A proletárforradalom Moszkvában – 5
(idézet: A polgárháború évei a Szovjetunióban 1917-1922
A fegyvertelen katonák legyilkolása a Kremlben mély felháborodást váltott ki a nép között.
„Szó sem lehet most munkáról! 28-án az utolsó szál emberig otthagyjuk a gyárakat és üzemeket és készek vagyunk mindent megtenni, amire a forradalmi katonai bizottság felszólít”.
Így szólt a forradalmi katonai bizottságnak, a szakszervezetek központi vezetőségének, a bolsevikok moszkvai bizottságának, a lengyel és litván szociáldemokrácia moszkvai szervezetének felhívása. Lángoló szavakkal szólították fel a munkásokat és katonákat, hogy mutassák meg
„ellenségeinknek, hogy a moszkvai lakosság túlnyomó része ellenük van”.
A proletariátus egyértelműen válaszolt a felhívásra: az összes moszkvai gyárak és üzemek megálltak. Az éjszaka dolgozó munkások munkahelyükről egyenesen az üzemi bizottságba siettek:
— Fegyvert! — követelték a tömegek.
A nappali váltásban dolgozók be se mentek a műhelyekbe, hanem egyenesen a forradalmi katonai bizottságba tartottak. A munkások tömegei ostromolták a kerületi szovjeteket.
— Fegyverbe! — hangzott a tömeg felhívása.
A fegyvertelen vörösgárdisták tízes csoportokban sorakoztak és futó lépésben a kerületi forradalmi katonai bizottságokhoz vonultak. Türelmesen álltak a sorban és várták a fegyvert. Mindenki megmozdult: férfiak és nők, bolsevikok és pártonkívüliek. Amikor a katonai tüzérségi gyár egyik bolsevik munkása megtudta, hogy a harc megkezdődött, telefonált a gyárba:
— Az összes bolsevikokat váltsák le a munkáról és küldjék a forradalmi bizottság rendelkezésére.
A bolsevik sejt tagjai, körülbelül 300 ember, felsorakoztak a gyár udvarán és zárt sorokban vonultak a kijelölt pontokhoz. A bolsevik vörösgárdisták kivonulása az éjszakai váltásban dolgozó 2000 munkás közt nagy izgalmat váltott ki. Gyűlés összehívását követelték. A gyűlésen röviden tájékoztatták őket az eseményekről. A munkások sok szó nélkül elhatározták, hogy a barikádokra mennek. A munkásnők ott helyben betegápolóknak jelentkeztek. Oly nagy volt a lelkesedés, hogy még a mensevik munkások is megfeledkeztek a „semlegességről” és beléptek a Vörös Gárdába.
A belvárosi kerület forradalmi katonai bizottságába késő éjszaka munkások érkeztek valamelyik moszkvavidéki gyárból. Szigorú arccal, kezükben lobogó fáklyákkal jöttek, néhánynak puska volt a vállán és általános érdeklődést keltettek.
— Kicsodák? Honnan? Miért jönnek? — halmozták el őket kérdésekkel a munkások és katonák.
— Hallottuk, hogy nálatok forró a levegő, hát segítségtekre jöttünk… Munkásnők is vannak velünk!
Az érkezők többsége pártonkívüli volt.
— Dologra! — kérték a forradalmi katonai bizottságot.
A hadapródok áruló támadását nemcsak a munkások fogadták felháborodással. A Zamoszkvorjécsjei kerület bolsevik bizottságának megbízottja a Kaluga-téren önkénteseket toborzott. A sötétségből hirtelen egy katonacsapat körvonalai váltak ki; a puskákkal felfegyverzett katonákat két tiszt vezette
„Fehérgárdisták” — villant fel a riasztó gondolat.
Az egyik tiszt vezényelt: „Lábhoz!”, tisztelegve odalépett és megkérdezte:
— Ki itt a parancsnok? Mi a 196. tartalékosztagból vagyunk. Eljöttünk, hogy rendelkezésükre bocsássuk magunkat — jelentette ki mindkét tiszt, egyikük Suckij százados, a másik Bogoszlovszkij zászlós volt.
A Kremlben végbement vadállati öldöklés nemes felháborodást váltott ki bennük és a felkelő nép pártjára állottak.
A Szokolnyiki-kerület forradalmi bizottságának parancsnokságán megjelent egy internacionalista mensevik, L. I. Lozovszkij főhadnagy. Magával hozta két felnőtt fiát.
„…Én nem vagyok bolsevik — mondotta —, de amikor a munkásosztály fegyverrel a kézben a barikádokra vonult ki, nem maradhatok a nyugodt szemlélők sorában”.
Lozovszkij és egyik fia hősi halált halt a polgárháborúban.
Nem csekély volt azoknak a becsületes intellektueleknek a száma, akik ezen a napon sorsukat összekötötték a munkásosztály ügyével. A forradalmi katonai bizottságokba mérnökök jöttek, akik tudásukat és tapasztalataikat ajánlották fel.
