A szovjetellenes lázadás leverése – 3
(idézet: A polgárháború évei a Szovjetunióban 1917-1922
Eközben Petrográd kaszárnyáiban és munkásnegyedeiben feltartóztathatatlanul folyt az erők mozgósítása. Gatcsina és Cárszkoje-Szelo elfoglalásának híre éppen az ellenkező hatást váltotta ki, mint amire Kerenszkij és Krasznov számítottak.
A forradalmi katonai bizottság a következő parancsot adta ki a kerületi szovjeteknek és a gyári-üzemi bizottságoknak:
„Kerenszkij kornyilovista bandái a fővárost veszélyeztetik. Minden szükséges intézkedést megtettünk, hogy a nép és vívmányai ellen intézett ellenforradalmi merényletet könyörtelenül szétzúzzuk.
A forradalom hadseregének és Vörös Gárdájának szüksége van a munkások haladéktalan támogatására.
A kerületi szovjeteknek és gyári-üzemi bizottságoknak megparancsoljuk:
1. Minél több munkást mozgósítsanak lövészárkok ásására, barikádok és drótakadályok emelésére.
2. Ha ennek érdekében szükségessé válna — még a munkát is azonnal félbe kell szakítani a gyárakban és üzemekben.
3. Gyűjtsék össze a meglévő közönséges és szöges drótkészleteket, valamint a lövészárkok ásására és barikádépítésre szükséges összes szerszámokat.
4. Fegyverét mindenki tartsa magánál.
5. A legszigorúbb fegyelem szükséges és legyünk készenlétben, hogy a ha sreget és a forradalmat minden eszközzel támogassuk”.
A szürke, felhőfoszlányok födte ég alacsonyan függött a felzaklatott, Petrográd felett. Nyugtalanul, tompán zúgtak a gyári szirénák — egymást szólították a kerületek: az ellenség a kapuk előtt! Mindenki álljon a forradalom védelmére!
A munkások között óriási volt a lelkesedés. A vörösgárdisták a fegyvert vállukra kapva, egyenesen a munkából siettek a kerületi parancsnokságokra. Ott gyorsan különítményekbe szervezték és Pulkovo alá irányították őket.
Sok vörösgárdistának csuromvizes volt a ruhája, de a hangulatuk azért jókedvű, életvidám volt. Sok munkás csak most vett először fegyvert a kezébe. Az újoncokat ott a helyszínen tanították meg a fegyverkezelésre. Október 29-ére virradó éjjel szünet nélkül vonultak a frontra a forradalmi csapatok.
A forradalmi katonai bizottság külön felhívásban figyelmeztette az összes polgárokat Kerenszkij csapatainak közeledésére. Közölte, hogy Kerenszkij, Kornyilov tábornokhoz hasonlóan, csak néhány megtévesztett kozákkülönítményt vezet a főváros ellen és hazug ígéretekkel igyekszik a népet becsapni.
„Kerenszkij — így hangzott a felhívás — a nemesi földesurak, kapitalisták, spekulánsok követelésére ellenetek vonul, hogy visszaadja a földet a földesuraknak, hogy folytassa a pusztító, gyűlöletes háborút”.
A forradalmi katonai bizottság felhívta a polgárokat, hogy ne higyjenek az erejük vesztett burzsoá összeesküvők hazug nyilatkozatainak.
Egy másik közleményben a forradalmi katonai bizottság az eszerek és mensevikek áruló szerepéről beszélt. Az eszerek és mensevikek az ellenforradalom oldalán állnak. Szennyes rágalmakat szórnak a szovjethatalomra és a proletariátus ellen polgárháborút készítenek elő.
„Kipellengérezzük őket — mondta a közlemény. Sújtsa őket az összes munkások, katonák, matrózok és parasztok megvetése, akikre újból rá akarják verni a régi bilincseket. Sohasem fogják tudni lemosni homlokukról a nép megvetésének és felháborodásának szégyenbélyegét.
Szégyen és gyalázat a nép árulóira.”
A pályaudvarokra a front számára felhívásokat, röpcédulákat és a szovjetújságok kötegeit küldték. Minden induló vonatban kocsikat tartottak fenn a forradalmi sajtó szállítására. Röpcédulákkal és újságokkal agitátorok indultak a Petrográdhoz közelfekvő városokba és falvakba.
