Vadai György
1
(idézet: Ellenforradalom Magyarországon – 1956)
„ŐK BESZÉLTEK — A MAGYAROK MEGHALTAK”
„A magyar forradalom spontán kitörés volt, minden előkészület nélkül, úgy robbant fel, mint egy puskaporos hordó.” Ez az állítás a Szabad Európa Rádióban hangzott el négy hónappal azután, hogy véget ért az ellenforradalom pünkösdi királysága Magyarországon. „Qui s’excuse, s’accuse” — aki mentegetődzik, önmagát vádolja — mondja a francia közmondás, s ez ráillik a Szabad Európa Rádióra. „Spontán kitörésről” beszél, hogy a maga szerepét kisebbítse.
De a beavatottak Nyugaton is tudják, hogy az előkészítők, sőt a részvevők között ott volt a Szabad Európa Rádió is, egész szervezetével, hálózatával, ügynökeivel, gazdáival és szövetségeseivel együtt. A neves francia polgári lap, a „Le Monde” így emlékezik meg erről:
„A legmagasabb amerikai személyiségek a legkisebb alkalmat is megragadták, hogy kifejezzék érdeklődésüket a kelet-európai népek iránt, hogy ellenállásra buzdítsák őket, és hogy hangsúlyozzák: mindazok, akik a szabadságért harcolnának, élveznék Amerika támogatását …
1949-ben, a hidegháború kellős közepén, hatalmas szervezet alakult, névlegesen magánjelleggel ugyan, valójában azonban az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériumának irányítása alatt: a Szabad Európa Bizottság. A szervezet vezetőségének elnöke Allen Dulles lett, a Központi Hírszerző Szolgálat akkori helyettes vezetője, ma főnöke. A bizottságot azzal a kettős céllal hívták életre, hogy kezébe vegye a háború utáni politikai emigráció szervezését és irányítását, s biztosítsa a vezető szerepet a Kelet-Európának szánt propagandában. New Yorkban nemzeti bizottságokat hoztak létre, amelyeknek tagjait az amerikaiak válogatták ki. Anyagilag támogatták őket, s ez lehetővé tette számukra, hogy monopolizálják az emigráció képviseletét. Ugyanakkor rádióállomást állítottak fel Holzkirchenben, München mellett, mintegy 100 magyar munkatárssal. Ez a rádió naphosszat közvetített Magyarország számára műsort, amelynek az volt a célja, hogy hallgatóiban erősítse a kommunista rendszerrel szembeni ellenállás szellemét. Az adások fő témája: Amerika hatalma és elhivatottsága a rab népek megsegítésére.”
A „Le Monde” így folytatja ismertetését:
„A felkelés idején a SZER felhívásait igen sokan követték … Vajon nem azért folytatták-e napokon át a hiábavaló harcot, mert követték azt a tanácsot, amelyet az amerikai elnökválasztás előestéjén a SZER adott, amely biztosította hallgatóit, hogy ha a fegyveres felkelés folytatódnék az elnökválasztás eredményeinek kihirdetése után is, akkor a washingtoni kormány felléphetne Magyarország érdekében?”* Le Monde, 1956 november 22. *
A Szabad Európa Rádió szerepével foglalkozott a baloldalinak egyáltalán nem mondható „Scotsman” című angol lap is, vázolva a Szabad Európa Rádió szervezeti felépítését:
„A rádió a Szabad Európa Bizottság egyik osztálya, amelyet a »Keresztes Hadjárat a Szabadságért« elnevezésű amerikai szervezet pénzel. Felállítása alkalmából maga Eisenhower adta áldását e szervezetre, kijelentve, hogy a Szabad Európa Rádió munkája nemcsak azokat a népeket szolgálja, amelyeket segíteni akarunk, hanem az Egyesült Államok legjobb érdekeit is …
Jelenleg Münchenből és Portugáliából sugároz műsort, hetenként több mint ezer órán át. Tizenöt fiókirodája van a vasfüggöny mentén különböző stratégiai pontokon, Stockholmtól Athénig. Ezek az irodák szerzik a legtöbb értesülést a csatlós országokból a Nyugat számára. A szolgálatában álló száműzöttek saját nyelvükön és stílusukban beszélnek népeikhez, maguk készítik szövegeiket és műsoraikat. A »Keresztes Hadjárat a Szabadságért« szervezetet Clay tábornok, volt nyugat-németországi főbiztos alapította, aki azzal a meggyőződéssel tért haza, hogy az Amerika Hangja mellett még egy másik propagandaadóra is szükség van, amely szabadabb hangon (értsd: még uszítóbb módon), a vasfüggöny mögötti népek szájaíze szerint beszél hozzájuk.”
