Tanúkihallgatások

A tárgyalás

(idézet: A Szálasi-Per – Ítél a történelem – HÍRADÓ KÖNYVTÁR – 1945)

4

AMBRÓZY GYULA

Az elnök dr. Ambrózy Gyulának, a kabinetiroda főnökének kihallgatását kezdi meg. Első kérdése az, mikor értesült először arról, hogy a kormányzó fegyverszüneti kísérletet tesz?

Ambrózy: Júliusban értesültem arról, hogy Svájc felé próbálkoznak, azonban ez az út járhatatlannak bizonyult azért, mert Svájcban a Szovjetnek nem volt diplomáciai képviselete. A következő lépés az volt, hogy Nádai vezérezredes Rómába küldetett. Közben a Szovjetunióban tudomást szereztek erről a lépésről és Miklós vezérezredeshez, az 1. hadsereg parancsnokához üzenetet küldtek, hogy amennyiben fegyverszünetet akarunk, úgy a megbízottak ott átjöhetnek. A kormányzó erre bizonyos személyeket kiküldött, hogy állapítsák meg, járható-e ez az út? Időközben a kormányzónál megjelent báró Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter és Zichy Vladimir, aki határbirtokos volt és közölte, hogy ott a megbízottak könnyebben átkelhetnek. Erre Kubán ezredest küldték ki, lépjen érintkezésbe az oroszokkal. Kubán jelentései kielégítőek voltak. A kormányzó erre elhatározta, hogy a Besztercebányán lévő partizáncsapatok parancsnokához fordulnak, hogy ő továbbítsa a kiküldötteket. A kiküldöttek szeptember vége felé el is indultak, mégpedig Teleki Géza gróf, Szentiványi Domonkos és mint főkiküldött Faraghó vezérezredes.

Ambrózy kijelenti, hogy mindezt magától a kormányzótól tudja, sőt az ezzel kapcsolatos útleveleket, megbízóleveleket, stb. saját kezűleg állította ki, miután az egész ügyet szigorúan titokban kellett tartani. Lakatos említette, hogy rajta kívül a kormány tagjai nem tudnak a megbízottak elutazásáról.

Elnök: Azt tessék megmondani, hogyan lehet, hogy ennek ellenére hírek szivárogtak ki, különösen a hungarista mozgalomhoz.

Ambrózy kijelenti, hogy a németeknek mindenütt lehettek kémjeik, de belül is kellett árulónak lenni.

A tárgyalások anyagáról rádió útján értesültek. A rádió adó-vevő a királyi palotában volt. A rejtjelzést a kormányzóhelyettes özvegye, ifj. Horthy Miklós és Tost szárnysegéd végezték. A szövegeket bemutatták Vattaynak és Ambrózynak. A válaszok katonai részét a vezérkari főnök, a politikai részt Ambrózy szövegezte meg.

Elnök: Mikor kaptak felhatalmazást Faraghóék az aláírásra?

Ambrózy: Ez 8-a körül lehetett. Az oroszok közölték a fegyverszüneti feltételeket, amelyek nagyjából megfeleltek a Romániának adott feltételeknek. A feltételek szerint vissza kellett vonulni — a közigazgatásnak is — a trianoni határokra és meg kell támadni a németeket. Hadat üzenni a németeknek és megtámadni.

Elnök: Volt szó ebben a magyar függetlenség biztosításáról?

Ambrózy: A szuverénitásra is volt biztosíték.

