(idézet: A Szálasi-Per – Ítél a történelem – HÍRADÓ KÖNYVTÁR – 1945)
A VÉDŐBESZÉDEK
Szünet után a védőbeszédek elmondására került sor. Elsőnek Latkóczy Imre, Szálasi Ferenc védője mondotta el védőbeszédét. Ezután a védő kifogást emelt az ellen, hogy az iratokat nem tanulmányozhatták át kellőképpen, mert nem állott megfelelő idő rendelkezésre.
A külhatalommal való szövetkezés vádjával kapcsolatban a védő utal arra, hogy a németek valóban olyan erővel telepedtek le a magyarság nyakára 1944 március 19-én, hogy az egész magyarságban egyetlen egy szál ember volt csak, aki valóban ellenállt s ez a vértanú magyar Bajcsy-Zsilinszky Endre. A magyarságnak ez valóban nem szolgál nagy dicsőségére, de ugyanúgy az sem, hogy 1944 október 15-én sem volt, aki itt ellenáll. (Egy hang a karzaton: Ságváry!) Voltak, akik be voltak börtönözve, sokan voltak azonban szabadon, akik ellenállhattak volna.
A védő, mint kirendelt védő, a lehetetlenséggel határos helyzetben van s csak azzal fejezheti be, védőbeszédét, hozzon a bíróság olyan ítéletet, amily nemcsak most, hanem a történelem ítélőszéke előtt is meg fog állni mindvégig, amíg magyar ember van ezen a földön.
Dr. Lukács Vilmos, Kemény Gábor védője beszéde elején rámutatott a nehéz helyzetre, melyben a hivatalból kirendelt védő a közvéleménnyel szemben kerül. Hangsúlyozta, a közvéleménynek nem szabad azt hinnie, hogy amikor ő most védence érdekében felszólal, helyesli mindazt, amit a vádlottak egész rendszere a nemzet ellen elkövetett. A védő éppen ezért rámutatott baloldali politikai múltjára, amely mindig éles ellentétben állt a vádlottak által képviselt világnézettel. Ő most csak kötelességét teljesíti, amelyet felettes hatóságai rendeltek el.
Megállapította ezután, hogy neki csak egy kötelessége van, ez pedig az, hogy igyekezzék kimutatni ennek a tapasztalatlan és nagyon is kis látókörű embernek a jóhiszeműségét.
Ezután Beregffy Károly védője, dr. Gonda József emelkedett szólásra.
Dr. Greguss Andor Szőllősi Jenő védelmében szólal fel. Hangsúlyozta, véleménye szerint a vádlottak szerephez egyáltalán nem jutottak, nem tényezői, hanem játékszerei voltak egy velük szemben álló nagyhatalomnak. Ha a vádlottak előtt akkori cselekedeteik során nem állott a törvény tilalomfája, nem volt megvonva, hogy mit szabad és mit nem, ez annyit jelent, hogy hiányzik alanyi bűnösségük tudata.
Krámer Emil, dr. Csia Sándor védője bevezetésül utalt arra, hogy a védőknek már csak azért is nehéz a feladatuk, mert akik itt védők, bizonyos vonatkozásban — mint minden magyar ember — egyúttal ennek a bűnügynek sértettjei is. Felmerülhet az a kérdés, vajon magyar ügyvéd vállalhatja-e a legsúlyosabb bűnösöknek védelmét, mert azok a bűncselekmények, amelyeket a vádlottak elkövettek, egyaránt sértik a humanizmust és az erkölcsöt, így pedig sértve van mindenki, aki valamely országnak lakosa vagy polgára.
Dr. Kiss János, Gera József védője mondotta el ezután védőbeszédét. Kérte a népbíróságot, hogy vegye figyelembe a védők nehéz helyzetét. Hangsúlyozta, hogy a védők is sértettjei az elkövetett bűntetteknek. Hangoztatta, hogy ennek az országnak és ennek a nemzetnek becsülete is a vádlottak padjára került. Csatlakozott az ügyészeknek ahhoz a felfogásához, hogy ez az ország és ez a nemzet nem bűnös.