A cikk végül kijelenti:
„Van bizonyíték arra, hogy a száműzöttek, akik a Szabad Európa Rádió leadóállomásaiból honfitársaikhoz beszéltek, érzelmeik erős hatása alatt biztosítékokat adtak amerikai katonai segély nyújtását illetően.”* Scotsman, 1957 január 3. *
A Salzburgban megjelent „Út és Cél”, még a legszélsőségesebb nyugati véleményektől is elrugaszkodva, 1956 novemberében megtámadta a Szabad Európa Rádiót eredménytelen szerepléséért: „Hogy harsogott, fogadkozott, dobolt és uszított a rádiópropaganda számos állomáson át, tízezernyi léggömbbel és százezernyi röpcédulával az átkos kommunizmus, a szovjet elnyomás ellen, és ajnározta a Nyugat elszántságát! Azt a hitet keltette az elkeseredett, elszigetelt, tájékozatlan, rab népekben, hogy szabadságuk visszanyerésének, a kommunista uralom megdöntésének ügye mögött egy lelkes, önzetlen, áldozatkész, erkölcsileg szeplőtelen, idealista, tettre kész nyugati világ áll. Csupán az alkalomra várva, hogy segítségükre siethessen. A nyugati propagandaszerveket, elsősorban a rádióadókat a magyarság és a többi rab nép megtévesztésével és félrevezetésével vádoljuk!
A megrázó, szívszaggató segélykiáltásokra nem csupán nyugati segély nem érkezett, de még őszinte, becsületes felvilágosítás, tájékoztatás sem! Jól fűtött, kényelmes szobákból és stúdiókból csatakiáltások válaszoltak a segélykiáltásokra, a magyarságot további harcra buzdítva és fityinget sem érő csodálatukról biztosítva. De maga a Nyugat lapult, vagy az Egyesült Nemzetek Szövetségének jövőbeli lépéseivel kecsegtette az ez után a szalmaszál után kapó fuldoklót … A propagandaadók, bár kutya kötelességük lett volna a szorongatott magyarság ez irányú alaptalan reményeinek szétoszlatása, éppoly nagy hangon, amilyen rosszhiszeműen táplálták ezeket a reményeket. És az Egyesült Államokkal kapcsolatban? Ki merészelte valaki is mondani, hogy fegyveres segítség tőlük sem igen várható?”
Seebohm német szövetségi közlekedésügyi miniszter augusztus 28-án Frankfurtban választási beszédet mondott, amelyben szemére vetette a Szabad Európa Rádiónak, hogy bűnrészes volt az októberi magyar eseményekben.* Frankfurter Allgemeine Zeitung, 1957 augusztus 29. *
Seebohm miniszterhez, a „Le Monde” és a „Scotsman” című lapokhoz hasonlóan ítélték el a Szabad Európa Rádiót más angol, francia, német, olasz polgári lapok is. „Ők beszéltek — a magyarok meghaltak” — írta a SZER ügynökeiről a „Frankfurter Allgemeine Zeitung”. Köztudomású, hogy a nyugatnémet kormánynak a közvélemény nyomására vizsgálatot kellett indítania a területén működő SZER ellen. Adenauerék vizsgálata természetesen negatív eredményt hozott. Még a nyugati sajtót is felháborította az a cinizmus, ahogyan a vizsgálatot megejtették. Ez az imperialista propaganda-, hírszerző és diverziós szerv azóta is működik — de tagadja részvételét a magyar események előkészítésében, irányításában, és hangsúlyozza azok „spontán jellegét”.
A SZER egyik ideológusa, Adolf A. Berle, augusztusban még nem volt ilyen szerény. Azzal dicsekedett, hogy hét év óta ők tartják életben „a szabadság szellemét Közép-Európa leigázott országaiban”, és hogy szavuknak nagyobb súlya van, „mint ez országok minisztereinek, tábornokainak”.
Miért mondanak le most önként a SZER munkatársai a nagy dicsőségről? Miért igyekeznek az angol, francia, olasz stb. lapok egyedül a Szabad Európa Rádiót tenni felelőssé a történtekért, mintha a londoni, párizsi, római magyar nyelvű adásoknak semmi szerepük nem lett volna? A magyarázat nem nehéz. A mesterséges köd lassan eloszlik a magyar ellenforradalom körül, s minden természetes megvilágításba kerül népünk és a világ elé: a halottak, a menekültek, a romok, a felelőtlen uszítás, az ígérgetés, ezrek és ezrek becsapása. Egyre többen és többen kérdezik: kinek volt mindebből haszna? Kit terhel mindezért a felelősség? S az „előkészítők”, a „szervezők”, az „irányítók” idehaza és Nyugaton ma már nem kérnek azokból a babérokból, amelyeket októberben, novemberben még oly serényen fontak saját fejük köré.