Izgalom fogta el a helyőrség katonáit. Még aznap, október 28-án, a századbizottságok helyőrségi gyűlésén megalakították a katonaküldöttek tíztagú ideiglenes bizottságát. A gyűlés a katonaküldöttek szovjetjének régi eszer-mensevik végrehajtó bizottságát a forradalom árulójának nyilvánította. A tízes bizottság azonnal felhívta a katonákat, hogy
„mindenképpen támogassák a forradalmi katonai bizottságot és csak az ő rendelkezéseinek engedelmeskedjenek; a hadkerületi parancsnokság és a «közrendi bizottság» rendelkezéseit ne ismerjék el”.
A tízes bizottság kiadta a rendeletet, hogy a szovjet védelmére, amely a Szkobelev-téren a volt moszkvai főkormányzóság házában helyezkedett el, katonai osztagokat vonjanak össze. Azon a helyen, ahol most az új szovjetépület emelkedik, akkoriban udvar volt, mindenféle melléképületekkel, istállókkal stb., és két melléképület, melyeknek homlokzata a Csernisevszkij-uccára nyílt.
Október 28-án este a szovjet előtti Szkobelev-teret már minden oldalról lőtték. A hadapródok az Ochotnij Rjád felől és a Nyikitszkájaés Tverszkája uccák közötti mellékuccákból támadtak.
A forradalmi katonai bizottság és vezérkara kidolgozták a fehérgárdista gyűrű áttörésének és a további támadásnak tervét.
A belváros az ellenség kezében volt, ami merész mozdulatokat tett számára lehetővé, könnyen vethette át tartalékait a kevésbé megerősített helyekre. A telefon a hadapródok rendelkezésére állt, ami zavartalan összeköttetést biztosított számukra. A távíró hivatal, amelyet a fehérek október 28-án reggel visszafoglaltak, a főhadiszállással kapcsolta őket össze, ahonnan segítséget kértek. Az ellenség kétségtelenül fölényben volt fegyverzet tekintetében. A Kreml-arzenál, óriási puska- és géppuska-készletével, a hadapródok kezébe került. A hadbiztossági raktár pedig élelmiszerrel látta el a fehéreket.
A forradalmi katonai bizottság a helyzet gondos mérlegelése alapján a következő határozatot hozta:
„Szoros kapcsolatba kell lépni a kerületekkel és az egyikben hadműveleti alapot biztosítani a forradalmi katonai bizottság számára. A belvárosban támadó hadműveleteket kezdeni, a kerületekben pedig partizánharcot”.
Moszkvában a harc számos egymástól különálló kisebbszerű uccai csatározásból állott a város különböző kerületeiben. Mindenünnen fegyvert és töltényt követeltek.
A Kazáni vasút forradalmi katonai bizottsága parancsot adott ki, hogy vizsgálják át a vonalon lévő összes vasúti teherkocsikat. Markin vörösgárdista kocsiellenőr fegyvereket fedezett fel. A forradalmi katonai bizottsághoz sietett. Amikor a teherkocsikat felnyitották, körülbelül negyven ezer puskát találtak. A kocsikhoz mozdonyt kapcsoltak és vasúti műhelyekbe vontatták őket. Gyorsan értesítették a Belvárosi és a Szokolnyiki-kerületet, ahonnan azonnal tehergépkocsikat küldtek. A többi kerületbe a Pártközpont szállíttatta a fegyvert. Az éjszaka és a reggel folyamán a fegyvereket a városba szállították és kiosztották a kerületeknek.
A Szimonovszkij-alkerület vörösgárdistái elfoglalták a Szimonovszkij lőporraktárakat. Innen kezdtek lőszert szállítani.
Ettől fogva gyors ütemben folyt a munkások és katonák felfegyverzése és az osztagok szervezése.
Mindenekelőtt a közvetlen mögöttes terület biztosításáról kellett gondoskodni. A Tverszkoj bulvár 26. sz. házában volt a moszkvai városparancsnokság. Ez a nagy épület a Bolsoj- és a Málij-Gnyezdnyikovszkij uccára nyílt és egészen közel feküdt a szovjet épületéhez, ahol a forradalmi katonai bizottság dolgozott.
A városparancsnokságon körülbelül 200 jól felfegyverzett fehérgárdista gyűlt össze. Megérkezett egy lovasnépőr osztag. A bolsevikok által elfoglalt kerületi népőrségi parancsnokságokról október 27-én és 28-án állandóan jöttek ide egyenként és csoportosan a népőrök. Rjabcev megértette, hogy a városparancsnokság épületét tartani kell, mert ez a vörös csapatok hátát fenyegeti. Egy hadapródkülönítményt küldött ide, két géppuskával. Ideérkezett még egy zászlós parancsnoksága alatt két diákkülönítmény.
Ugyancsak a városparancsnokság épületében volt a népőrök szövetsége. A népőrök szövetsége a forradalmi katonai bizottság oldalára ment át és nem csekély szolgálatot tett telefonjával. A fehérek erről gyorsan értesültek, a népőrök szövetsége tagjait letartóztatták és telefonjukon lehallgatták a forradalmi katonai bizottság több rendelkezését.
