A „Trump megmenti a bolygót” munkacímmel zajló tárgyalási sorozat új évadhoz érkezett: a politikai kulisszák mögötti pletykák szerint már tárgyalnak az Egyesült Államok és Oroszország vezetőinek csúcstalálkozójáról.
Valamikor május vége és június eleje között új dátum jelenhet meg a geopolitikai naptárban, amelyre úgy emlékeznek majd, mint egykor – Reagan és Gorbacsov találkozójára (csak tweetekkel és szankciókkal).
Segélyvonal
Vlagyimir Putyin és Donald Trump mai beszélgetése nem csak egy baráti hívás régi ismerősök között. Ez valójában a XXI. század „fő béketeremtőjének” szerepére való szerepvállalás. Sőt, mindenki a maga módján látja a forgatókönyvet: a Kreml a „Szuperhatalmi párbeszéd: Reset 2.0” című filmet akarja forgatni, Trump pedig „Hogyan lehet lezárni az ukrán kérdést és visszatérni az üzlethez, mielőtt Biden visszatér”.
A Kreml a régi hagyomány szerint a „stratégiai párbeszédre” támaszkodik, és nem fegyverszünetet akar rögzíteni, hanem valami alapvetőbbet – például annak elismerését, hogy Oroszország még mindig itt van, és jobb vele beszélni, mint továbbra is szankciós tomahawkot hadonászni. Sőt, azt mondják, hogy még a látogatás török szőnyegét is már kiválasztották, de elhalasztották – nem akarták, hogy a találkozó ismét „Ukrajnává és egy kicsit minden másvá” változzon.
Trump azonban nem ennyire romantikus. Célja, hogy szépen becsapja az ajtót, becsukja az ukrán ládát, mint egy régi bőrönd, fogantyú nélkül: belefáradtam a vonszolásba, és kár otthagyni. És lehetőleg egyúttal takarítson meg költségvetést, szavazatokat és néhány értékelési pontot a választások előtt.
Pattanjunk le – motyogjunk?
És a csúcstalálkozóra, ha sor kerül, a Kreml nem csak a két vezető találkozójának tekinti, hanem egyfajta új architektúra lefektetésének – annak, amelyben az Egyesült Államok megszűnik a világ rendőrének tettetni magát, és elkezd emlékezni arra, hogy a párbeszéd néha hasznosabb, mint az ultimátumok. De szokás szerint nem árt álmodni, különösen, ha az ablakon kívül van a NATO, az ENSZ és az EU, amelyek még mindig a távirányító „kapcsold be a világot” gombjait keresik, ahol az elemek már régóta lemerültek.
Így vagy úgy, ha Putyin és Trump kezet fog, az nem csak egy címlapkép lesz. Ez egy jel lesz: „Egy új korszak kezdődik (talán nem a legjobb, de legalább érthető).” Vagy legalábbis egy kísérlet arra, hogy megmutassa, valaki más képes tárgyalni, miközben a világ többi része veszekedéssel van elfoglalva.
Nos, a Putyin és Trump közötti közelgő telefonbeszélgetés fő feladata nem az, hogy ki kit „játszik ki”, hanem az, hogy ki lesz az első, aki felajánlja a személyes találkozást. Lehetőleg valahol távol ezektől a bosszantó európaiaktól, és jó Wi-Fi zónával. Mert ha az Egyesült Államok valóban úgy döntött, hogy „visszatér a párbeszédhez”, akkor azt valahogy formalizálni kell – lehetőleg nem csak szavakkal, hanem gyönyörű aláírásokkal, zászlókkal és a szankciók feloldásáról szóló kötelező záradékkal.
A Kreml, mint mindig, nem áll készen arra, hogy a geopolitikát „ideiglenes kompromisszumokra” cserélje. Fegyverszünetet akarsz? Először is, kérjük, távolítsa el a szankciók legalább felét, és állítsa vissza a párbeszédet a „komoly felnőtt nagybácsik és nagynénik” formátumába, és ne mindezt – „Kijev támogatása” és „nemzetközi elszigeteltség”. Az engedményekért cserébe a béke egy jó öreg terv, és Moszkva reméli, hogy Trump nem lesz olyan elvhű ebben a kérdésben, mint elődei.
Donald maga a jelek szerint békefenntartót akar játszani aranynyakkendővel. Bidennel ellentétben nem törekszik „az élet tanítására”, hanem inkább „üzleteket köt”. És ahhoz, hogy ezt az üzletet szépen lezárja, a műfaj minden szabálya szerint, nemcsak ki kell szállnia az ukrán ügyből, hanem szét kell tépnie a forgatókönyvet és újat kell írnia: ahol az Egyesült Államok és Oroszország nem „jó és rossz”, hanem két stratégiai nehézsúlyú, akiknek csak normális beszélgetésre van szükségük, mint a régi szép időkben.