Elhatározták, hogy a Péter-Pál-erődöt megerősítik arra az esetre, ha a kozákok áttörnék a védelmi vonalat Petrográd alatt. Az „Auróra” cirkálóról tengerészeket küldtek az erőd helyőrségének megerősítésére. Az „Aurórát” bízták meg azzal is, hogy egy torpedónaszád kifutását a Péter- Pál-erőd közelébe biztosítsa.
Az „Auróra” cirkálóról 50 matrózt rendeltek ki a Szmolni őrizetére.
A tengerészeti tüzérségi lőtér megbízottját felszólították, hogy az összes tüzéreket rendelje az erődbe. Az Uszt-Izsora tüzérségi táborok lőtereiről tábori ágyúkat hoztak.
A forradalmi katonai bizottság felszólította a kolpinoi Izsora-gyár üzemi bizottságát, hogy küldje el a javítás alatt álló összes használható páncélgépkocsikat.
Petrográd és kerülete összes gyalogezredeinek megparancsolták, hogy a bombavető legénységből küldjenek a Szmolniba a forradalmi katonai bizottság rendelkezésére nyolc-nyolc katonát, akiket mint kiképzőket lehetne felhasználni. A kézigránátot készítő munkások bizottságától pedig 20 elvtárs kiküldését kérték.
A Vörös Gárda parancsnokságának megparancsolták, hogy október 29-én reggel 7 órakor 20.000 embert küldjön lövészárkok ásására a Moszkva-kerületbe.
Az „Ino” erőd politikai megbízottjának a következő táviratot küldték:
„Helsingforsban a helyzet kedvező. Az erődből azonnal küldjön Petrográdra a forradalmi katonai bizottság rendelkezésére 3000 felfegyverzett embert tüzérséggel”.
A forradalmi katonai bizottság kiküldöttei fegyvert hoztak a Finnországban állomásozó ezredektől. A finnországi munkások, katonák és matrózok területi bizottságának tagja, Guszev, a 2. gyalogsági tartalékezredből több mint ezer puskát és hozzávaló lőszert szerzett.
A forradalmi katonai bizottság a közeli kerületek helyőrségeit ellenállásra hívta fel Kerenszkijjel és Krasznovval szemben. A következő parancsot küldték szét:
„A tartalékos lovasgárdaezred parancsnokának, a munkás-, katona- és parasztküldöttek novgorodi szovjetjének, a szeliscsenszki helyőrségnek, Medvegy község helyőrségének stb. 1917 október 28-án. 1565. sz. parancs.
A munkás- és katonatanácsok összoroszországi végrehajtó bizottságának forradalmi katonai bizottsága megparancsolja az összes fentnevezett csapatoknak, hogy a jelen parancs vétele után azonnal fogjanak hozzá zászlóaljak szervezéséhez. A zászlóaljak Petrográdra irányítandók és azok feladata Dno állomás és, a helyzet követelményeihez képest, egyéb pontok elfoglalása.
Az összes zászlóaljakat kellő mennyiségű élelemmel és lőszerrel kell ellátni”.
A parancs erős visszhangot váltott ki. A városok egyre-másra közölték intézkedéseiket. A 428. Logyéjnopolszkij-ezred parancsnoka jelentette, hogy október 29-én reggel Petrográdra fog érkezni egy 500 fegyveres katonából álló szállítmány, géppuskákkal, bomba- és aknavető legénységgel együtt. Ez a jelentés egyébként áruló kézbe került és eljuttatták a „honmentő bizottság”-hoz, amely a zászlóaljat mint a megbuktatott kormányhoz hű csapatot tüntette fel.
A forradalmi katonai bizottság a frontról érkező katonaság útvonalán fekvő városok munkás- és paraszttanácsaihoz a következő felszólítást intézte: 1. vegyenek a kezükbe minden hatalmat a városban és kerületben. 2. Kerenszkijnek és híveinek semminemű parancsát se teljesítsék. 3. Az összes közintézményeket azonnal vegyék szigorú ellenőrzés alá… 4. A forradalmi Petrográd ellen vonuló katonaságot… ne engedjék át.
