A proletárforradalom Moszkvában – 2
(idézet: A polgárháború évei a Szovjetunióban 1917-1922
A következő történt: bármily gondosan is gyűjtötte az erőket Rjabcev ezredes, a moszkvai bolsevikok intézkedései váratlanul érték. A távíró épületét forradalmi katonaság szállta meg. A Kremlben bolsevik csapatok voltak. Október 25-én a katonaküldöttek szovjetjének végrehajtó bizottsága — melyet az eszerek tartottak kézben — sürgős telefonparancsban elrendelte, hogy a katonaküldöttek szovjetjének felszólítása nélkül a csapatok semmiféle akciót se kezdjenek el.
A helyőrségi csapatok azonban a forradalmi katonai bizottság felszólítására kivonultak. Október 26-án Rjabcev a következő parancsot adta ki:
„Nem engedjük szítani a polgárháború tüzét. Szilárdan őrizzük a közbiztonságot és a rendet; az összes csapatrészekben és helyőrségekben meg kell tenni minden intézkedést a nemzeti értékek védelmére”.
A csapatrészek és helyőrségek mégis forradalmi katonai bizottságokat választottak. A moszkvakörnyéki városokból nem éppen vigasztaló hírek érkeztek a katonai parancsnoksághoz. A főhadiszállás csak október 30-ára ígért erősítést. Külön küldöttet vezényeltek a főhadiszállásra, hogy sürgesse az erősítéseket. Rjabcevnek egyáltalán nem volt tüzérsége. Csak egy reménye volt: az összeütközés elodázása, az időnyerés. Előre nem látott körülmény segített Rjabcevnek. Október 26-án reggel, amikor a forradalmi katonai bizottság értesült arról, hogy a hadapródok a fegyverért a Kremlbe küldött teherautókat lefoglalják, telefonon tiltakozott Rjabcevnél. Az ezredes úgy tett, mintha csodálkozna és azt javasolta, hogy tárgyalások céljából küldjenek hozzá küldötteket. A moszkvai munkásküldöttek szovjetjének elnöke, Nogin, ment el Rjabcevhez. Nogin éppen akkor érkezett Petrográdról. A forradalmi katonai bizottság képviseletében vele együtt ment Murálov, az ismert trockista, is. Murálov ellenezte a felkelést és azt a fehérekkel való megegyezés útján akarta elkerülni.
Rjabcev kijelentette, hogy ő nem óhajt a demokrácia akarata ellen cselekedni és megmagyarázta, hogy
„a demokrácia akarata alatt ő olyan határozatokat ért, amelyeket a szociáldemokraták, a bolsevikok és mensevikek, a szociálforradalmárok és a trudovik-párt hoznak”.
A hadkerület parancsnoka arra a határozati javaslatra célzott, amelyet október 25-én fogadtak el az összes szovjetfrakciók képviselőinek gyűlésén.
Nogin közlése szerint a tárgyalás eredményeképpen
„…arra a megállapodásra jutottak, hogy a két fél részéről megkezdett összes akciókat be kell szüntetni. A hadapródokat bevonják és a forradalmi katonai bizottság szintén visszavonja csapatait (vagyis a 193. ezred századát — a szerk.) a Kremlből. A forradalmi katonai bizottság képviselői küldjék el megbízottjukat a főhadiszállásra.
Ami a munkások felfegyverzését illeti, Rjabcev arra kérte a forradalmi katonai bizottság képviselőjét, hogy jöjjön el hozzá és állapítsák meg együttesen a felfegyverzés mértékét”.
Ilyenformán Rjabcevnek sikerült látszat-engedmények útján időt nyerni. A valóságban eszeágában sem volt engedményeket tenni. Október 26-án délután két órakor a városi dumában összeült a „közrendi bizottság”. Az ülés zárt ajtók mögött folyt. Még az ideiglenes kormány képviselőit, a kormányzósági megbízottat és helyettesét sem bocsátották az ülésre. Mindketten idegesen járkáltak fel és alá a folyosón, az ülésterem ajtaja előtt. Az ideiglenes kormány tekintélye olyannyira csökkent mindenki szemében, hogy a „közrendi bizottság” nem akarta magát rossz hírbe keverni a kormánnyal való kapcsolat révén.