Az elnök kérdésére Ambrózy tanú mondja ezután, hogy érintkezésbe lépett Lakatos miniszterelnökkel a koronatanács ügyében. A kormányzó úrnak még egy parancsa volt a proklamáció közzétételének foganatosítására. Intézkedtem is. Magamhoz rendeltem Hlatky sajtókormánybiztost azzal, hogy a publikálásra legyenek készenlétben. Intézkedtem a röplapoknak az államnyomdában történő kinyomtatásából is. Hlatky jelentkezett is nálam másnap reggel. Minden programszerűen folyt le. Hlatkynak azzal adtam át a proklamáció szövegét, hogy azt abban a percben olvassák be, ha tőlem erre külön utasítást kaptak. Egyúttal felkértem a testőrparancsnokot, hogy megfelelő karhatalomról gondoskodjék, hogy szükség esetén ezt is igénybe lehessen venni. A másnapi koronatanács programja az volt, hogy a kormányzó először közölje a fegyverszünetet és aztán kérdezze meg a kormány tagjait, hogy ki vállalja vele együtt a felelősséget és ezután én ismertetem a proklamációt a már elvállaló miniszterekből alakított kormány tagjaival, úgyszintén a fegyverszüneti tárgyalásokat. A kormányzó kijelentette, hogy fegyverszünet történt és ki követi őt ezen az úton. A miniszterelnök úr szólalt fel és ügy emlékszem, hogy a vezérkar főnöke ismertette a katonai helyzetet. Ezután az egyes miniszterek nyilatkoztak, a programra kitűzött kérdések azonban nem kerülhettek mind sorra, mert közben megérkezett Veesenmayer. A programban egyébként, úgy emlékszem, benne volt az is, hogy a kormány alkotmányjogi nehézségeket fog támasztani a parlament kirekesztése miatt. A kormány lemondása is megtörtént, úgyszintén a kinevezés is. Amikor Veesenmayer jött, a kormányzó úr fogadta és közölte vele, hogy fegyverszünetet kötött. Veesenmayer erre érces hangon felelt, szavait azonban, minthogy hátul álltam, nem hallottam. Amikor visszajött a kormányzó, engedélyt adott a proklamáció beolvasására. Én erre telefonon intézkedtem. A kormány eskütétele közben megjelent egy német megbízott, emlékezetem szerint Rahm, akit Hitler külön kiküldött, nyilván azért, hogy a kormányzót eltanácsolja ilyen lépéstől. A kormányzó fogadta, de már akkor közölte Hlatkyval, hogy a beolvasás mehet. A proklamáció beolvasása után megbeszélés nem volt. Délután két ember jött a Távirati Irotától és viaszlemezre vette fel a kormányzó által bemondott proklamációt. A viaszlemezt magamhoz vettem és eltettem a kabinetiroda egyik szekrényének fiókjába. A viaszlemez elveszett. A kormányzó fogadta a miniszterelnököt a külügyminisztert és Rakovszky Iván minisztert azzal, hogy miután délelőtt nem volt idő a fegyverszünet részleteinek ismertetésére, ott fogom előttük ismertetni a fegyverszünet részleteit. Ez meg is történt. A miniszterek meg voltak lepve azon, hogy a fegyverszünet megkötése tulajdonképpen már megtörtént. Közelebbi értesüléseim nem voltak arról, hogy mi lett az eredménye Budapesten s általában az országban a proklamáció elhangzásának. Katonai részről Vattaytól kaptam olyan értesüléseket, öt-fél hat tájban, hogy megtörtént az első árulás, a Hindy-féle árulás, letartóztatta Aggtelekyt. Később hallottam, hogy a csendőrség és a rendőrség is átállt. Hogy minek következtében, azt Vattay nem mondta. Nem értünk rá sokat beszélni, csak annyit mondott, hogy a helyzet reménytelennek látszott. A nyilaskeresztes szervezetek megmozdulásáról hozzánk nem érkeztek jelentések. Vattay közölte velem, hogy miután a helyzet teljesen reménytelen, mert a németek olyan túlerővel lépnek fel, hogy ellenállással abszolúte nincs kilátás sikerre, célszerű volna, ha a kormányzó úr a német követség védelme alá helyezné magát és hogy menjünk át ezért a miniszterelnökhöz. Arról nem volt szó, hogy a kormányzó mondjon le kormányzói tisztségéről, vagy vonuljon vissza. Átmentünk a miniszterelnök úrhoz és azután Vattay előadta ezt az elgondolását. Hozzáfűztem, csak arról lehet szó, hogy a kormányzó az ügyek vitelétől visszavonuljon, mert ő kifejezetten lemondásra nem hajlandó. Felmerült a gondolat, hogy a kormányzó esetleg nevezzen ki miniszterelnököt. Én a leghatározottabban kijelentettem, hogy arról nem lehet szó, mert a kormányzó ezzel a továbbiak alkotmányosságának látszatát adná.

— Ugyanaz a tragédia volt, ami március 19-én történt — állapítja meg az elnök.

Ambrózy: Tost szárnysegéd reggel 5 óra tájban mindenkinek az ajtaján kopogtatott, hogy ostrom készül a Vár ellen. Ekkor felkészültünk és a lépcsőházban mindannyian találkoztunk. Vattay maga mesélte el nekem, hogy akkor kapacitálta a kormányzót arra, hogy fogadja el ezt a megoldást, akkor történt a kormányzó rábeszélése.

