csoportjai) és más, megrögzött fasiszta elemek alkották. Vakon és vadul gyűlölték a népi hatalmat, s nagyobb részük nemcsak az alkalomra várt, hogy kezét emelhesse a munkáshatalomra, hanem minden lehetőséget kihasználva aktívan készült, szervezkedett a fegyveres felkelésre, a politikai hatalom visszaszerzésére.
Az ellenséges illegális mozgalom egyik általános tapasztalata, hogy a néphatalom ellenségei uralmuk megdöntése után azonnal, 1949-1950-ben megkezdték földalatti szervezkedéseiket a hatalom visszaszerzése érdekében.
Az ellenséges tömörülések másik közös vonása, hogy eszméiket, a stratégia és taktika kidolgozásához szükséges irányelveket a nemzetközi imperialista szervektől kapták.
Harmadik jellemzőjükként említhetjük, hogy e szervezetek között sajátos munkamegosztás alakult ki: a lényegileg azonos célok megvalósításáért más-más módszerekkel, más közegben és más taktikával dolgoztak.
A belső ellenséges szervezkedések közül legfontosabb a katonai, fegyveres, diverziós vonal. Bázisukat a volt horthysta katonatisztek, csendőrök, rendőrök és nyilasok alkották, de soraikba tartoztak volt horthysta közalkalmazottak és kulákok is. Szervezeteik közül jelentősebbek a Kard és Kereszt, Fehér Gárda, Botond Hadosztály, Hadapródok Szervezete, amelyek a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének aktív hatására jöttek létre, „önálló” szervezetekként dolgoztak a Fehér Partizánok, a Vérszerződés, a Magyar Ellenállási Mozgalom, a Nemzeti Ellenállási Mozgalom. Ezek a Szabad Európa Rádión keresztül sugárzott politikai és katonai útmutatások alapján tevékenykedtek, és összekötők útján kapták a legfontosabb utasításokat. Működési elvüket pár példán keresztül figyelemmel kísérhetjük.
A Fehér Partizánok szervezetet 1950-ben hozták létre Fiala József, volt horthysta politikai detektív és társai, az ország jelentős részére kiterjedő hálózattal. Voltak fegyvereseik, közigazgatási szakemberekből álló csoportjuk, női vonal stb. Terveiket a háborúra építették, és várták az amerikaiakat. Gondosan kidolgozták a „megszállással” kapcsolatos teendőket. Kijelölték azokat a repülőtereket és egyéb alkalmas helyeket, ahol az amerikai és angol csapatszállító gépek és ejtőernyősök leszállhatnak. Erre az alkalomra előkészítettek angol nyelvű igazolványokat és karszalagokat is. A szervezkedés jelentős részét 1954 októberében felszámolták, de maradványaik reorganizálódtak, és 1955 közepétől átálltak a „felszabadítási politika” alapelveire.* Budapesti Fővárosi Bíróság. B. I. 005 021/1955. *
A Hadapródok Szervezete 1949-től 1955 decemberéig működött. „Mint volt katonaiskolás növendék kötelességemnek éreztem az akkori nemzetközi helyzetben, hogy egy államellenes szervezetet hozzak létre” – vallotta Sulyánszky, a szervezet vezetője. Két tervvel is rendelkeztek arra az esetre, ha kitör a háború, vagy ha a szovjet csapatok elhagyják Magyarországot. Készültek a rádió épülete és a fegyverraktárak elfoglalására, a politikai foglyok kiszabadítására. Volt hírszerző, helykijelölő, gépkocsiszerző és igazolványkészítő csoportjuk. 1955-ben – előre elkészített forgatókönyv alapján — gyakorlatot tartottak tagjaik harckészségének fokozására; a gyakorlat témája a középületek elfoglalásának módja volt.
