A petrográdi felkelés – 8
(idézet: A polgárháború évei a Szovjetunióban 1917-1922
Az októberi felkelés klasszikus példája a fegyveres felkelés ama taktikájának, melyet a tudományos szocializmus megalapítói, Marx és Engels és nagy utódjuk, ügyük folytatója, Lenin teremtettek meg. Az októberi forradalom általánosította a világ proletariátusának összes harci tapasztalatait, összegezte a bolsevik párt forradalmi útjának eredményeit. A petrográdi proletárok hősies harca újra megerősítette azt, hogy a fegyveres felkelés a politikai harcnak sajátos formája, mely sajátos törvényeknek van alávetve. A marxizmusnak talán éppen ezt az igazságát ferdítette el leginkább a II. Internacionále. A nemzetközi mensevizmus lázadóknak bélyegezte mindazokat, akik át akarták ültetni a gyakorlatba Marx forradalmi gondolatait, blanquistáknak nevezte mindazokat, akik a felkelés sajátos törvényeinek gondos tanulmányozását követelték. Az ismert francia forradalmár, Blanqui, a forradalmat olyan politikai átalakulás formájában képzelte, melyet az összeesküvők szűk és jól konspirált köre készít elő és visz véghez. Blanqui azt bizonygatta, hogy ha egy kisszámú, erősen összekovácsolt csoport váratlanul fellép, akkor ez a csoport első sikereivel képes magával ragadni a tömegeket és így véghezvinni a forradalmat.
A marxizmusnak semmi köze az „összeesküvő” forradalom ezen elméletéhez és gyakorlatához.
Az októberi proletárforradalom ragyogó példája annak, hogy a fegyveres felkelés marxista elméletét gyakorlatilag hogyan kell alkalmazni. Melyek hát az 1917-es októberi fegyveres felkelés legfontosabb politikai és taktikai tanulságai?
1. A győzelem sohasem jön „magától”, hanem csak nehéz, kitartó, szervezett harc árán. Bármily fokú is a bomlás az ellenség táborában, bármily jelentős is az ingadozás soraiban, az ellenséget szét kell verni, az ellenséges osztályt szét kell zúzni.
Ez pedig rendkívül gondos előkészületét követel.
A bolsevik párt minden alkalmat megragadott, hogy mozgósítsa erőit, hogy erősítse kapcsolatait a vidékkel. A Központi Bizottság minden konferenciára, kongresszusra, értekezletre elküldötte képviselőit, hogy informálják a bolsevikokat, megbeszéljék velük, hogyan kell csoportosítani az erőket. Az északi szovjetkongresszus küldötteit felhasználta arra, hogy eljuttassák a párt utasításait az egyes helyekre. A városok moszkvai kongresszusán a bolsevik frakció megállapította, hogy az egyes vidékek milyen szerepet fognak játszani a készülő felkelésben. A vidékre központi bizottsági tagokat, vagy bizalmi embereket küldtek. Az ipari központokból pedig eljöttek a helyi pártmunkások. A központ és a vidék a legszorosabb kapcsolatban állt egymással. A Központi Bizottság meghatalmazottait, leveleket, újságokat, telefonbeszélgetéseket — mindent számbavettek, mindent felhasználtak arra, hogy a párt vezetőemberei az érlelődő eseményekről tájékozva legyenek, hogy az egész pártot harci készültségben tartsák.
Rendkívül nagy szerepet játszott a felkelés előkészítésében a megalkuvó pártok elszigetelése. Ez az elszigetelés a fővárosokban és az ipari központokban abban nyilvánult meg, hogy a szovjetek a bolsevikok kezébe kerültek. Lenin azt javasolta, hogy a falvakba agitátorcsoportokat küldjenek, akik megmagyarázzák a bolsevik politikát. A szabadságolt katonák rövid kurzusokat végeztek, ellátták őket bolsevik irodalommal.
A megalkuvó pártok elszigetelése megkönnyítette az egységfront létrejövését a forradalmi proletárok és a többi dolgozók között. Az Októberi Szocialista Forradalom nép-forradalom volt, a szó marxista értelmében. A bolsevikoknak sikerült elhódítaniok a tömegeket az eszerektől és a mensevikektől. A megalkuvó pártok sok közkatonája búcsút mondott vezéreinek és a bolsevikokat követte. A dolgozók túlnyomó többsége a bolsevik párt vezette proletariátust támogatta.
„Velünk az osztálynak, a forradalom élcsapatának, a nép élcsapatának többsége — írta Lenin —, mely képes magával ragadni a tömegeket. Velünk a nép többsége. És ez a forradalom általánosan népi jellegének legfőbb tényezője”.