Hangoztatta Gera védője, hogy e per egyik talán szomorúan nevetséges figurája volt Gera, mert nem tudta megmondani azt, amit majd meg tud mondani a zárószó jogán. Létezik a becsületnek talán utolsó foka, amit zsiványbecsületnek neveznek, aki ezt is megszegi, az az aljasság bizonyos fokozott mértékét követi el. Ezért kellett neki furcsa figuraként ideülnie, mert konzekvenciák vannak, amelyeket ő tud és amelyeket viselnie kell.
— Amikor védencemet meglátogattam, egy majdnem síró embert láttam. Azt mondotta: „Egy világ omlott össze bennem, ledőlt a bálvány”. Mindenki tudja, ki az, meg sem kell neveznem.
Ezután Klumák István Vajna Gábor védelmében mondott beszédet.
AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁN
Zsúfolt padsorok előtt nyitotta meg Jankó elnök Szálasi Ferenc és társai bűnperének folytatólagos főtárgyalását. Az elnök felszólítására Szálasi Ferenc lépett a mikrofon elé, hogy az utolsó szó jogán felszólaljon.
Tévedésnek tartja, hogy a két év előtti eseményeket a ma szemével nézik.
Mindenkit csak saját cselekedeteiért lehet felelősségre vonni és a közösségi felelősséget nem ismeri el. Ő vállalja saját személyére nézve a felelősséget, mint ahogy vádlottársainak is maguknak kell vállalniok a felelősséget saját cselekedeteikért.
Ezekután arról beszélt Szálasi, hogy saját ügyében senki nem lehet bíró. Az ilyen politikai pereket a háborúban nem érdekelt nemzetek bírósága folytathatná csak le.
— Első összeütközésem 1931-ben volt azzal az állami és társadalmi renddel, amely 1944 október 15-én végleg elbukott. Gömbös elé kerültem, aki akkoriban honvédelmi miniszter volt és azért kerültem elé, mert feljelentettek mint katonai forradalmárt. Közvetlen elöljáróim jelenlétében ez alkalommal Gömbös honvédelmi miniszter kijelentette előttem, ne foglalkozzam politikával, mert rövidesen észre fogom venni, hogy kicsavarnak engem a régi politikusok, mint egy citromot és félredobnak, mert tudomásul kell vennem, hogy a politika piszkos dolog.
— Én azt válaszoltam, vegye tudomásul, hogy a politika nem piszkos dolog, a politika művészet és pedig a közösség vezetésének művészete, piszkossá legfeljebb piszkos emberek kezében válik. (Derültség.)
— Bennem határozottan a biztos győzelem tudata volt. Mire alapoztam ezt? A hivatalos kijelentésekre, amelyek Hitler szájából hangzottak el. Az ő kijelentése a tisztavatáson, ahol megmondotta, hogy súlyos a helyzet, de meg van arról győződve, hogy ezt a krízist a német nép szívóssága le fogja győzni és utána elkövetkezik a háború utolsó 14 napja, amelyben az új fegyvereket beveti és amelyek a 14 nap után biztosan német győzelemmel fog végződni.
— Tehát minden gyakorlati és ténybeli alapja megvolt annak, hogy a legteljesebb hittel és meggyőződéssel álljak Németország mellett.
1944 október 15-én választania kellett, hogy a magyar nemzet és vezetősége kelet felé megy-e vagy nyugat felé. Az én döntésem és elhatározásom nem lehetett más a kifejtettek alapján, mint az, hogy ki kell tartani, mert a harc időnyerésért, drága időért folyik és aki megnyeri ezt az időt, az megnyerte a háborút is.
— Ténykedésemnek más alapja nem volt. Nem is lenne értelme, hogy más alapot adjak döntéseimnek, mert a legteljesebben ellenkezésbe jutnék azzal az ideológiával, amelyhez konokul ragaszkodom. Hogy én ezt meggyőződéssel vallom, az nem bűn. Hogy meggyőződéssel csak ennek tudok élni, az nem lehet bűn. (Zaj.)
Szálasi folytatja: — Én a felelősségrevonás alól nem vonom ki magamat és nem menekülök előle. Amit rólam elmondottak, ez valótlanság és személyes becsületemet a legsúlyosabban érinti. (Derültség.)
