A tárgyalás
(idézet: A Szálasi-Per – Ítél a történelem – HÍRADÓ KÖNYVTÁR – 1945)
Dr. Jankó Péter tanácselnök a szerdai tárgyaláson Szőllősi Jenő volt miniszterelnökhelyettes kihallgatásával folytatta a tárgyalást.
Elnök: Megértette a vádat?
Szőllősi: Igen.
Elnök: Bűnösnek érzi magát?
Szőllősi: Nem, de mélyen fájlalom a rombolásokat amelyeknek nem voltam az oka.
Elnök: Ez nem tartozik a bűnügyre. Mióta tagja a hungarista mozgalomnak?
Szőllősi: 1940 vége óta, amikor Szálasi Ferenc kiszabadult Szegedről.
A vádlott ezután elmondja, hogy 1939-ben váflfeztották meg országgyűlési képviselővé. 1940-ben csatlakozott a Szálasi-párthoz és 1942-ben bízta meg Szálasi a párt képviselői csoportjának vezetésével. 1943 novemberében került az „Összetartás” című lapra a neve, mint felelős szerkesztőé, mert Fiala Ferenc egy korábbi ítélet következtében nem szerepelhetett felelős szerkesztőként. A lap szerkesztésének munkájába nem folyt bele, azt Hubay végezte.
Elnök: 1944 márciusát követően milyen szerepe volt önnek?
Szőllősi: Látogatásra kaptunk meghívást Veesenmayer birodalmi követhez, március legvégén. Megkérdeztük Szálasit, hogy elmehetünk-e, ő ehhez sekkor hozzájárult. A meghívott öt képviselő, Vajna Gábor, Gergely Gyula, Kassay Ferenc, Vágó Pál és én voltunk. Szálasi végül is közölte, hogy egyedül én menjek fel, mégpedig azzal a megbízatással, tudassam Veesenmayerrel, hogy a mi pártunk, a nyilaskeresztes párt, vezérpárt lévén, ha valamit a nyilaskeresztes párttal óhajt tárgyalni, akkor csakis Szálasi Ferencen keresztül tárgyalhat. Ezt a megbízatást Veesenmayernél teljesítettem.
Elnök: Ha Szálasit hívták volna, ő is elutasította volna a tárgyalást?
Szőllősi: Lehetséges, nem tudom, nem hiszem azonban, hogy elutasította volna.
Elnök: Hogy mennyire nem utasította volna el Szálasi, mutatja az, hogy április 3-án létrejött a tárgyalás közte és Veesenmayer között.
Az elnök Szálasihoz: Hogy került ön Veesenmayerhez?
Szálasi: Walton Ágoston révén. Walton szóvátette a meghívást Veesenmayerhez. Úgy látszik, hogy Walton kezdeményezése kifejezésre juttatta azt, hogy Veesenmayer kíváncsi rám.
Elnök: Emlékszik-e arra, Szőllősi, hogy került ön június 26-án Veesenmayerhez?
Szőllősi: Emlékszem. A párt készített egy azonos szövegű memorandumot a három nagyhatalom részére. A memorandumot az itteni képviseleteknek át is adtuk. A memorandum egy ideológiai összeállítás volt az általános nemzeti szocializmus világképéről.
Elnök: Emlékszik arra — mert benne volt az is, — hogy a hungarista mozgalom elismeri azt hogy Európában úgy minőségi, mint mennyiségi kiválóságánál fogva Németország hivatott vezetésre.
Szőllősi: Nem emlékszem, hogy ez benne lett volna.
Elnök: Ön Veesenmayerrel a magyar belpolitikai kibontakozásról tárgyalt ezzel elismerte Veesenmayernek azt a jogát, hogy befolyása lehet a magyar belpolitikai életre.
Szőllősi: Nem ismertem el semmilyen jogát erre Veesenmayernek.
A vádlott ezután elmondotta, hogy a parlamentben kialakult az a vélemény, hogy össze kellene fogni az embereket atomizálás helyett. Ebből adódott, hogy meg kellene csinálni egy szövetséget ez azután Nemzeti Szövetség lett.
— A cél az volt, hogy a parlamentnek alkotmányos jogait óvjuk, a képviselőknek személyes biztonságát védjük és az előbb említett parlament alkotmányos jogainak védelmén túl az alkotmányos tényezők harmonikus összefogását biztosítsuk.