Az Októberi Szocialista Forradalom megmutatta, hogy milyen rendkívüli hozzáértéssel harcol a bolsevik párt, hogy a maga oldalára vonja a hadsereget. A forradalom kiszakította a hadsereget az ellenforradalom kezéből. A burzsoázia csak az osztályszempontból megválogatott fehérgárdista csapatokat: a hadapródokat, önkénteseket, tiszti alakulatokat stb. tudta felhasználni.
Hatalmas munkát végeztek a bolsevikok az ellenség sorainak bomlasztása körül. A bolsevik agitátorok állandóan behatoltak az ideiglenes kormány csapatai közé. A tiszti-iskolákban a hadapródokat kiszolgáló legénység nagy része a bolsevikok befolyása alatt volt. Még az ostromlott Téli palotában is igen gyakran leletartóztattak bolsevik agitátorokat.
Lenin javaslatára és Sztálin közvetlen irányítása mellett előre megszervezték a felkelés vezérkarát, elosztották az erőket, kidolgozták a tervet. Külön osztagokat jelöltek ki a döntő pontok elfoglalására. Rendkívül nagy figyelmet fordítottak arra, hogy minden oldalról értesítéseket kapjanak a Petrográd alatt és Petrográdon állomásozó katonaság létszámáról, elhelyezéséről, gondoskodtak a Vörös Gárda és a forradalmi ezredek katonai kiképzéséről. Lenin ezt írta:
„Nevetséges és ostoba helyzetbe kerülhetünk, ha ezt nem csináljuk: megmaradnak a szebbnél szebb határozatok és a szovjetek, de — hatalom nélkül!!”9
„A felkelés, miként a háború, művészet”, ezt a marxi-engelsi megállapítást tette a bolsevik párt működésének alapjává. A párt egész előkészítő munkája Lenin követelése szellemében folyt:
„Sohasem játszani a felkeléssel, hanem, miután már megkezdtük, határozottan tudatában lenni annak, hogy végig kell vinnünk”10.
2. A felkelés megvalósításában rendkívüli jelentőséggel bírt magának a felkelés pillanatának a megválasztása. Lenin továbbfejlesztette és kiegészítette Marx tanítását a forradalmi helyzetről, jellemezte a forradalmi helyzetet létrehozó és a forradalomra való átmenetet meghatározó feltételeket. Az általános válság, mely harcra készteti a legszélesebb néptömegeket, az uralkodó osztályok képtelensége arra, hogy a régi módon kormányozzanak, amit még fokoz a kormány táborában dúló marakodás és a néptömegek vonakodása attól, hogy tovább tűrjék az elnyomást és kizsákmányolást — ezek a forradalmi helyzet alapvető, jellegzetes vonásai, amelyek híján minden felkelés rövid fellobbanássá, puccsá válik. Lenin nemcsak kiegészítette és továbbfejlesztette a forradalmi helyzet marxi gondolatát. Kimutatta, hogy csak öntudatos, fegyelmezett, eszmeileg tömör párt létezése változtathatja át a forradalmi helyzetet forradalommá. Lenin pontosan elhatárolta egymástól a forradalom és a fegyveres felkelés kérdéseit, melyeket a mensevikek és a trockisták összezavartak. A mensevik árulókkal vitatkozva, — akik ellenezték a fegyveres felkelés előkészítését, időpontjának megállapítását és megvalósítását, azzal érvelve, hogy a népforradalom időpontját nem lehet kitűzni, hanem azt a társadalmi viszonylatokban beálló fordulat készíti elő —, Lenin ezt írta:
„Hogy a népforradalom időpontját kitűzni nem lehet, az igaz… De teljesen megvalósítható dolog kitűzni a felkelés időpontját, ha azt tényleg előkészítettük és ha a társadalmi viszonyokban már beállott változások következtében a nép felkelése lehetséges”11.
Az Októberi Szocialista Forradalom nagyszerű példáját mutatta meg a bolsevik párt abbeli képességének, hogy a felkelés pillanatát megválassza. Trockij, a nagyszájú fecsegő és áruló, valamint a Trockijt támogató árulók, Zinovjev és Kámenyev azt javasolták, hogy a felkelést halasszák el a szovjetkongresszusig és ezzel elárulták a felkelés tervét az ellenségnek. Elárulták a forradalmat, mert lehetővé tették az ellenség számára, hogy összegyűjtse erőit.