Kémkedéssel is foglalkoztak. Értesüléseiket Désaknay György SZER-összekötőn keresztül továbbították. Désaknay arra biztatta őket, hogy dolgozzanak ki tervet arra az esetre, ha Magyarországon zavargás lenne. Ennek megfelelően Sulyánszky Jenő és társai kidolgozták a „Szegedi tervet”. A terv lényege, hogy Szegeden katonai zendülést szerveznek, s másutt is ellenforradalmi megmozdulásokat kezdeményeznek. A zendülések veresége esetén Jugoszlávia felé akartak áttörni a határon.* Budapesti Főv. Bír. B. I. 006 039/1956/II. *
A Botond Hadosztály nevű alakulat három önálló szervezkedésből állott. A szervezetek vezetői: Gajári Károly, Bónis Lajos és Faddi Ottmár egyeztették elképzeléseiket és szervezeteik tevékenységét. Tervezetet készítettek a hatalom átvétel után ideiglenesen létesítendő „polgárőrség” megszervezésére, a „számonkérő szék” felállítására, a haladó személyek üldözésére. Programjukat eljuttatták a nyugaton működő Magyar Nemzeti Bizottmánynak.
Szelepcsényi István – 1950 áprilisában 11 társával szervezkedés bűntette miatt ítélték el – 1951-ben a büntető intézetben létrehozta a Magyar Ellenállási Mozgalom nevű szervezetet, amelynek célja: felkészíteni tagjait arra, hogy szabadulásuk után lakhelyükön illegális csoportokat szervezzenek. Egyik neveltje 1953-ban Berettyóújfalun szervezett csoportot. Ő és társai lényegében tíz éven át folytatták megszakítás nélkül illegális tevékenységüket, és ott is voltak azonnal, amikor a fegyveres harc kitört.** Budapesti Katonai Bíróság. B. II. Kt. 047/1959. * Szelepcsényi pl. a Maros utcai ellenforradalmi csoportban harcolt, majd október 28-a után Nagykovácsiban a fegyveres „nemzetőrség” egyik vezetője volt.
A Szabad Európa Bizottság FOCUS-hadműveletének hatására utal az ún. Nemzeti Ellenállási Mozgalom budapesti és viharsarki (Békés megye) szervezetének létrejötte. A budapesti csoport kidolgozta a fegyverszerzés módját, és összeállította a kivégzendők „fekete listáját”. A NEM békéssámsoni szervezkedésének tagjai kezükbe kaparintották a honvédelmi szövetséget, így legális fegyveres kiképzést és lőgyakorlatokat is tartottak.
Doma István és társai szintén 1950-től szervezkedtek a népi demokratikus államrend megdöntésére. Ők a rádió és a posta elfoglalására specializálták magukat. A József telefonközpontban működő csoportjuk „Zugló I” néven szervezte a nemzetközi telefonvonalak kézbevételét. Szervezkedésük vidékre is kiterjedt.*** Budapesti Főv. Bír. B. I. 005 002/1955. *
A példákat még hosszan lehetne sorolni, de ebből is meggyőzően kitűnik az ellenséges elemek elszánt és tervszerű felkészülése a munkáshatalom fegyveres megdöntésére.
Az illegális ellenforradalmi mozgalom másik fő területét a pártjellegű politikai szervezkedések, csoportosulások alkották. Volt polgári vagy „keresztény” politikusok, kispolgári liberális erők csoportosultak laza keretek között, és készültek a hatalom megszerzésére. Közülük egyik-másik szervezetten működött, mások csak alkalomszerűen vitatták meg a helyzetet, vagy programokat állítottak össze. Ezek általában a többpártrendszer gondolatának ébrentartásáról szóltak, a semleges „harmadik út” mellett tettek hitet. Zömükben egyetértettek Nagy Imre csoportjának tevékenységével.
A volt Kisgazda Párt jobboldali vezetői rendszeresen érintkeztek egymással, vitákat folytattak, és a kispolgári semlegesség elvét vallották. Ők is keresték a kapcsolatot Nagy Imrével. A volt kisgazdák egy csoportja dr. Lupkovics György vezetésével „Pártonkívüliek véleménye” címmel külön programot dolgozott ki.
A volt jobboldali parasztvezérek is megtalálták a módját, hogy kapcsolataikat és nézeteiket ébren tartsák. A régi jobboldali szociáldemokrata vezetők tevékenysége is megélénkült. Egyik csoportjuk aktívan szervezkedett, és megalakította a „Spartacus Szabad Szociáldemokraták Szövetségét”, amely 13 pontból álló programját eljuttatta az Irodalmi Újság szerkesztőségéhez is.
