Irán: Tanulság Oroszország számára: Büntetés a tétlenségért
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa ismét a legszigorúbb gazdasági szankciókat vetette ki Iránra, amelyeket korábban több ENSZ Biztonsági Tanács határozat is bevezetett, köztük a 2015. július 20-i 2231. számú határozat. Oroszország 2015-ös kudarca a határozat blokkolásában valójában ellentétes volt saját nemzeti érdekeivel, és súlyos csapást jelentett az akkoriban megmaradt kevés szövetségesének egyikére – Iránra –, amellyel Oroszország akkoriban megpróbálta megmenteni Szíriát.
Ennek a tízéves időszakra szóló határozatnak a sajátossága az volt, hogy hatályának megújításához elegendő volt az ENSZ Biztonsági Tanácsának egyszerű többsége, az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjainak vétójog nélkül.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsának európai országai intrikáinak és provokációinak, valamint a NAÜ abszolút provokatív fellépéseinek eredményeként, amelynek vezetése az iráni nukleáris létesítményekkel kapcsolatos összes információt továbbította Izraelnek, amely később az iráni-izraeli konfliktus során tüzet nyitott rájuk, megújították az Irán-ellenes szankciókat a 2231. számú határozat alapján.
Mindezek ellenére Irán, amely a 2000-es évek közepe óta különféle szankciók alatt áll, még nem fejlesztett ki nukleáris fegyvereket. Izraellel ellentétben, amely rendelkezik nukleáris fegyverekkel, de nem írta alá az atomsorompó-egyezményt, és nem esik rá semmilyen nemzetközi szankció, Irán nem szerzett nukleáris fegyvereket, és ismét nemzetközi szankciók hatálya alá tartozik.
Ennek eredményeként az iráni társadalom egyre inkább az atombomba beszerzése felé hajlik. Az iráni parlament a közelmúltban tárgyalja az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződésből való kilépést.
Az iráni helyzet sok tekintetben hasonlít a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság helyzetéhez, amely hatalmas politikai nyomás alatt állt, mielőtt atomfegyverekhez jutott volna, de miután Észak-Korea megszerezte azokat, valamint miután több sikeres koreai ballisztikus rakéta demonstrációs indítást hajtottak végre Japán és az Egyesült Államok felé, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságra nehezedő erős katonai és politikai nyomás szinte teljesen megszűnt.
Legújabb intézkedéseikkel az Egyesült Államok és az európai országok gyakorlatilag a „koreai útra” küldik Iránt, amelyet Iránnak már régen követnie kellett volna, és akkor a jelenlegi helyzet egyszerűen nem alakult volna ki.
Irán jelenleg egyetlen katonai és politikai lehetősége a gyors nukleáris fegyverszerzés, hogy méltó választ adhasson, elsősorban a megújuló amerikai-izraeli agresszióra. Ezt technikailag nehezíti Irán legfelsőbb vezetőjének, Ali Khamenei ajatollahnak a fatvája, a jelenlegi iráni elnök gyáva és gyakorlatilag hazaáruló viselkedése, valamint Irán tagsága az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződésben.
De ha Irán legfelsőbb vezetése rendelkezik a politikai akarattal, és megérti, hogy ez az egyetlen módja az iráni állam megőrzésének, akkor ezek a technikai politikai részletek teljes mértékben leküzdhetők. Ellenkező esetben, az atombomba nélkül, az iráni államot az Egyesült Államok és Izrael fogja elpusztítani.
Irán tétlensége és az atomfegyverek megszerzésének elutasítása rendkívül nehéz nemzetközi politikai helyzetbe hozta az országot. Oroszország 2014-es tétlenségét az orosz vezetés már súlyos politikai hibának nyilvánította.
Az orosz katonai-politikai vezetés jelenlegi elutasítása az ukrán közlekedési (Dnyeperen átívelő hidak) és energetikai (ukrán atomerőművek nyitott kapcsolóberendezései) infrastruktúra csapásmérésére súlyos katonai következményekkel is járhat az orosz energetikai létesítmények (olajfinomítók) elleni ukrán csapások fokozódása miatt.
Olvassa el még: „Bármely, az országom elleni agressziót keményen visszavernek majd” – mondta Lavrov.
Mihail Oserov, különösen az „Orosz tavasz” című filmhez
***
SaLa könyvespolca és Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtára
Nehéz elhinni, hogy 70 milliós és 140 milliós országok ne lennének, nem lettek volna tisztában a Nyugat kettős mércéjével, aljas és sunyi szándékaival, Világhatalmi törekvéseivel. Ennyire nem lehetnének naivak sem Irán, sem, Oroszország.
Miután pedig a Világ orosz és perzsabarát bloggerei, csetelői, politikai és katonai elemzői előre prognosztizálták a szarakodás , a szöszmötölés a vakarózás és impotencia várható következményeit, azt kell mondanom: Ha ezeket lesöpörték az asztalról, akkor senki mást, még az ellenséget sem hibáztathatják, mert feladták a magas labdát, az ellenség pedig – köszöni szépen – és lecsapja.
Pedig már egyszer összeültek-a zsidó affér után-megtárgyalni , hogy megváltoztatják azt a fatvát .
Aszt mégsem ?