(idézet: Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)
A választások előestéjén legyen szabad ismertetnem Pártunknak, a Magyar Kommunista Pártnak munkáját és céljait. A mi véleményünk szerint az 1945-ös választásoktól eltérően, a demokratikus erők komoly előretörése várható. Demokratikus erőkön mi a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front négy pártjának szövetségét értjük, amely — meggyőződésünk szerint — a választásokon döntő többséget fog kapni. A demokratikus kormányzópártok választási győzelmén belül a munkáspártok komoly előretörését reméljük és tartjuk kívánatosnak.
A demokratikus erőknek ezt az előrelátható sikerét elsősorban fiatal magyar demokráciánk gazdasági eredményeire vezetjük vissza. Legfontosabbnak tartjuk ezek között a földreformot és a pénzromlás leküzdését. Mezőgazdaságunk, hála a régi és újgazdák megfeszített munkájának, az idén már annyi bevetett területtel rendelkezett, mint az utolsó békeévben és csak az immár harmadik éve fellépő aszályon és nem a gazdák szorgalmán múlik, hogy termelésünk még nem békebeli. Az ipar terén is hasonló a helyzet. Derék bányászaink, vasutasaink, vasasaink, textilmunkásaink és egy sor más iparág dolgozói már elérték a békebeli teljesítményt.
Minden téren javult a közellátás is. Ezek a teljesítmények tették lehetővé, hogy a magyar nép rátérhetett a tervgazdálkodásra és bizton remélheti, hogy 1950-re jelenlegi életszínvonalát majdnem a kétszeresére tudja emelni.
Politikai téren is egy sor sikerre tekinthet vissza a magyar demokrácia. A régi úri rend híveinek összeesküvését sikerült nagyobb megrázkódtatások nélkül meghiúsítani. Fiatal demokráciánknak megerősödését csak fokozza, hogy a Szovjetunió ratifikálta a magyar békeszerződést és ezzel lényegében visszanyertük a minden magyar hazafi által annyira áhított nemzeti önállóságunkat és függetlenségünket.
Ha mi, a demokrata pártok előretörésén belül, elsősorban Pártunk, a Magyar Kommunista Párt megerősödését várjuk a választásoktól, úgy erre megvannak a kézzelfogható okaink. Számszerűen Pártunk befolyásának növekedése abban nyilvánult meg, hogy augusztusban százezer új tagot nyertünk. Ezeknek az új párttagoknak jelentékeny része más pártokból jött át hozzánk, miután a választási küzdelem során összehasonlították a különböző pártok teljesítményeit. A belépők majdnem fele asszony: ez mutatja, hogy már nem hiszik el azokat a rágalmakat, amelyek az 1945-ös választásokon úgy hangzottak, hogy a Kommunista Párt a család, a vallás és a haza ellen van.
Pártunk befolyásának növekedését tükrözi vissza sajtónk is. Központi lapunk, a Szabad Nép, hétköznap 110 ezer, vasárnap 160 ezer példányban jelenik meg és ezzel a legnagyobb magyar politikai napilap. Még jellemzőbb paraszt hetilapunknak, a Szabad Föld-nek fejlődése. Az aratási és mezei munkák ellenére ez a hetilapunk az elmúlt hónapokban 110 ezer előfizetőre tett szert és ezzel példányszáma nagyobb, mint az összes többi párt hetilapjainak megjelenési száma együtt.
Mi ennek a magyarázatát abban látjuk, hogy a régi úri rend különböző kísérletei, amelyek a demokrácia és a földreform megdöntésére irányulnak és melyeknek legveszedelmesebb megjelenési formája az idén leleplezett összeesküvés volt, nemcsak az ipari munkásságban, hanem a parasztságban is felkeltette annak az érzését, hogy védelmet kell keresniök, Csatlakozniok kell olyan párthoz, amely nemcsak a dolgozó nép érdekeinek közös védelmezője, hanem egységes, erélyes, tettrekész és biztos támaszt tud nyújtani minden veszedelemmel szemben. Ilyen pártnak látják a Magyar Kommunista Pártot.
Pártunk teljesítményei annyira közismertek, hogy most, amikor a választásokkal kapcsolatban a többi pártnak is számot kell adnia végzett munkájáról, egyre többször találkozunk azzal a kísérlettel, hogy el akarják tőlünk vitatni az érdemet, mondván: a nagy eredményeket nem egy pártnak, hanem az egész országnak lehet köszönni.
Ebben az állításban annyi a helyes, hogy hatalmas, az egész országot átfogó feladatok megoldása lehetetlen a dolgozó nép zömének támogatása nélkül. De ugyanakkor világos, hogy minden feladat megindításánál valakinek kezdeményeznie kell, terveket kell készíteni, gondoskodni kell az akadályok elhárításáról, a tervek végrehajtásáról. Az olyan — bátran mondhatjuk — évszázadokra szóló tett, mint például a földreform, nem jön létre magától, kezdeményezés és irányítás nélkül, mint ahogy a fű nő. És ezt tapasztaltuk lépten-nyomon. Amikor a felszabadulás napjaiban felvetődött Budapest élelmezésének kérdése, nem érvelt senki azzal, hogy ezt majd elvégzi a nép, hanem keresték azt a pártot, amely elvállalja. Mindjárt hozzátehetem, rajtunk, magyar kommunistákon kívül senki sem merte vállalni.
Amikor mi 1945 májusában kiadtuk a jelszót, hogy saját erőnkből kell az újjáépítéshez fogni, hogy decemberre 500 mozdonyt és tízezer vasúti kocsit kell kijavítani, akkor komoly ellenállást kellett leküzdenünk. Hogy egyebet ne említsek, Varga Béla, a Kisgazdapárt akkori egyik vezetője, élesen szembeszállt tervünkkel, kijelentvén, hogy külföldi kölcsön nélkül esztelenség a magunk erejére támaszkodni és megjövendölte, hogy mi saját erőnkből még 40 év alatt sem építjük újjá az országot.
A magam tapasztalatából tudom, hogy amikor mi tavaly áprilisban felvetettük a jó pénz és a stabilizáció kérdését, senki sem kívánta tőlünk elvitatni a kezdeményezést és a munka oroszlánrészét, annál is inkább, mert legtöbben teljesen kilátástalannak és megvalósíthatatlannak tartották. Ennek megfelelően nem volt hiány gáncsoskodásban és sötét jóslatokban; ezek azonban nem akadályoztak meg bennünket abban, hogy szívósan és következetesen végrehajtsuk és sikeresen véghezvigyük a jó pénz megteremtését.
És lényegében hasonló volt a helyzet a hároméves terv kezdeményezésénél, a hadifogolykérdésben, a drágaság elleni küzdelemben, a falujárók munkájában és száz és száz sikeres aprómunkában, romtemplomok helyreállításában, gyermek-játszóterek, kórházak, iskolák rendbehozásában stb.
Növeli Pártunk befolyását és tekintélyét az az egység, szervezettség és erély, amely még a többi demokratikus, velünk szövetségben levő pártnál is sokszor hiányzik. Nálunk nincsenek jobb- és baloldali irányzatok, nincsen belső frakcióharc. Az egész ország felfigyel arra, hogy elsőnek mi hoztuk nyilvánosságra országgyűlési jelöltlistáinkat. A többi párt csak később, sokszor az utolsó pillanatban, belső harcok, civódás, kisebb-nagyobb szakadások, kilépések és egyéb, rokonszenvesnek nem mondható jelenségek közepette tudta összeállítani és közzétenni jelöltlistáit.
Az 1945-ös kommunista jelöléssel szemben az a változás, hogy esélyes helyen, ahol megválasztásuk valószínű, most négyszer annyi parasztot jelöltünk, mint két évvel ezelőtt. Ezzel akarjuk a parasztságnak Pártunkban is megnőtt jelentőségét az országgyűlésen érvényre juttatni. Hasonlóképpen kétszer annyi nőt jelöltünk esélyes helyen: ezzel ugyancsak mutatni akarjuk, hogy a nők jelentősége, nemcsak Pártunkban, hanem a magyar demokrácián belül is lényegesen megnőtt.
A mi jelölőlistáink összetételében, mint egy cseppben a tenger, tükröződik vissza a magyar dolgozó nép. És mert a magyar nemzet többsége — nyugodtan mondhatjuk, 95 százaléka — a dolgozó nép, Pártunk, mint a munkások, parasztok és haladó értelmiségiek pártja, egyúttal a legigazibb nemzeti párt is. Ezért valljuk mi büszkén és lelkesen, hogy Pártunk a magyarság legjobbjainak, Rákóczi, Kossuth, Petőfi nemzeti és haladó hagyományainak mai letéteményese. Igazi nemzeti párt: ezért választottuk jelképül és ezért lobogtatjuk magasan a vöröscsillagos nemzeti zászlót. Ez is egyik titka annak, hogy Pártunk befolyása növekedett.
De emeli Pártunk, a Magyar Kommunista Párt vonzóerejét vezetőinek elvitathatatlan népszerűsége, amely viszont annak köszönhető, hogy azokon az állami és egyéb posztokon, amelyeket betöltenek, becsületesen, lelkiismeretesen, tárgyi tudással, odaadóan dolgoznak és legtöbbjük kitűnő szakemberré vált munkája közben Ehhez járul még Pártunk vezetőségének politikai tudása és tapasztaltsága, amellyel hasonló mértékben más párt vezetősége alig rendelkezik. Ezt ma már elismeri barát és ellenség egyaránt.
Kétségkívül megnövelte Pártunk befolyását az a helyes politika, amelyet a vallás és az egyházak kérdésében folytattunk. Nem engedtük belevinni a vallást a napi politika kérdéseibe és amikor Nagy Ferencék provokációs célzattal felvetették a fakultatív vallásoktatás kérdését, mi voltunk azok, akik közbeléptünk és levétettük a napirendről. A rombadőlt templomok helyreállításán és a szegény eklézsiák földhözjuttatásán át százféle formában adtuk tanújelét annak, hogy a nagy többségében vallásos népünk zavartalanul és a legnagyobb lelkiismereti szabadsággal imádhassa istenét. Részben ennek köszönhető, hogy a különböző egyházak ezen a választáson ismételten közölték: egyetlen pártot sem támogatnak. Ez a semlegességük részben elismerése a mi jó munkánknak, amelyet a jövőben is folytatni fogunk és biztosíthatunk mindenkit, hogy a lelkiismereti szabadságnak ugyanúgy, mint az egyházak jogos érdekeinek, a jövőben is védői és támogatói leszünk.
Minden tettünket a magyar dolgozó nép érdekeinek a védelme sugallta. A gazdag svábok kitelepítését nemcsak azért tartjuk változatlanul sürgősnek és gyorsan végrehajtandónak, mert bennük látjuk a német fasiszta befolyás legveszedelmesebb zászlóvivőit, hanem azért is, mert az a majdnem negyedmillió hold zsíros föld, amely még a gazdag svábok kezén maradt, annak a sok tízezernyi magyar nincstelennek kell, akik a földreform során nem jutottak földhöz, vagy akik most térnek vissza hadifogságból.
A szlovákiai magyarok kérdésében is helyes és hazafias volt az a követelésünk, hogy az önkéntes népcsere lebonyolítása után megmaradó szlovákiai magyarság kapja meg mindazokat a demokratikus jogokat, amelyekkel a kisebbségek a szomszéd demokratikus államokban és hazánkban is rendelkeznek. Változatlanul hirdetjük, hogy a Csehszlovákiával — mindkét ország érdekében — való zavartalan jóviszony egyedül ezen az úton valósítható meg. És ezt az álláspontunkat most, hogy hazánk a békekötés ratifikálásával lényegében visszanyerte szuverénitását és függetlenségét, még inkább helyesnek és egyedül célravezetőnek tartjuk, és meg vagyunk győződve róla, hogy ez az álláspontunk előbb vagy utóbb, de győzedelmeskedni fog.
Amikor a magyar demokrácia sikereit ennyire aláhúzzuk, hozzá kell tennünk, hogy nem vagyunk vakok hibáival és gyengeségeivel szemben sem. Mi, akik saját Pártunk hibáit a legnagyobb nyilvánosság előtt szoktuk kritizálni, természetes, hogy világosan látjuk a bajokat. Rendkívül elégedetlenek vagyunk például azzal, hogy a fiatal demokrácia nem tud úrrá lenni a drágaságon és a spekuláción, hogy a dolgozó néptömegnek, ma, a felszabadulás utáni harmadik évben is egy pár cipő, vagy pláne egy öltözet ruha megszerzése szinte lehetetlenség.