— Én köszönöm mindenkinek, kivétel nélkül, aki engem ezen a súlyos úton követett. Köszönöm az özvegyeknek, az árváknak, a hősi halottaknak, a rokkantaknak, hogy ezért a hitért áldozatokat hoztak.
Nagy Vince közbeszól: Hogyha hallaná átkaikat!
Frank László népügyész szót kér, elnök megadja neki.
— Tisztelt népbíróság! Egy óra van! Az elsőrendű vádlott az utolsó szó jogán 9 órakor kezdett el beszélni és egy negyedórái megszakítástól eltekintve folyik ez a felszólalás négy órán keresztül. Én csak tisztelettel tudok meghajolni a magyar népbíróság előtt (taps), hogy a demokráciát és a törvényt úgy értelmezi, hogy az utolsó szó jogán ilyen terjedelemben és ilyen hangnemben megengedte a védekezést. Tisztelt népbíróság! Voltak tárgyalások Szálasi Ferenc nemzetvezetői hatalma idejében is és ezekről a tárgyalásokról egy Hajnácskőy nevezetű bíró vallomást tett. Voltak tárgyalások, amelyeken Kiss Jánost, Tarcsayt és Bajcsy-Zsilinszky Endrét halálra ítélték, amikor Bajcsy-Zsilinszky ellen pert indítottak és letartóztatták, anélkül, hogy mentelmi jogát felfüggesztették volna s amikor a minisztertanácson Szálasi volt az, aki azt mondotta, amikor a letartóztatásról értesült, hogy a legszigorúbban kell ellenük eljárni. Kíváncsi vagyok, hogy ezeken a tárgyalásokon Kiss János és Bajcsy-Zsilinszky Endre az igaz ügy mellett beszélhetett-e négy órán keresztül hazájuk érdekében. De én ezt nem a népbíróság hátrányára rovom fel, hanem előnyére. A magyar nép van olyan erős és ma már olyan józan, hogy elbírja Szálasinak ezt a négyórás disszertációját is.
Szálasinak csak arra a kijelentésére akar válaszolni, hogy a hungarista ideológia erkölcsi alapja a krisztusi tan. Egy eszme személyekben testesedik meg és személyeken keresztül valósul meg. Ha ezt az eszmét szentek és mártírok valósítják meg, akkor az az ideológia szentek és mártírok ideológiája. De ha azt az eszmét rablók és nyilasok valósítják meg, akkor az az eszme rablók és gyilkosok ideológiája. Krisztus magát áldozta fel, hogy megváltson egy világot és az apostolok és tanítványok maguk mentek az oroszlánok elé az arénában és saját életüket áldozták fel hitükért. Ezek az urak azonban mást akartak feláldozni és magukat akarták megváltani a nemzet keresztrefeszítése árán. A hungarizmus ne mondja azt, hogy az ő erkölcsi alapja a krisztusi tanításon nyugszik, mert a krisztusi tanítás fülekből kiszakított fülbevalókkal és ujjakról, esetleg ujjakról levágott gyűrűkkel nem dolgozott.
Utána Nagy Vince politikai ügyész állott fel és válaszolt Szálasi egyes megállapításaira.
— Szálasi azt mondotta, hogy magyar bíró ítélkezését illetéktelennek tartja. De hát vajon kit tart Szálasi ebben az Európában, de úgy is mondhatnám, hogy a földgömb-nagytérben illetékesnek. Neki semleges bírók kellenek. Ezek se lettek volna elfogulatlanok, mert a svéd, svájci, török és ennek az Európának minden egyes polgára és munkása szenvedett annyit annak a gaz és őrült Hitlernek a világot lángba borító cselekedetétől, hogy kijelentsék, nem vagyok elfogulatlan, mert utálom és gyűlölöm azokat, akik felgyújtották a világ békéjét és nem tudok elfogulatlanul ítélkezni.
— Az október 15-i helyzetben ennek az országnak utolsó erejét, vérét, ifjait, gazdasági erejét, mindenét odadobni, ez nem hősi életszemlélet, hanem egy stréber vezérkari tisztnek karriervadászata és utolsó vágyálmának a beteljesülése, hogyha hazám romjain is, de el fogom mondhatni, hogy nemzetvezető vagyok.