Lenin zseniálisan átlátott az ellenség szándékain. A párt vezére számos jelből látta, hogy milyen lázas készülődés folyik az ellenség táborában. A forradalom vezetője, aki nagy mestere volt a forradalmi dialektikának, felfedte a burzsoázia és a kormány terveit. Lenin elérte azt, hogy a felkelést a szovjetkongresszus előtt kezdték meg és hajtották végre. A harc konkrét menete megmutatta, hogy milyen lángész volt a forradalom vezetője. Ha a bolsevik párt október, 24-én nem ment volna át támadásba, akkor a forradalom egész menete teljesen más lett volna: a kezdeményezés átment volna az ellenség kezébe.
3. A forradalom sikeres keresztülviteléhez az erők nagy túlsúlyának a döntő helyre való összpontosítása szükséges. A letűnő osztály mindig jobban fel van fegyverezve és több katonai szakemberrel rendelkezik. A pusztulásra ítélt osztály uralmának hosszú évei során tapasztalt katonai parancsnokokat tudott kinevelni. Ennek az osztálynak az oldalán volt a technikai fölény, igen gyakran a jobb szervezet és a jobb felkészültség is. Ez pedig a felkelők részéről rendkívüli önfeláldozást és odaadást követelt. A felkelés a jobb technikával, a nagy katonai fölénnyel nagyobbszámú erők összpontosítását helyezte szembe. Lenin nem egyszer követelte a párttól:
„… óriási túlerő összpontosítását 15—20.000 főből álló (és talán még erősebb) «burzsoá gárdánkkal)) (a hadapródok) és «Vendée-csapatainkkal» (a kozákok egy része stb.) szemben”12.
A felkelés e törvényéről Lenin a következőket írta:
„A döntő helyen, a döntő pillanatban az erők nagy túlsúlyát kell összpontosítani, mert különben az ellenség, melynek jobb kiképzése, jobb szervezete van, a felkelőket megsemmisíti”13.
4. A felkelésnek a siker érdekében ellenállhatatlan erejű támadást kell kibontakoztatnia.
Az októberi fegyveres felkelés elejétől végig ezt a lenini szabályt erősítette meg, mert az ellenség ellen vezetett ellenállhatatlan erejű támadás taktikája öltött testet.
A felkelt munkásosztály elsősorban a város azon pontjait és épületeit szállta és erősítette meg, melyeknek a későbbi hadműveletek szempontjából gyakorlati jelentősége volt.
Ebben a tekintetben bámulatos pontossággal került kivitelre Leninnek az az útmutatása,
„hogy feltétlenül meg kell szállni és bármily veszteségek árán tartani kell: a) a telefonközpontot, b) a távírót, c) a pályaudvarokat és d) főképpen a hidakat”14.
A felkelés során a forradalmi katonai bizottság mindezt pontosan teljesítette.
Milyen előnyöket adott ez a felkelőknek? Azáltal, hogy a hírszolgálati eszközöket és elsősorban a telefonközpontot a felkelők kezükbe kerítették, ki tudták azokat használni az ideiglenes kormány és fegyveres erői elszigetelésére. Az októberi felkelés körülményei között óriási jelentősége volt a pályaudvarok megszállásának, mert minden percben várható volt a frontról az ideiglenes kormány segítségére küldött csapatszállítmányok megérkezése. Végül pedig, tekintve azt, hogy a harc olyan városban folyt, ahol a központot széles folyó választja el a külső negyedektől, a központ és a külváros kapcsolata szempontjából rendkívül nagy jelentőséggel bírt a hidak megszállása.
Miután a város taktikai szempontból fontos kiinduló pontjait és intézményeit megszállták, fokozatosan következett a többi intézmény megszállása. A felkelők minden órában a főváros újabb és újabb pontjainak megszállásáról kaptak hírt, az ideiglenes kormány pedig állandóan növekedő elszigetelődéséről.
Lenin alapvető útmutatása a fegyveres felkelés taktikáját illetőleg így hangzott:
„Ha a felkelés már megkezdődött, a legnagyobb határozottsággal kell cselekedni és okvetlenül, feltétlenül támadásba kell átmenni. »A védekezés a fegyveres felkelés halála«15.
5. Hogy a felkelés sikeres legyen, váratlanul kell érni az ellenséget. Az akció megkezdése előtt a sajtó napokig tele volt a felkelést illető hírekkel, a kormányt megrémítették a minden oldalról érkező értesítések. A kormány tagjait mindenütt — a minisztertanács ülésein, a fronton, ahová segítségért szökött Kerenszkij, a megalkuvó intézményekben — üldözték a hírek, hogy összeesküvés készül. Nap-nap után várták a felkelést. Minden reggel rémüldözve ébredtek: „Megkezdődött!” A megalkuvók egyik lakásról a másikra futottak, kikérdezték az embereket, igyekeztek megtudni, hogy mikor következik már be ez a múlhatatlan dolog. A bolsevik párt pedig nyugodtan várta a percet, hogy váratlanul csaphasson le az ellenfélre.
