A proletárforradalom Moszkvában – 7
(idézet: A polgárháború évei a Szovjetunióban 1917-1922
Október 30-án éjfélkor ágyúzás nyitotta meg a hadműveleteket.
A Hamovnyiki-kerület két ágyúja — bár eleinte sikertelenül — a Precsisztyenkán levő hadkerületi parancsnokságot igyekezett tűz alatt tartani.
Három ágyú a Presznya-kerületben a Sándor-katonaiskolát, a Povárszkája-uccát és a Nyikitszkij-kaput lőtte.
Miután az Alexej-katonaiskola megadta magát, a „Masztyazsart” ágyúi más szakaszokon kezdtek működni. Az Andronyevszkij-kolostornál két 75 milliméteres ágyút állítottak fel, hogy a Kremlt lőjék. A Rogozsa-kerület kérésére azonban az ágyúkat a Kruticki-kaszárnyához szállították, hogy tűz alá fogják a VI. tisztiiskolát, a György-lovagok iskoláját. Lövésre ott nem került a sor, mert a tüzérség láttára körülbelül száz hadapród október 31-én 3 óra 30 perckor megadta magát.
Ugyanazt a két löveget állították fel a Svivaja-dombon.
Innen lőtték a kremlbeli Málij-Nyikolájevszkij-palotát és Szpászki-kaput.
Az ágyúdörgés, a robbanó lövedékek zaja és a vidékről érkező erősítések friss erőt öntöttek a vörösgárdista és katonatömegek lelkébe.
A Nyikitszki-kaput a Sztrásztnája-térről lőtte a tüzérség. Az az osztag, mely a városparancsnokságot foglalta el, a Tverszkoj bulvár mentén támadt. Az volt a feladata, hogy a bulvár végén lévő Gagarin-házat foglalja el. Teljesen nyílt volt a terep. A csupasz fákon keresztül látszott, hogyan szaladgálnak ide-oda a hadapródok minden ágyúlövés után.
A vörösgárdisták a tüzérektől a tüzelés abbahagyását kérték. Csend lett. Csak a hadapródok géppuskája kattogott. A vörös osztag hirtelen felugrott és előrevetette magát. A hadapródok fokozták a tüzelést. A támadók sorai megritkultak, de a többiek „hurrá” kiáltással rohantak tovább. Mintha nem százak, hanem ezrek indultak volna rohamra. A hadapródok nem állták a támadást és a vörösök elfoglalták a házat. A hadapródok egy része fogságba esett, másik része visszavonult és a Bolsája Nyikitszkája-ucca házaiban sáncolta el magát. A házra, amelyet a vörösgárdisták elfoglaltak, a hadapródok golyózáport zúdítottak. Közel se lehetett menni az ablakokhoz. Sok vörösgárdista megsebesült. Nem volt kéznél elég kötszer. A vörösgárdisták az uccára mentek. A ház körül vagy tíz sebesült és halott hevert. Csoportba verődve ültek katonák. Egyesek dohányoztak, mások a hadapródoktól zsákmányolt csokoládét majszolták és harmonikazenét hallgattak. A ház földszintjén lévő hangszerüzletet ágyúgolyó találta s a katonák innen szerezték a harmonikát. Voltak, akik tiltakoztak a játék ellen, de mások a csatárláncban, lövés közben követelték:— Húzd rá! Húzd rá! Vígabban halunk meg a szovjetekért.
A vörösek a felső emeleten két géppuskát állítottak fel és kezükben tartották a Gagarin-házat.
Az egész Rozsgyesztvenka-uccát, egészen a Színház-uccáig vörösgárdista csapatok szállták meg. A kerékpárosok, akik elfoglalták a Kis Színházat, a városi dumát fogták tűz alá, ahol a „közrendi bizottság” ülésezett. A Bolsája Dmitrovka-ucca szintén a vörösök kezében volt, akik a Bolsája Dmitrovka és az Ochotnij Rjád sarkán lévő 2. sz. házba vették be magukat.
A Lefortovo és Rogozsa kerületek, miután végeztek a hadapródokkal, a központi forradalmi katonai bizottság parancsára általános támadásba mentek át. A lefortovoiak körülbelül 450 embert küldtek a központba és a városi telefonállomás elleni támadók támogatására; a rogozsa-szimonovszkij kerületbeliek a Lubjanka-tér irányában támadtak.
Az uccákon előnyomuló vörösgárdista különítményeket a házakba befészkelődött egyes fehérgárdisták és a házbizottságok által szervezett védő osztagok lőtték. A gyanús házakban házkutatást kellett tartani. Mindez nagyon meglassította a csapatok előnyomulását. A forradalmi katonai bizottság parancsot adott ki, melyben kötelezte a házbizottságokat, hogy a lakók minden fegyverét a munkásküldöttek kerületi szovjetjeibe szállítsák be.
A forradalmi katonai bizottság parancsnokságának utasítására a tüzérek a szovjetnél felállított ágyúból lőni kezdték a „National” szállodát. Egy ötven emberből álló csoportot megbíztak azzal, hogy az ágyútűz fedezete alatt foglalja el a „National” szállodát, egy másikat pedig azzal, hogy foglalja el a városi elöljáróságnak a Tverszkája és az Ochotnij Rjád sarkán lévő közellátási osztályát.
