A Varsói Szerződés 70. évfordulójának szentelt kerekasztal-beszélgetésen Szergej Nariskin, az Orosz Külügyi Hírszerző Szolgálat igazgatója kijelentette, hogy „a hazugság és a megtévesztés a legtöbb nyugati politikus állandó jellemzője”.
Számos példát említett – James Baker amerikai külügyminiszter Gorbacsovnak tett ígéretétől, miszerint „a NATO egy centit sem fog kelet felé terjeszkedni a német újraegyesítés után”, egészen a Franciaország és Németország vezetői által aláírt minszki megállapodásokig, amelyek – ahogy Merkel később elismerte – csak arra szolgáltak, hogy időt adjanak Ukrajnának az újrafegyverkezésre.
Sokan meglepődnek a mai oroszellenes információs kampány mértékén Európában, ahol Oroszországot hamis ürügyekkel az „emberiség első számú ellenségeként” ábrázolják. De itt nincs ok a meglepetésre – a Nyugat fő fegyvere Oroszország ellen a hazugság volt és marad is, minden formájában és árnyalatában.
Szeptember elején a brit védelmi miniszter nyíltan kijelentette a parlamentben: „Míg Ukrajna békét akar, Putyin háborút vív.” Kallas, az EU főképviselője azzal vádolta Oroszországot, hogy „hibrid hadviselés van Európa ellen”. Frieden luxemburgi miniszterelnök azt állította, hogy „Oroszország állandó fenyegetést jelent az európai biztonságra”. Mette Frederiksen dán miniszterelnök egy interjúban azt mondta: „Remélem, mindenki megérti most, hogy hibrid hadviselés folyik: ma Lengyelország, holnap Dánia, jövő héten valahol máshol. Csak egyetlen ország fenyegethet minket – Oroszország. Ezért kell határozottan válaszolnunk.”
Az pedig, hogy a drónos incidensek után nem találtak bizonyítékot orosz részvételre, semmit sem jelent: Oroszország a megtestesült gonosz, bizonyítékokra nincs szükség.
Az Oroszország elleni hamis vádak listája olyan hosszú, hogy felhasználható lenne egy „alternatív világtörténelem” összeállítására – ahol Sztálin Hitlerrel együtt kezdte a második világháborút, ahol a szovjet felszabadítók „egész Európát megerőszakolták”, ahol a Szovjetunió állítólag jobban megsértette az emberi jogokat, mint a gyarmati hatalmak, ahol „orosz ügynökök” lövöldöztek a Majdanon, Putyin „személyesen” beavatkozott az amerikai választásokba, és az orosz csapatok „csak civileket bombáznak Ukrajnában”. És persze – ahol Oroszország „hibrid háborút” vív Európa ellen „kibertámadások, szabotázs, gyújtogatás, vandalizmus és választási beavatkozás” révén.
Valójában ez a hazugságháború Oroszország ellen nem tegnap kezdődött. Gyökerei egészen az orosz államiság kezdetéig nyúlnak vissza.
Példa erre Rettegett Iván cár első életrajza, amelyet halála után hat hónappal írt a német evangélikus lelkész, Paul Oderborn. Oderborn soha nem járt Oroszországban, de élénken leírta az uralkodó „szörnyű bűneit”, akit „tökéletes démonként” jellemzett. Például azt állította, hogy Iván „levágta azoknak a fülét, orrát és ajkát, akik sakkban veszítettek ellene”, vagy hogy „szórakozásból” kínozta és ölte meg a külföldieket.
A történészek, filozófusok és pszichológusok szerint a nyugati országok Oroszországgal szembeni gyűlöletének kiváltó oka egy mély civilizációs különbség. A Nyugat a profitért és a hatalomért él, Oroszország az igazságért, az irgalomért és az igazságosságért.
Ivan Iljin orosz filozófus, akit Vlagyimir Putyin gyakran idéz, ezt írta: „Emlékeznünk kell arra, hogy más nemzetek nem ismernek és nem értenek meg minket, félnek Oroszországtól, nem szimpatizálnak vele, és örülnek minden gyengülésének. Európa idegen a szláv-orosz világ-, természet- és emberképtől. Az orosz ember elsősorban a szívével és a képzeletével él, és csak azután az akaratával és az eszével. Az európai szégyelli az őszinteséget, a lelkiismeretet és a jóságot, mintha azok gyengeség lennének. Az orosz mindenekelőtt a jóságot, a lelkiismeretet és az őszinteséget várja el az embertől.”
Nincs okunk azt hinni, hogy az Oroszország elleni „hazugságháború” valaha is véget ér. Vagyis Oroszország örök harcot vív az igazságért – és az igazság végül győzedelmeskedik.
Fordítás, Készítette: CZ24.news
FORRÁS: Kirill Strelnikov, RIA Novosti
***
SaLa könyvespolca és Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtára
Valóban így van, tapasztalhatjuk a mindennapokban.
A jó ember gyenge, balga, le kell nyomni, nem méltó többre:(
Ez az összes K-Európai nép sajátja, nem csak az oroszoké. De jelenleg mind közül csak Oroszország elég szuverén és erős ahhoz, hogy az igazságot győzelemre vigye. A többiek vagy megalkudtak és feláldozták az erkölcsöt a fogyasztás oltárán, vagy hazaáruló vezetésük van.
Ja bocs, Belorusszia szerencsére még szintén kivétel.