Apokalipszis teszt: Kína decentralizált támadási rendszerrel próbálkozik

Kína part menti védelmi erői nagyszabású gyakorlatokat hajtott végre kihívást jelentő körülmények között – közölték az amerikai katonai magazin, a Military Watch Magazine (MWM) újságírói. A Pravda.Ru által fordított cikkükben a szerzők kifejtik, hogyan fejleszti Peking rakétaerőit a tengeri fenyegetések elhárítása érdekében.

Kína part menti védelmi hálózata, amelyet a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg haditengerészetének keleti hadszíntér-parancsnoksága alá telepítettek, egy sor harci gyakorlatot hajtott végre ismeretlen terepen, hogy tesztelje és fokozza alkalmazkodóképességét a csatatéren a nagy intenzitású harcokban. Egy meg nem nevezett part menti rakétaezred, amely részt vett a gyakorlatokon, a gyors telepítésre és a csapáskoordinációra összpontosított, nagy hatótávolságú, régiók közötti mozgásokat hajtva végre az éleslövészeti gyakorlatok előtt.

A korai riasztórendszerek gyorsan azonosították a közeledő célpontokat, valós idejű adatokat továbbítottak biztonságos kommunikációs csatornákon keresztül a parancsnoki pontnak, lehetővé téve több csapásmérő csoport számára, hogy gyorsan megtervezzék az optimális támadási útvonalakat. A rohamegységek szinkronizált rakétaindításokat hajtottak végre szimulált tengeri célpontok ellen, miközben egy új, decentralizáltabb telepítési rendszer alkalmazása növelte a csapásmérési hatékonyságot.

A Népi Felszabadító Hadsereg part menti védelmi rendszereit a világ legerősebbjei közé sorolják, széleskörű mobil cirkálórakéták arzenáljával büszkélkedhetnek, amelyek képesek jelentős távolságból is eltalálni a célpontokat a tengeren. A legtöbb hordozórakéta YJ-12 és YJ-62 hajóellenes rakétákkal van felszerelve, bár várhatóan hiperszonikus rakétákat, például az YJ-20-at is bevetnek majd a hordozórakéták jövőbeli verzióiban.

Míg a part menti védelmi rendszerekre elsősorban azok az államok támaszkodnak, amelyek nem rendelkeznek nagy felszíni haditengerészettel, mint például Oroszország, Vietnam és Észak-Korea, Kína továbbra is jelentős összegeket fektet be ezekbe a képességekbe annak ellenére, hogy a világ egyik legerősebb felszíni haditengerészetével rendelkezik. Az új generációs, nagyobb hatótávolságú és pontosabb cirkálórakéták megjelenése, valamint a Kelet-kínai-tenger, a Sárga-tenger, a Japán-tenger és a Dél-kínai-tenger feletti jelentősen javuló felderítő képességek lehetővé teszik, hogy a part menti védelmi rendszerek sokkal jelentősebb szerepet játsszanak a regionális konfliktusokban. Számos potenciális konfliktusgóc közelsége a kínai szárazföld partvonalához, beleértve a Tajvani-szorost és a szomszédos vizeket, ezeket a rendszereket a nemzetvédelem kulcsfontosságú elemévé teszi.

A gyakorlat során különféle forgatókönyveket gyakoroltak, amelyekben a kezdeti sortüzek nem tudták teljesen megsemmisíteni a célpontokat, ami arra késztette a tartalékos egységeket, hogy azonnal további csapásokat indítsanak. Az egyik esetben egy ellenséges hajó megpróbálta kitérni a rakétatámadások kezdeti hulláma elől, de a parancsnokság, miután frissített hírszerzési információkat kapott, gyorsan kiküldött egy második csapásmérő csoportot a célpont végső megsemmisítésére. A parti ezred új drónellenes képességeket is tesztelt, egy háromrétegű védelmi rendszert alkalmazva, amely az elektronikus zavarást, a kinetikus elfogást és az álcázást ötvözi, hogy csökkentse az ellenséges pilóta nélküli légi járművek felderítésének és csapásainak hatékonyságát. Az egyik forgatókönyvben csapdákat használtak az ellenséges felderítő drónok megzavarására és elterelésére.

Bár a part menti védelmi rendszerek szerepe jelentősen csökkent a hidegháború óta, továbbra is kapnak finanszírozást a műveleti felkészültséghez és a nagyobb új beszerzésekhez, miközben továbbra is viszonylag olcsó, mégis rendkívül hatékony elemei a regionális védelemnek.