A forradalmi katonai bizottság szünet nélkül dolgozott. Állandóan jöttek utasításokért a munkások és vörösgárdisták. Emberáradat özönlötte el a lépcsőket, megtöltötte a forradalmi katonai bizottság fogadószobáját.
Az egész munka közvetlenül Lenin és Sztálin irányítása alatt folyt. Lenin és Sztálin csaknem állandóan a forradalmi katonai bizottság egyik szobájában tartózkodtak. Utasításokat adtak a csapatok kirendeléséről, a parancsok végrehajtásának ellenőrzésére központi bizottsági tagokat küldtek ki. Ebben a szobában gyakran megjelent Dzerzsinszkij is. Az ő feladata volt az eszer-mensevik szabotázs elleni küzdelem. Az ő kezében futottak össze a hadsereg- és hajóhad-bizottságok szervezeteinek ellenforradalmi működéséről szóló hírek. A hajóhad központi bizottsága az eszerek és mensevikek kezében volt. Erre vonatkozólag Dzerzsinszkij a tengerészeti forradalmi katonai bizottságnak a következő utasítást adta ki:
„A forradalmi katonai bizottság utasítja a tengerészeti forradalmi bizottságot, hogy a volt központi flottabizottság azon tagjait, akik nem akarnak közreműködni az orosz forradalom megszilárdításának és megmentésének munkájában, azonnal indítsák el Kronstadtba, ahol addig maradnak, míg az ország politikai helyzete nem tisztázódik”.
Hatalmas munkát végzett Szverdlov. Rengeteg ember nevét tartotta meg emlékezetében. Ha valakinek fontos megbízást akartak adni, előbb Szverdlovhoz fordultak, hogy jellemezze az illetőt. Szverdlov ellenőrizte, hogy az összes bolsevikok kiszabadultak-e a börtönökből, ahová az ideiglenes kormány csukta őket. Amikor rendelkezéseket adott ki, erős hangja túlharsogta a lármát a forradalmi katonai bizottság fogadószobájában.
Lenin személyesen ellenőrizte a petrográdi proletariátus felkészültségét a harcra. Járt a gyárakban, megfordult a harci állásokban.
Vlagyimir Iljics munkabírása nem ismert határt. Aszó szoros értelmében mindenre tellett erejéből. Vidám mosolya, frissessége, nyugodt hangja, mindenkibe azt a megingathatatlan meggyőződést öntötte, hogy a megkezdett ügy — igaz ügy. Lenin mérlegelte és ellenőrizte a tömegek hangulatát, megállapította harci készségüket.
A proletár Petrográd sietve mozgósította erőit az ellenállásra, hogy visszaverje Kerenszkij csapatait.
A szovjethatalom engesztelhetetlen ellenségei a maguk részéről lázasan készültek a fővároson belül a fegyveres felkelésre és lépéseiket Krasznov tábornokkal egyeztették össze. A „haza és a forradalom megmentése bizottságának” emberei bejárták a kaszárnyákat, a katonákat a szovjethatalom ellen igyekeztek hangolni. De egyetlenegy csapattestet sem sikerült rábírniok arra, hogy akcióba lépjen Kerenszkij mellett. Jártak a kozákoknál. Ott is határozatlan választ kaptak. Csak a kozák tisztek ígérték meg, hogy az ezredeket kivezetik, ha csak valamilyen gyalogcsapat is kivonul az uccára. Csak néhány hadapródiskolával tudtak határozottan megegyezni, de itt is főképpen a parancsnoki karral.
A lázadást nagy eréllyel szervezték, de valóságos erejük nevetségesen csekély volt.
Polkovnyikov vezérkari ezredesnek, vagy ahogy magát parancsaiban nevezte, „»a honmentő bizottság« csapatai katonai parancsnokának” írásai közt egy falragasz hátlapján a következő feljegyzés maradt meg:
„Mozgósítás
a) Nyikoláj-műszaki zászlóalj —200 fegyveres (összekötő J. Weinstein) 2 század.
b) Hadirokkant zászlóalj — 130 fegyveres (kozákok) Satyilov zászlós (összekötő).
c) Vlagyimir-iskola — 150 ember (2000 fegyver, 12 géppuska, lőszer).
d) Pál-iskola — 300 ember (fegyver nélkül).
e) Konstantin-tüzériskola (?).
f) Mihály-tüzériskola (?).
g) Nyikoláj-lovassági iskola(?).
h) Műszaki zászlós-iskola (50 ember) + fegyverek lőszer nélkül.