A városparancsnokság épületének elfoglalására külön csapatot állítottak össze. A csapatnak egy ágyút adtak, amelyet a Sztrasztnája-téren állítottak fel. Ebbe a csapatba a „dvinszkieket”, a kerékpárosokat, az 55. és 85. ezred katonáit, a Michelson-gyár vörösgárdistáit és még másokat osztottak be. A támadás a Tverszkoj bulváron és a két Gnyezdnyikovszki-uccán folyt le.
A Csernisevszkij- és a Brjuszov-keresztuccát a Nyikitszkája-ucca felől a hadapród-őrszemek foglalták el. A vörösgárdisták és az 56. és 192. tartalékgyalogezred katonái visszaszorították őket és tovább folytatták az előnyomulást.
A 193. tartalékgyalogezred katonáit, akik október 27-én a szovjetet őrizték, az 55. tartalékgyalogezred két százada váltotta fel. A moszkvai szovjethez egyre érkeztek a Vörös Gárda és a különböző ezredek fegyveres osztagai. A Pártközpont küldötte őket a kerületekből. Barikádokat emeltek, lövészárkokat ástak. A támadás a szovjetépületből kiindulva minden irányban kezdett kibontakozni.
Ugyanaznap, október 28-án, a 38. sz. gyár 50 főből álló munkásosztaga a forradalmi katonai bizottságtól parancsot kapott, hogy foglalja el a Gazetnij-uccát és a Bolsája Nyikitszkája-ucca irányában nyomuljon előre. Az 56. ezredből összeállított osztag pedig a Brjuszov-uccán indult támadásra.
A Gazetnij-uccában az osztag a 7. sz. házban helyezkedett el, a brjuszov-uccai osztag pedig a női gimnázium épületében.
Az előbbi osztag kiverte a hadapródokat a Nyikitszkája-é s a Gazetnij-ucca sarkán lévő 1. sz. házból. A rémülten menekülő ellenségtől 36 puskát, 24 revolvert és 18 kézigránátot vett el.
A győzelem fellelkesítette a harcosokat.
A Belvárosikerületben a Szadovája-uccát a Zemljanoj Váltói a Karetnij Rjádig vörösgárdisták és az 56. és 251. ezred katonái szállták meg. A Szuharev-piac fegyveres táborrá vált, bejáratait lövészárkok védték. A Szretyenka sarkán barikád emelkedett. A kerületi forradalmi bizottság épülete előtti téren rengeteg teherautó gyűlt össze. A forradalmi katonai bizottság a Szuharev-tér és az 1. Mestyánszkája-ucca sarkán lévő vendéglő épületében dolgozott, az első emeleten. Lent, a lépcsőkön, a folyosókon nyüzsögtek a munkások és katonák.
A vendéglő alacsony épületét a magas házak tetejéről gyakran lőtték a hadapródok. Nem egyszer megesett, hogy a golyók az ablakot érték és egy-egy embert megsebesítettek. A Szpasszkij-kaszárnyából egy katona azt javasolta, hogy a Szuharev-toronyra állítsanak fel géppuskát. Innen tűz alatt lehetett tartani az egész teret és a környező házakat. A katonák titokban egy géppuskát vontattak fel és amikor a hadapródok a szomszéd ház padlásáról újra lövöldözni kezdtek, válaszul megnyitották a tüzet. A fehérek abbahagyták a tüzelést.
— Tisztek nélkül is értünk a stratégiához — mondották büszkén a katonák és örültek ötletük sikerének.
A vörösgárdista „tízes rajok”, amint a belvárosi kerület parancsnokságán fegyvert kaptak, teherautókon a harcok színhelyére mentek. Ugyaninnen vörösgárdista csapatok indultak el a moszkvai szovjethez és az 56. tartalékgyalogezredhez, mely a hadapródokkal állt harcban, hogy a postaépületet, a távíróközpontot és az interurbán telefonállomást visszafoglalja.
A belvárosi kerület forradalmi katonai bizottságára hárult a központi városi telefonállomás elfoglalásának feladata. A Bolsája Lubjanka felől intézett első támadást azonban a hadapródok visszaverték.
A Szokolnyiki-kerület forradalmi katonai bizottsága a rajevo-tanyai raktárból tüzérségi lövedékeket küldött.
A szokolnyikii-vasúti főműhelyben üzemi forradalmi katonai bizottságot szerveztek. A bizottság vörösgárdista osztagok szervezését és élelmezését vállalta. Az októberi forradalomnak sajátságos „tartalékezrede” volt ez. Három-négy nap alatt körülbelül 3000 munkást toborzott a Vörös Gárdába. A kiképzést nagyon rövidre fogták: megismertették a katonákat a puskával és a főműhelyben hevenyészve szervezett lövöldében lövészetre tanították őket. A főműhely mellett szervezett élelmező állomás naponta mintegy másfélezer vörösgárdistát élelmezett.
Majdnem az összes osztagokat, amelyek Moszkva környékéről, Rajevo-tanyáról, Kolcsuginóból, Mitiscsiből, Kolomnából stb. a harcok idején érkeztek, ez a „tartalékezred” szerelte fel.
