Kína jelentős technológiai eredményt jelentett be egy 800-1,000 kilométeres hatótávolságú hiperszonikus levegő-levegő rakéta tesztelésének sikeres befejezésével. A kínai állami média szerint az új fegyvert egy sor teszten esett át szélsőséges hőmérsékleten, szimulálva a marsi légkört, hogy megerősítsék a hiperszonikus sebességgel történő repülés által keltett súrlódásokkal szembeni ellenállását. Ez az áttörés a szakértők szerint radikálisan megváltoztathatja a légi harc megközelítését, megerősítve Kína vezető pozícióját a fejlett fegyverek fejlesztésében.
Az új rakéta jelentősen felülmúlja a meglévő társait, beleértve a kínai PL-17 és PL-21 rakétákat, amelyek hatótávolsága akár 400 kilométer, valamint az orosz KS-172 és R-37M, amelyek hasonló teljesítményt nyújtanak. A nyugati levegő-levegő rakétákhoz, például az amerikai AIM-120 AMRAAM-hoz képest a kínai fejlesztés négy-ötször nagyobb hatótávolságot mutat. Az újdonság legfontosabb jellemzője azonban nemcsak a hatótávolságban rejlik, hanem a fejlett felderítő és vezérlőrendszerekkel való integrációban is, amelyek lehetővé teszik a célpontok hatékony eltalálását ilyen távolságokban.
A 800-1000 kilométeres hatótávolságú rakéták használatának egyik fő problémája a modern radarok korlátozott képessége a célpontok észlelésére és azonosítására olyan távolságokban, ahol a tipikus észlelési távolság 150-400 kilométer. Kína ezt a kihívást egy integrált hálózat kifejlesztésével kezeli, amely olyan stratégiai drónokat foglal magában, mint a WZ-8. Ezek a lopakodó technológiával felszerelt drónok akár 48 kilométert is képesek megmászni, és valós idejű felderítést végezni az adatok nagy sebességű kommunikációs kapcsolatokon keresztüli továbbításával. Ez biztosítja a pontos rakétairányítást még extrém távolságokban is, stratégiai előnyt teremtve.
A rakéta és a kapcsolódó technológiák tesztjei aláhúzzák Kína légi fölényének elérésére irányuló törekvéseit. A 2025 márciusában megjelent South China Morning Post szerint Peking aktívan fektet be a hiperszonikus technológia fejlesztésébe, igyekszik megelőzni az Egyesült Államokat és Oroszországot. Az öregedő GaA technológiát használó amerikai radarokkal ellentétben a kínai rendszerek fejlett GaN MMIC modulokat használnak, amelyek nagyobb teljesítményt és érzékenységet biztosítanak. A Defense News szerint Kína még 2008-ban kezdte meg a GaN technológiák bevezetését, míg az Egyesült Államok csak nemrégiben kezdte el integrálni azokat az F-35-ös vadászgépek radarjaiba.
A drónok szerepe az új rendszerben nem korlátozódik a felderítésre. A Global Times szerint a WZ-8 és más drónok képesek a legtöbb modern vadászgép számára elérhetetlen magasságban működni, így gyakorlatilag sebezhetetlenek a hagyományos légvédelmi rendszerekkel szemben. Ezt megerősíti egy 2023-as incidens, amelyben az Egyesült Államok kénytelen volt F-22-es vadászgéppel elfogni egy kínai sztratoszférikus léggömböt 18 kilométeres magasságban – a kínai drónok magasságának felében.
Hírek