Páncélgépkocsik.
Ágyúk.
Személy-gépkocsik.
Teher-gépkocsik.
Élelmezés.
Víz.
Összeköttetés.
Hadbiztosság
Sebesültvivők”.
Mindössze valami 830 ember, a városban szerteszórva, sokan fegyver nélkül. Lázadást kezdeni ilyen erőkkel nyilvánvaló kalandorság volt. Az egyetlen remény a váratlan támadás volt. A szovjetcsapatok hátába irányított hirtelen rajtaütés, mialatt Krasznov-Kerenszkij hadteste Petrográd ellen intéz homloktámadást — ez előidézhetné a proletárforradalom védősorainak bomlását.
Október 28-án este Sztankévics visszatért Kerenszkijtől Petrográdra. A „honmentő bizottságban” nagy élénkséget tapasztalt. Azt beszélték, hogy a helyőrség összes csapataival kapcsolatuk van. És „igen tekintélyes fegyveres erő” urainak képzelték magukat.
A szovjetellenes lázadás szervezését az eszerek vezették. Az eszer párt központi bizottsága katonai bizottságának titkára, Rakityin-Braun 1922-ben, az eszer per tárgyalásán erről a következőket mondotta:
„Én, Krakoveckij és Bruderer összehívtuk a katonai bizottság ülését. Ezen az ülésen elhatároztuk, hogy mihelyt Kerenszkij csapatai Petrográd közelébe érnek, akcióba lépünk. Ennek megfelelően megerősítettük azokat a kapcsolatokat, melyek az összes hadapródegységekben működő eszer-csoportokkal fennállottak. Jó kapcsolataink voltak a Konstantin-tüzérségi-
Október 28-án késő este folyt le a „honmentő bizottság” titkos ülése, melyen a fegyveres felkelés végleges tervét dolgozták ki. A terv szerint először a központi telefonállomást és a Mihály-lovardát kellett megszállni, ahol a páncél-gépkocsik álltak. A felkelést a Nyikoláj-műszaki-iskolának kellett megkezdenie. A Pál- és a Vlagyimir-iskolának az volt a feladatuk, hogy egyesült erővel a Péter-Pál-erődöt foglalják el. A terv szerint a felkelőkhöz csatlakoznak a Kseszinszkája-palota rohamcsapatai és egyesült erővel elfoglalják a Szmolnit. A lázadásnak abban a pillanatban kellett volna kitörni, amikor Krasznov csapatai a főváros közelébe érnek, ami Sztankévics szerint másnapra, október 30-ára volt várható.
De egy előre nem látott esemény siettette az eszerkaland bukását. Október 29-ére virradó éjjel a Péter-Pál-erőd egy őrjárata a Kseszinszkája-palotánál két gyanús egyént tartóztatott le, amikor azok távoztak a palotából és a reájuk váró automobilba akartak ülni. A vörösgárdisták észrevették, hogy az egyik letartóztatott útközben valamit ki akart dobni a zsebéből. Ezt jelentették az erőd parancsnokának, hová a letartóztatottakat beszállították. Kiderült, hogy a letartóztatott az eszer párt központi bizottságának tagja, Bruderer volt. A motozásnál okmányokat találtak nála. Az okmányok alapján megállapították, hogy a „honmentő bizottság” külön megbízottakat küldött ki a hadapródiskolákba. Találtak egy a „honmentő bizottság” hivatalos papirosán írott parancsot Polkovnyikov és Goc aláírásával. A parancs elrendelte, hogy az összes katonai iskolák, a rokkant katonák és a György-keresztesek különítményei „legyenek harci készültségben és várják be a további parancsokat”.