Elnök: Nem volt célja ennek, hogy ellensúlyozza a kormány és a kormányzó részéről megindult fegyverszüneti tapogatózásokat?
Szőllősi: Ezt utólag így konstruálták meg. Határozottan állítom, hogy a Nemzeti Szövetségben erről soha nem volt szó.
Elnök: Szóval céljai közé valónak tartotta ön azt is, hogy a németek által lefogott baloldali politikusok védelmére keljen.
Szőllősi: Erre nem gondoltam akkor, azonban az október 16-án lefogott képviselőkkel kapcsolatban igenis érvényesítettem. A kibontakozás, amit a pártvezető elgondolt, természetszerűleg az volt hogy igyekezzünk a parlamentben egy esetleges Szálasi-kormány megbízatásának esetére parlamenti alapot is teremteni. Arról tudtam, hogy Szálasi Ferenc várta a kormányzói megbízatást és erre fel is készült.
Elnök: A folyamatban lévő háborúval kapcsolatban nem történt semmiféle állásfoglalás?
Szőllősi: Nem volt semmiféle állásfoglalás.
Elnök: A Lakatos-kormányt sem akarták megbuktatni?
Szőllősi: A Lakatos-kormány esetében az volt a helyzet, hogy éppen az volt egyik sérelme a parlamentnek, hogy a Lakatos-kormány megalakulása nem a parlamenti formák szerint történt. Amikor felmentünk Lakatoshoz, egyenesen megmondtuk, hogy ne fogja fel eljárásunkat úgy, hogy az az ő közvetlen személye és kormánya ellen irányul, hanem tekintse jogos aggodalmaink kifejezésének.
Elnök: A pártokat azért oszlatták fel, mert esetleg attól tartottak, hogy a kormányt megbuktatják és fegyverszünetet kérnek?
Szöllősi: Ez utólagos beállítás.
Elnök: Mi volt a célja a pártok feloszlatásának? Csupán a jobboldali pártok részére volt akkor életlehetőség. Mi volt tehát a cél a pártok feloszlatásával?
Szőllősi: A jobboldali pártok működése legalább annyira béklyóba volt kötve, mint a nyilaskeresztes párté. (Derültség.)
Elnök: Lakatos hogy nyilatkozott az önök közléseivel szemben a Nemzeti Szövetség megalakulásával kapcsolatban?
Szőllősi: Lakatos saját maga ellen irányulónak minősítette a Nemzeti Szövetség megalakulását és többször elküldte államtitkárát a Nemzeti Szövetségbe.
Elnök: Hány tagja volt a Nemzeti Szövetségnek?
Szőllősi: Úgy tudóm, hogy a megalakuláskor 115 tagja lehetett. A Nemzeti Szövetség a fegyverszünet megakadályozása terén nem működött. Ha ilyen szándéka lett volna, akkor a Lakatosnál történt látogatás után feltétlenül kellett volna legalább egy akciót indítani.
Elnök: Általában volt önnek tudomása arról, hogy élénk összeköttetés és megbeszélés folyt egyrészt Veesenmayer-Haller, másrészt az önök pártja között Szálasi és Kemény Gábor révén?
Szőllősi: Tudomásom volt arról, hogy többször érintkeztek. Az érintkezés célja az volt, hogy Veesenmayer megismerje a hungarista mozgalmat és ezzel a harmadik birodalmi köröknek ellenséges magatartása, amelyet a hungarista mozgalommal szemben mindig tapasztaltunk, megszűnjék és szimpátiává változzék.
Elnök: Semmit sem tudott ön arról, hogy a párt részéről Szálasi és Kemény állandóan sürgették a németeknél a beleegyezést?
Szőllősi: Nem tudtam, sőt nem is hiszem, hogy ez megtörténhetett. (Gúnyos derültség.)
Elnök: És ha tudott volna, helyeselte vagy kifogásolta volna?
Szőllősi: Ha tudok róla, kifogásoltam volna. (Gúnyos derültség.)
Elnök: És kifogásolásának milyen következményeit vonta volna le?
Szőllősi: A legmesszebbmenő következményeket: kilépek a pártból. (Gúnyos derültség.)
Elnök: Hát akkor nagyon sajnálatos, hogy ön erről nem tudott, mert a hungarista naplónak ismertetett részeiben sorozatos, erre irányuló részek vannak.
