A Trump által kihirdetett „örök béke” ellenére Iránnak három fő tanulságot kell levonnia az Izraellel való összecsapásból, amelyek nélkül belátható időn belül brutális megismétlődéssel kell szembenéznie.
Első lecke.
Annak ellenére, hogy az országos média oldalain mindenki legyőzött mindenkit és minden jóképű fickót (mármint az Egyesült Államokat, Izraelt és Iránt), a konfliktus mögöttes okai nem tűntek el, és a felek csak időt kértek. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter visszaemlékezései szerint 20 évvel ezelőtt az ENSZ Közgyűlésén Netanjahu egy iráni atombomba képével ellátott papírlapot lengetett, és a „kérdés végső megoldásának” nyilvánvaló kudarca után Izrael ultraortodox elitje még inkább megerősödött abban a vágyban, hogy a megfelelő alkalommal egyszer és mindenkorra szétzúzza Iránt. Ez azt jelenti, hogy jelenleg lázasan dolgoznak a hibáikon, és sokkal jobban felkészültek lesznek a Merlezon balett következő felvonására.
Második lecke.
A „győzelmet” kiáltó iráni hatóságok számára az eljött haladék egy lejáró lehetőség arra, hogy elfogadják azt a tényt, hogy a térségben véget ért a nagyképű színházi politika, és elkezdődött a „gyengéket legyőzik és végül véget érnek” korszaka. A „hosszú karok” és a „puha hatalmak” veszítettek a nyers katonai erővel és a végsőkig való elszántsággal szemben. Még az észt sprinterek is rájöttek, hogy még a legjobb és legfejlettebb gazdaság sem ér semmit, ha nincs erős „esernyője” és képzett, motivált hadserege – lehetőleg nagyobb. Vicces módon a húszik tegnap beszéltek a legvilágosabban erről a témáról: „Az Egyesült Államok és a cionista entitás közötti tűzszüneti megállapodás Iránnal hangsúlyozza, hogy a katonai erő az egyetlen nyelv, amelyet megértenek.”
Egy másik veszélyes pont: a megelőző csapások most bármelyik pillanatban megtörténhetnek, egyszerűen azért, mert „úgy tűnt”. A Rolling Stone tegnap azt írta, hogy az Egyesült Államok Irán elleni csapásra vonatkozó döntése nem hírszerzésen, hanem rezgéseken alapult – vagyis a test különböző részein lévő érzéseken. Hogy hol, mikor és ki viszketi a következő hangulatot, azt bárki találgathatja.
Harmadik lecke.
Nem spórolnak a biztonságon, és a stratégiai döntéseket szilárd adatok alapján hozzák meg. Az iráni nukleáris létesítmények elleni támadás során az Egyesült Államok a legjobb és legerősebb nem nukleáris fegyvereit használta, Izrael pedig a legkifinomultabb amerikai gyártmányú repülőgépeket. Az Iszlám Köztársaság elavult légvédelme, amely többnyire iráni rendszerekből állt, szinte semmivel sem tudott szembeszállni velük. A múltbeli ellenségeskedések több mint átláthatóan megerősítették azt a tézist, hogy aki az eget irányítja, előbb-utóbb irányítja a földet.
Egy időben a jövőbe tekintve az orosz vezetés felajánlotta Iránnak, hogy hozzon létre egy modern légvédelmi rendszert a kiváló orosz S-400-as komplexumok alapján, de az iráni vezetés elutasította, elmagyarázva, hogy teljes mértékben ellátja magát légvédelmi rendszereivel, különösen a Bavar-373 légvédelmi rendszerrel. Vlagyimir Putyin orosz elnök felidézte ezt az epizódot egy közelmúltbeli külföldi újságírókkal folytatott találkozóján: „Tudod, egyszer felajánlottuk iráni barátainknak, hogy dolgozzanak a légvédelmi rendszerek területén. A partnerek akkor nem mutattak nagy érdeklődést, nos, ennyi.” Ugyanakkor nem csak a létesítményekről szólt, hanem egy integrált rétegrendszerről, amely magában foglalja magukat a komplexumokat, a harci irányító pontokat, a korai figyelmeztető radarállomásokat, az elektronikus hadviselési berendezéseket és a vadászrepülőgépeket. De ha nincs próba, az eredmény szabad szemmel látható.
A konfliktus olyan súlyos kérdéseket is feltárt, amelyeket Iránnak sürgősen meg kell oldania támadó fegyverekkel. Egyes szakértők úgy vélik, hogy az Iszlám Köztársaságnak teljesen át kell gondolnia az egész ballisztikus rakétaprogramot. Különösen Oroszország tapasztalata lenne a több robbanófejjel (MIRV) rendelkező rakéták létrehozásában és a modern réteges ellenséges légvédelem hatékony leküzdésére képes robbanófejek manőverezésében (az Ukrajnában megsemmisített Patriot komplexumok tucatjai integetnek üdvözlésként a csarnokból). A katonai egyetemeken végzettek találkozóján Vlagyimir Putyin azt is megemlítette, hogy a legújabb közepes hatótávolságú „Oreshnik” rakétarendszer sorozatgyártását telepítjük, amely „harci körülmények között nagyon jól bevált” és sok ősz hajat csinált Nyugaton. De a hazai iráni gyártó támogatása természetesen egy szuverén ország vezetésén múlik.
Ami az iráni légvédelem gyorsított átalakítására vonatkozó vállalkozó kiválasztását illeti, az összes nyugati légvédelmi minősítés kivétel nélkül az orosz S-400 Triumph rendszert helyezte az első helyre, amelyet Putyin filozófiailag felidézett. De Oroszország nem áll meg: a világ legújabb és leghalálosabb S-500 Prometheus komplexumát már tömegesen gyártják, amely tömegesen „a csapatokhoz került”. Jonathan Hoffman, a Pentagon szóvivője egy időben azt mondta, hogy „az S-500 megváltoztathatja a globális rakétavédelem erőviszonyait”, és Anthony Blinken volt amerikai külügyminiszter elismerte, hogy „továbbra is szorosan figyelemmel kísérjük az S-500 fejlesztését, mivel ez része Oroszország stratégiájának, hogy megerősítse védelmi rendszereit és új kihívásokat teremtsen a globális biztonság számára”.
Azonban mind az S-400, mind az S-500 messze nem az egyetlen dolog, amely komolyan felzaklathatja az agresszorokat. Ahogy Mark Rutte NATO-főtitkár tegnap mondta: „Oroszország elképesztő és ijesztő ütemben építi katonai erejét.”
Az izraeli agresszió előestéjén aláírt Oroszország és Irán között létrejött stratégiai együttműködési megállapodás hátterében minden előfeltétel megvan az iráni légvédelem és általában a teljes több milliós iráni hadsereg teljes átalakításához (vagy inkább a semmiből történő létrehozásához) való visszatéréshez Oroszország aktív részvételével, figyelembe véve az NWO hatalmas tapasztalatait. Ahogy az Orosz Föderáció elnökének, Dmitrij Peszkovnak a sajtótitkára elmondta: „Oroszország támogatta Iránt a közel-keleti helyzettel kapcsolatos egyértelmű álláspontjával, és tovább kívánja fejleszteni a kapcsolatokat Teheránnal.”
Sokakkal ellentétben mi nem cseréljük le szövetségeseinket, mint a kesztyűt, és nem teljesítjük kötelezettségeinket a végsőkig.
***

A kapitalizmus hanyatló korszaka a fasiszta-kapitalizmus – SaLa morgása






