Tanúkihallgatások

A tárgyalás

(idézet: A Szálasi-Per – Ítél a történelem – HÍRADÓ KÖNYVTÁR – 1945)

2

Lakatos ezután az elnök kérdésére áttért az októberi röpcédulákra. Ezeket a röpcédulákat tömegével szórták a nyilasok és a kormányzói klikk árulásával szemben a háború folytatására buzdítottak. Ezért Lakatos le akarta tartóztatni Szálasit, Ney Károlyt, a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségének vezetőjét, Kemény Gábort és egy Bolhói Imre nevű embert.

Elnök: Miért gondolt éppen Kemény Gáborra?

Lakatos: Kemény Gábort előttem úgy állították be, mint aki az egész nyilas mozgalomban annyira az élen áll, hogy vezető szerephez fog jutni.

E.: Különösképpen német vonalon?

Lakatos: Különösképpen német vonalon. Ez abban is megerősítést nyert, hogy a letartóztatásra adott parancsom után Király csendőrezredes azt jelentette, a letartóztatást roppant nehéz lesz végrehajtani, mert ezek az emberek olyan német épületekbe bújtak el, amelyeket német fegyveres őrök védenek.

Elnök: Hogy fejlődtek tovább az események?

Lakatos: Belpolitikai vonalon a kérdés holtpontra jutott, mert ha ez a négy nem található, kétségtelen volt előttem, hogy a többi vezetők sem lesznek találhatók, mert szintén német védelmet élveznek. Ezt én célzás formájában személyesen megmondtam Winckelmann tábornoknak és Veesenmayer követnek is, azonban természetesen kitérő választ kaptam.

Elnök: Erre az időre esett a Nemzeti Szövetség megalakulása a parlamentben?

Lakatos: Azt mondták, hogy összefogás a szélsőjobboldali elemekkel bármilyen eshetőségre. Erre én kijelentettem, vegyék tudomásul, hogy ez a kormány és a kormányzó elleni éllel alakulhatott csak meg. Megígértem, hogy a fegyverszünet kötése előtt meg fogjuk kérdezni a törvényhozást, ha erre szükség és idő van. Ezért készülődött ez a képviselői csoport. A Nemzeti Szövetség megalakult és kb. egy hét múlva egy küldöttsége jelent meg nálam és kihallgatást kért. Én a minisztertanácsi szobában fogadtam őket.

E.: Kik voltak a küldöttség tagjai, elsősorban a vádlottak közül?

Lakatos: A vádlottak közül Vájna Gábor és Szőllősi Jenő. Jelen volt még Rajniss Ferenc, Jaross Andor, Rácz Jenő, Huszovszky Lajos, Kolosváry-Borcsa Mihály, Oláh Gábor. Többre nem emlékszem.

E.: Szóval a legillusztrisabb jobboldaliak.

Lakatos: Igen. Szerencsémre nálam volt Hennyey Gusztáv külügyminiszter és telefonon is érintkezésben voltam Csatay honvédelmi miniszterrel. Kértem őket, hogy jöjjenek be hozzám, mert nem akartam ezzel a társasággal egyedül szóbaállni. Velem szemben Szász Lajos foglalt helyet, aki előadta azt, hogy szükséges a háború folytatása.

E.: Kijelentette, hogy a Nemzeti Szövetség megalakulásának a célja a háború folytatásának a biztosítása?

Lakatos: Kifejezetten. Ezután egy másik kérdés is felmerült majdnem követelő formában, hogy mit tudok Faraghó altábornagy kiküldetéséről?

E.: Ezt ki kérdezte?

Lakatos: Többen. Rajniss Ferenc elsőnek, azután talán Szőllősi, de nem esküszöm meg rá. Azt hiszem Szőllősi is kérdezte.

E.: Mit felelt ön erre?

Lakatos: Azt, hogy fogalmam sincs róla.

E.: Vajna és Szőllősi! Mit szólnak ehhez? Naiv emberek önök, akik azt mondották, fogalmuk sincs a Nemzeti Szövetség célkitűzéseiről. Megfelel a valóságnak a vezérezredes úr vallomása?

Szőllősi: Szóba kerültek ezek a témák.

E.: Igaz vagy nem?

Szőllősi: Így nem. Arról, hogy a fegyverszünet megakadályozását akarja a Nemzeti Szövetség, kifejezetten nem volt szó.

E.: Mi az, hogy kifejezetten nem volt szó? Mégegyszer kérdem: mondották-e a küldöttség szónokai azt, hogy céljuk a háború tovább folytatása és a fegyverszünet megakadályozása?