Az elnök felszólítására ezután Kemény Gábor áll a mikrofon elé.
— Tisztelt népbíróság! Perünk, amely a nemzet előtt folyik, szörnyű történelmi leckeként nehezedik vállamra. Felelnem kell azért a végzetes politikáért, amelyet vakon követtem. Súlyos tévedésemet belátom, mélyen megbántam és hazámat ezért megrendülten megkövetem. Súlyos lelki vívódásomban nem volt szándékomban az utolsó szó jogával élni. A per teljes anyagának ismeretében mégis úgy érzem, hogy választ kell adnom a korábban feltett kérdésekre.
— Bűnösségemet újból megvizsgáltam. Hosszú éjszakák tépelődésében láttam a szomorú valóságot, a rideg tényeket, a romlást és pusztulást, ami ámokfutásomat követte.
— Bűnösségem megállapításánál talán mentségemre két körülmény fogja vezetni. Az egyik a faji gondolat gyűlöletétől üldözöttek tízezreinek megvédését célzó cselekedeteim.
— A másik talán fiatalságom lehet. Nem törtem karrier után. Ezt származásom szerint, családi kapcsolataim és osztályom útján sokkal könnyebben érhettem volna el. Nem tagadom, rendkívüli szuggesztió alatt állottam. Elfogadtam és vállaltam Szálasi Ferenc irányítását.
— Bennünket a tények és a per anyaga nem igazoltak. Ezért állok megrendülten a bíróság előtt. Az országra tragikus és káros politikáért a magam részéről a felelősséget vállalom. Nemzetemet ismételten megrendülten megkövetem. Csak így tudom vállalni teljesen és maradéktalanul a felelősséget azért, amiért tettem. Vallottam és várom az igazságos ítéletet.
Az elnök megkérdi, ki óhajt rövidebb ideig felszólalni, mire Szőllősi Jenő jelentkezett.
Szőllősi: A legsúlyosabb vádakkal terhelve állok itt, de ha lehet, még súlyosabb az az önvád, amely vállamra nehezedik, az az önvád, hogy én olyan politikai helyzetbe kerültem, amelyből végeredményben hazám pusztulása származik. Ezt az önvádat eddig elég könnyű volt elviselnem, amíg lelki fegyverzetem megvolt hozzá, az a tudat, ha el is buktunk az egyenlőtlen harcban, mégis megmaradt az erkölcsi integritás. Amikor azonban az egyik tanú a másik után vonult fel, lelki fegyverzetem egyik súlyos ütést a másik után kapta. A vádbeszédek ezeket még csak fokozták. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy még ezeken túlmenőleg is megrendített eddig megvolt erkölcsi hitemben Veesenmayernek és Winckelmannak az a kijelentése, hogy az általam hű szövetségesnek tartott német vezetők akkor biztattak bennünket, kis szövetséges nemzetet a védelmi harcban való fokozott kitartásra, amikor sajátmaguk már régen nem hittek a győzelemben.
— Azóta én lelkileg kifosztott emberként ültem a vádlottak padján, azóta éreztem, hogy összeomlott bennem igazán egy világ. Azóta éreztem, hogy nem mint egy kormány tagja ülők itt, hanem csak mint egy összeroskadt, egyedülálló ember, akinek semmi más kötelessége nincs, mint az, hogy feleljen azért, amit cselekedett és kövesse meg nemzetét, amíg lehet.