A Baszmannája- és a Blagusa-Lefortovo-kerület feladata az Alexej-katonaiskola elfoglalása volt. A kadetokkal együtt körülbelül 400 hadapród fészkelte be magát ott géppuskákkal. A kerület legfőbb harci erejét, a nehéz ostromágyú-gyár, a „Masztyazsart” munkásai alkották. A gyár 3000 munkásából 900 bolsevik volt. Mindannyian katonailag voltak megszervezve: szakaszokra és századokra oszlottak. A gyárban néhány tucat ágyú is volt, de legfeljebb száz gyalogsági és régi Berdantipusú fegyver. Az a veszély fenyegetett, hogy a jól felfegyverzett hadapródok elveszik az ágyúkat. Sürgősen intézkedni kellett tehát. Az iskolához vezető utakon lövészárkokat ástak és megszállták az állásokat. A hadapródokat megadásra szólították fel, mely esetben sértetlenséget biztosítottak számukra. Válaszképpen a hadapródok váratlanul tüzet nyitottak, öt munkást megöltek és tízet megsebesítettek. A két kerület forradalmi katonai bizottsága erre megkezdte a katonaiskola rendszeres ostromát.
A kerületben a következő csapatrészek voltak: a kerékpáros zászlóalj, a távíró-fényszóró ezred három százada, a 2. gépkocsiszázad, a 661. népfelkelő osztag, melyben a 40 évesnél idősebb katonák szolgáltak. A kerékpárosokat már a felkelés első napján a szovjet őrizetére rendelték ki. A többi csapatrészből a Blagusa-Lefortovo-kerület néhány osztagot a központba küldött. A kerületeket kellett őrizni, őrjáratokat kellett szervezni, a gyárakban őrséget kellett állítani. Az iskola ostromában főképpen a nehéz ostromágyúgyár és egy kisebb kerékpáros osztag vett részt.
A kerületek munkásai és dolgozói teljes erejükkel támogatták a forradalmi bizottságokat. Gyakran megtörtént, hogy a munkások feleségei, a kerületek lakói, letartóztatták azokat, akik a szovjethatalom ellen agitáltak és a következő szavakkal kísérték be a forradalmi katonai bizottságba:
— Aki a szovjet ellensége, az a burzsoázia pártján van, tehát a nép ellensége.
A hadapródokat kimondottan csak a műszaki főiskola hallgatói támogatták. A forradalmi katonai bizottság házkutatást tartott a főiskolán és elkobozta a fegyvereket.
A hadapródok valóságos erőddé változtatták át az Alexej-iskolát: géppuska fészkeket építettek. Az épület vastag falai védelmet nyújtották a golyók ellen.
Három kerület: a Baszmannája, a Blagusa-Lefortovo és a Rogozsa kerület forradalmi bizottsága együttes ülésen elhatározta, hogy ágyútűz alá fogják az iskolát. A „Masztyazsart” ostromágyúgyár műhelyei elhatározták, hogy az iskolát japán tarackokból fogják bombázni. Nem tudták kivontatni az ágyúkat, mert nem volt kötél. A munkások összefűzték szíjaikat és így vonszolták az ágyúkat. Kénytelenek voltak irányzék nélkül lőni, mert ezeket a tisztek eldugták. Az első lövés túlment a célon. A második lövés a Goujon-gyár kéményébe vágódott, a harmadik a Zolotorozsszkij-remizbe. A sikertelen lövések után az ágyúkat közelebb vonszolták, hogy közvetlen közelből lőhessenek. A főkapunál felállított géppuska akadályozta ezt. A vörösgárdisták a golyózáporban hasoncsúszva, hihetetlen erőfeszítéssel felvontatták az ágyút a hídra, a bejárattól körülbelül 400 lépésnyire. A hadapródok a hihetetlen vakmerőség láttára fejüket vesztették. A munkások felugrottak, közvetlen irányzással elkezdtek az iskola ellen tüzelni. A második lövés után a géppuska elhallgatott. Átkutatták az összes raktárakat és találtak irányzékot. Ezután megkezdődött az iskola szabályszerű tüzérségi lövetése.
A Rogozsa-Szimonovszkij-
Mindenki az Alexejevszkaja-uccába sietett, ahol a rogozsai szovjet, a parancsnokság és a kerületi pártbizottság székelt. Fegyver azonban nem volt. A villamosremíz munkásai távozásukkor kérték:
— Ha fegyver érkezik, értesítsetek bennünket. Tíz perc alatt itt vagyunk.
Így is történt. Amikor az első fegyverszállítmány megérkezett, elküldtek a villamosremíz munkásaiért. Futva megérkeztek, átvették a fegyvereket és ötvenen már is állásba mentek a Varvara-térre. Ugyanígy buzgott az élet a Szimonovszkij-alkerület szovjetjében.