Szőllősi: A háború folytatásáról volt szó, de nem mint kitűzött célról.

E.: (Lakatoshoz): Kitűzött célról volt szó?

Lakatos: Kifejezetten.

Szőllősi: A fegyverszünet megakadályozásáról nem volt szó.

Ezután következik a szembesítés.

Lakatos (Szöllősihez): Emlékszik-e Jaross Andornak most szóról-szóra idézett szavaira: Fennhangon mondotta: Itt nincs kiugrás, itt nem lesz árulás!

Szőllősi: Nem emlékszem.

Lakatos: Emlékszik arra, hogy mit válaszoltam?

Szőllősi: Nem.

Lakatos: Azt mondottam, hogy kormányomnak, sem nekem olyan figyelmeztetésre nincs szüksége, amely ilyen „árulás” szóban jut kifejezésre. Nem emlékszik rá?

Szőllősi: Emlékszem, hogy volt ilyen árulás-szó megemlítve.

Lakatos ezután az elnök felszólítására szemébe mondja Szöllősinek, hogy a bizottság szónokai kifejezett célkitűzésként jelölték meg a háború továbbfolytatását és a fegyverszüneti lépések megakadályozását.

Lakatos ismételten szemébe mondja Szöllősinek, hogy a Nemzeti Szövetségnek mi volt a kifejezett célkitűzése. Majd az elnök megkérdezi, igaz-e ez.

Szőllősi: Faraghó kiküldetéséről volt szó. A fegyverszünet megakadályozásáról nem.

E. (Vajnához): Igaz-e az, amit a vezérezredes úr vallott? Így volt, vagy nem így?

Vajna (habozás után): Én erre választ adni nem tudok, mert van benne, ami volt és van, ami nincs.

E.: Akkor a válasz ez: Részben így volt.

Vajna: Határozottan emlékszem arra, hogy a szónokok hangoztatták, a nemzet megmentése érdekében minden erőt össze kell fogni és ez az alakulás nem a kormányzó …

E.: Hogy ez az alakulás ezt a célt szolgálja.

Vajna (dühösen): Azt nem mondották.

E.: Szóval olyan célokat hirdetett egy alakulás küldöttsége, amely célok nem az ö céljai. Ez nagyon jó. (Derültség és taps).

Vajna: Hogy ez a cél, azt nem mondották a szónokok. Azután arra emlékszem, hogy Faraghóról szó volt, de a miniszterelnök úr kitérő, illetőleg nemleges választ adott és így a bizottság nem tudott további felvilágosítást kapni.

E.: Hogyne, majd megmondta volna. (Derültség). A naivitás netovábbja! És a fegyverszünet megakadályozása?

Vajna: Nem tudok semmit. Lehet, hogy volt szó róla, én nem emlékszem rá. A miniszterelnök úr bizonyára emlékszik, mert ő beszélt ezekről a kérdésekről.

Lakatos ezután Vajna szemébe mondja azt, amit Szöllősinek mondott.

Vajna: Én ennek ellenére sem emlékszem. Lehetséges, hogy így volt. Minden lehetséges, de én nem emlékszem, ezt hangsúlyozom. (Derültség).

Lakatos: Faraghó Gábor — emlékezetem szerint — szeptember 28-án kiküldetett Moszkvába előzetes fegyverszüneti tárgyalások céljából. Ettől az időponttól kezdve minden a tőle várható válaszoktól volt függővé téve, ami azt jelenti, hogy a kormány most már Budapestről más kezdeményező lépést nem tehet. Október első napjaiban, amikor az orosz erők már átlépték a Tiszát, megérkezett Faraghó első üzenete, illetve rejtjelzett távirata — küldött vagy 15—20-at, nem tudom pontosan. Az első lényeges távirat október 9-én jött. A kormányzó azonnal szűkebbkörű bizalmas tanácskozást hívott egybe, ennek tagjai voltak Csatay honvédelmi miniszter, Vörös János, a vezérkar főnöke, Hennyey külügyminiszter, Vattay főhadsegéd és Ambrózy kabinetirodai főnök, valamint én. Akkor hallottuk először, hogy Molotov külügyminiszter Faraghó által üzen. Az előzetes feltételek legsúlyosabbika az volt, hogy a német hadsereg a magyar hadsereg által orosz oldalra állítva azonnal megtámadandó. Az oroszok ugyanakkor már átlépték a Tiszát és valahol Kecskemét körül voltak páncélos ékekkel. Félő volt tehát, hogy mire a válasz kimegy, vagy ha elhúzódik a magyar állásfoglalás, akkor az egész vonal magyarországi hírközpontja veszendőbe megy. Én egyénileg azt javasoltam, hogy a válasz igenlő értelemben menjen el, vagyis a feltételeket elfogadjuk, mert a helyzet is már nagyon kényszerített arra, azonban egy kérésünk van, hogy a Vörös Hadseregnek azt a részét, amely Budapest ellen van előrenyomulóban, időlegesen állítsák le, mert különben elkésik a 6—700 km-re keletre lévő első magyar hadsereg visszafordítása és a német összekötőtisztekkel megspékelt különböző egységek között hátra meneteltetése annak érdekében, hogy a németek tényleg megtámadhatók legyenek. A válasz ilyen értelemben ment el.