Ambrózy a továbbiakban előadja, augusztusban a kormányzó azt mondotta neki, hogy fogadni akarja Szálasit. Ő megrökönyödve nézett a kormányzóra, mire az azt mondotta, Szálasi hazafias érzésére akar apellálni, nehogy valami ostobaságot kövessen el. Szálasi látogatása előtt és után hízelgő nyilatkozatokat tett a kormányzóról és azt mondotta, az audiencia felejthetetlen impressziót tett rá.

Elnök: Volt szó a kormányzóval folytatott beszélgetések során arról a lehetőségről, hogy a németeknek adják át a hatalmat?

Ambrózy: Nem, csak arról volt szó, hogy visszavonul a kormányzástól.

Elnök: Nem merült fel lehetőségként a hungarista mozgalom hatalomra törekvése?

Ambrózy: A minisztertanácsokon felmerült. Én azt jegyeztem meg, végeredményben még mindig jobb, a németek akár Szálasit ültetik a nyakunkra, mintha a kormányzó alkotmányosan kinevez egy olyan miniszterelnököt, aki a háborút folytatja, mert ez utóbbi a nemzet tényeként jelentkezhet, míg az előbbi a németek ténye.

Elnök: Tett a kormányzó olyan kijelentést, hogy hajlandó lenne Szálasinak megbízást adni?

Ambrózy: Kizártnak tartom, a kormányzó gondolkozását ismerve, ezt szabad akarattal egyáltalán nem tette volna meg, nem tartom valószínűnek, hogy kényszer hatása alatt is megtette, annál is inkább, mert tudta, hogy nem ruházhatja át a hatalmat senkire.

Elnök: A kormányzó politikai ellenfelének tekintette Szálasit?

Ambrózy: Egyáltalán nem értékelte? teljesen megvető volt az álláspontja, mindig a legnagyobb lekicsinyléssel nyilatkozott róla.

 

LÁZÁR KÁROLY

Az elnök elrendelte ezután Lázár Károly altábornagy tanú kihallgatását, aki 1944. október 14-én a testőrség parancsnoka volt. Az akkori eseményekről 14-én délután szerzett először tudomást. A kormányzó magához hívatta s azt a parancsot adta; készítse elő a Vár védelmét.

Az elnök további kérdéseire Lázár kifejti, hogy csak félhivatalosan szerzett tudomást a készülő deklarációról. Ő megtette az intézkedéseket, vagyis összpontosította az egész testőrséget a Várhegyen részben a palotában, részben a Nádor-laktanyában. A régi azelőtt darabont-testőrség létszáma 200 fő volt, s felszerelése meglehetősen korszerűtlen. Csak 50 géppisztolyuk volt és néhány légvédelmi géppuskájuk. Ezenkívül volt egy frontcsapatnak számító önálló zászlóalj, amely már korszerűen volt felszerelve. Ennek létszáma sem volt teljes, 643 fő. Ezenkívül ott volt az őrzászlóalj, amelynek egy páncélkocsi-százada is volt, hét páncélkocsival, továbbá páncéltörői és aknavetői is. Az őrzászlóalj létszáma kb. 800 főt tett ki. Géppuskákat a zászlóalj csak az utolsó napokban kapott, amikor már zavargásoktól kellett tartani.

Jankó elnök a másnapról, tehát október 15-ről tesz fel kérdéseket.

T.: Reggel egy testőrfedezet melletti kocsit bocsátottam rendelkezésére ifjú Horthy Miklósnak, aki előző este már kért, hogy ugyanazt a kocsit bocsássam rendelkezésére, amelyet előzőleg használt. Én figyelmeztettem, hogy másnapra események várhatók, jobb lenne, ha a Várban maradna. De azt mondta, hivatalos ügyben dolga van Pesten, tárgyalnia kell és rövidesen visszatér. Erre a kocsit rendelkezésére bocsátottam három testőrrel. Reggel féltíz előtt lehetett, amikor valami robbanást hallottam. Nem is gondoltam, hogy ez kapcsolatban áll ifjabb Horthy Miklóssal. Telefonon érdeklődtem. Ezután feljött az egyik testőr, aki a kocsit kísérte és jelentette, hogy megtámadták őket lent a Piarista épületnél vagy az Eskü-térnél.

