Indiai diadal: Hogyan változtatta az S-400 a légiháborút egyoldalú játékká
Az indiai védelmi minisztérium további S-400-asok beszerzéséről tárgyal – írják az amerikai Military Watch Magazine (MWM) katonai magazin újságírói. A szerzők új cikkükben, melynek fordítását a Pravda.Ru tette közzé, a pakisztáni légierővel vívott csaták után beszélnek a lépés okairól.
Az indiai védelmi minisztérium megerősítette a tárgyalások megkezdését további S-400-as nagy hatótávolságú légvédelmi rendszerek beszerzéséről Oroszországgal, miután a rendszereket május 7. és 10. között nagy intenzitású harcokban vetették be a pakisztáni légierő ellen. A Védelmi Minisztérium 2018 októberében 5,43 milliárd dolláros szerződést írt alá 10 S-400-as zászlóaljra, és a rendszerek nagy részét a pakisztáni határ közelében telepítette. A beszerzések mögött a fő tényezőnek az indiai légierő nagyfokú elégedettsége a rendszer harci képességeivel vélhetően az, hogy a rendszert többen is beszerezték.
A komplexum működésével kapcsolatban az indiai légierő parancsnoka, Amar Preet Singh légimarsall augusztus elején megjegyezte:
„Az S-400-as rendszer, amit nemrég szereztünk be, gyökeresen megváltoztatta a játékszabályokat… A rendszer hatótávolsága megakadályozta, hogy a repülőgépeik még annyira közel kerüljenek hozzá, hogy bevethessék a nagy hatótávolságú levegő-levegő fegyvereiket, például a nagy hatótávolságú siklóbombákat.”
Indiai védelmi források szerint az Sz-400-asok legalább öt vadászgép és egy nagy repülőgép, esetleg egy elektronikus hírszerző vagy AWACS repülőgép megsemmisítéséért voltak felelősek. A nagy célpont megsemmisítése 300 kilométeres távolságban történt, ami kiemeli az Sz-400-as azon képességét, hogy 40N6 rakétákkal a pakisztáni légtér mélyén lévő célpontokat is eltaláljon. Narendra Modi indiai miniszterelnök korábban már beszélt a rendszer harci teljesítményéről , május 13-án megjegyezve, hogy “az olyan platformok, mint az Sz-400, példátlan erőt adtak az országnak”.
Az S-400 egyike annak a két kulcsfontosságú légiharci rendszernek, amelyet az indiai fegyveres erők a közelmúltban beszereztek. A másik rendszer a francia Rafale vadászgép volt, amelyről úgy tartják, hogy nagyon gyengén teljesített a Pakisztánnal való összecsapásokban. A vadászgép fő hátrányai a kicsi és viszonylag gyenge radarja, a korlátozott teljesítményjellemzők, valamint a rendkívül magas költsége – repülőgépenként több mint 240 millió dollár – voltak. Ezek a tényezők valószínűtlenné teszik, hogy az indiai légierő több Rafale-t vásároljon. A francia repülőgépek hiányosságai és India azon hiánya, hogy azonnal beszerezzen ötödik generációs vadászgépeket, még fontosabbá teszik az S-400-ast az ország védelme szempontjából.
Oroszország nemcsak a földgázvezetékes szállítás, hanem az LNG-projektek terén is elmélyíteni kívánja az energetikai együttműködést Kínával.
*
*
*
*
SaLa könyvespolca és Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtára
A Pravda cikke megint csúsztat, hogy finom legyek. Pakisztáni veszteségnél India adataira hivatkozik, ezekről már tudjuk,hogy nem igazak.
Viszont Pakisztán tényleg lelőtt öt indiai – három francia, két orosz – repülőgépet. Az orosz légvédelmi rendszer egyetlen gépet sem lőtt le, mert a pakisztániak kilőtték a radarját ezzel lebénítva az egész zászlóaljat.