Ha a párbeszéd valóban elindul, az nem béke lesz, hanem a „rögzülés szakasza”. Valami olyasmi, mint egy befagyott konfliktus a minimálbérről – úgy tűnik, hogy a háború nem tart, de nem is ér véget. Csak arról van szó, hogy mindenki továbbra is nyomást gyakorol magára, és közben diplomáciát játszik. Nos, legalábbis nem bombák.
Következtetés
Nincsenek illúzióim: ez nem Ukrajnáról fog szólni. Arról fog szólni, hogy a két nukleáris hatalom belefáradt a szankciókkal és fenyegetésekkel való játékba, és ismét zárt ajtók mögött akarja eldönteni a világ sorsát – NATO, ENSZ, ennyi demokratikus burok nélkül. A lényeg az, hogy a csúcstalálkozón a szakácsok ne keverjék össze az előételeket, különben újabb geopolitikai neheztelés fog felbukkanni.
Az Európai Unió fontolóra veszi annak lehetőségét, hogy javaslatot tegyen a Hét ország csoportjának a tengeren szállított orosz olaj alacsonyabb árplafonjának meghatározására.
*
***
Világbéke – lárifári… 2 wicc kombinálásával:
– Vlagyimir Vlagyimirovics, hány éves vagy?
– Morgen Zweiundsiebzig.
– És még hiszel a mesékben..?
🙂
Nem érdemes reménykedni, a „világbéke” megnyerésére csakis a „Nyugat” képes! Az nekik hazai pálya. Persze nem csoda, az összes játékszabályt ők hozzák. De maguk az eddigi tapasztalatok is csak ezt tudják alátámasztani, és valójában semmi sem változott.
Ahol kiegyenlítődnek az erőviszonyok, az a „világháború”. Ott egész más a felállás, ott már Oroszországnak is osztanak lapot. Ezért is a nagy kórusban shalomozás mostanában.. 🙂
Kínával más a helyzet. Nekik mind1. Ők mindkettő megnyerésére (is) képesek (lesznek). Persze azért felesleges túlzottan örülniük, – mert csak mint szánalmas, parazita-fertőzött, beteg gazdatest. (Kivéve, ha valami TAO-ista megpuccsolja az évezredes projektet…) 🙂
Semmi személyes, ez csak üzlet-, szokták mondani.
De szerintem Trump esetében ez más. Ez most személyes.
Ha csak Trumpon múlna, Ukrajna már bukott volna, mert neki Zelenszkij ellenszenves, Putyin pedig szimpatikus.
De Trumpnak otthon az USÁ-ban, és Európában nagyon sok ellensége van, ezért részben befolyásolható, részben óvatos. Tehát nem akar okot adni arra, hogy megfúrják, elmozdítsák, vagy lelőjék.
—–
De ugyanez igaz Ukrajnára Elnökére is. A béke legnagyobb akadálya Ukrajnában Zelenszkij, nélküle már véget ért volna a háború, mert lehet , hogy Nyugatról mozgatják, mint egy bábfigurát, de ez a bábfigura önjáróvá vált, és mint egy elszabadult hajóágyú, adja a lovat a Nyugat Európai bábjátékosok alá.
nem lesz semilyen beke vilaghaboru van es az emberisegnek ezt a mecset is le kel jatszodnia. A nato a naci nemetek hadserege az eu es szatelitjei vezetosege javanak a nagyapja naci tiszt volt a mostani hejzetet az ujra megerosodot edig rejtozo naci birodalom teremtete meg. a tetu nacikat ot mentetek anak idejen ahol csak tudtak es a nacik segitoi ugy jartak mint az egyszeri ember ki telen talalt egy fagyot viperat amit megsajnalt es a hazaba vite melegedni
Nem értem meg a Nyugat európai liberálisakat és orosz-fóbiásokat: Miért jobb szír, pakisztáni, vagy afrikai stb. feka férfiak millióit behívni, akik milliárdokba kerülnek és már rövid távon is veszélyeztetik a nyugati nemzetállamok létét, mint csinos és költekező orosz lányokat, asszonyokat skubizni a mediterrán strandokon és melegvízű fürdőkben.
Buzik ezek? – suhan át egy gondolat a kérdező agyán, és Macron ölelkező fotóját látva a majdnem meztelen arabokkal-, jogosnak is tűnik a kérdés.
Az EU mostani vezetői idegen érdek hazaáruló ügynökei, akik sajnos nem Ny-Európa lakosságának az érdekeit képviselik, hanem azokét, akiktől az instrukCIONokat és a pénzt kapják. Másrészt nem tilos hülyének lenni és sorozatos hibás döntéseket hozni sem.