(idézet: Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)
1
Tisztelt Országgyűlés!
Tisztelt Elvtársak!
Engedjék meg, hogy a Magyar Népköztársaság alkotmánytervezetének benyújtásánál röviden vázoljam az Alkotmányelőkészítő Bizottság munkájának előzményeit.
A népi demokrácia alkotmányának kérdését a Magyar Dolgozók Pártjának tavaly nyáron megjelent Programnyilatkozata vetette fel. Ez a Programnyilatkozat a következőket mondotta:
„A Párt szükségesnek tartja a népi demokrácia alaptörvényének megalkotását, hogy az állampolgárok jogait és kötelességeit, az állami, gazdasági és társadalmi rend alapvető változásait, a magyar köztársaság népi jellegét a törvény erejével, alkotmányban szentesítsük.”
Ettől az időtől kezdve az új alkotmány szükségességének tudata csak erősödött. S amikor az idén februárban megalakult a Magyar Függetlenségi Népfront, nyilatkozatában főcéljául az új alkotmány létrehozását tűzte ki. A nyilatkozat követeli
„új népköztársasági alkotmány megteremtését, mely a magyar nép nagy politikai és társadalmi vívmányait a népi demokrácia alaptörvényévé emeli.”
A Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívásában megismételte ezt a célkitűzést és a hatalmas választási győzelem után a kormány rögtön hozzá is látott, hogy ezt az ígéretét beváltsa. 1949 május 27-én — ennek megfelelően — a Minisztertanács bizottságot küldött ki az alkotmánytervezet előkészítésére.
Az Alkotmányelőkészítő Bizottság kidolgozta javaslatát és a Minisztertanács elé terjesztette, mely augusztus 5-én a tervezetet el is fogadta.
Az Előkészítő Bizottság munkájában szem előtt tartotta nagy tanítónknak, Sztálinnak a megállapítását:
„Az alkotmányt nem szabad összetéveszteni a programmal … Amíg a program arról beszél, ami még nincs meg, amit még el kell érni és ki kell harcolni, addig az alkotmánynak arról kell beszélnie, ami már megvan, amit már most, a jelenben elértünk és kiharcoltunk. A program főleg a jövőre vonatkozik, az alkotmány a jelenre.”* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1949. 608 old.*
Az új alkotmánytervezet ilyenmódon a már megtett út, az elért eredmények lerögzítése. Az alkotmánytervezet tehát regisztrálása és törvény formájában való rögzítése annak, amit a valóságban létrehoztunk és kivívtunk.
A magyar népnek eddig nem volt alkotmánya. Amit általánosságban annak neveztek, a különböző jogszokások és jogalkotások gyűjteménye volt.
Az Előkészítő Bizottság az alkotmánytervezet kidolgozásánál a sztálini tanításnak megfelelően arra törekedett, hogy a meglevőt rögzítse le. Ezt mindjárt kifejezésre juttatta az alkotmánytervezet bevezető részében, amikor megállapítja:
„Évtizedes harcokban megedződött munkásosztályunk vezetésével, az 1919. évi szocialista forradalom tapasztalataival gazdagodva, a Szovjetunióra támaszkodva, népünk megkezdte a szocializmus alapjainak lerakását s országunk a népi demokrácia útján halad előre a szocializmus felé. E küzdelem és országépítő munka már megvalósult eredményeit, országunk gazdasági és társadalmi szerkezetében végbement alapvető változásokat fejezi ki és a további fejlődés útját jelöli meg: A Magyar Népköztársaság Alkotmánya „
A mi népi demokráciánk erőteljes, de fiatal csemete és a szocialista fejlődésnek még a kezdetén jár. Ezért elkerülhetetlen, hogy helyenként, a már elért eredmények csoportosításából önként adódik bizonyos utalás a jövő fejlődésre, mint ahogy a fiatal fa is sejteti, hová veti árnyékát, ha kiterebélyesedik. Ezért a Bizottság lehetőleg nemcsak a meglevőt rögzítette, de a folyamatra is rámutatott, például ott, ahol arról szól, hogy a dolgozó nép fokozatosan kiszorítja a tőkés elemeket, vagy ahol arról beszél, hogy „a Népköztársaság megvalósítani törekszik a szocializmus elvét: mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint”.
Munkájában a Bizottság azokból a gazdasági és politikai változásokból indult ki, amelyek hazánk fejlődésében előállottak, mióta a Szovjetunió felszabadította. Ezért ezekre a változásokra és erre a fejlődésre röviden kitérek. A magyar munkásosztály a dolgozó parasztsággal szövetségben és a Szovjetunió támogatásával, nehéz harcok után győzött a régi renddel szemben, hatalomra jutott és rálépett a szocializmus építésének útjára.