Rjabcev vette át a szót. Az ezredes közlést tett a forradalmi katonai bizottsággal folytatott tárgyalásairól. Hangsúlyozta, hogy a moszkvai helyőrség fegyelme felbomlott. Olyasmit, hogy biztos a döntő győzelem, az ezredes nem mondott.
Rudnyev azt javasolta, hogy az értekezlet minden vita nélkül döntsön el egy kérdést: lépjenek-e harcba a forradalmi katonai bizottság ellen. Újra megkérdezték Rjabcevet, bízik-e a győzelemben. Rjabcev nem minden ingadozás nélkül igenlően válaszolt és hozzátette, hogy a főhadiszállás segítségére számít. Az összes jelenlevők a hadműveletek megkezdése mellett szavaztak. Rjabcev újra kijelentette, hogy ő teljesíteni fogja kötelességét, „a harc nehéz lesz, de reméli, hogy győzelem fogja koronázni”.
Ilyenformán Rjabcev október 26-án délután 5 órakor megkapta a „közrendi bizottság” jóváhagyását a hadműveletek megkezdésére. A támadás határidejének megválasztását teljesen Rjabcevre bízták. Rjabcev elhagyta az ülést.
De az étvágy evés közben jön meg. Miután Rjabcev meggyőződött arról, hogy a forradalmi katonai bizottság képviselői ingadoznak, és miután megkapta a „közrendi bizottság” hozzájárulását az erélyes fellépéshez, újabb követeléseket támasztott a felkelőkkel szemben. Nemcsak a 193. ezred századának visszavonását követelte, hanem azt is, hogy a Kremlben őrséget álló 56. ezred katonáit hadapródokkal helyettesítsék.
Amikor Rjabcevet igyekeztek rábírni arra, hogy a Kreml őrizetét hagyja az 56. ezred kezében, kijelentette, hogy ragaszkodik követeléséhez és a moszkvai szovjetnek telefonon adja meg a végleges választ.
Október 26-án este a Kremlben újra megjelent Murálov. Rjabcevvel folytatott újabb tárgyalás után Murálov beleegyezett a 193. ezred századának elvezénylésébe, azzal a feltétellel, hogy a hadapródokat is kivonják.
Amikor az 56. ezred katonái értesültek Rjabcev követeléséről, óriási felháborodás tört ki köztük. Végleg le akartak számolni Rjabcevvel. Sokan Rjabcev letartóztatását követelték.
A forradalmi katonai bizottság küldöttei távoztak a Kremlből.
A Kremlből visszavezényelték J. Jaroszlávszkijt s a forradalmi katonai bizottság azzal bízta meg, hogy fejlessze ki a katonai osztály munkáját a helyőrségi csapatok között, nehogy az ellenfél hatalmába kerítse őket, és készítse elő az egész helyőrséget a harcokban való részvételre.
26-án este a bolsevik párt moszkvai és körzeti bizottsága és területi irodája rendkívüli ülésre jött össze. Ez azért vált szükségessé, mert a Rjabcevvel folytatott tárgyalások miatt a forradalmi katonai bizottság és a Pártközpont tagjai között éles nézeteltérések támadtak. Az ülés határozatot hozott, amelyben kategorikusan követelte a Rjabcevvel való tárgyalások beszüntetését és utasítást adott a harci központoknak a döntő harcok megkezdésére. 26-án este a tárgyalások megszakadtak.
Október 26-án este 7 órakor nyílt meg a két szovjet végrehajtó bizottságának ülése. Nogin tett jelentést a petrográdi eseményekről. Jelentése arra lyukadt ki, hogy a petrográdi forradalmi katonai bizottság „az összes frakciók részvételével” alakult meg. Noginnak ez a közlése azt a benyomást kelthette, hogy az ő a Rjabcevvel folytatott tárgyalások során elfoglalt álláspontja megfelel a petrográdi események menetének. Holott az októberi felkelés pillanatában a megalkuvó pártok képviselői már kiléptek a petrográdi forradalmi katonai bizottságból.