Kimri-Szavjolovoból a bolsevik bizottság, küldöttjei útján, felajánlotta Moszkvának segítségét. Kiderült, hogy Szavjolovoban páncélgépkocsik vannak. Azonnal elküldtek értük egy régi bolsevikot, V.V. Artyisevszkijt, aki november 1-én két páncélgépkocsit hozott onnan. A kazáni forradalmi katonai bizottságtól is kértek két páncélgépkocsit.
Dorogomilovoban október 31-én egy vörösgárdista osztag újra elfoglalta a hidat. A dorogomilovobeliek egy bolsevik munkást, M. I. Slomin elvtársat, a moszkvai szovjetbe küldtek fegyverért. A hadapródok a Szmolenszki piacon megállították a teherautót, kivonszolták belőle Slomint és agyonlőtték.
A legsúlyosabb harcok az Osztozsenkán és a Precsisztyenkán folytak le. Nehéz volt támadni. A hadapródok géppuskából lőtték az uccákat. Egész idő alatt esett az eső. A sekély lövészárkok megteltek vízzel. A vörösgárdisták sárban és vízben feküdtek. Sorba mentek melegedni a közeli teázóba, ahol segélyhely és étkező volt berendezve. A melegedni menőket egy Andréjev nevű tizenhárom-tizennégy éves fiú, egy michelson-gyári kovácsmester fia, helyettesítette. A fiú semmi áron sem akart távozni a lövészárokból. Minthogy kisnövésű volt, nem kellett meghajolnia, amikor a lövészárokban fel-alá futkosott. Sorjában lőtt az otthagyott fegyverekből, nehogy a hadapródok észrevegyék, hogy a lövészárkok üresek. Egyszer Andréjev leejtette a fegyvert a lövészárok mellvértje alá. Egy pillanat alatt kiugrott a mellvértre. A hadapródok észrevették és géppuskából rostává lőtték. A kis hős három napig küzdött a halállal. Amikor a lövészárkokból meglátogatták társai, izgatottan kérdezte:
— No mi van? Bevették a parancsnokságot? Szétverték a hadapródokat?
S mikor igennel feleltek neki, sebéről megfeledkezve, „hurrá”-kiáltással, ajkán mosollyal halt meg.
A minden oldalról szorongatott hadapródok a Presznyán keresztül akartak áttörni a Brjánszki és az Alekszandrovszkij pályaudvarhoz. Tudták, hogy a pályaudvarokon rohamcsapatok rakodnak ki. Makacs harc után a hadapródok elfoglalták a Kudrinszkája-teret. Ezenfelül a fehérek megszállták a Szadovo-Jvudrinszkáját és a Széna-teret, úgy hogy átkarolással fenyegették a vörös csapatokat. A presznyai forradalmi katonai bizottság a csapatok átcsoportosítását és új támadás céljából friss erők összevonását határozta el.
A forradalmi katonai bizottság kiadta az összes kerületi parancsnokságoknak a rendeletet, hogy a nélkülözhető harcosokat küldjék hozzá.
A Rajevó-tanyáról ötszáz vörösgárdista és tizennégy bombavető érkezett bombákkal. Rajevó-tanya tizenhét kilométernyire fekszik Moszkvától. Ott nagy lőszerraktárak voltak. Körülbelül nyolcezer főnyi katonaságból állott a személyzet. Mihelyt Rajevóban hírét vették a moszkvai harcoknak, a bolsevikok forradalmi katonai bizottságot alakítottak. Rajevó közelében, Perlovkán állomásozott a 84. osztag, amely a raktárakat őrizte. Az osztaghoz egy bolsevik csoport érkezett. A parancsnokokat letartóztatottaknak nyilvánította és a fegyverek kiszolgáltatását követelte, mert különben körülfogja őket a rajevói helyőrség. A parancsnokokra hatott a fenyegetés és kiadtak 800 puskát. Ezekkel a puskákkal felfegyverezték a Rajevó-tanya katonáit. Összesen mintegy ezer ember ment Rajevóból Moszkva segítségére. Innen látták el a fővárost tüzérségi lőszerrel is.
Ugyanaznap, október 31-én, a forradalmi katonai bizottság parancsot adott a munkás- és katonaküldöttek szerpuhovi szovjetjének, hogy háromszáz harcost küldjön, a rzsevi szovjetnek, hogy annyi géppuskát és katonát küldjön, „amennyit csak lehet”, a podolszki szovjetnek pedig, hogy ezer vörösgárdistát küldjön. A döntő támadáshoz csapatokra volt szükség.
Október 31-én a főhadiszállás is rendkívüli eréllyel keresett csapatokat Moszkva megsegítésére. Cserkásziból három rohamzászlóaljat rendeltek ki, de kiderült, hogy ezek a zászlóaljak már Kievbe mentek a bolsevik felkelés elnyomására. A főhadiszállás e rohamzászlóaljak helyett három más zászlóaljat követelt: egyet-egyet a Délnyugati front minden hadseregétől.
A főhadiszállás sorbavette a frontokat, a hadseregeket, sőt az egyes hadosztályokat, csakhogy valamilyen segítséget nyújtson Rjabcevnek. De mindenünnen egy és ugyanaz a hír jött: ha lehetséges is a berakodás, Orsán vagy Vjazmán keresztül akkor sem tudják eljuttatni a szerelvényeket. A moszkva-környéki vasúti csomópontok helyőrségei nem engedték át a Rjabcev segítségére küldött katonaságot. Ellenben a felkelők segítségére siető vörösgárdisták és katonák különítményeit, gyorsan továbbították. A Vikzsel fenyegetései papíron maradtak: az egyszerű vasutasok, vezetőikkel nem törődve, támogatták a forradalmat.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!