Ennek eredményeképpen az ipar túlnyomó részében kiszorította a kapitalistákat, megszüntette a kizsákmányolást, a mezőgazdaságban felszámolta a nagybirtokot, földhöz juttatta a parasztságot és egyre erőteljesebben szorítja korlátok közé a falu kizsákmányoló elemeit, a kulákokat és spekulánsokat. Számszerűen ez abban mutatkozik, hogy az ipar 91.1 %-a már az államosított, illetve társadalmasított szektorhoz tartozik és csak nem egészen 9%-a a kapitalistáké. Főleg ennek az államosításnak köszönhető, hogy iparunk termelése már messze túlhaladta a békebelit és jelenleg 30%-kal többet termel, mint az utolsó békeévben. Ez a termelés már nem egyszerű folytatása a réginek, hanem a szocialista termeléssel járó új módszerek eredményeit is mutatja.
A mezőgazdaságban a szocialista építés még a kezdet kezdetén van. A demokratikus állam birtokai és a termelőszövetkezetek még csak apró szigetek a paraszti birtokok tengerében, de így is már világosan látható, hogy a fejlődés a közös, társas termelésre vesz irányt. Társas, szövetkezeti termelésben dolgozik jelenleg 587 termelőcsoport, mely szántóterületünknek 1%-át műveli. Ez a szám csak a hivatalosan elismert termelőszövetkezetekre vonatkozik. A ténylegesen szövetkezetben termelők száma ennél jóval nagyobb. Csongrád megyében például, 16 elismert szövetkezet mellett, több mint 50 önkéntes földműves termelőszövetkezet működik, ahol dolgozó parasztságunk kísérletképpen kipróbálja a társas termelés előnyeit. Az ősszel az engedélyezett termelőszövetkezetek száma, illetve az általuk megművelt földterület előreláthatólag meg fog háromszorozódni és mert közben az állami birtokok is nőnek, a mezőgazdaságon belül ez a két társasgazdálkodást folytató részleg még az idén el fogja érni a vetésterület 5—6%-át.
Sokkal világosabban mutatkozik ez a fejlődés a gépesítés terén, ahol az ország 11 000 traktorából majdnem 3 000 — több mint 25% — a mezőgazdasági gépállomások és az állami birtokok tulajdonában van. Ez a szám gyorsan változik: 220 mezőgazdasági gépállomásunk a most birtokában levő 2350 traktor mellé ez év decemberéig még 1100 újat kap és az ötéves terv végére ezek az állomások és az állami birtokok 20 000 traktorral — traktorállományunk jó 90%-ával fognak rendelkezni.
A szocialista építésnek eredményeképpen könnyebbé és eredményesebbé válik a földet művelő munka.
Gyors a változás a kereskedelem terén. Az állami nagykereskedelem és a szövetkezeti mozgalom fejlődése következtében a nagykereskedelem 93,9%-át az állam bonyolítja le és csak 6,1%-a maradt tőkés kézben. A kiskereskedelemben természetesen a fejlődés lassúbb. Itt az állam és a szövetkezetek az áruforgalom körülbelül 25%-át bonyolítják le, de árellenőrzéssel és egyéb rendszabályokkal a népi demokratikus állam igyekszik gondoskodni róla, hogy a tőkés kereskedelem spekulációval ne juthasson jogosulatlan haszonhoz és ne zsákmányolhassa ki a falu és a város dolgozó népét.
Ezek a változások azt jelentik, hogy útban vagyunk a gazdasági élet minden terén a szocializmus felé. Ezeknek a változásoknak eredményeképpen egyre inkább gátat vetünk annak, hogy az ember az embert kizsákmányolja. Nő és erősödik népgazdaságunkban a termelőeszközök szocialista tulajdona, mint népi demokráciánk megingathatatlan alapja. Ezek a változások, melyekhez szervesen kapcsolódik hároméves tervünk sikeres megvalósítása, azt is eredményezték, hogy megszűnt nálunk a munkanélküliség, a válságtól való félelem és erőteljesen nő dolgozó népünk jóléte és kultúrája.
Ezek a gazdasági változások természetesen megfelelően kihatottak társadalmunk osztályösszetételére is. Eltűnt a földesurak osztálya, a tőkéseket pedig kiszorítottuk az ipari termelés, a nagykereskedelem döntő területeiről, a külkereskedelemből, a hitelszervezetből. A kulákok és egyéb spekuláló elemek működését korlátok közé szorítottuk és tovább is vissza fogjuk szorítani.
Ami megmaradt és erőben meggyarapodott, az a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség. De ezeken belül is lényeges változások történtek. A magyar ipari munkásságnak több mint 90%-a már az államosított üzemekben, tehát nem a tőkésnek dolgozik, hanem a szocializmust építő népi demokráciának. Nem kizsákmányolt proletár többé.