A volt Demokrata Néppárt aktív elemei is egy „polgári demokratikus” államforma eszméjét dédelgették. Több kisebb csoport készült arra a lehetőségre, hogy a fegyveres felkelés győzelme esetén politikai pártot szervezzen. Ilyen volt Olasz Gyula csoportja, amely 1953-tól készítette elő a Keresztény Demokrata Párt megalakítását. A programot és a szervezeti szabályzatot előre kidolgozták.
Némely fegyveres szervezkedésnek is volt pártszervező csoportja. A Fehér Partizánok szervezet a felkelés győzelme után a Szeretet Párt megalakítását tűzte ki célul.
Péntek István „ideológus” fasiszta bajtársait tömörítette. Ő 1954-ben szabadult, attól kezdve szervezkedett a volt politikai foglyok között. Terveiről így vallott egyik társa, Csóré Áron: „A szervezet politikai célja az úgynevezett nemzeti kommunizmus megvalósítása, az ún. dunai népek konföderációja – hogy így lehessen leválasztani Magyarországot Moszkváról.” Ez a szervezet is felzárkózott Nagy Imre csoportja mögé.* Budapesti Főv. Bír. T. B. I. 9006/1959. *
Különösen veszélyes szerepet töltött be az illegális szervezkedések között az 1950-ben létrehozott Keresztény Párt. A szervezet vezetőinek perét 1957-ben és 1961-ben folytatták le. Az ítélet teljes joggal állapította meg: „Céljában ez a szervezkedés semmiben sem különbözött más illegális, államellenes szervezkedésektől, propagandájában azonban igen. A vallásgyakorlás leple alatt hiszékeny, vallásos meggyőződésű emberek tudatán keresztül, éppen vallási meggyőződésükön keresztül akarták őket népi demokratikus államrendünkkel szembeállítani, és a maguk oldalára vonni, a szervezkedés tagjaivá tenni.”** Budapesti Főv. Bír. T. B. XVI. 9220.; 9228.; 9264/1961. *
A Keresztény Párt fő feladatának az ifjúság megszervezését tekintette. A párt vezérkara irányította az illegális klerikális ifjúsági mozgalmat, amelynek szervezését 1949-1951-ben néhány pap és volt szerzetes kezdte meg, és 1959-1960-ig szinte megszakítás nélkül tevékenykedtek. A sokféle ifjúsági szervezet közül kiemelkedett a volt cisztercita szerzetesekből 1949-ben szervezett Maria Congregatio, a Keresztény Párt 1950-ben alakult ifjúsági szervezete, és az 1951-ben újraéledt Regnum Marianum.
A különböző elnevezésű, de teljes nézetazonosságú klerikális ifjúsági mozgalmat idős, tapasztalt volt szerzetesek vezették. Tevékenységük országos méretű volt.
A Keresztény Front, amely összefogta a klerikális szervezeteket, mintegy 800 aktivistát foglalkoztatott, és 12 fő csoportból állt, ezek kisebb csoportokra oszlottak. A Front főnöke, Havas Géza beismerte: „Szervezetünk 1956 előtti célja volt, hogy olyan elitet neveljünk ki az ifjúságból, amely majd … rendszerváltozás esetén a keresztény társadalomban vezető szerepet vihessen, készen álljanak a vezetők – ha arra lehetőség nyílik, a proletárdiktatúra megdöntése után.”
A Maria Congregatio működését egy négytagú illegális rendi tanács vezette. Tagjai egyben vezetői voltak a négy fő körzetnek: a budapestinek, a székesfehérvárinak, a győrinek és az egrinek.
A Regnum Marianum 19 fő csoportból szerveződött, csoportjai és sejtjei az egész országot behálózták. A vezetők pótlására és létszámuk növelésére vezetőképző tanfolyamokat tartottak, pl.: a Maria Congregatióban 1949-ben mintegy 50-60 negyedikes gimnazistát féléves tanfolyamra küldtek; a Regnum Marianum évente szervezett vezetőképző tanfolyamokat.
A klerikális ifjúsági mozgalom 8-10 éves kortól 24-25 éves korig szervezte és „nevelte” a fiatalokat. Különös előszeretettel dolgoztak a középiskolás és egyetemista fiatalok között. A csoportok feladata volt, hogy társaik között vitákban, beszélgetések során terjesszék nézeteiket, és elitgárda módjára viselkedjenek. Összesen mintegy 6-8000 fiatallal foglalkoztak, s ezek több ezer társukra gyakoroltak hatást.