Az erőd parancsnoka az okmányokat azonnal átadta a forradalmi katonai bizottságnak. Ez utóbbi pedig értesítette a fenyegető veszedelemről a bolsevikok petrográdi bizottságát. A bizottság tagjai figyelmeztették az összes kerületi szovjeteket, a katonaságot és az üzemeket. A zsákmányolt okmányok alapján meg lehetett állapítani, hogy milyen katonai iskolák és csapatrészek készültek a lázadásban való részvételre.
Ugyanakkor az ellentábor sem volt tétlen. A hír, hogy a felkelés terve kitudódott, gyorsan eljutott a „haza és forradalom megmentésének bizottságába”. A hír vétele után a „honmentő bizottság” elhatározta, hogy a lázadást azonnal megkezdi. Polkovnyikov egy csoport bizottsági tag kíséretében megjelent az úgynevezett Mérnökvárban lévő Nyikoláj-műszaki-iskolában. A hadapródok parancsot kaptak, hogy felöltözve aludjanak, fegyvereiket az ágyaik mellett tartsák. Október 29-ére virradó éjjel két órakor Polkovnyikov a petrográdi helyőrség csapataihoz a következő parancsot intézte:
„»A haza és forradalom megmentése összoroszországi bizottságának« megbízásából átvettem a honmentő csapatok feletti parancsnokságot.
Megparancsolom:
1. A bolsevik forradalmi katonai bizottság semmiféle parancsa sem teljesítendő.
2. A forradalmi katonai bizottságnak a helyőrség összes egységeinél lévő megbízottjait le kell tartóztatni és a letartóztatottakat a később megjelölendő helyre kell beszállítani.
3. Minden önálló egység azonnal küldjön egy-egy képviselőt a Nyikoláj-műszaki-iskolába (Mérnökvár).
4. Aki ezt a parancsot nem teljesíti, az a haza ellenségének és a forradalom árulójának tekintendő”.
A parancsot gépkocsikon küldték szét a katonai iskolákba. A város uccáin azonnal megjelentek a hadapród-iskolás járőrök és kezdték lefegyverezni a vörösgárdistákat. Itt-ott lövöldözés támadt. Reggel négy órakor felébresztették a Műszaki iskola növendékeit. Felsorakoztatták őket, éles töltényeket osztottak ki. A „honmentő bizottság” nevében egy ezredes beszédet intézett a hadapródokhoz. Az ezredes kijelentette, hogy Kerenszkij csapatai délelőtt 11-kor érkeznek meg. A csapatok megérkezéséig a rendet a hadapródoknak kell fenntartani a városban, amiért is meg kell szállni a Mihály-lovardát és a telefonközpontot.
A lovarda elfoglalására 70 hadapródot küldtek ki. Elindulás előtt egy főhadnagy aki a „honmentő bizottság” tagjának nevezte megát, újra beszédet mondott. A hadapródoknak megmagyarázták, hogy mi a feladatuk és kivezették őket az udvarra. Öt tiszt csatlakozott hozzájuk.
A Mihály-lovardában állomásozó páncélgépkocsi-osztályban már néhány nap óta élénk szovjetellenes munka folyt. A tisztek egy része a „honmentő bizottság” híve volt. A legénység közül sikerült a maguk oldalára vonni néhány embert, főleg gépkocsivezetőket. Reggel három óra felé a forradalmi katonai bizottság megparancsolta, hogy egy páncél-gépkocsit küldjenek az Izmajlovszkij-ezredbe. Az „Igazság harcosa” nevű páncélgépkocsit jelölték ki elküldésre. Vezetésére a géppuskás osztag gépkocsivezetője, a „honmentő bizottság” egyik híve jelentkezett. Amint a páncélautó az ekkortájt néptelen térre ért, a sofőr fékezni kezdett. Három ember: két tiszt és egy sofőr a páncélgépkocsihoz lépett. Az Izmajlovszkij-ezred helyett a Mérnökvárba irányították a páncélgépkocsit. A megérkezett tisztek és gépkocsi-vezetők azt beszélték, hogy a lovarda csaknem őrizet nélkül van és minden harc nélkül bevehető.
Reggel 5 óra körül még sötétben egy hadapród-különítmény sietve a Mihály-lovardához vonult.