A Zamoszkvorécsje-kerületben, ahol a forradalmi katonai bizottság élén a bolsevik Sternberg, a csillagászat tanára állt, a híd őrzésére kirendelt vörösgárdisták megtisztították a hadapródoktól a Kőhidat és elfoglalták a Krimi hidat. A Krimi hídhoz a Zubov-bulvár felől megérkezett a 193. ezred egy különítménye és egyesült a zamoszkvorécsjei vörösgárdistákkal. A Vörös Gárda elfoglalta a kereskedelmi akadémiát, ahol egy fehérgárdista különítmény fészkelte be magát. Ott 87 fehérgárdista diákot tartóztattak le.
A zamoszkvorécsjei-kerületi pártbizottság helyisége katonai táborra emlékeztetett. A szobák zsúfolva voltak munkásokkal, akiket a „dvinszkiek” és az 55. tartalékgyalogezred katonái a fegyver és a revolver kezelésére tanítottak. A munkások alig várták, hogy harcbadobják őket. Több gyár és üzem vörösgárdistái önálló frontszakaszokat foglaltak el. A Michelson-gyár egy 200 vörösgárdistából és 150 sebesültvivőből álló osztagot szervezett. A telefongyár és a villanytelep munkásai a Vashidat szállták meg és őrizték a hadapródok ellen. A villanytelep munkásai kikapcsolták az áramot a fehérgárdisták által elfoglalt városrészekben. A „Posztavscsik”- gyárból ötventagú osztag érkezett. A Danyilov-textilgyár a kasirai országút felől várható kozáktámadás ellen védte a kerületet.
Nagy önfeláldozást tanúsított a villamosok személyzete. Fegyvert szállítottak, felderítő szolgálatot végeztek. Kiváló lövész-osztagot szerveztek. A villamoskocsikat deszkákkal burkolták be, a résekbe homokot szórtak és ilymódon sajátgyártmányú páncélvonatot állítottak elő. A Kőhídon át próbáltak támadni, de a hadapródok elvágták a villamosvezetékeket és a kocsi megállt. Ha a lövészárkok ásására szerszámra volt szükség, a munkások saját műhelyeikből adtak ki lapátokat nyugta ellenében és szigorúan ügyeltek arra, hogy visszaadják őket. Gazdáknak érezték magukat és a lehető leggondosabban bántak a gyár vagyonával.
A kerület mögötti Kotli községben kozákok állomásoztak. Nem sokan voltak: nagyrészük a városba ment. De váratlan támadással pánikot idézhettek elő. A Danyilov-textilgyár munkásai agitátorokat küldtek hozzájuk. A gyűlés után a kozákok önként átadták fegyvereiket. A kerületet megtisztították a kisebb fehérgárdista csapatoktól és az összes felfegyverzett osztagokat a Moszkva folyóhoz küldték.
A Hamovnyiki-kerületben a hadapródok a Szmolenszki piac közelében az 1. Szmolenszki-uccában lévő iskolában sáncolták el magukat. Az Arbát-ucca teljesen a hadapródok kezében volt.
Ebben a kerületben, az Osztozsenka-ucca sarkán volt a központi katonai élelmiszerraktár is, amely a moszkvai helyőrséget élelmiszerrel látta el. A hadapródok elfoglalták ezt a raktárt. A kerület feladata az volt, hogy biztosítsa a maga számára a Brjánszki pályaudvart és foglalja el az élelmiszerraktárt. A Krimi hidat is tartani kellett, mert ezen keresztül tartották fenn az összeköttetést a Zamoszkvorécsje-kerülettel. De a legfőbb figyelmet a Szmolenszki-uccában lévő 5. számú Zászlós-iskolára összpontosították.
Október 27-én késő éjszaka, amikor értesültek Rjabcev ultimátumáról, azonnal kivonultak a 193. ezred katonái. A katonákhoz vörösgárdistákat osztottak be és két osztaggal megtámadták a Krimi hidat.
Október 28-án reggel az ezred tisztjei, akik a kaszárnyával szemben laktak, lőtték az épületeket. Ekkor a katonák fegyvert ragadva rohammal elfoglalták a tiszti lakásokat. Sok tisztet felkoncoltak.
A tisztek támadása nagy felháborodást keltett. A katonák azt követelték, hogy az ezredet rendeljék ki az állásokba. 12 órakor három század a Presznyán keresztül a Hodinkára vonult, a tüzérség fedezésére.
A 193. ezred bizottságának elnöke egy századot az élelmiszerraktárt ostromlók segítségére vezetett. Együttes támadással bevették a raktárt. A hadapródok utolsó teherautója már a forradalmi katonaság tüzében szállította el az élelmiszert.
A hamovnyikii és zamoszkvorécsjei osztagok — az utóbbiak a Krimi hídon vonultak át — a hadapródokat az Osztozsenka-ucca mélyébe, a Precsisztyenka-uccán pedig a moszkvai kerületi parancsnokságnak a Precsisztyenka-ucca és az Osztozsenka egy mellékuccája sarkán lévő épületéig szorították vissza. Itt a hadapródok szívós ellenállást fejtettek ki. Erősítést kaptak és október 28-án este támadásba mentek át az Osztozsenkán is és a Precsisztyenkán is. Támadásukat a Szmolenszki piacnál páncélgépkocsi támogatta.