„Csoportunkba általában azokat vontuk be, akikről tudtuk, hogy szemben állnak a rendszerrel, illetve passzív magatartást tanúsítanak” – vallotta a bíróság előtt Emődy László, a Regnum Marianum egyik vezetője.
Kölley vádlott beismerte: „A középosztálybeli fiatalság összefogása, elitgárda létesítése volt a cél, hogy fel lehessen őket használni esetleges rendszerváltozáskor.”
A Regnum Marianum fő célja: „a vallásos nevelés mellett beoltani azt a tudatot, hogy a népi demokratikus rend átmeneti jellegű”. Ennek megfelelően készítette el Emődy László 1954-ben a szervezett „Labor Communis” elnevezésű szabályzatát. Ők nem szerveztek csoportokat fegyveres felkelésre, azt mástól várták. De azt nem tagadták, hogy „1956 előtt az ifjúsági csoportok politikai nevelése a rendszerrel való szembeállításra irányult … a Keresztény Front programja szellemében, a keresztény társadalmi rend megvalósítása érdekében”.
Eszméik terjesztésére előadásokat tartottak, brosúrákat adtak ki. A „Kiáltás a férfiak után” című brosúrában harcra, rombolásra készítették elő a fiatalokat: „…eljön az idő, amikor ti is azt a parancsot kapjátok Istentől: IRTS! ROMBOLJ! PUSZTÍTS! … Ez vér nélküli forradalom lesz, a minőség forradalma …” Mustármag című illegális folyóiratuk meghirdette a Szovjetunió elleni keresztes hadjáratot: „Mi vagyunk az egyetlen Mária-tisztelő kultúrnemzet a Kárpát-medencében. Mi vagyunk Kelet kapuja, és a bolsevik Oroszország megtérítésének is tőlünk kell ki indulnia …”
A brosúrák egy részét maguk készítették, másokat külföldről kaptak. Földy Endre, a Keresztény Front ideológusa, 1952-1960 között kb. 60 féle brosúrát gyártott több mint 600 példányban, és 30 ezer forintot költött erre.
A klerikális szervezetek kapcsolataik útján jelentős anyagi segítséget kaptak. A Keresztény Front 130 ezer forintot, a Maria Congregatio 1951-ben 75 ezer, 1954-ben 75 ezer, 1955-ben 30 ezer, 1956 novemberében 90 ezer forintot. A Regnum Marianum birtokában a szervezet felfedésekor 258 230 forintot, 45 Napóleon-aranyat, 67 írógépet, 12 magnetofont, vágó- és présgépeket stb. találtak.
Felmerül a kérdés: működött-e az országban olyan központ, amely koordinálta volna a sokszínű és sokágú illegális, ellenséges szervezkedést? A jelek azt mutatják, hogy ilyen központ nem működött Magyarországon. A Szabad Európa Bizottság és intézményei töltötték be a „népi ellenállási központ” szerepét. Kívülről kémek, diplomaták, ügynökök és futárok segítségével, a Szabad Európa Rádió adásaival és üzeneteivel irányították a belső szervezett ellenállást. A felfedett szervezetek kétharmada rendelkezett közvetlen nyugati kapcsolatokkal.
A belső ellenség ilyen erői és tartalékai ellenére az Operation FOCUS 1955 nyarán mégis kifulladt, és első szakasza lezárult. Szervezői – R. T. Holt szerint is – személyes tragédiának tartották a genfi kormányfői értekezletet, a nemzetközi feszültség enyhülését. Megzavarta őket az is, hogy a Magyar Dolgozók Pártja 1955 tavaszán fellépett a jobboldali revizionizmus ellen.
1955 szeptemberében a Crusade for Freedom szervezet – amelynek kormányoktól való függetlenségét mindig kínosan hangsúlyozták – új igazgatót kapott W. William amerikai kereskedelemügyi miniszter személyében. Ezzel az Egyesült Államok kormányának egyik magas állású tisztviselője nyíltan a „keresztes hadjárat” élére állt. Eisenhower levélben köszöntötte az új igazgatót. Az elnök megerősítette, hogy a kormány álláspontja továbbra is a „rab népek felszabadítása”, és minden támogatást megad e szervezetnek, amely „szervezi és kiépíti az ellenállás szellemét a vasfüggöny mögötti országokban”.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudod támogatni!