Lázár: Kérdeztem, ki támadta meg őket. Azt a választ kaptam, sok német is volt, de civilek is voltak. A készültség azonnal útnak indult. A követ úr felment az emeletre. A testőr elmondotta, hogy két német katona jött oda és a bokrok között is voltak német SS-emberek. Elment a telefonállomáshoz, tárcsázni akart, azonban sárgacsillagos civilek megtámadják és leütötték. Ekkor egy autó jött oda, amelyből németek lövéssorozatot adtak le a gépkocsira. Erre a testőrök kiugráltak a gépkocsiból és felvették a harcot. Az egyik tüdőlövést kapott, a másik veselövést és haslövést. Ekkor a szomszédház sarkán túlra vonultak vissza. A testőr sebesülten, földön fekve dobta ki a kézigránátot. A mentők elvitték. A másik testőr meghalt. A sofőr karján sebesült meg. Elmondta még, hogy erre a jelentésre két harcikocsi és egy készültségben levő különítmény azonnal elindult. Ez az eset a Galamb-utca és a Piarista-utca sarkán történt. Ifj. Horthy Miklós ott ment be az egyik házba. Arról, hogy ez összefüggésben lehet a készülő eseményekkel, őt nem tájékoztatták. Egyszer már tárgyalni akart valakivel körülbelül egy héttel-azelőtt, de azt mondta, hogy az illetők nem voltak ott. Egyebekben nem nyilatkozott a dologról a követ úr. Jelentették azután azt is, hogy Horthy Miklós eltűnt, nem jött vissza az épületből. Rövidesen, körülbelül fél óra múlva egy rendőralezredes és egy rendőrezredes jött, ezeket felkísértem a szárnysegédi szobába. Ők az első kézből jelentették az esetet. Ez körülbelül tizenegy órakor volt.

E.: Hogyan magyarázta ön az akkori helyzetet, hogyan volt összeegyeztethető a Vattay főhadsegéd által közölhető helyzet azzal, ami a Vörös János-féle rádióbemondásban jelentkezett.

Tanú: Mindenesetre meglepő volt, gondoltuk, hogy esetleg illegális dolog történt. Vörös János egy órakor fentjárt és azt mondotta, hogy a helyzet nem változott. Ezt követőleg átküldtem egy tisztemet a hadtestparancsnokságra Aggtelekyhez azzal, hogy tájékoztatást kérek a helyzetről. A főhadnagy nem jött vissza, csak másfél vagy két óra múlva tudott kiszabadulni, hét óra után. Azt mondta, hogy nem engedték el, azt mondták, hogy várjon és nem engedték telefonálni. A hadtest velem közölte a Vörös János-féle parancsot. Arról nem kaptam értesítést, hogy Hindy letartóztatta Aggtelekyt. A katonai helyzet tekintetében teljes elszigeteltségben és bizonytalanságban voltam.

A tanú ezután az elnök kérdésére elmondja, hogy este a helyzet kezdett súlyosbodni. Nyolc óra tájban Latorczay ezredes hívta fel az Andrássy-laktanyából. Latorczayt még a nyár folyamán rendelték fel Pestre karhatalom ellátására. Két könnyű zászlóalja volt és a ceglédi-úti hídfőben foglalt állást, amikor az orosz ék már betört Kecskemétre. Latorczayt ekkor berendelték Pestre és oda este érkezett meg. Telefonon felhívott és kérdezte, hogy tulajdonképpen mi a helyzet. Jelentkezett a hadtestnél és ott nagyon furcsa választ kapott. Telefonon azonban többet nem tudott mondani, csak azt kérdeztem, hogy mérvadó-e az eskü. Erre azt a választ adta, hogy csak részben. Ő azonban ragaszkodik tett esküjéhez és ezt fogja végrehajtani. Közöltem vele, hogy kap majd parancsot a rádió visszavételére. Ez körülbelül nyolc óra tájban volt. Fél tíz órakor lelőtték őt, valamint még két alezredest és két utászfőhadnagyot. Latorczay meg is halt, három lövést kapott.

E.: Kik lőtték le?

T.: Az első pótezred parancsnoka, nem személyesen, hanem az alantasaival. Betörtek a laktanyába.

