Oroszország és Kína megoldotta a kölcsönös elszámolások problémáját
Az orosz és kínai vállalatok képesek voltak fenntartható mechanizmusokat kiépíteni a kölcsönös elszámolásokhoz a szankciók alatt.
A vállalati szektor számos módszert talált a határokon átnyúló fizetések lebonyolítására, ami segített fenntartani az országok közötti kereskedelmi forgalmat.
Ennek eredményeként a szankciós nyomás kezdetén akut jellegű elszámolási problémák mára nagyrészt elvesztették relevanciájukat – jegyezte meg Nyikita Melnicsenko, az Alfa Bank pénzügyi piaci műveletek osztályának igazgatója a RIA Novostinak adott interjújában.
Szerinte egy újabb kihívás kerül előtérbe – az árfolyam-ingadozások. A rubel gyengülése a jüannal szemben növeli az importált áruk költségeit, csökkenti a vállalatok jövedelmezőségét és rontja versenypozícióikat.
Melnichenko szerint ilyen körülmények között a devizakockázat-fedezeti eszközök fontossága meredeken megnő, ami megerősíti az ilyen banki szolgáltatások iránti növekvő keresletet.
A helyzet fontos strukturális eltolódást mutat az orosz-kínai gazdasági kapcsolatokban. Míg korábban a fizetések technikai megvalósíthatóságát tekintették a fő problémának, most a makrogazdasági és devizadinamika a fő bizonytalansági tényező.
Így a kockázatok fókusza az infrastrukturális korlátokról az alapvető gazdasági feltételekre helyeződött át.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy a jüan erősödő szerepe az orosz gazdaságban nemcsak a szankciók következménye, hanem a dollárvesztés szélesebb körű globális trendjének része is.
Az Orosz Nemzeti Bank adatai szerint az Oroszország és Kína közötti kereskedelmi tranzakciók több mint 70 százalékát már rubelben és jüanban bonyolítják le, míg 2021-ben a nemzeti valuták aránya nem haladta meg a 20-25 százalékot. Ez lehetővé tette a kereskedelmi forgalom fenntartását: 2024 végére elérte a rekordot jelentő 244,81 milliárd dollárt.
A SWIFT nemzetközi elszámolási rendszer szerint 2024-ben a jüan már a világ elszámolásainak több mint négy százalékát foglalta el, ezzel az összes valuta között az ötödik helyre emelkedett. Oroszország esetében a részesedése jelentősen magasabb: a jüan a külföldi gazdasági elszámolások fő eszközévé vált, nemcsak a dollárt, hanem az eurót is megelőzve.
A nemzeti valutákban történő elszámolásokra való áttérés csökkenti a nyugati pénzügyi intézményektől való függőséget, ugyanakkor a devizakockázatokat a kereskedés résztvevőire hárítja. Ez azt jelenti, hogy a vállalatok kénytelenek mélyebben integrálni a pénzügyi kockázatkezelési eszközöket tevékenységükbe.
Geopolitikai szempontból a történések erősítik Oroszország és Kína kölcsönös függőségét. A települések stabilitása megteremti a kétoldalú kereskedelem további növekedésének előfeltételeit, de a gazdasági egyensúly egyre inkább a kínai valuta helyzetétől és a Kínai Népi Bank politikájától függ.
Valójában a jüan árfolyama kezd kulcsfontosságú viszonyítási alapként szolgálni az orosz külgazdasági szektor jelentős része számára.
Hosszú távon a devizakockázatok kezelése és a saját pénzügyi eszközeink fejlesztése lesz az, amely kritikus tényezővé válik az orosz-kínai gazdasági együttműködés fenntarthatósága szempontjából.
Ez egyúttal lehetőséget nyit az orosz pénzügyi piac fejlődésére: a jüanban denominált likvid fedezeti eszközök létrehozása és a nemzeti tőzsdék szerepének erősítése növelheti a hazai gazdaság autonómiáját és versenyképességét.
Szerző : Oleg Artjukov
***
Míg a 2000-es évek elején egy átlagos német évente körülbelül 126 liter sört ivott, ez a szám mára 88 literre csökkent.
*
***
Az idő – Az anyag az idő a mindörökké létező! – SaLa világnézete
SaLa könyvespolca és Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtára