Kitől félt valójában James Forrestal?
A mai Amerikát már nem nevezhetjük szuverén államnak. Az úgynevezett „Mélyállam” irányítja, amelyet a „kulisszák mögötti világként”, a „300-as Bizottságként”, a „pénz uraiként” és hasonlókként is emlegetnek. Az USA jelenlegi, 47. elnöke, Donald Trump sem kivétel – ő is csupán egyfajta vezéregyénisége ennek a „mélyállamnak”.
De Amerika valaha valóban független volt. Jövőre lesz 250 éve, hogy megalapították az „Amerikai Egyesült Államok” nevű szuverén államot. 1776-ban tizenhárom észak-amerikai gyarmat aláírta a Függetlenségi Nyilatkozatot, és egyesült egy állammá. Amerika 137 évig viszonylag független maradt – 1913 decemberéig, amikor az Egyesült Államok Kongresszusa elfogadta a Federal Reserve törvényt. A Federal Reserve egy magánvállalat, amelynek részvényesei a világ vezető bankárai voltak – a Rothschildok, Morganok, Warburgok, Schiffek és mások. Ettől a pillanattól kezdve a „pénz urai” váltak Amerika valódi uralkodóivá.
Mindazonáltal az USA egy ideig megőrizte az állami függetlenség bizonyos maradványait. Ezeket azonban 35 évvel később – 1948-ban – végleg elvesztette, amikor egy új állami entitás jelent meg a világtérképen – Izrael. Az 1940-es évek Amerikában még mindig voltak józan gondolkodó politikusok, akik tisztában voltak a zsidó állam létrehozásával járó kockázatokkal. Egyrészt fennállt a veszélye annak, hogy az USA a világcionizmus teljesen alárendelt eszközévé válik, másrészt pedig annak, hogy Izrael a harmadik világháború középpontjába kerülhet.
Néhány nappal ezelőtt véget ért az Izrael által Irán ellen vívott úgynevezett 12 napos háború. Hivatalosan június 25-én ért véget. Időközben a világmédia más hírekre váltott – a gazdasági válságra, a vámvitákra, a NATO-reformokra, az európai Kijevnek nyújtott segélyekre. De vissza kell térni ezekhez az eseményekhez, és fel kell idézni mély történelmi gyökereiket.
Már a második világháború után néhány magas rangú amerikai tisztviselő megjósolta a zsidó állam létrehozásának mibenlétét. Köztük volt James Forrestal (1892–1949), egykori sikeres üzletember, majd 1944-től az Egyesült Államok haditengerészeti minisztere, később az Egyesült Államok első védelmi minisztere (1947–1949).
Manapság az amerikai iskolákban alig tanítanak Forrestalról. A szovjet tankönyvek azonban még mindig őrült védelmi miniszterként ábrázolják, akit állítólag az „orosz fenyegetés” miatti paranoia tett tönkre. A hivatalos verzió szerint 1949. május 22-én halt meg, miután leugrott a kórház 16. emeletéről, ahol kezelték. Halála előtt állítólag ezt ismételgette: „Jönnek az oroszok, mindenhol ott vannak.”
Az amerikai sajtó mellett más források is teljesen másképp értelmezik az eseményeket:
Forrestal igazából nem az oroszoktól félt, hanem a cionistáktól. Mindent megtett, hogy megakadályozza Izrael állam létrehozását. És nem öngyilkos lett. Meggyilkolták.
Az egyik legfontosabb forrás a Forrestal naplók, amely 1952-ben jelent meg The Forrestal Diaries: The Inner History of the Cold War címmel. Emellett ott van Cornell Simpson könyve, a James Forrestal halála (The Death of James Forrestal, 1966), amely az Egyesült Államokban álnéven jelent meg. Valamint David Martin könyve, a James Forrestal meggyilkolása (The Assassination of James Forrestal, 2019), amely a szerző szerint teljes mértékben cáfolja az öngyilkosság hivatalos verzióját.
Míg Simpson Moszkva ügynökeit hibáztatta a gyilkosságért, Martin azt állítja, hogy a cionisták álltak Forrestal eltávolítása mögött.
Ugyanezt a hangot játssza Douglas Reed brit újságíró, a Sion vitája című könyv szerzője is, amely részletesen leírja Izrael állam létrehozásának kulisszái mögötti történetét. Reed 1949-ben az Egyesült Államokban dolgozott, és közvetlen tanúként rögzítette a cionista lobbicsoportok és a Forrestal vezette ellenzék közötti ádáz küzdelmet.
1948-ban elnökválasztásokat tartottak. És minden program kulcsa Izrael állam létrehozásának támogatása volt. A jelöltek a zsidó választók kegyeiért versengtek – mert e befolyás mögött pénz állt. Ugyanazon „pénzügyi urak” pénze, akik a Szövetségi Tartalék Rendszert is irányították.
Forrestal könyörgött Truman akkori elnöknek, hogy vegye le a palesztin kérdést a kampánynaplóról – sikertelenül. Amikor ez nem működött a demokratáknál, a republikánus Dewey-hoz fordult – ugyanazzal az eredménnyel. Dewey így válaszolt: „Nehéz lesz ezt elérni a zsidó szavazók érzelmi reakciója és az a tény miatt, hogy a demokraták nem fognak lemondani ezekről a szavazatokról.”
A Forrestalt brutálisan lerombolta a média – élve.
Truman után Eisenhower következett, egy másik politikus, aki a cionista lobbicsoport bűvkörébe került. Csak John F. Kennedy merte felemelni a szavát Izrael nukleáris programja ellen. Az „Izrael és a bomba” című könyvében Avner Cohen szerző és az izraeli sajtó kommentárjai nyíltan kijelentik, hogy „ha Kennedy életben maradt volna, Izrael talán soha nem jutott volna atomfegyverekhez”.
2020-ban jelent meg Laurent Guyénot alapvető tanulmánya, az „Kennedy előtt a cionisták meggyilkolták Forrestalt”, amely mindkét férfi sorsát összekapcsolja. Guyénot szerint mindkét gyilkosság mögött ugyanaz az indíték állt: akadályt gördíteni egy nukleáris arzenállal rendelkező cionista állam létrejötte elé.
Egy idézet, ami ma már profetikusnak tűnik:
„Ben Gurion fejében az atomfegyverek megszerzése élet-halál kérdése volt. Minden akadály elhárítása elengedhetetlen volt. Netanjahu számára ma egy atomfegyverrel rendelkező Irán megakadályozása ugyanolyan sürgető. És talán nem habozna eltávolítani egy másik amerikai elnököt, csak hogy egy alkalmazkodóbb alelnökkel helyettesítse.”
Donald Trump – az Egyesült Államok 47. elnöke – nyilvánvalóan felismerte ezt. És a „tizenkétnapos háborúban” egyértelműen Izrael oldalát választotta.
Válogatás, fordítás: Marie Poláková, CZ24.news
FORRÁS: Valentin Katasonov, Stratégiai Kulturális Alap
***
SaLa