T.: Még délután körülbelül hat óra tájt adtam parancsot a Várhegynek lezárására és aknák lerakására. A feladatom nem volt ugyan csak az, hogy a palotát és a vidékét megvédjem, azonban a helyzet úgy hozta magával, hogy az egész Várhegyet lezárattam, miután ez egy előbbi terv volt, amit még Bakay altábornagy kidolgozott. A kampók már régen le voltak rakva. Az alárendelt Gál ezredes még saját elhatározásából a budai telefonközpontot is megszállta.

E.: Így érte el az este. Éjszaka történt valami jelentős dolog?

T.: Felrobbant két akna. Egy nyilas főhadnagyot széjjeltépett. Ez az Ostrom-utcában történt, a másik a Palota-téren. Az aknazárat piszkálták. Azután hét-nyolc óra volt, amikor Bach altábornagy „ német páncélos tábornok telefonált nekem, ultimátumot adott, hogy 11 órára szedjem fel az aknákat, különben páncélosaival megindul. Hosszadalmas beszélgetés volt, mire a végén azt mondottam, hogy én csak parancsot teljesítek és majd holnap reggel talán felszedjük az aknát. Tíz órakor lent a kabinetiroda egyik főnöki helyiségében voltam, ott volt egész biztosan Csatay, Hatz Ottó szárnysegéd, Ambrózy, Lakatos és Hennyey. Azt mondotta valamelyik az urak közül, hogy a német követ tiltakozott, mert szabad mozgásában meg van akadályozva az aknák miatt. Tudniillik a német követség és az SS-parancsnokság is a zárógyűrűn belül volt. Valamit kell csinálni. Én megjelentettem legfelsőbb helyen, a kormányzó úr azt a parancsot adta, kérdezzem meg a német követtől, hol akar távozni, azon a helyen az aknát felszedik.

Erre elmentem a kabinetirodába és onnan telefonáltam a német követségre. A német követtel beszéltem, megkérdeztem, hol akar távozni. Veesenmayer szószerint azt mondotta, amióta itt vagyok, mindent az ön országa érdekében cselekedtem. Azt kívánta, hogy ne gyalog kelljen neki távoznia.

E.: Mi indokolta ezt a helyzetet? Ez furcsaság, hiszen akkor nyilván látszott már, hogy kenyértörésre került a sor a németek és Magyarország között, hiszen a németek elfoglalták a rádiót. Hogy lehetett szó egy ilyen helyzetben, hogy a német követnek mozgási szabadságot biztosítsanak? Ez a tragédiának még nehezítése volt. Mi indokolta ezt a helyzetet, határozatlanság? Az, hogy a szabadmozgást megadják, még rosszabbítja a helyzetet.

T.: Csak mozaikszerűen tudom összerakni az eseményeket. A német követnek például szüksége volt arra, hogy beszéljen a Führerrel, ezt mondotta.

E.: A Várban nem beszélhetett volna?

T.: Nem tudom. Mannerheim is hónapokig tárgyalt és a németeknek határidőt szabtak, hogy 15 napon belül ürítsék ki az országot. Különben is hallottam privátim, hogy Weichs marsall azt az indítványt tette, hogy ürítsék ki a Balkánt és Magyarország nagy részét.

Veesenmayer ezután a Bécsi-kapun távozott, ment, jött is, nem tudom hányszor.

E.: Mikor került sor az összeütközésre?

T.: Reggel 4 órakor kaptam jelentést, hogy egész éjjel harcfelderítés folyik a németek részéről. Jelentést kaptam, hogy csoportosulnak a támadáshoz. Ezt feleségem által jelentettem a kormányzónak. Öt órakor összeült az egész család az előcsarnokban, lent a bejáratnál. Az előbbi terv szerint a család nőtagjainak a nunciatúrára kellett menniök. A kormányzóné először nem akart menni.

E.: Altábornagy úr beszélt ekkor a kormányzóval?

T.: Igen. Öt óra tájt.

E.: Mit szólt ő az éjszaka eseményeiről? Szólt ő arról, hogy az éjszaka folyamán Vattay altábornagy ott volt nála Ambrózy kíséretében? S ott felmerült az a kérdés, hogy esetleg ő német védelem alá helyezi magát?

T.: Nem szólt, sőt mondotta, hogy itt ellenáll, történjék bármi.

Ezután a tanácselnök emlékeztette Lázár Károlyt Lakatos tegnapi vallomására, amely szerint a kormányzó hozzájárult a német védelem alá való helyeztetéséhez.

Lázár: Nem. Erről semmit sem tudok.