A Dorogomilovói kerület forradalmi bizottsága a tisztek támadása után újra szervezkedett és a kerület munkásaiból, a vasutasokból és a lábadozó katonákból hevenyészve néhány osztagot szervezett.
Október 28-án éjszaka a forradalmi bizottság hívására kétszáz munkás jött a villamosremízből. Szerszámokat hoztak magukkal. A Borogyinoi hídnál, a Pluscsihán, a Szmolenszki bulváron és a Precsisztyenka-uccán lövészárkokat ástak.
A zamoszkvorécsjei-kerületbeliek éjszaka teherautón óriási préselt gyapotbálokat hoztak és a vörösgárdisták ezeknek a fedezete alatt ástak lövészárkokat az Osztozsenkán. Lövészárkokat ástak a Kőhíd körül is a Zamoszkvorécsjén, a Moszkvorecki-hídnál pedig barikádot emeltek.
A Butyrszkij- és a Szuscsevo-marjinszkij-kerület szerepe az volt, hogy a kerületeket a fehérek behatolása ellen megvédjék és a moszkvai forradalmi katonai bizottság csapatait vörösgárdistákkal kiegészítsék.
A Presznya-kerületre a következő feladatok hárultak:
1. Távoltartani a fehéreket a Brjánszki és az Alekszandrovszkij-
2. Megakadályozni azt, hogy a hadapródok a Hodinkát elfoglalják és a tüzérséget kezükbe kerítsék.
Október 28-án délelőtt 11 órakor a presznyabeliek a forradalmi katonai bizottság néhány tagját egy a tüzérség fedezésére szükséges osztagért a Hamovnyiki kerületbe küldték. Alig egy óra múlva e különítmény elindult a Hodinka felé. Onnan azonban már a szovjet felé menetelt az 5. üteg és óvatosan közeledett a város központja felé. A Sztrasztnája-tér közelében a fehérek váratlanul megtámadták az üteget. A tüzérek kézi lőfegyverből sortüzet adtak és elkergették őket. A tüzérek a téren találkoztak a 193. ezred katonáival. A lovakat fedett helyre küldték s tűz alá fogták a városparancsnokságot. A központban eldördültek az első ágyúlövések.
Az ágyúzás fellelkesítette az egész Presznya-kerületet. Gyorsan folyt az osztagok alakítása. Ezek az osztagok a Szadováján támadtak a Karetnij Rjádtól a Novinszkij bulvárig.
A Vasúti kerület forradalmi katonai bizottsága a Szokolnyiki-kerületben, a Nyikolájevszki pályaudvaron székelt. Ebben a kerületben futottak össze a legnagyobb vasútvonalak: a Jaroszlávli, a Kazáni és a Nyikolájevszkij vonal. A Nyikolájevszkij pályaudvar közvetlen összeköttetésben állott és áll a Kurszki pályaudvarral. A Nyikolájevszkij pályaudvaron volt a Vikzsel moszkvai vezetősége.
A pályaudvarok területén a Brjánszki pályaudvar kivételével nem voltak harcok, de az egyes vasútvonalak forradalmi katonai bizottságai felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak a moszkvai felkelésnek: 1. a „semleges” Vikzsel ellenére elfoglalták a pályaudvarokat; 2. megállították a fehér csapatok szállítását Moszkva ellen; 3. a Jaroszlávli vonal pályaudvarán keresztül összeköttetést teremtettek Petrográddal; 4. a Kazáni pályaudvaron körülbelül negyvenezer puskát találtak; 5. a Moszkvai vasúti gócpontban teljesen elszigetelték a Vikzsel szervezetét, a Kurszki vasútvonalon pedig a forradalmi katonai bizottság letartóztatta a vonal megalkuvó főbizottságát; 6. a vasúti kerület forradalmi katonai bizottsága a vasútvonalak összes rendelkezésére álló különítményeit a központba irányította. A harcok közelében fekvő vasútvonalak vasutas vörösgárdista különítményei tevékeny részt vettek a harcokban.
Október 28-án éjszakára a forradalmi katonai bizottság helyzete jelentősen megjavult. A hadapródoknak nem sikerült kiszélesíteni az elfoglalt területet. Ellenkezőleg, csaknem teljes gyűrű képződött körülöttük. A munkásosztagok a központ felé szorították a hadapródokat. Az összes pályaudvarok a vörösök kezében voltak. Senki sem jött a hadapródok segítségére, míg a szovjethez egyre újabb és újabb csapatok érkeztek. A szovjet épülete előtt ágyúk álltak, ami már egymagában is emelte a katonák harci szellemét. A legfontosabb azonban az volt, hogy tömegesen szervezték a harci osztagokat. Ha a forradalmi katonai bizottság száz embert kért egy kerületből — háromszáz jött. A nép tömegei keltek harcra. Mint valami felzavart méhkas, úgy nyüzsögtek az emberek a kerületekben. A tömegekben eddig elfojtott alkotó, kezdeményező erő csodákat művelt.