— Október 15-én — folytatta vallomását Szőllősi — felettem lakó egyik ismerősöm figyelmeztetett arra, hogy elhangzott a kormányzó fegyverszüneti felhívása. Ekkor becsomagoltam és elhagytam Budapestet, hogy a Dunántúlra menjek, mert attól tartottam, hogy bekövetkezik már sokszor említett letartóztatásom, mint jobboldali politikusé. Szentendrén keresztül akartam menni és a Bécsi-úton indultam el. Ott azonban értesültem arról, hogy autóigazoltatások és rekvirálások vannak, mire az esztergomi útra tértem. Amikor Szentendrén keresztül mentem, akkor jutott eszembe, hogy ott van Csia Sándor. Felkerestem és ő mondta, hogy ne menjek tovább, hanem várjam meg az események kifejlődését. A rádióból értesültem arról, hogy Vörös János akkori vezérkari főnök visszavonta a fegyverletételi parancsot. Hallottam Szálasi Ferenc szózatát is és ebből arra következtettem, hogy a helyzet megváltozott. Másnap visszamentem Budapestre, a honvédelmi minisztériumba.
Elnök: Mikor találkozott ön Szálasival?
Szőllősi: Ott mondották, hogy a díszszázad azért van, mert Szálasi oda fog jönni és meg is érkezett körülbelül félóra múlva. Ezután a miniszterelnökségre mentem, itt Szálasi közölte, hogy a kormányzó megbízta őt az államügyek ideiglenes vezetésével. A jövőben Szálasi megjelölése: az államügyek ideiglenes vezetésével megbízott magyar királyi miniszterelnök. Körülbelül 4—5 óra felé megalakult a kormány és letette az esküt.
Elnök: A kormány előtt is megismételte Szálasi az állítólagos kormányzói megbízást?
Szőllősi: Ha jól emlékszem, igen. Elnök: írást nem mutatott?
Szőllősi: Nem.
Elnök (Szálasihoz fordul): Az írás megvolt?
Szálasi: Nem, csak estefelé kaptam meg Veesenmayeren keresztül.
Elnök: Volt rajta ellenjegyzés?
Szőllősi: Nem volt akkor még, erre határozottan emlékszem.
Elnök: Emlékszik az írás szövegére?
A vádlott hosszasan gondolkozik. Szóról-szóra nem, de a lényegére emlékszem. (Lassan, gondolkozva mondja.) „A képviselőház és a felsőház elnökének! Elhatároztam, hogy kormányzói tisztemről lemondok és egyidejűleg Szálasi Ferencet a nemzeti egység kormányának megalakításával megbízom. Dátum. Horthy Miklós.”
Elnök: Szálasi Ferenc, most talán én elismétlem az ön naplójának egy további részletét. (Olvassa a naplóból a kormányzó lemondó nyilatkozatának tervezetét.) A nyilatkozat az országgyűlés mindkét házelnökéhez van címezve s abban a kormányzó hangsúlyozza, hogy betegségére és előrehaladott korára való tekintettel lemond, mégpedig saját elhatározásából a haza és a nemzet érdekében. Elhatározása megváltoztathatatlan és visszavonhatatlan. Kéri az elnököket, hogy ezt hozzák tudomására az országgyűlésnek. Kijelenti, hogy nem él a kormányzói jogkörre vonatkozó s az utódkijelölést szabályozó törvényekkel, amelyeket semmisnek jelent ki. Az államügyek vezetését pedig a miniszterelnökre, Szálasi Ferencre ruházza át.
— Érdekes, hogy ön október 5-én előre pontosan tudta, hogy a kormányzó saját akarati elhatározásából pontosan azt a szöveget fogja kiadni, amit ön előre elkészített és saját akarati elhatározásából fog cselekedni (Derültség.)
Szálasi: Ez terv volt.
Elnök: De érdekes, hogy a kormányzó később német őrizetben „szabad akarati elhatározásából” önként ezt írta alá.
Szálasi: Erre nézve Veesenmayer, majd Lakatos fog tudni felvilágosítást adni, hogy mi volt a valóság. Mindenesetre részemről felmerült, hogy a kormányzó elé terjesztem jóváhagyás miatt. Ezt nem is tagadom.