A SZABADSÁG AMERIKAI KERESZTES LOVAGJAI
Az „Amerikai Magyar Szó” decemberi számában Art Shields, a tengerentúli dolgozók érdekeinek egyik bátor védelmezője javasolta, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete vizsgálja meg az amerikai olajmágnások szerepét a magyarországi ellenforradalmi lázadásban. Nem véletlen — állapítja meg Shields —, hogy a Standard Oil elnöke, Eugene Holman, egyben elnöke a „Keresztes Hadjárat a Szabadságért” elnevezésű amerikai szervezetnek is. Ez a szervezet pénzeli a Szabad Európa Bizottságot, a hírhedt Szabad Európa Rádió és Szabad Európa Sajtója irányítóját. E szervek tevékenységének méreteiről az amerikai nagyvállalatok lapja így ír:
„A Szabad Európa Rádió Nyugat-Németországban és Portugáliában 29 hatalmas leadót tart fenn, hogy rádiópropagandát folytasson a csatlós országokban.
A Szabad Európa Sajtója 1954 óta több mint 400 000 léggömböt 300 millió propaganda-röplappal küldött Lengyelországba, Magyarországra és Csehszlovákiába.”
Az amerikai nagytőkések lapja nyíltan megmondja:
„A Szabad Európa Rádiónak és a Szabad Európa Sajtójának számláit legtöbbször olyan részvénytársaságok fizetik, mint a Standard Oil of New Jersey, az U. S. Steel és a Ford Motor Company. — Ugyanazok támogatják a »Crusade for Freedom« (Keresztes Hadjárat a Szabadságért) szervezetet is, de ez utóbbihoz a közönség is ad bizonyos összeget.”* Wall Street Journal, 1956 szeptember 30. *
A „Wall Street Journal” tudósítója azonban adós maradt a „szabadságharc” azon „keresztes vitézeinek” ismertetésével, akiket elsősorban kell a magyar ellenforradalomért a vádlottak padjára ültetni. Art Shields az „Amerikai Magyar Szó” hasábjain bemutatja őket:
„Vizsgáljuk meg magát Holmant, a Standard Oil elnökét. A Standard Olajtársaság a sztrájkokat letörő Rockefeller család tulajdona. Olajföldjeiken még csak nem is álcázzák a szakszervezet elleni gyűlöletüket. Sok olajfinomító munkás lelte halálát fegyvereik által, amíg végre sárga »családi« szakszervezetet hoztak létre.
Baker vezérigazgató a Humble Olajtársaság elnöke. Ez a Standard Oil of New Jersey fiókvállalata; a mai napig sikeresen tartotta távol a szakszervezetet munkásaitól. A Humble Olajtársaság Joe Kamp fasiszta könyvét ezerszámra osztogatta munkásai között, ami kor a CIO (az egyik amerikai szakszervezeti szövetség. — Szerk.) szervezése megkezdődött. Saját szememmel láttam Baker elnöklését a mccarthysták gyűlésén Houstonban három évvel ezelőtt. A fasiszta »Minute Women« tagjai vették körül. Könnyen kitalálható, milyen szabadságot akar Baker úr Magyarországon, de Amerikában is.
Gwilym Price igazgató a hatalmas Westinghouse Electric részvénytársaságnak sztrájkokat letörő elnöke. Amerika egyik leggyűlöltebb embere. Hírnévre tett szert a munkásai ellen használt erőszak által. A columbiai gyára előtt megölt piketelőt (sztrájkőrt. — Szerk.) ez évben földelték el, Lester pennsylvaniai gyára előtt 26 munkást börtönöztetett be. Nyilvánvaló, hogy milyen szabadságot óhajthat.
Harlow H. Curtice, a General Motors elnöke. Ki tudja nála jobban kifacsarni a munkások erejét? Ő a milliárdos du Pont család érdekeit képviseli. Százezreket ad fasiszta mozgalmakra és mindennemű reakciós célokra. A du Pont-ok hűséggel dolgoztak együtt a német náci iparbárókkal is. Curtice beszéde Magyarország szabadságharcáról csupán gúnyolódás lehet.
Megjegyzem még Harvey S. Firestone nevét.