Elégedetlenek vagyunk igazságszolgáltatásunk lassúságával és erélytelenségével. Fájlaljuk, hogy a legtöbb állami szervben, a közigazgatásban, a gazdasági élet csúcspontjain még mindig alig érezhető a parasztság és a munkásság jelenléte. Helytelenítjük, hogy a félelemnélküli élet az újgazdák, a falu dolgozó népe számára még mindig nincs biztosítva, mert a telekkönyvezés, a földbirtokrendező bíróságok ítéletei, a régi birtokosok fenyegetései és rémhírei miatt állandó bizonytalanságban élnek. Az ipari munkásság jelentékeny részének feje fölött még mindig ott lebeg a munkanélküliség veszedelme. Pártunk most dolgozik olyan rendszabályokon, amelyeknek végrehajtása — ha megfelelő lesz az erőnk az országgyűlésen — lehetővé teszi, hogy egy félesztendő alatt minden munkanélkülit munkába tudjunk állítani. Látjuk a korrupció elharapózását, a szűk pártérdekek túltengésének és egyéb kinövéseknek a veszedelmét.
Amikor demokráciánk hibáira és bajaira így rávilágítunk, mindjárt hozzá kell tennünk, hogy bajok és nehézségek még a győztes országokban is bőven akadnak. Két hónappal ezelőtt a győztes Angliában, amely az elmúlt 15 hónapban ötmilliárd dolláros kölcsönt is kapott, le kellett szállítani az amúgy sem bő élelemadagokat.
Az elmúlt hetekben, amikor a dolgozó tömegek Pártunk felé való fordulása egyre világosabbá vált, olyan vádakat kezdtek velünk szemben hangoztatni, hogy mi erőszakosak vagyunk, hatalomra törünk és diktatúrát akarunk. Erről csak annyit mondhatunk, hogy mi sem párt-, sem egyéni diktatúrát nem akarunk, ha ilyen szándékunk lett volna, akkor ennek 1944 végén, 1945 elején, amikor a többi politikai párt még nem volt porondon, tanújelét adtuk volna. Ehelyett akkor is, mint ma, a nemzeti erők összefogását hirdettük és ezen belül még külön a munkásegységet és munkás-paraszt szövetséget.
Ezt hangoztatni kell az úgynevezett ellenzéki pártok felé is, amelyek hol a polgári életformát, hol az egész demokráciát látják veszélyben. A mi véleményünk szerint az ellenzéki pártok zömének működése lényegében a demokrácia megdöntésére, a jelenlegi helyzet felforgatására és végeredményben véres polgárháborúra vesz irányt. Aki e pártok jószándékával védekezik, annak csak azt válaszolhatjuk: a pokolhoz vezető út is jószándékkal van kövezve. Erről a jószándékról most éppen a napokban győződhettünk meg, amikor a választási lista összeállításával kapcsolatban a demokrácia ellen fellármázták a külföldi sajtót. Most, amikor a végső számok már rendelkezésre állanak, kiderült, hogy a választók száma a kizárások után lényegesen nagyobb, mint az 1945-ös választásokon. Az is kiderült, hogy majdnem 16 ezer népgyűlésből, amelyet e választások előtt tartottak, csak hétben volt lényegtelen rendzavarás.
A legutóbbi napokban egyre szaporodnak velünk szemben a provokációs és a tiszta választásokkal össze nem egyeztethető kísérletek. Sorra jelennek meg Pártunk nevével hamisított röpiratok, amelyek a nem-kommunista listára akarják leszavaztatni híveinket. Ma például azt közük velünk: szerte az országban elterjesztették annak a hírét, hogy fuzionáltunk a Szociáldemokrata Párttal és ezért minden kommunista szavazzon a hármas listára. Tudom, hogy a szociáldemokrata testvérpárt vezetői maguk ítélik el legjobban az ilyen módszereket, de éppen mert azt is tudjuk, hogy a reakció semmiféle provokációtól nem riad vissza, innen leplezzük le az ilyen fogásokat és felhívjuk tagjainkat és a velünk rokonszenvezőket, hogy ne hagyják magukat megtéveszteni, hanem szavazzanak az egyes, a kommunista listára.
A magyar dolgozó népnek ma rendre, békére és nyugalomra van szüksége. Ma inkább, mint valaha, szükség van egy olyan pártra, amely keményen és következetesen védi a demokrácia rendjét, békéjét és nyugalmát és amelyről a magyar dolgozó nép tudja, hogy minél erősebb és befolyásosabb, annál jobb szolgálatot tud tenni a nemzetnek. Ez a párt a mi Pártunk, a Magyar Kommunista Párt és kérek mindenkit, aki meg akarja gyorsítani az erős, szabad, független és virágzó Magyarország felépítését, hogy vasárnap adja le szavazatát ránk, az egyes, kommunista listára.
(Rádióbeszéd, 1947 augusztus 30-án.)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!