Elnök: Szőllősi Jenő! Tudott-e arról, hogy ez a későbbi, „szabad akarati elhatározásból” történt állítólagos kormányzói nyilatkozat Szálasi részéről már október 5-én megfogalmaztatott?
Szőllősi: Erről nem tudtam.
Elnök: Tudott ő erről, Szálasi?
Szálasi: Nem hiszem. Már előbb általában köztudomású volt, hogy a kormányzó két év óta lemondani szándékozik. (Derültség.)
Elnök: Ha tudta volna, mit szólt volna hozzá, Szőllősi?
Szőllősi: Legmesszebbmenően levontam volna a következményeket.
Elnök: Szóval, ha ön erről tudott volna, ennek is a legmesszebbmenő következményeit levonta volna?
Szőllősi: Úgy van.
Elnök: Ezt mondotta Szőllősi Jenő: Hogyha hiteles tény ez, hogy egy ilyen lemondási nyilatkozat már október 5-én Szálasi részéről meg volt fogalmazva, akkor ön ebben előre megkonstruált tervszerűséget lát és ebből következteti maga is, hogy ilyen körülmények között az október 15-i állítólagos lemondás körülményeit gyanúsaknak kell minősíteni. Mit szól ehhez?
Szőllősi: Kérem, mint méltóztatik mondani, ez feltűnő vagy gyanús, én nem tételezem fel Szálasi Ferencről, hogy ilyen szöveget írt volna előre.
Elnök: Ön nem tételezi fel a pártvezetőről azt, amit ő saját maga beismer? (Derültség.) Értse meg, ő beismeri, hogy ez a szöveg már előre megvolt s a naplóba általa felvétetett. Értse meg, ez az ő beismerése annak ellenére, hogy ön nem tételezte fel.
Elnök: Ön minek minősítette az önök egész hatalomrajutását?
Szőllősi: Annak, hogy a kormányzó látva, hogy proklamációjának nem volt meg a kellő visszhangja, elhatározta, hogy levonja annak következményeit és visszavonul. Én jogosnak tartottam azt, hogy a kormányt átvegyük.
Elnök: Ön az első a vádlottak közül, aki bizonyos fokig megrendültnek látszik a történtek és saját cselekményei felett is. Nem gondolja, hogy egy ilyen bizodalom, egy ilyen hiedelem a reális alapokkal szemben a nemzet sorsát illetőleg hazárdjáték volt?
Szőllősi: Az első világháborúban ragyogó példaként állott előttem a szerb nemzet kitartása és annak gyümölcse. Reális számbavehető alapra nem hivatkozhatom. Ellenben a lelkierő és a győzniakarás is legalább olyan fontos tényezője egy háborúnak, mint az anyagi felkészültség. És talán a lelkieket aránytalanul sokra becsültem, de én elsősorban lelkiekben láttam a háború megnyerésének lehetőségét.
Elnök: Hol volt a lelki fölény, amely a mérhetetlen gazdasági túlsúly kiegyensúlyozására lehetett volna alkalmas?
Szőllősi: Én többre értékeltem a német hadsereg lelki erejét, mint ellenfeléét a háborús teljesítmények alapján, hiszen az első fele a háborúnak győzelmi sorozat volt.
Elnök: De miért volt győzelmi sorozat, azért, mert Németország készült a háborúra, a világ leigázására. És nem látta ön azt, hogy nem kellett lelki erő éveken keresztül elviselni egy imperialista hatalomnak, amely éveken keresztül egyebet sem tett, mint háborúra készült — a csapásait? Ehhez nem kellett lelki erő? Nem kellett lelki erő ebből kibontakozni és feltámadni!
Szőllősi: Kétségtelen, ehhez is kellett.
Elnök: Önnek látnia kellett, hogy a szövetségesek voltak azok, akik évek után megfordították a német győzelmi sorozatot, hogy mérhetetlen lelki erő kellett ahhoz is, hogy az első szörnyű balsikersorozat után idáig jutottak!
— Vagy nem látott ön lelki erőket az orosz népben? A mérhetetlen pusztulás után, amelyet a német hadsereg okozott az orosz területen, az oroszok magukhoz tértek és a legnagyobb erővel ütöttek vissza. Vagy nem látott ön lelkieket a szerb nép hősi szabadságküzdelmében? Ezzel szemben mit látott ön Németország részéről? Hol voltak azok a lelkiek, talán azok is lelkiek voltak, hogy milliókat hurcoltak el munkára, zsidókat vagy nemzsidókat, ezek lelkiek voltak? Rabszolgasorsba döntött európai kis nemzetekről tudott ön?