Ez a tény viszonylag új, hiszen még nincs másfél éve, hogy a nagyipar államosítását végrehajtottuk. Másfél esztendő nem elég arra, hogy a sokszázezerfőnyi ipari munkás mindegyike megértse ennek az óriási változásnak a jelentőségét. De az a felismerés, hogy más a kapitalistákra és más a népi demokráciára dolgozni, egyre szélesebb ipari munkás rétegeket hat át. Kezd átmenni az öntudatukba, hogy most már övék az ország, maguknak építenek. S ennek a felismerésnek eredménye a munkához való új viszony, a munkaverseny, a munkásújítók mozgalma és az a tudat, hogy a munka, ami azelőtt kényszerű robot volt, ma becsület és dicsőség dolga.
A tőkések által kizsákmányolt proletariátus túlnyomó többsége felszabadult, szocializmust építő munkásosztállyá változott.
A parasztságnál a fejlődés lassúbb. A parasztság zöme ma még bizonytalanul, sőt félve néz a szocializmus építésére a falun. Legtöbbjük még rabja a magántulajdonnak. Sorai közt még ott vannak a kulákok és nem egyszer uzsorázza ki őket a városban vagy falun még meglevő spekuláció. A parasztságnál ezért még nem lehet olyan gyökeres változásról beszélni, mint az ipari munkásoknál.
És mégis: mindenütt azt látjuk, hogy a dolgozó parasztság között is megindult az erjedés. Őket is megcsapta a szocialista fejlődés szele. Közöttük is egyre mélyebb gyökeret ver az a gondolat, hogy a szocialista átalakulásból a falu sem maradhat ki. Az újgazdák, akik földműves népünknek majdnem a felét teszik ki, már tudják, hogy további fejlődésük elválaszthatatlanul egybe van kötve azzal az ipari munkásosztállyal, azzal a munkássággal, mely 1945-ben földhöz segítette őket, mely 1946-ban visszaverte a régi nagybirtokosok és tőkések támadását és amely azóta is szakadatlanul, minden eszközzel és minden téren segít nekik. Segíti a kulákok és spekulánsok elleni harcban, segíti a gépállomások útján, a modern technika vívmányaival és új, magasabb mezőgazdasági kultúrák meghonosításával.
Már szóltunk arról, hogy parasztságunk érdeklődése egyre inkább a szövetkezeti, a társas termelés felé fordul. A Szovjetunióból visszatért parasztküldötteket a szó szoros értelmében ostrom alatt tartják.
Száz- és százezer dolgozó paraszt akarja ilyenmódon megismerni a Szovjetunió kollektív, társas mezőgazdaságát. Hogy a szövetkezés gondolata általában milyen gyorsan terjed, arról a számok tanúskodnak. A földműves-szövetkezetek taglétszáma egy esztendő alatt, mióta a szabotáló kulákokat eltávolítottuk a vezetésből és a dolgozó parasztság maga vette kezébe az irányítást, 400 000 főről közel 900 000-re nőtt. Ha a fejlődés ebben az iramban folytatódik tovább, úgy fél év alatt a tagság eléri az 1 200 000-et.
Az értelmiség zömét a szocialista átalakulás előkészületlenül és váratlanul érte; ennek megfelelően tartózkodó magatartást tanúsított. Amikor sorait kezdtük a munkásság és parasztság legjobbjaival feltölteni, bizonyos ellenszenvet, sőt ijedelmet tapasztaltunk. Az értelmiség egy részében az a gondolat merült fel, hogy a szocializmus építése az intelligencia szerepének és jelentőségének lebecsülésével, csökkenésével jár.
Mi sem tévesebb, mint ez a hiedelem. A szocializmus számban és jelentőségben rendkívül meg fogja növelni az értelmiséget. Ha mi Magyarországon jól építünk és jól dolgozunk, úgy tíz éven belül megduplázódik az egyetemi végzettségűek száma és ezen belül megháromszorozódik a technikai értelmiség, a mérnökök, gazdászok száma. A szocializmus nem a régi értelmiség félreszorítását, hanem felfrissítését fogja eredményezni.
A kapitalizmus idején az értelmiség zömét egészen szűk, legfeljebb egy-kétszázezer embert számláló rétegből toborozták. Ez a réteg most ki fog szélesülni. A dolgozó nép, a munkások és parasztok legjobb fiai is odakerülnek az egyetemekre, ahonnan eddig tudatosan kizárták őket. Ez a vérfelfrissülés, az utánpótlás alapjának ez az egészséges kiszélesedése a magyar értelmiség olyan megújhodására, jelentőségének és tekintélyének olyan megnövekedésére vezet, amiről a kapitalizmusban szó sem lehetett.
(Beszéd az Országgyűlés 1949 augusztus 17-i ülésén.)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!