E.: És valószínűnek tartotta szemben azzal, hogy a kormányzó másfél órával ezelőtt azt mondta: ellenállunk.

T.: Én tudom, hogy tárgyaltak, de hogy mit, azt nem.

Lázár a továbbiakban elmondja, hogy a 92. zászlóalj Mészáros ezredes parancsnoksága alatt átállott. Így látta, hogy csak saját csoportjára támaszkodhatik. Erre elhatározta, hogy rövidebb vonalra vonja vissza a védelmet. A németek az ultimátumban előző nap ugyanis azt követelték, hogy vonja vissza csapatait, mert nekik az a parancsuk, hogy a német követséget és SS-épületet felszabadítsák. A kormányzó hozzájárult, ahhoz, hogy a csapatokat rövidebb vonalra vonják vissza. Erre eltávozott az irodából.

— Alig érkeztem oda, egy testőr altisztem telefonált, aki a Várpalota déli kertjében volt állásban. Jelentette, hogy a németek feszegetik a kaput és készülnek a támadásra. Mondottam: Tud németül?, kiáltson nekik oda, ha belép valaki a kertbe, a tüzet megnyitjuk. Az altiszt egy idő múlva megint telefonált. Segédtisztem vette fel a kagylót. Hallottam, amint mondja: Már megkapta a parancsot, hajtsa végre maradéktalanul. Ez negyed hatkor volt és itt indult meg a harc.

— Utána rögtön Lakatos telefonált nekem. Én előzőleg kiadtam a parancsot az északi csoportnak a visszavonulásra. Utána Lakatos telefonált, még pedig azt, hogy egy lövésnek sem szabad esnie, mert a megállapodás megvan a németekkel. Azt feleltem, ez lehetetlen, mert a csapatok mozgásban vannak visszafelé. Közben hallottam, hogy Lakatos németül fordítja a választ valakinek, aki mellette áll és németül beszélget vele. Erre megint megismételte, hogy nem szabad egy lövésnek sem eldördülnie, mert borzasztó dolgok történnek. Én kijelentettem, hogy így nem vállalhatom a felelősséget. Ha a csapatok már visszavonultak és elfoglalták állásaikat, akkor ki lehet adni a parancsot.

E.: Akkor nem érdeklődött, honnan érkezik ez a parancs? Nem látott ellentmondást a kormányzó előző kijelentésével szemben?

Tanú: Olyan gyorsan pergett le minden. Én visszahívtam öt perc múlva Lakatost, mert a helyzet zavaros volt. A miniszterelnökségen azt mondták, a német követségen van. Felhívtam. Azt mondták nincs itt. Elmondtam, sürgősen akarok vele beszélni, nehogy a németek előrenyomuljanak, mert különben harcra kerül a sor. Nem tudom, kivel beszéltem. Az illető erre azt mondotta: Látom, hogy a kapott parancsot maga nem teljesíti. Látom az ablakból, hogy egy zárt osztag teljes rendben halad visszafelé. Azt feleltem: Igen, az én parancsomra. Amíg vissza nem érkeznek, nem lehet más parancsot adni.

— Akkor a németek még nem nyomultak előre. Letettem a kagylót, ebben a pillanatban hallottam, hogy elhangzik a díszjel és az őrség fegyverbe lép. Nem tudtam ki jött, talán a nuncius. A nyitott ablakból láttam, hogy két autó távozik a Várból. Rövid idő múlva cseng a telefon és jelentik, hogy a kormányzó eltávozott Lakatos miniszterelnök és a német követ kíséretében. Ez reggel háromnegyed hat után volt.

Az elnök megkérdi, hogyan hozta összefüggésbe a két ellentmondó dolgot.

Tanú kijelenti, utólag értesült arról, hogy Lakatos a német követtel együtt a palota elé hajtatott. Lakatos, aki talán a lépcsőn állott, odaszólt az őrségnek, hogy ő a miniszterelnök, egyenruhában is volt és erre beengedték. A kormányzót valószínűleg lehívták, talán telefonon, rövid ideig tárgyaltak, majd beszálltak a kocsiba és elhajtattak. A kormányzó még odaszólt az ott állóknak, hogy ellenállás nincs.

Az elnök megállapítja, hogy a kormányzó reggel öt órakor még azt jelentette ki: Ellenállunk. Háromnegyed hatkor pedig azt: „Nincs ellenállás”. Mi történhetett a háromnegyed óra alatt!