Szőllősi: Én találkoztam velük Németországban, azok, még a hadifoglyok is, a legjobb viszonyok között éltek. (Tiltakozás.) Például igen sok francia fogollyal találkoztam, aki munkát végzett. Ezek a legteljesebb testi és lelki kondícióban voltak. (Zúgás.)
— A németek faji hegemóniáját — folytatta Szőllősi — a magyarsággal szemben soha nem ismertem el. Sajnos, amikor kikerültünk Németországba, magam is tapasztaltam és az az ötszázezer magyar, aki kiment Németországba mint németbarát, nem hiszem, hogy sok jött volna vissza belőlük mint németbarát. (Zúgás.)
Elnök: És miért nem vonta le a német összeomlás következményeit?
Szőllősi: Akkor már levontam, akkor már láttam.
Elnök: Deklarálhatta volna egy nyilatkozattal, hogy megtagadja az erkölcsi közösséget a Szálasi-kormánnyal.
— Szőllősi Jenő! Tudna ön magába szállni? Nem tudná meglátni magában és mozgalmukban azt a hibát, hogy az október 15-i hatalomátvételnél, uralomrajutásnál nem az volt a döntő tényező, hogy mi az ország érdeke, nem azt mérlegelték a reális tényezők alapján, hanem az önök ideológiája annyira bűnös módon fanatizálta önöket, az önök pártmozgalmát pártvezetőjükkel az élén, hogy a reális ténymérlegelés háttérbe szorult, mindent elködösített és szemellenzővel mint egyedüli üdvösséget az önök számára az önök évtizedes ideológiai beállítottságának eredményeként a hatalom átvétele jelentett? Nem tudna erre rájönni most utólag, visszanézve józan ésszel és egy kis parányi magyar becsülettel gondolkodva?
Szőllősi: Ez a meggondolás, a mindenáron való hatalomrajutás nem vettem észre, hogy az ország érdekével ellenkezésbe került volna.
Elnök: Németország mellől minden csatlós elpártolt. Azt hitte-e, hogy önök voltak azok a megáldottak és megszállottak, akik az egész világgal szemben egyedül látták volna meg a helyes utat?
Szőllősi: Én ebben a meggyőződésben vállaltam a kabinetben a miniszteri állást.
Elnök: Visszamenőleg, most sem érez lelkiismereti furdalást?
Szőllősi: De feltétlenül, most belátom.
Elnök: Mit?
Szöllősi: … hogy másképpen kellett volna határoznunk.
Elnök: És talán azt is, hogy módjukban állt volna másképpen határozni, hogy meg kellett volna látni, hogy másképp kell határozni, ezt is belátja?
Szőllősi: Nem tudtuk meglátni, minket meghaladó erők akarták ezt így …
Elnök ezután a zsidókérdéssel kapcsolatban tesz fel kérdéseket.
A vádlott hangsúlyozza, hogy az ő hatáskörébe nem tartoztak ezek az ügyek.
A további kérdésekre kijelenti, hogy 1944 nyarán is hallott a zsidókkal szemben elkövetett atrocitásokról, de azt hitte, hogy ez az ellenséges propaganda eredménye.
Elnök: Azt a bizonyos faji rangsorolást helyeselte?
Szőllősi: Rangsorolást nem csináltunk.
Elnök: Arról sem hallott, hogy a német nemzeti szocializmus szerint vannak kultúrát alkotó, kultúrát hordozó és kultúrát romboló fajok?
Szőllősi: Erről hallottam.
Elnök: Hallotta ön, hogy a magyarokat ez az elmélet hova sorolta?
Szőllősi: Nem hallottam.
Elnök: Hogy lehet, hogy ezt nem tudta? Nem tudta ön, hogy a magyarokat is a második kategóriába sorozták, a kultúrát hordozó fajoknak sorába Hazaárulás volt ennek a fajelméletnek elfogadása, amellyel lenyelték saját fajuknak másodrendűségét annak ellenében, hogy a zsidóságot harmadrendűnek minősíthessék.
Szöllősi: Sohasem fogadtam el.