A Firestone Gumitársaság a gyarmati munkások egyik legnagyobb elnyomója. 20 000 munkást kínoz gumiültetvényein Libériában, olyan szörnyű módon, hogy még a londoni »The Economist« című újság is kénytelen volt tiltakozni ellene néhány évvel ezelőtt. »Napi 18 centből lehetetlenség volt megélni a munkásoknak« — nyilvánította ki az angol pénzügyi szaklap.
Ó, nemcsak izzasztják ők munkásaikat, de még a deres is járja náluk. Valóban megkérdezheti valaki, hogy hát milyen szabadságot követel Firestone Szabad Európa Rádiója Magyarország részére?” — kérdi felháborodva az amerikai újságíró.
A Shields bemutatta keresztes lovagokon kívül alapító tagjai még a „Crusade for Freedom” szervezetnek Henry Ford III., az autókirály és Nelson Rockefeller, az olaj király fia is. Íme: ezek a „demokratikus nemzeti forradalmárok”! Szövetségük, a „Crusade for Freedom”, a „huszadik század új forradalmának” nemzetközi központja.
De — ami igaz, az igaz — ők nem minden országban akarnak forradalmat. Csak ott, ahol a dolgozók, a munkásosztály kezében van a hatalom, ott akarják végrehajtani a „huszadik század új forradalmát”.
Úgy látták, hogy Magyarországon kedvező a talaj egy ilyen „új forradalom” számára. Ezért áldoztak milliókat a „magyar ügyre” október 23. előtt, ezért segítették a „szabadságharcosokat” október 23. után, s mossák kezeiket, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy oly szép reményekkel kecsegtető vállalkozásuk megbukott. A bajnak, kárnak nincs gazdája.
Amikor az Egyesült Államok hivatalos köreinek a szemére vetik a Szabad Európa Rádió és testvérvállalata gaztetteit, azzal hárítják el a felelősséget, hogy a „Keresztes Hadjárat a Szabadságért” — magánvállalkozás. Ez a manőver azonban nagyon is átlátszó. A „Der Spiegel” című nyugatnémet hetilap 1956 november 21-i számában nyíltan meg is írta, hogy a „magánszervezet” létrehozására azért volt szükség, mert az „nincs azokhoz a diplomáciai megfontolásokhoz kötve, amelyeket egy amerikai kormányszervnek tekintetbe kell vennie”.
Az is köztudomású, hogy a „Keresztes Hadjárat a Szabadságért” szervezet alapító tagjai között szerepel Bedell Smith, a CIA (Central Intelligence Agency, az amerikai kémszervezet) főnöke, C. G. Jackson, az amerikai Hadügyminisztérium lélektani hadviselési hivatalának főnöke, John Foster Dulles, az Egyesült Államok kémszervezeteinek legfőbb vezetője stb. stb. Őket nehezen lehet „magánszemélyeknek” tekinteni. Ők rendelkeznek a „keresztes lovagok” e célra felajánlott millióin kívül azzal a 125 millió dollárnyi összeggel is, amelyet az amerikai költségvetés hivatalosan is a szocialista országok elleni diverziós tevékenység finanszírozására fordít. McCarran szenátor erről így nyilatkozik: „Szükségesnek tartom az illegális felkelő csapatok maximális támogatását a kommunista ellenőrzés alatt álló területeken …”* Congressional Records, 1951 augusztus 6. *
Aki egy kicsit is ismeri a fent említett amerikai hivatalos szervek és vezetők múltbeli tevékenységét, az tudja, hogy itt nem tapasztalatlan kezdőkről van szó, hanem olyan szervekről és vezetőkről, akik a kormányok és elnökök egész sorát buktatták már meg a latin-amerikai országokban, s akik már nem egy ország ellen szerveztek fegyveres intervenciót. Olyanokról, akik közül sokan már 1917 óta részt vesznek minden szovjetellenes diverzióban, akik nem válogatósak az eszközökben, nem sajnálják a pénzt és a vért, hogy Kínában, Koreában, Vietnamban, Közel-Keleten vagy az európai népi demokratikus országokban visszafordítsák a történelem kerekét. A világuralomra törő amerikai imperializmus és a koncesszióikat visszahódítani akaró Standard Oil és társai összehangolt hivatalos és magánhadjáratával állnak szemben a szocialista országok, a függetlenségükért küzdő országok, a béke hívei szerte a világon.
E támadás fő vonalába került 1956 októberében a Magyar Népköztársaság. És Cabot Lodge, az USA-küldöttség vezetőjének kijelentése az ENSZ október 28-i ülésén, hogy „az USA soha helytelen dolgot nem cselekedett a magyar ügyben”, nevetséges mentegetődzés az amerikai tőkések, az amerikai imperializmus és szövetségesei részéről.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!