Október 28-án éjszaka Rovnij hadnagy újra beszélt a főhadiszállással. A régi kérkedésnek nyoma sem volt már.
„A központ nagyrészt a mi kezünkben van, — jelentette a hadnagy — kivéve a főkormányzósági palota környékét.
A külvárosok a Vörös Gárda és a fellázadt katonák kezében vannak.
Zamoszkvorécsje a mi tevékenységi körünkön kívül esik…
Miután kevés a katonaságunk és a kormányhű csapatok kimerültek, lehetetlenség Moszkvát gyorsan megtisztítani a felkelőktől”.
Rovnij azzal a kéréssel fejezte be gyászos jelentését, hogy küldjenek gyors segítséget.
A főhadiszállás mindenesetre jól megértette a fehérek hangulatát Moszkvában. Diterichs Rovnij hadnaggyal való beszélgetését fenyegetéssel fejezte be: „Személyes tudomásulvétel végett” értésére adta, hogy parancsa van arra, hogy szükség esetén
„…kivétel nélkül bármily parancsnokot felfüggesszen tisztsége gyakorlásától…”
A Moszkvával folytatott beszélgetés után Diterichs felhívta a Nyugati frontot és nyomatékosan kérte, hogy sürgősen küldjenek Moszkvába segítséget, mégpedig feltétlenül az egyik közeli kerületből. A Nyugati front közölte, hogy a minszki bizottság ezt nem engedi meg.
„— De hiszen küldhet nem a frontról, hanem a minszki kerületből katonaságot.
— A helyzet az, hogy a mögöttes területünkön mindenütt akcióba lépnek a bolsevikok és megragadják a hatalmat. Mindenütt katonaságra van szükség. Van ugyan Kalugában némi tartalék, de a kerületi parancsnok azt követeli, hogy Kalugából Szmolenszkbe, Rzsevbe és Vjazmába küldjünk katonaságot. Rögtön jelentést teszek a főparancsnoknak, az eredményt majd közlöm.
— Jelentse, hogy nagy szükség van csapatokra, ismétlem — nagy szükség.
Dietrichs .”
Végre nagynehezen találtak valami egységet, elrendelték három nyizsnij-novgorodi dragonyos század, Moszkvába küldését. De senki sem tudta, hol van a három lovas-század. Kalugában-e vagy Szmolenszk felé menetel?
Október 29-én reggel a forradalmi csapatok döntő támadásba mentek át. Egy hetven főből álló kerékpáros osztag elfoglalta a Kis Színházat.
Bevették a város parancsnokságot. Az ostrom komoly akadályokba ütközött, mert az épület a Sztrasztnája-térre nyíló oldalát a Nyikitszkája-kaput megszálló hadapródok tűz alatt tartották. A városparancsnokság mellett emelkedett a Málij-Gnyezdnyikovszkij-ucca 10 sz. ház hatalmas épülete. A vörösgárdisták a ház kilátó-tornyára géppuskát állítottak fel és golyózáport zúdítottak a városparancsnokság udvarára. A Sztrasztnája-tér felől ágyútüzet nyitottak. A városparancsnokság ellen kombinált támadást készítettek elő. Jól sikerült ágyúlövés után a vörös osztag megrohanta a városparancsnokságot.
A katonák „hurrá” kiáltással rohantak át a bulváron, az uccán és egyszerre csak a városparancsnokság földszinti ablakai előtt találták magukat. A csapatparancsnok megparancsolta, hogy a kerítés mellett feküdjenek le és nyissanak tüzet. A katonák lefeküdtek, de a vörösgárdisták előrevetették magukat, puskatussal kiverték az ablaküvegeket és berontottak a házba. A katonák a vörösgárdisták után mentek. A vakmerő roham teljes zűrzavart idézett elő a géppuska és ágyútűz miatt már úgyis halálraijedt hadapródok között. Beszüntették a tüzet és hanyatthomlok rohantak le a felső emeletekről. Körülbelül kétszáz kitűnően felfegyverzett hadapród és diák megadta magát az ötven-hatvan főből álló csapatnak. A hadapródokat néhány katona őrizete alatt a moszkvai szovjetbe küldték.
A városparancsnokság elleni kombinált támadást siker koronázta.
A vakmerő támadás alatt elestek a Szokolnyiki-kerület ifjúságának szervezői, a húsz éves Szergej Barbolin és a tizenkilenc éves Zsebrunov. Barbolin tehetséges, erélyes elvtárs volt, aki minden percben kész volt életét adni a forradalomért és hatalmas munkát végzett az ifjúság között. Naphosszat a gyárakban volt. Zsebrunov tizenöt éves kora óta családjának egyetlen támasza volt. Csaknem az egész országot bejárta munka után. Mihelyt csak tehette, könyvet vett a kezébe és másnap közölte társaival az olvasottakat. „Ikrek” — így becézték az idősebb elvtársak az elválaszthatatlan barátokat. A harc napjaiban Barbolin és Zsebrunov a legkülönbözőbb megbízásokat teljesítették. De ez mind kevés volt nekik: harcolni akartak. Puskát vettek a vállukra, a kerületből távoztak és a központba mentek. A városparancsnokság épületéhez küldték őket. Egy géppuskasortűz ott helyben leterítette Zsebrunovot és halálosan megsebesítette Barbolint.