Jankó Péter tanácselnök ezután Szőllősi Jenőnek a vád tárgyává tett beszédeit és cikkeit, nyilatkozatait ismertette. Ezekben Szőllősi a népfront ellen, a háború folytatása mellett és az oroszok ellen tett hitet.
Utána az elnök folytatja a kérdezést:
— Ön a Szent Koronának az országból való kivitelével kapcsolatosan fejtett-e ki tevékenységet? Mit? Röviden!
Szőllősi: Kőszegről …
Elnök: Mikor vitték Kőszegre?
Szőllősi: Először Veszprémbe majd Veszprémből Kőszegre.
Elnök: Kőszegen adta ki Szálasi a rendelkezést, hogy vigyék el a Koronát?
Szőllősi: Szálasi Ferenc intézkedésére én vittem el. Amikor elkészült a kőszegi városi sziklaóvóhely, oda, majd Kőszegről Velembe, onnan pedig Mirzuschlag közelébe egy császári kastély óvóhelyére, innen Atterseebe, azután pedig Mattseebe került Szálasi Ferenc őrizetében.
A népbírák kérdéseire Szőllősi elmondta, hogy Magyarország március 19-i megszállásáról csak később tudódott ki, hogy ellenséges megszállásnak készült. Ezt csak nemrégiben az egyik fogolytáborban hallotta. Nem volt tisztázva, hogy a parlamentnek joga lett volna-e beleszólni a fegyverszünet megkötésébe. Ez a kérdés ma sincs tisztázva, de a fegyverszünet megakadályozása nem volt a céljuk. Az előző kormány úgy állította be az oroszokat, hogy onnan csak rosszat várhatunk. Ő ezt az Oroszország köré font kínai falat nem tudta áttörni.
Frank: Ön az első a vádlottak közül, aki néha emberi hangon beszól és nem hungarista papírfrázisokkal, ezért kérdem: ha visszanéz az 1940 óta megtett útra és családjának, a mi nagy családunknak sorsát nézi, ön ezt az utat helyesnek tartja ma?
Szöllősi: Nem.
Frank: Ha valami csoda történne és a történelem órája visszafordulna, ezt az utat választaná mégegyszer?
Szőllősi: Feltétlenül nem.
Frank: Szálasi Ferenc! Azt az utat, amit ön megjárt 1940 óta mint a hungarista pártnak vezére, helyesnek tartja?
Szálasi: A hungarista ideológia szempontjából igen.
Frank: Arra tessék válaszolni, hogy megint erre az útra lépne?
Szálasi: A beállott körülményekhez képest döntenék, de a hungarizmus alapján.
Frank: Igen, vagy nem?
Szálasi: Megadtam a választ.
Frank: Meg kívánom állapítani, hogy az ön miniszterelnökhelyettese most, a történtek belátása után kezd emberré lenni, megtagadja azt a hamis, helytelen utat, amit a hungarizmus 1940 óta megtett. (Szöllősihez) Ön szereti hazáját!
Szőllősi: Igen.
Frank: Mi a véleménye az olyan magyar emberről, aki azért, hogy uralomra juthasson, német fegyveres segítséget kér. Hazaárulásnak tartja az ilyen cselekedet vagy nem?
Szőllősi: Feltétlenül hazaárulásnak.
Frank: Vezére, szerint az ország lakosságának másfél százaléka volt tagja a nyilaskeresztes pártnak. Ezekkel volt nyilván érintkezési pontjuk. Kommunista, független kisgazda, szociáldemokrata, parasztszövetségi taggal voltak érintkezési pontjaik?
Szőllősi: Találkoztam velük.
Frank: Azok is azt mondották, hogy folytatni kell a háborút?
Szőllősi: Nem a háború folytatását, illetőleg, azt hallottam, hogy mozgalmunktól várják az ország megszállás alól való felszabadítását.
Greguss védő: Szíveskedjék megmondani, hogy volt-e irányító szerepe? Tulajdonképpen mi volt mint tárcanélküli miniszternek a feladata!
Szőllősi: Az volt a hatásköröm, amit esetről-esetre rám bíztak. Egyébként a reszortminiszterekkel közvetlen kapcsolatban nem voltam.
Kemény Gábor tett még fel néhány kérdést, majd az elnök a tárgyalást félbeszakította.
Másnap a tanúkihallgatásokra került sor. Az első tanú Lakatos Géza v. miniszterelnök volt.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!