A Mihály-lovarda gyenge őrsége a hadapródok számbeli túlsúlyának láttára megadta magát. Az őrség mindössze három katonából állott, a támadók száma jóval nagyobb volt. A hadapródok bahatoltak a lovardába, még 15 katonát lefegyvereztek és megszemlélték a páncélgépkocsikat. Csak öt volt használható állapotban, köztük az „Achtyrec” páncélgépkocsi, amely a Téli palota védelmében vett részt. A páncélgépkocsikat a Mérnökvárba továbbították.
A megérkezett különítményt tisztekkel egészítették ki és az „Achtyrec” páncélgépkocsi kíséretében a telefonközponthoz irányították. Miután a jelszót ismerték, a hadapród-különítmény reggel 7 és 8 óra között minden harc nélkül elfoglalta a telefonközpontot. Azonnal kikapcsolták a Szmolni összes telefonjait.
A lázadás vezetői 8 óra 30 perckor távirati úton a következő parancsot tették közzé:
„Október 29-én a »haza és a forradalom megmentése bizottságának« csapatai felszabadították az összes hadapródiskolákat és kozák katonai egységeket; megszállták a Mihály-lovardát, páncél gépkocsikat és ágyúkat zsákmányoltak, megszállták a telefonközpontot és csapatokat vontak össze, hogy a megtett intézkedések folytán teljesen elszigetelt Péter-Pál-erődöt és a Szmolni-intézetet, a bolsevikok utolsó menhelyeit, elfoglalják. A legteljesebb nyugalom megőrzésére szólítunk fel mindenkit és arra, hogy mindenképpen támogassák a megbízottakat és a tiszteket, akik végrehajtják azokat a parancsokat, melyeket a »haza és forradalom megmentése« hadseregének parancsnoka, Polkovnyikov ezredes és helyettese, Krakovecki alezredes adnak ki. Az úgynevezett forradalmi katonai bizottság összes megbízottai letartóztatandók. Mindazoknak a katonai egységeknek, amelyeket megszédítettek a bolsevikok, de amelyek kiábrándultak belőlük és a forradalom s a szabadság ügyét óhajtják szolgálni, megparancsoljuk, hogy azonnal gyülekezzenek a Nikoláj-műszaki-iskolában; minden késedelmet a forradalom árulásának tekintünk és a legszigorúbb büntetéssel fogunk sújtani.
Aláírták:
A köztársasági tanács elnöke
Avkszentyev.
A haza és a forradalom megmentése
bizottságának elnöke
Goc.
A haza és a forradalom megmentése
összoroszországi bizottságának a honmentő
hadsereg parancsnoka mellé kirendelt megbízottja
Szinányi.
A szociálforradalmár párt központi
bizottságának tagja
Braun”,
A „honmentő bizottság” felhívással fordult a katonákhoz, munkásokhoz és polgárokhoz, felszólította őket, hogy ne ássanak lövészárkokat, hanem térjenek vissza a kaszárnyákba, ne hallgassanak a bolsevikokra, hanem tömörüljenek a „honmentő bizottság” köré.
A felszólításban közölték, hogy az eszer párt vezére, V. M. Csernov is útban van Kerenszkij csapataival együtt.
A „honmentő bizottság” hívei a város különböző részein igyekeztek előidézni lázadást. Reggel 9 órakor a György-keresztesek szövetségétől írás érkezett, amelyben páncél-gépkocsit kértek, hogy ez a szövetség különítményét a várba kísérje. „Fegyvereink és gránátjaink vannak”— közölte a különítmény parancsnoka. — A városparancsnok, Szolodovnyikov alezredes közölte, hogy megszállta az „Astoria” szállodát és letartóztatta az ottlakó megbízottakat.
„Mozgósítom az egész férfilakosságot, fegyvert osztok ki és a vörösgárdisták elleni harcra fogom a lakosságot felszólítani. Várom a további parancsokat” — közölte az alezredes.
A főuccákon páncélgépkocsik jelentek meg és rendetlen lövöldözésbe fogtak a vörösgárdisták ellen.
Komolyabb események játszódtak le a Vlagyimir-katona-iskolánál. Az iskola növendékeit még október 26-án lefegyverezték. A puskákat átadták a katonaiskolában szolgáló legénységnek. Az iskola őrizetét is erre a legénységre bízták. Az iskola növendékeit szabadságolták, de ezt csak azok vették igénybe, akik helyben vagy Petrográd közelében laktak.