— Tisztelt népbíróság! Amikor ítéletet mondanak felettem, kérem, vegyék figyelembe azt, hogy én a kötelességteljesítés jegyében vállaltam állást. Bevallottam, hogy hibáztam azzal, hogy a konzekvenciákat nem vontam le azonnal, amikor a panaszok hozzám érkeztek. Azt is tudom, hogy az ország, a főváros a legsúlyosabban és borzalmasabban szenvedett, a szenvedés és a nyomorúság mélységéből kell most magát feldolgoznia, de legyen szabad rámutatnom arra, hogy az élet bővizű forrása nem a szikla csúcsokon fakad, hanem a mély völgyek ölén. A nagy történelem azt is tanítja, hogy a nagy nemzeti katasztrófák után a nemzet élniakarása elemi erővel tör fel a tragédiák után, amelyek új forrásaivá váltak egy nagy magyar fejlődésnek. Az emelkedés útján már most is elindult a nemzet. A béke hajnala dereng és nemsokára fel fog ragyogni Magyarországra a béke napja, és én bízom abban, hogy úgy, mint a vádhatóság igen tisztelt képviselője mondotta, hogy ez a békenap, amikor felragyog, a békekonferenciának igazságos bírái meg fogják találni a módot arra, hogy a magyar népet a háborús bűnösség alól felmentsék, mert a magyar nép — és ezt meggyőződéssel vallom — nem felelős a háborúért, csak a vezetők — közöttük én is — felelősek, a vezetők, de a nép semmikép sem. Én érzem a felelősség súlyát és érzem a jóvátétel kötelezettségét. Azt is tudom, hogy én itt az élet és halál mezsgyéjén nem kérhetek jogot abból a munkából, amely ezt az országot felépíti. De lelkére kötöttem négy fiamnak, hogy tegyék jóvá azt, amit apjuk elhibázott. Mélyen tisztelt népbíróság! Igazságos ítéletet kérek.
Gera József vádlott az utolsó szó jogán felszólalva, kijelentette: — Nyolchónapos külföldi tartózkodás után megfagyott lábbal, különösen az amerikai fogság gyötrelmeitől elcsigázva, testileg és lelkileg megtörve, a nemzetünket ért tragédia feletti mélységes sajnálattal és fájdalommal, de egyébként bűntudat nélkül állottam ide három héttel ezelőtt a népbíróság elé. És most, amikor az utolsó szó jogával élek, erkölcsi, becsületbeli és lelkiismereti kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy amire nem tudott volna rábírni a nyolchónapos embertelen szenvedés, elérte azt az előttem lefolytatott bizonyítási eljárás, amelynek eredményeként összeomlott lelkemben egy világ, amelyet évek hosszú során át mindig hittel, hűséggel és szeretettel építgettem, amelyért feláldoztam mindenemet és emberileg nyugodt lélekkel mondhatom, beleépítettem egész idealizmusomat. Amikor ezt a tényt lelkiismeretem parancsszavára férfiasan kijelentem, nyomatékosan szeretném kihangsúlyozni, mi sem áll tőlem távolabb, mint az, hogy egyéni előnyöket akarnék ebből a magam számára biztosítani. Ítéletet mondani nem az én feladatom, de a személyes konzekvenciák levonása jogom és kötelességem.
— Nyolc hónap óta teljesen el vagyunk zárva a külvilágtól, de akármilyen jól zár is cellánk vasajtaja, annyi mégis beszivárgott hozzánk, hogy odakint a feudalizmust felszámolták és a demokrácia, illetőleg a szocializmus jegyében lerakták egy új világ alapjait. De ha így áll a dolog, úgy érzem, nem egészen jogosulatlan arra hivatkoznom, hogy én is harcoltam ez ellen a feudális világ ellen. Ennek köszönhetem, hogy öt esztendő óta koldustarisznyával járok. A szocializmust én nemcsak hirdettem, hanem éltem is vele és szocialista voltam, ezt személyes áldozattal be is bizonyítottam. Sokszor volt az a gondolatom, hogy talán akkor jártam volna el helyesen, ha gerinctelen középosztály módjára én is részvétlenül haladtam volna el munkásfajtám nyomora mellett és lettem volna kiszolgálója a nemzetgyilkos feudális rendszernek. Ezekre a kérdésekre nem tudok feleletet adni, ezekre majd a népbíróságnak kell feleletet adnia. De úgy érzem, az új világhoz méltó, ha a népbíróság nem halad el önzetlenül a közösségért hozott áldozatok mellett, hanem ezt a tényt is bele tudja legalább mint enyhítő körülményt dobni a mérleg serpenyőjébe.
Ezután Csia Sándor szólalt fel az utolsó szó jogán.
— Tiszteit népbíróság!