Lázár erre nem tud feleletet adni, mire az elnök Lakatos volt miniszterelnököt szólítja a mikrofon elé.

Lakatos is ellentmondást lát tegnapi vallomása és Lázár mostani vallomása között. Ezt csak úgy tudja megmagyarázni, hogy őt és az egész kormányt akkor félrevezették.

Az elnök ezután azt kérdezi Lázár Károlytól, hogy ha a Budapesten állomásozó katonai erők kitartottak volna a kormányzói eredeti parancs mellett, sikerült volna-e a német seregekkel és a nyilasokkal szemben helytállni?

A tanú kijelentette, hogy a nyilasokkal szemben nagyon könnyen, az őket támogató németekkel szemben azonban feltétlenül csak egy ideig. Ott kellett volna egyébként lenni az érdi és az óbudai folyamőrségnek is.

Elnök: Tulajdonképpen altábornagy úr szerint min bukott meg az ügy, a szervezettségen?

Lázár: Átálláson és áruláson feltétlenül! Tele volt a hadsereg árulókkal!

Elnök: És ezek az árulók hol találkoztak különösképpen, a legénységben, vagy a tisztikarban?

Lázár: A legénység jó volt, a vezérkarban elsősorban!

E.: Tele volt a vezérkar svábokkal …

Korbacsics népbíró kérdezi ezután Lázár tanút:

— Ön azokat a vezérkari tiszteket akik október 16-án a kormányzó álláspontja ellenére — és, mint ahogyan ön mondotta, az akkori honvédség teljes többségének véleménye ellenére — átálltak a németekhez és Szálasihoz, hazaárulóknak tartja?

Lázár: Feltétlenül!

Korbacsics: Akkor ön Beregfy vezérkari tisztet is hazaárulónak tartja?

Lázár: Hogyne!

Frank: A németeknek mennyi lehetett a veszteségük?

T.: Azt jelentették nekem, hogy 17 embert vesztettek.

Frank: A németek jöttek-e fel tankokkal?

T.: A Bécsi kapu-tér felől jöttek a legmodernebb párducokkal.

A tanú ezután elmondotta, hogy a németek a Vár körül négy hadosztályt csoportosítottak. Ezután Nagy Vince megkérdezte, hogy mi történt a Várat védő tisztekkel és legénységgel?

A tanú elmondotta, hogy a legénységet lefegyverezték. Tost alezredes szárnysegéd 16-án hajnalban agyonlőtte magát, mert összeköttetésben volt Moszkvával. Nála volt a chiffre-kulcs. Attól tartott, hogy a németek elteszik láb alól.

Nagy Vince: A többi tiszt urak közül öngyilkos lett valamelyik?

T.: Földes százados, aki meghasonlott önmagával. Eleinte németbarát volt. Akkor, amikor megtudta azt, hogy itt harcra kerül a sor a németekkel s kiadtam a parancsot, láttam, könnyei végigszántják arcát és a parancsot végrehajtotta. Azután felesküdött Szálasira s később agyonlőtte magát. Keresztes nevű régi testőrtisztje szintén felesküdött Szálasira, s később agyonlőtte magát.

 

CSONTOS BALÁZS

Csontos Balázs tanút hallgatja ki ezután az elnök.

Csontos a kérdésekre elmondja, hogy 1944 októberében a vezérkari főnökség hírközpontjában teljesített szolgálatot. Feladatuk a honvédségi táviratok közvetítése volt. Az október 15-i eseményekről a következőket mondja el:

— A kormányzó szózatának elhangzása után azt a parancsot kapta feletteseitől, hogy a kormányzóságból érkező táviratokat nem szabad továbbítani, hanem előbb be kell mutatni. Körülbelül egy vagy két óra felé a honvédelmi minisztériumból hoztak egy táviratot. Ez a hadseregekhez volt címezve és lényege az volt hogy a március 20-i rendeletet azonnal hajtsák végre. Az aláíró Vörös János volt.

Talán három perccel a távirat érkezése után lejött a gépterembe Csontos felettese és érdeklődött, megjött-e már a távirat a honvédelmiből. A százados a táviratot átvette azzal, hogy nem kell továbbítani.