E.: Miért kellett leállítani?

Lakatos: Azért, mert ellenkező esetben az egész első magyar hadsereg elvész arra a célra, amire szántuk, vagyis a németek megtámadására. Csakis összefüggő arcvonalat kellett hátravonni, az egyiket lassítva, a másikat gyorsítva.

Faraghótól tudom, hogy amikor megkapta a választ, nem tudta kitől jött, de igen célravezetőnek találta s el is érte azt, hogy az oroszhadsereg, a hadvezetőség két-háromnapos leállást parancsolt.

— Ezután újabb táviratok jöttek és mentek, beérkezett egy távirat 1-én és ez tette megérleltté a kormányzó által elhatározott lépést a 15-i koronatanácson.

E.: Szóval október 14-én már elhatározott dolog volt. Ki kezdeményezte?

Lakatos: A kormányzó, minthogy a híradás rádión Moszkvából a kormányzósági palotának szólt, ő kapta.

E.: Október 14-én összehívta a kormány a koronatanácsot?

T.: Igen.

E.: A kormánynak mi volt az állásfoglalása?

T.: Egyhangú volt, hogy a fegyverszünetre az idő elérkezett. Átkérettem a vezérkar főnökét, aki nem volt Budapesten s helyette a hadműveleti osztály vezetőjét, Nádas ezredest. Neki olyan kérdést tettem fel, amelyre nem volt kétséges a válasz. Minisztertársaim előtt megkérdeztem tőle, hogy a most tomboló debreceni páncélos csatában az ott bekerített orosz erőket megsemmisítik-e? Ő határozottan válaszolta, hogy nem. Ezt azért csináltam, hogy egyetlen hang se emelkedjék fel a fegyverszünet ellen.

— Sajnos, azt a követelésemet, hogy a kormányzó az én kezembe adja a katonai hatalmat, nem teljesítette és ez súlyos következményekkel járt. Így Vattay főhadsegéd tárgyalt Dálnoki Miklós Bélával és Veress Lajos vezérezredessel, az 1. és 2. hadsereg főparancsnokaival. Vattay úgy nyilatkozott, hogy a honvédség állásfoglalása nem kétséges. Egészen biztosan lehet számítani arra, hogy követni fogja a kormányzói proklamációban foglalt felhívást, kivéve a Heszlényi altábornagy parancsnoksága alatt álló 3. hadsereget. Vattay elmondta, hogy minden intézkedés megtörtént a Vár védelme és a stúdió kézbevétele szempontjából.

— A németbarát Jurcsek és Reményi-Schneller miniszterek elárulhatták volna a németeknek ezeket a tárgyalásokat, ezért úgy távolították el őket a kormányról, hogy Lakatos Géza forma szerint lemondott és másnap újra miniszterelnök lett és szabályszerűen felesküdött.

E.: Az új kormány megalakulása után a koronatanács hozzájárult a fegyverszünethez?

T.: Igen.

E.: Mikor történt a kormányzói proklamáció beolvasása.

T.: Azt követőn, amikor a híres Veesenmayer-féle kihallgatásról kijöttem. Hlatky kapta meg a proklamációt a koronatanács után, hogy siessen a stúdióba. Egy órakor megtörtént a beolvasás.

E.: Mikor történt a Veesenmayerrel való beszélgetés?

Lakatos előadta, hogy 12 órára volt hivatva a német követ audienciára. Lakatos kérte a kormányzót, hogy fogadja.

E.: Közölte vele a koronatanács döntését? Mit szólt Veesenmayer ehhez?

T.: Veesenmayer az első percben láthatóan meglepődött, s egy perc múlva ellentámadásba ment át. Célzott egy sajnálatos esetre, ifjabb Horthy Miklósnak reggeli kirándulására.