Nogin egész beszédét a megalkuvás jellemezte. Alig hangzott el utolsó szava, beszélni kezdtek azok, akiket Nogin együttes harcra szólított fel az ellenforradalom ellen. Az eszerek a régi központi végrehajtó bizottság nyilatkozatát olvasták fel, amely a II. összoroszországi szovjetkongresszust jogellenesnek nyilvánította. Felolvasták a parasztküldöttek szovjetjének táviratát, ahol a bolsevikokat azzal fenyegetik meg, hogy katonaságot hívnak a frontról.
E percben a teremben a helyőrségi ezredek küldöttei jelentek meg. A Pártközpont még az előző napon, október 25-én, megbízta a katonai osztályt, hogy a katonaküldöttek új ideiglenes szovjetjét szervezze meg, mert a régi szovjet az ellenforradalmi „közrendi bizottságba” elküldte képviselőit. A katonai osztály október 26-án este összehívta a századbizottságok helyőrségi gyűlését. Kevéssel azelőtt Szverdlovnak J. Jaroszlávszkijn keresztül közvetített külön utasítására újraválasztották a századbizottságokat és csaknem valamennyi bolsevik befolyás alatt állt. A helyőrségi gyűlés 212 szavazattal 1 ellen (23 delegátus tartózkodott a szavazástól), a következő határozatot hozta:
„A századbizottságok egyedüli hatalomnak a munkás- és katonaküldöttek szovjetjeit ismerik el. A századbizottságok csakis a munkás- és katonaszovjetek forradalmi katonai bizottsága parancsainak fogják alávetni magukat és követelik a szovjetek egyesülését és azt, hogy a legrövidebb időn belül írják ki a munkás- és katonaküldöttek szovjetjének új választását”.
A századbizottságok elhatározták, hogy delegációt küldenek a forradalmi katonai bizottsághoz és Rjabcev ezredeshez. Rjabcevtől követelni fogják, hogy a hadapródokat vezényeltesse el a Kreml alól és engedje szabadon az 56. ezred körülfogott katonáit. Ha Rjabcev erre nem lenne hajlandó, akkor
„a forradalmi bizottság azonnal tegye meg a legerélyesebb intézkedéseket az arzenál és az 56. ezred katonáinak felszabadítása érdekében. A munkásokat és katonákat azonnal fel kell fegyverezni”.
A helyőrség ilyenformán teljesen a bolsevikokat támogatta. De a bolsevikok nem használták ki azt, hogy ilyen sikeresen meghódították a helyőrséget. Már az is hiba volt, hogy a felkelés kérdésében ingadozó, az opportunizmusra hajlamos párttagokat nem távolították el.
A századbizottságok helyőrségi gyűlésének küldöttsége rögtön megválasztása után megjelent a végrehajtó bizottságok ülésén, ahol éppen Nogin tett jelentést. A katonák felszólalásaikban azt követelték, hogy a hatalmat adják át a szovjeteknek. Az ezredek képviselői tiltakozásukat jelentették be a katonaszovjet eszer és mensevik befolyás alatt álló végrehajtó bizottságának magatartása ellen.
Nogin beszélgetett a katonaküldöttséggel. Közölte, hogy csaknem megegyezésre jutottak Rjabcevvel. A katonaküldöttség már éjszaka egyenesen a szovjetből Rjabcevhez ment. A küldöttséget sokáig visszatartották a lovardában, sértegették és fenyegették. Egy magasrangú tiszt parancsot adott a kozákoknak, hogy sorfalak között bocsássák át a küldöttséget, vagyis hogy korbácsolják meg tagjait. A kozákok azonban nem engedelmeskedtek és a küldöttséget átengedték Rjabcevhez. A küldöttség közölte az ezredessel a helyőrségi gyűlés határozatát, utána pedig visszatért a szovjetbe.
Október 26-ának napja végeredményben Rjabcevnek kedvezett. Sikerült elodáznia a döntő ütközetet. De az ellenforradalomnak mégsem sikerült segítséget kapnia. Sőt, Moszkva helyőrsége kétségtelenül a bolsevikok pártján állt. A munkások és parasztok a felkelést, a szovjethatalmat akarták. Ez a bolsevikok moszkvai szervezetének érdeme volt.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!