A lázadás előestéjén az iskolába megérkeztek a „honmentő bizottság” képviselői. A parancsnokok és a növendékek egy része tudott a készülő felkelésről. Október 29-én kora reggel, amikor a növendékek még aludtak, a rokkant harcosok 3. különítményéből való katonák kíséretében megjelent az iskolában Kuropátkin ezredes. Az iskola növendékeit felkeltették. A megérkezettek segítségével a hadapródok lefegyverezték a legénységet. Csak a géppuskás osztag, mely a hadapródiskola növendékeit lövészetre képezte ki, nyitotta meg a tüzet géppuskáiból. A géppuskásokat körülfogták; egy részük megadta magát, többen azonban folytatták a tüzelést. Ez megakadályozta a hadapródokat abban, hogy a Pál-tiszti-iskolával egyesüljenek. Egyszerre csak a tiszti iskola épületét az uccáról kezdték lőni. Csörömpölve hullottak a padlóra a tört üvegdarabok. Kiderült, hogy a hadapródiskolát vörösgárdisták és tengerészek zárták körül, akiket a forradalmi katonai bizottság küldött.
Idejekorán végrehajtott intézkedésekkel a hadapródlázadást még a kezdetén elfojtották. Mihelyt a munkások, tengerészek és katonák, akik a rend fenntartására a városban maradtak, értesültek az eseményekről, a lázadó csapategységekhez rohantak. A hadapródiskolásokat és a kozák csapategységeket azonnal körülfogták és elvágták egymástól.
„Parancsnokságunk, — mondja emlékirataiban Polkovnyikov helyettese, az eszer Krakoveckij — kis szigetecske volt, amelyet ellenséges elemek fogtak körül; egyszerűen felborítottak bennünket — megindult maga a felfegyverzett tömeg”.
A Vlagyimir-iskolát szorosan körülzárta a Vörös Gárda. A gránátos tartalékezred katonái, a lángszóró zászlóalj katonái és az erődben állomásozó Colt-zászlóalj géppuskásai csatlakoztak a Vörös Gárdához. Valamivel később megérkeztek a gépész-iskola tengerészei, akik mit sem tudtak a készülő eseményekről, de az iskola közelében felhangzó fegyver és géppuska-ropogás felébresztette őket. A tengerészek gyorsan felöltöztek, fegyvert ragadtak, futólépésben siettek a lövések irányában.
A hadapródok kísérlete, hogy kitörjenek az iskolából és elfoglalják a szomszéd épületeket meghiúsult, mert az ostromlók tüze fogadta őket. Erre heves lövöldözés támadt.
A hadapródiskola ostroma eleinte nem folyt elég szervezetten. A lövések zajára csoportosan és egyenként érkeztek a vörösgárdisták és azonnal harcba álltak.
A Péter-Pál-erődből csakhamar megérkezett a „Jaroszláv” nevű páncélgépkocsi és két ágyú. Mielőtt megnyitották volna az ágyútüzet az ostromlottak ellen, megadásra szólították fel őket. A hadapródok elutasító választ adtak. Erre néhány ágyúlövést adtak le az iskola épületére. A lövedékek átfúrták a falakat és az épületen belül robbantak fel. A hadapródok között pánik tört ki, ellenállásuk meggyöngült, tüzelésük rendetlenné vált.
Újabb ágyútűz után a hadapródok elhallgattak. Halottak és sebesültek voltak köztük. Elhatározták, hogy felvonják a vöröskeresztes zászlót, ami azt jelentette, hogy a hadapródok orvosi segélyt kérnek. Miután zászlójuk nem volt, a hadapródok fehér rongyokat tűztek ki. A vörösgárdisták és tengerészek súlyban tartott fegyverrel közeledtek az épülethez, de a hadapródok tűzzel fogadták őket. Mintegy tizenöt ember elesett. A forradalmi csapatok, felháborodva a hadapródok hitszegő viselkedésén, pergőtűzzel feleltek. A hadapródok egy része beszüntette a tüzelést. Amint Kuropátkin ezredes ezt észrevette, elkezdett kiabálni, hogy Kerenszkij csapatai már a városban vannak, hogy közel vannak a kozákok. De a vörösgárdisták ekkor az iskolaparancsnok lakásán keresztül behatoltak az épületbe. Az ezredest megölték.