E.: Célzott lefogatásra?

T.: Azt mondta, hogy az ellenséggel való paktáláson tettenérték. Az egész beszélgetés feszült hangulatban folyt le. A kormányzó az előre kikészített német tölténytárat a márványasztalra vágta s azt mondotta, hogy letagadhatatlan tény, hogy a németek elfogták. Veesenmayer kijelentette, megérkezett Hitlernek egy külön követe, Rahm német nagykövet személyében, akinek hivatása lett volna a két ország között érezhetőn felmerült differenciát eloszlatni. Ezzel Veesenmayer eltávozott.

Az elnök kérdésére ezután a délutáni eseményeket ismerteti a tanú:

— A koradélutáni órákban már egymásután futottak be a kedvezőtlenebbnél kedvezőtlenebb jelentések. Nevezetesen: Hindy tábornagy Budapesten saját hadtestparancsnokát letartóztatta, Aggteleki altábornagyot. Ezzel példát mutatott a tisztikarnak. Jelentéseket kaptam, hogy fegyveres nyilas alakulatok tüntetnek az utcákon, s hogy egyes rendőrségi egységek átállnak a másik oldalra.

E.: Arról kapott-e jelentést, hogy Kovarcz ú. n. főhadiszállásáról indultak ki ezek a lépések?

Lakatos: Ilyen formában nem. Úgy tudtam, hogy a Trombitás-utcában és három helyen a németek fegyvereket szállítottak a nyilas egységeknek. Ezenkívül Bécsből Magyarországra szállítottak röpcédulákat, s ezeket osztogatták.

E.: Szóval jelentések érkeztek a délután folyamán a rendőrségről és milyen más alakulatokról?

Lakatos: A rendőrségről és a budapesti helyőrségről. Felkeresett József főherceg is, megkérdezett,

miért kellett ennek megtörténnie. Megmagyaráztam.

Az elnök kérdésére kijelenti, hogy délután 4—½5 lehetett, amikor Temesváry vezérőrnagy, a kiküldött Faraghó helyettese, a csendőr karhatalom parancsnoka jelentette … illetőleg a rendőrfőkapitányságról kaptam jelentést, hogy a németek veszélyeztetik a stúdiót. Erre kiadtam a parancsot, hogy a csendőr karhatalmi egységek azonnal vonuljanak a stúdió elé és vegyék birtokukba. Mégegyszer felhívott ekkor Temesváry és közölte, hogy már elkésett, mert a németek könnyűszerrel elfoglalták a stúdiót.

Az előző napon jelentették, hogy a 24. német páncélos hadosztály beérkezett Budapestre 42 vadonatúj tigrissel. Nem volt kétséges, hogy most nem fognak visszariadni semmitől.

E.: Tulajdonképpen mi volt a kiváltó oka annak, hogy az ügy így elveszett már ebben a stádiumban?

Lakatos: A karhatalmi alakulatok átállása, de döntő volt Szálasi Ferenc rádióbeszéde. Miután ez elhangzott, felmerült bennem a kétség, vajon el fogják-e hinni a kormányzói proklamációt? Máris kaptam olyan jelentéseket, amelyek szerint a kormányzói proklamáció misztifikáció. Valamit csinálni kellett. A helyzetet Szálasi ellenproklamációja érlelte meg.

Az elnök további kérdéseire tanú kijelenti, hogy nem tudja mi volt a budapesti karhatalmi alakulatok átállásának közvetlen oka. Ő, sajnos, csak polgári miniszterelnöknek tekinthette magát. 14-én délután a minisztertanácson Vattay megnyugtatta, hogy katonai vonalon minden elő van készítve, s rendben van.

Lakatos elmondja, hogy Hennyey a fegyverszüneti proklamáció szövegét átadta a három semleges követnek. Intézkedett a sajtófőnökön keresztül, hogy a szélsőjobboldali lapokat beszüntessék és hogy a régi baloldali lapokat életre keltsék. Miután azonban vasárnap volt, erre nem kerülhetett sor.

Lakatos: Tudomásom szerint a vezérkari főnök, akihez jelentések futottak be a csapatoktól, olyan rendelkezést adott ki, hogy a fegyverszünet nem fegyverletétel.

Hangoztatja, hogy arra vonatkozóan nincs biztos adat a kezében, csak feltételezi, hogy ki adta ki a rendelkezést. Ez adott helyzetben a következő javaslatot tette a kormányzónak:

Visszaköveteli ifj. Horthy Miklóst és Bakayt és ezzel szemben felajánlják — ami már különben is megtörtént, — hogy a fegyverszünetet nem tekintik fegyverletételnek. A csapatok, amíg újabb válasz nem érkezik Moszkvából, továbbharcolnak.