— A tárgyalás során a tisztelt vádhatóság képviselője mindnyájunkról, rólam is, jellemrajzot adott. Nagyon sajnálom, hogy a bizonyítási kiegészítés során nem került sor arra, hogy az általam megnevezett tanúk kihallgattassanak.
— A bűnbánathoz kettő kell: egy negatívum, a bűnbánat és egy pozitívum, a hit. Komoly lelkiismeretvizsgálat után úgy érzem, hogy én bennem mind a kettő megvan. Kérem tehát a népbíróságot, hogy a főtárgyalás során valóban beigazolást nyert tények alapján igazságos, az eddigi szenvedéseim és egy életen keresztül hordozandó keresztemre való tekintettel méltányos ítéletet hozzanak. Köszönöm szépen!
Ezután Beregffy Károly lép a mikrofon elé, hogy elmondja védekezését az utolsó szó jogán.
— Mint katona politikai bűnperrel vagyok vádolva. A főtárgyalás alatt nem volt alkalmam, hogy mint katona bebizonyítsam a vádnak ama tévedéseit, amelyek tényleg fennállanak. Éppen ezért tisztelettel kérek engedélyt arra, hogy a vádpontok sorrendjében fejthessem ki felfogásomat ezekről a dolgokról.
Beregfy hangoztatja, hogy intézkedéseit mindig úgy adta ki, hogy azok ne tegyék lehetővé a németek számára azt, hogy segédnépként zsaroljanak ki, mint tették azt azelőtt.
— A németekkel semmiféle új megállapodást nem kötöttem. Hogy a háborút nem fokoztam, azt legjobban bizonyítja az, hogy a németek talán nem voltak megelégedve és leváltásomat állandóan szorgalmazták. Megemlíti ezután, hogy a tisztikar egy része leváltását követelte azért, mert a németek bizalmatlanok vele szemben. De a párt sem volt velem megelégedve — mondja, — szintén szorgalmazta leváltásomat.
— Már a háború kitörése előtt mindig azt vallotta, hogy Magyarország a háborúba nem léphet be, mert sem lélektanilag, sem anyagilag arra felkészülve nem volt. Őrültség lett volna tehát tőle, ha egy vesztett háború után mint katona, mint magyar ember idegen érdekekért szálljon síkra.
— Gyarló ember vagyok, helyzetmeglátásban, megítélésben tévedhettem, de mindenkor nemes szándék vezetett. Az egész nemzetet képviselő népbíróság előtt azért nyugodt lelkiismerettel állok és várom a népbíróságon át nemzetem ítéletét.
Szünet után Vajna Gábor kezdte meg felszólalását az utolsó szó jogán:
— Tisztelt népbíróság ! Súlyos vádakkal terhelten állok a tisztelt népbíróság előtt. Érzésem szerint a vádak nincsenek a maguk teljességében bizonyítva.
— Nem a jelen van hivatva eldönteni a bűnösséget, mert ma még nagyon közel vagyunk az eseményekhez, hogy mi árulói voltunk-e annak a kornak. A történelem pedig ítélni fog. Én úgy érzem, hogy ez az ítélet ránk nézve nem lesz kedvezőtlen.
AZ ÍTÉLET
A népbíróság Jankó-tanácsa március 1-én, pénteken reggel 10 órakor hirdette ki ítéletét Szálasi Ferenc és társai bűnpörében. Az elnök részletesen ismertette az egyes vádpontokat, a vádak alapján kiszabott ítéletet és annak indokolását.
Az ítélet szerint a magyar köztársaság nevében a népbíróság valamennyi vádlottat bűnösnek mondotta ki a háborús bűncselekményekben, ezért Szálasi Ferencet, Vajna Gábort, Csia Sándort, Beregfy Károlyt, Kemény Gábort, Gera Józsefet és Szőllősi Jenőt jogerősen kötéláltali halálra ítélte.
Valamennyi vádlott kegyelemért folyamodott.
KIADJA A MAGYAR KÖZPONTI HÍRADÓ RT.
A KIADÁSÉRT FELEL: DR. ORTUTAY GYULA
Forrás-nyomda, Budapest. Felelős vezető: Kralovetz Nándor
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!