— Később, négy-öt óra felé egy táviratot vitt be Szörényi századosnak, akkor hallotta, amint Szörényi gépírónőjének diktált egy táviratszöveget. Ennek értelmében a rádióban elhangzott kormányzói beszédben fegyverszünetről nincs szó, hanem csak tárgyalásokról s ezt úgy kell értelmezni, hogy a harcot tovább kell folytatni, aki a fegyvert leteszi, agyon kell lőni.

— Később Szörényi behívatta Csontost azzal, hogy ezt a táviratot továbbítani kell a hadseregparancsnokokhoz, illetőleg létesítsen összeköttetést a három hadsereggel. Először az első hadsereg jelentkezett, amit Csontos távbeszélőn jelentett Szörényinek. Szörényi átjött a gépterembe az előbb említett távirat szövegével. A távirat nem volt a vezérkari főnök által kiadványozva, bár Vörös János neve alatt lett kiadva. Csontos felhívta erre Szörényi figyelmét de az kijelentette, hogy ennek ellenére továbbítani kell. Csontos a távírógép mellett állott s látta, hogy továbbította a táviratot mind a három hadseregnek. Utána a százados a távirat szövegét elvitte magával.

Az elnök kérdéseire Csontos kijelenti, hogy később ismét összeköttetést kellett keresnie a hadseregekkel, mert meg akarták kérdezni, mi a hadseregek állásfoglalása. Csontos ezt pontosan nem tudta megfigyelni, mert igen nagy forgalom volt a gépteremben. A választ amely a harmadik hadseregtől beérkezett látta. Eszerint a harmadik hadsereg teljesen azonosította magát Az első és második hadsereg nem adott választ.

— A második hadseregtől a délután folyamán, öt vagy hat óra felé jelentkezett valaki, talán a hadseregparancsnok és Vattay altábornagyot kérte a géphez. Csontos ezt jelentette az I. osztálynak. Szörényi százados kijelentette, ez nem lehetséges. Mondja, hogy rossz a vonal, vagy mondjon valamit. Csontos hangoztatta, hogy ezt a parancsot így nem tudja teljesíteni, mire a százados rászólt, csináljon, amit akar.

Csontos: Nagyon furcsának találtam a választ, mire visszamentem a hírközpontba és saját felelősségemre felhívtam a kormányzóságot. Hosszas kísérletezés után sikerült beszélnem Vattayval, s kértem, fáradjon át a távírógéphez, mert a 2. hadsereg parancsnoka beszélgetést akar folytatni vele. Azt mondta, rögtön jön. Minthogy azonban bizonyos idő után sem jött, még egyszer szóltam telefonon. Vattay altábornagy úr helyett Pogány vezérkari ezredes jött a távírógéphez. A távírószalagon folytatott beszélgetésből csak apróbb részleteket tudtam az ezredes diktálásából, illetve a szalagról megjegyezni. A hadseregparancsnok első kérdése az volt mi történt a kormányzó úrral és családjával. Az ezredes azt válaszolta, hogy a kormányzó és családja jól van. A másik kérdés az volt: miért kell a kormányzói beszédet másképp értelmezni? Az erre adott választ már nem értettem.

Frank népügyész kérdésére válaszolva előadja a tanú, hogy Heszlényi altábornagytól, a 3. hadsereg parancsnokától olyan válasz jött, mind maga, mind csapatai nevében hajlandó a harc folytatására és Szálasihoz való átállásra. Ez a távirat este 7—8 óra tájban érkezett.

Nagy Vince politikai ügyész kérdezi ezután a tanútól, hogy amikor a Vörös János vezérkari főnök által nem kiadványozott táviratot megkapta, nem lett volna-e hivatali kötelessége ezt ellenőriztetni?

A tanú kijelenti, hogy a vezérkari főnök kiadványozása nélkül az ő nevében adnak át táviratokat mire Szörényi vezérkari százados maga ült a távírógép mellé és továbbította a táviratot. Ő két ízben is felhívta a százados figyelmét erre a körülményre. Délután, vagy este a vezérkari főnök kiadványozásával már semmiféle távirat nem jött. A távirat leadása után Szörényi visszament a maga szobájába.

Nagy Vince: A nem kiadványozott távirat szövege körülbelül azonos volt, vagy szószerint azonos azzal, ami a rádióban elhangzott Vörös János nevében.

T.: Szószerint azonos, mert a rádióban is hallottuk.

Nagy Vince: Hogy nem volt kiadványozva, ez azt jelenti, hogy Vörös János sajátkezű aláírása nem volt rajta,

T.: Igen.

 

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!