A kormányzó ezzel egyetértett. Hennyeyvel azonnal átmentem a német követségre. Ott meglehetősen feszült légkörben fogadtak. Veesenmayer kijelentette, hogy szóbeli közlés alapján nem tárgyalhat, nyújtsam be írásban.

— Visszamentünk este hét óra felé. Titkáromnak lediktáltam az 5—6 pontból álló javaslatot. Este 9—10 között ezt átvittem a kormányzónak és megmutattam neki. A kormányzó kijelentette, hogy ő az egész helyzetet elveszettnek ítéli meg. A szöveghez azonban hozzájárult.

— Visszamentem a követségre és átadtam. Utána visszatértem a kormányzóhoz, este tíz óra felé és tanácskoztunk.

A továbbiakban elmondja, hogy Ambrózy kabinetfőnök Rakovszky és Hennyey jelenlétében ismertették Faraghó fegyverszüneti feltételeit.

— Közben bejött a szárnysegéd és jelentette a kormányzónak, hogy a vezérkar főnöke az engedelmességet megtagadta. A kormányzó rendkívül ingerülten fogadta a jelentést, valami olyasmit mondott, hát akkor mondjon le. Ez este 10—11 körül történt. Hogy ki hozta a jelentést, azt nem tudom.

E.: Mi volt a megállapodás a kormányzó részvételével folytatott tanácskozás után, megkapták a németek írásban azokat a javaslatokat?

Lakatos: Megkapták. Újabb válasz nem érkezett már. Én Rakovszkyval és Hennyeyvel visszatértem a miniszterelnökségre, ahol jóformán majdnem mindegyik miniszter ott volt. Távol áll tőlem a vezérkar főnökéről bármiféle feltevést inszinuálni, azonban az a jelentés, amit az előbb említettem, elhangzott. Ennek alapján Rakovszky maga azt mondotta, ha már a legmagasabb katona nyilván egységeivel együtt elfordult a legfelsőbb hadúrtól, a rádió már idegen kézen van, mi történjék? Elhatározásra nem jutottunk. Közben tizenegy órakor Vattay altábornagy jelent meg és előadta, hogy a legmesszebbmenő aggályokkal nézi a kormányzó élete biztonságát.

E.: Mire jutottak a kormányzó részvételével tartott megbeszélésen?

Lakatos: A kormányzó dolgozószobájában olvasta fel Ambrózy kabinetirodai főnök a végleges fegyverszüneti feltételeket. Három fő pontra emlékszem: 1. Magyarország megszállása; 2. a magyar hadsereg visszarendelése a trianoni határok mögé; 3. A németek azonnali megtámadása. Megint ezt a legutóbbit láttam a legnehezebben végrehajthatónak. A kormányzó erre azt kérdezte, mi történik? Erre én azt válaszoltam, az éjszaka folyamán előreláthatólag még egy audienciát fogok sürgősen kérni. Ezzel a gondolattal tértem vissza.

E.: Szóval fél 10-től 10-ig folyt az első rész és azután 11 után ment el Vattay s akkor folytatódott.

T.: Igen. Ennek lényege a következő: befejezett tények elé voltunk állítva. Azt mondottam, hogyha bármi történik is, a kormányhatalmat és az államhatalmat olyan irányba kell terelni, hogy a magyar államot a Német Birodalom exponenseinek átadjuk. Ilyenképpen indokoljuk a német erőszakot.

E.: Vattay önnek azután mit mondott, hogy a kormányzóval miben maradt?

T.: Azt, hogy a kormányzó teljes egészében elfogadta az új ajánlatot, csak azzal a kikötéssel, hogy közvetlen munkatársait salvus konduktus segítségével elvihesse. Tehát az államhatalmat ilyen formán átadja és pedig a Német Birodalom exponenseinek. Erre határozottan emlékszem.

Lakatos ezután előadta, hogy ez még mindig célravezetőbbnek látszott a vesztett helyzetben, mint az, hogy Szálasiéknak átadják a hatalmat, mert így akkor a német hatalomnak egy újabb erőszakos lépését látja a világ.

A hatalmat senkinek sem átadni, és tiltakozni erkölcsi alapon az erőszak ellen. Ez a gondolat volt, amelynek megtárgyalása a minisztertanácsra várt.

 

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!