„Igyekezni kell az ellenséget meglepni — tanította Lenin — és azt a pillanatot kilesni, amikor csapatai még szét vannak szórva”16.
6. A sikeres felkelés állandó sikereket követel, még ha jelentékteleneket is.
Az ideiglenes kormányhoz rendszeresen érkező hírek arról, hogy a forradalmi katonai bizottság csapatai újabb és újabb intézményeket foglaltak el, mindjobban fokozták a Téli palota védelmezőinek és az ideiglenes kormány tagjainak rémületét. Kerenszkijhez minden percben érkeztek a baljóslatú hírek: a hadapródok küldöttsége közölte, hogy ultimátum érkezett a forradalmi katonai bizottságtól, melyben követeli a palota kiürítését. A kormány tagjai a kronstadti matrózok érkezését adták hírül. A kerületi parancsnokság tisztjei fejvesztetten értesítették Kerenszkijt arról, hogy az ezredek vonakodnak támogatni az ideiglenes kormányt. Kerenszkij nem bírta ki és „elébe ment” a frontról érkező katonaságnak.
Mindezeket a híreket azonnal közölték a felkelő csapatokkal. A győzelmi hírek büszkeséggel töltötték el a felkelőket, emelték hangulatukat, harcra lelkesítették őket. Minden újabb siker csökkentette az ellenfél számát és növelte a forradalmi csapatokét. Minden lépés növelte a pánikot az ellenfél soraiban és az önbizalmat a felkelők között. Minden újabb pont elfoglalásával reményvesztettebbek lettek a kormány védelmezői és erősödött a proletárcsapatok győzelmi hite.
A felkelők ezekben a harcokban rendszeresen valósították meg Lenin útmutatását.
„Naponként, (ha egy városról van szó, mondhatnánk, óránként) új sikereket kell elérni, ha csak kicsinyeket is s minden áron fenn kell tartani az, »erkölcsi túlsúlyt«”.17.
Az októberi győzelem megmutatta, hogy milyen erővé válnak a néptömegek, ha kipróbált, harcos proletárpárt vezeti őket. A megalkuvók és a burzsoázia azzal ijesztgették a proletariátust, hogy a polgárháborúban „patakokban fog folyni a vér”. De a sikeres felkelés száz- és százezer katonát mentett meg attól, hogy az imperialista háborúban elpusztuljon, millió és millió szegényparasztot szabadított meg a földesurak jobbágyi elnyomásától, millió és millió proletárt a munkanélküliség rémétől, az éhhaláltól és kizsákmányolástól.
Soha a világon felkelés nem volt olyan megszervezett és egységes, olyan rendezett és összeegyeztetett, oly gondosan és alaposan előkészített, mint az Októberi Szocialista Forradalomban. Mindezt a gondos előkészítést, szervezettséget és fegyelmezettséget, mindezt a merészséget, merészséget és újra csak merészséget — ahogy Danton mondotta — a bolsevik párt Központi Bizottsága biztosította, Lenin és Sztálin vezetése alatt. Nem volt a felkelésnek olyan kérdése, melyet a Központi Bizottság jóelőre meg ne vitatott volna. A Központi Bizottság pontosan és egész teljességében kidolgozta az általános tervet, az összeköttetést, a rejtjelkulcsokat, biztosította az összeköttetéseket a hátországban, kiadta a jelszavakat. Ez a magyarázata annak, hogy ennek az óriási forradalomnak, ennek a hatalmas felkelésnek, ahol óriási erők csaptak össze s a résztvevők száma százezrekre rúgott, olyan kevés áldozata volt: a Téli palotáért folyó harcban csak nagyon kevesen pusztultak el.
A Párizsi Kommün nagy hősei Párizs városán belül védekeztek, ahelyett, hogy teljes erejükből az ellenségre vetették volna magukat. Az 1848-as és 1871-es nyugateurópai forradalmakban, valamint az 1905-ös oroszországi forradalomban rengeteg harcos esett el anélkül, hogy harcukat győzelem koronázta volna, mert eltértek Marx és Engels ama követelésétől, hogy a felkelést mint művészetet kell kezelni. Az Októberi Szocialista Forradalom, melyet Lenin és Sztálin pártja szervezett és vezetett, kijavította a Párizsi Kommün harcosainak hibáját, tekintetbe vette az összes felkelések tapasztalatait s ezért, mint a gyakorlati cselekvés ragyogó vezérfonala íródott bele a forradalmi proletár világmozgalom történetébe.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!