A hadapródok kitűzték a fehér zászlót, de a forradalmi csapatok, a hadapródok hitszegésétől tartva, tovább folytatták a tüzelést.
Délután 4 órakor a Vlagyimir-iskola megadta magát. A megadás előtt néhány perccel az iskolaparancsnok és helyettese megkísérelte, hogy rangjelzés nélkül áthatoljon az ostromlók láncán és kereket oldjon. De feltartóztatták őket. A hadapródokat lefegyverezték, sok volt köztük a sebesült. Felültették őket néhány tehergépkocsira és elvitték a kórházba. A fegyvereket, a lőszerrel telt ládákat, a géppuskákat a Szmolniba szállították.
Valamivel előbb adta meg magát a Pál-katonaiskola. A Kseszinszkája-palota rohamkatonáinak próbálkozását idejekorán észrevették és csirájában elfojtották a lázadást. Az erőd falairól géppuskákat irányítottak rájuk és megadásra szólították fel őket, amit ők minden ellenállás nélkül meg is tettek.
A hadapródok parancsnoksága egész idő alatt a Mérnökvár épületében tartózkodott. 230 hadapród, 5 páncélgépkocsi és 50 rohamcsapatbeli önkéntes állt rendelkezésére. A parancsnokságon teljes fejetlenség uralkodott. Mindenki a saját belátása szerint adott ki utasításokat.
Egyre többen kértek tőlük segítséget, de nem volt kit küldeni. Például jött sietve egy hadapród a telefonközpontból, jelentette, hogy a telefonközpontot körülfogták a vörös csapatok és eleste minden percben várható. Polkovnyikov erre azt felelte:
„Fel kell oszlatni a Mérnökvárat és mindenki menjen, amerre lát”.
Polkovnyikov váratlanul eltűnt, anélkül, hogy megadásra vagy visszavonulásra adott volna parancsot. Ugyancsak eltűntek azok a személyek is, akik a „honmentő bizottság” nevében rendelkeztek. A hadapródokat sorsukra bízták azok, akik erre az aljas kalandra csábították őket. A Mérnökvárat körülfogó vörösgárdisták, tengerészek és katonák nyomása, valamint a Mars-térröl fenyegető ágyúk hatása alatt a parancsnokság minden harc nélkül megadta magát és nem szánta rá magát, hogy a Vlagyimir-iskola segítségére menjen. Az egész dolog csupán jelentéktelen lövöldözésre korlátozódott.
A város uccáin lassankint lefegyverezték a hadapród járőröket. A hadapródok lefoglalta páncélkocsikat összeszedték. Egy ilyen hadapród-kézben lévő gépkocsi sokáig cirkált a távíróközpont körül és annak környékét tartotta tűz alatt. A matrózok az Izsák-téren egy farakás mögött lesbe álltak. Sikerült nekik megsérteni a páncélgépkocsi gumikerekeit. A gépkocsi erre megállt. A tengerészek rohamra mentek. Közülük kettő elesett. A többi elfoglalta a páncélgépkocsit és foglyul ejtette a hadapródokat.
A központi telefonállomást délelőtt 11 órakor kerítették be. A hadapródok hosszú lövöldözés után visszavonultak a telefonközpont kapujától és barikád mögött bújtak el az udvaron. Délután 5 óra 30 perckor az ostromlottak megadták magukat a vörösgárdistáknak. A hadapródőrség, semmiféle ellenállást sem tanúsított, amikor lefegyverezték.
A forradalmi katonai bizottság, tartva attól, hogy a felháborodott katonák és vörösgárdisták önhatalmúlag végeznek a foglyokkal, a telefonközponthoz három képviselőt küldött ki. De a letartóztatott hadapródok már nem voltak ott. Elvitték őket a Balti flotta 2. kaszárnyájába.
Így ért véget Petrográdon az ellenforradalmi lázadás. Résztvevői egyedül hadapródok voltak — ez a burzsoá-gárda, mely a Téli palotában az ideiglenes kormányt védelmezte.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!