A vörös osztagok a szovjet felé vezető mellékuccákon foglaltak állást és a Bolsaja Nyikitszkája-uccáig nyomultak előre. Ez az ucca választotta el őket a hadapródoktól.
Október 29-én reggel a forradalmi csapatok harccal visszafoglalták a postát és a távírót. A vörösgárdisták megállapították, hogy az alkalmazottak bizottsága visszatartotta a szovjethatóságok táviratait. Azokat a városokat, ahol győzött a forradalom, kikapcsolták a távíróhálózatból. A távíró őrsége letartóztatta az alkalmazott-bizottság tagjainak egy részét és jelentést tett erről a forradalmi katonai bizottságnak, amely külön megbízottat küldött ki.
Lefortovoban, miután a nehéz-ágyúgyár munkásai megtalálták az irányzékokat, pontosabb lett az ágyúk tüze. A lövedékek az Alexej-katonaiskola épületében robbantak. A hadapródok és az iskolához beosztottak többsége megadta magát, csak az idősebb évfolyambeliek folytatták az ellenállást.
Október 29-én a Hamovnyiki-kerületben a vörösgárdisták kisebbszerű, hármas-ötös csoportokban, a házakon és udvarokon keresztül az ellenség hátába kerültek. A hadapródokra kézigránátokat szórtak és váratlanul tüzet nyitottak. A 193. ezred katonái az Osztozsenkán lövészárokban bombavetőt állítottak fel.
A fehérek lövészárkai mindössze kétszáz lépésre voltak. Sűrűn tüzeltek. A lövészárkokból senki még csak a fejét sem dughatta ki. A Zamoszkvorécsje-kerületben, ahol akkor már megszűnt a harc, a vörösgárdisták elfoglalták a Moszkva-folyón keresztül vezető hidakat és fegyveres osztagokat küldtek a Hamovnyiki-kerületbe, hogy azzal együttműködjenek a hadkerületi parancsnokság elleni támadásoknál. Ezenkívül Zamoszkvorécsje egyik legfontosabb feladata az volt, hogy biztosítsa a villanytelep zavartalan munkáját. Ezt valóban teljesítette is.
Az októberi napokban a Zamoszkvorécsje kerület különös jelentősége abban állt, hogy ott sok gyár és üzem volt, amelyek mind megannyi támpontul szolgáltak a vörösgárdista osztagok alakítására. Október 29-étől fogva a Kereskedelmi Akadémia épületében helyezkedett el a harci Pártközpont. S ugyancsak a Zamoszkvorécsjében volt a harc napjaiban a „Szociáldemokrát” és a moszkvai szovjet „Izvesztija” (Közlöny) c. újságjának szerkesztősége is.
A Presznya-kerületben a forradalmi katonai bizottság október 29-én 600 embert szervezett meg és fegyverzett fel. Elfoglalták az 1. és 2. számú népőrségi alkerületi parancsnokságot és a Voszkreszenszkoje-mezőn foglyul ejtettek egy kozák járőrt.
Október 30-ára virradó éjszakán a Presznya-kerületbe megérkeztek az 1. tartalék-tüzérdandár háromhüvelykes ágyúi. Egyet a Kudrinszkája-téren állítottak fel s ez a hadapródok által megszállva tartott Kazáni és Gyevjatyinszkij templom-tornyot lőtte. A másodikat az állatkertnél, a harmadikat a Gorbátij-hídnál állították fel.
A kerület egyik legfontosabb feladata az Alekszandrovszkij — ma Bjelorussz — pályaudvar biztosítása volt, amelyet a vasútvonal forradalmi katonai bizottsága minden ellenállás nélkül foglalt el.
A forradalmi katonai bizottság csapatainak hadműveletei sikeresen fejlődtek.
A hadapródok és a tisztek feladtak a város központjában olyan fontos állást, mint a városparancsnokság.
Október 29-én este 9 órakor a hadkerületi parancsnokság a következőket jelentette a főhadiszállásnak:
„…az ellenfél erői nőnek, óráról-órára vakmerőbbé válik. A külvárosok teljesen hozzáférhetetlenek számunkra…
Ma a bolsevikok megszállták már az összes pályaudvarokat, a központban pedig a városparancsnokságot. A postát és távírót is fel kellett adnunk, mert a különítmény, amely több támadást sikeresen visszavert, teljesen kimerült. Kénytelenek voltunk a különítményt a telefonállomásra vezényelni.
Az Alexej-iskola, ahol egy hadapródszázad maradt, bátran védekezik, annak ellenére, hogy a bolsevikok nehéz tüzérsége szétrombolta az épület felső részét és tüzeket okozott…
…Sürgős segítségre van szükség, mert támogatás híján a helyzet korántsem rózsás”.
A vörös csapatok további sikere teljesen biztosítottnak látszott.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!