A tárgyalás
(idézet: A Szálasi-Per – Ítél a történelem – HÍRADÓ KÖNYVTÁR – 1945)
2
A vádlott a továbbiakban az elnök kérdéseire ismerteti az október 15-i eseményeket: Amikor a kormányzói szózat a rádióban elhangzott, a Pasaréti-útra ment érdeklődni. Ott akkor nem történt semmi, mert Kovarcz nem volt ott. Közölték vele, hogy Szálasi a német követségen várja, mire odament. Úgy emlékszik, Kemény is ott volt. Késő estig ott vártak. Akkor még nem tudott róla, hogy a párt átvette a hatalmat. Ezt csak16-án délelőtt tudta meg, mikor Szálasival együtt a kormányzóhoz ment. Ha jól emlékszik, délelőtt 10—11 óra körül Keménnyel együtt kísérték el Szálasit a kormányzóhoz a Werbőczy-utcai palotába. A kormányzó fogadta Szálasit. Szálasi, ha jól emlékszik, annyit mondott, hogy a kormányzó lemondott és az államvezetést, valamint a főhadúri jogokat Szálasira ruházta át. Utána együtt mentek át a honvédelmi minisztériumba.
Elnök: Szálasi közölte, hogy véglegesen megállapodott a kormányzóval?
Vajna: Nem merem állítani, hogy véglegesen.
Elnök: Tehát Ön úgy fogta fel, hogy a végleges alkotmányos megoldás még nem történt meg.
Vajna: Alkotmányos megoldásra nézve törvényes intézkedések voltak.
Elnök: Tehát Ön sem tartotta ezt alkotmányos rendezésnek?
Vajna: Nem.
Elnök: Mielőtt Önök a kormányzóhoz mentek, Önök még nem voltak hatalmon? Hol volt a kormányzó akkor?
Vajna: A kormányzó, ahogy a német követ velünk közölte, a németek védelmét kérte és a Werbőezy-utca 7. számú épületben volt.
Elnök: Tehát ki volt akkor hatalmon, a kormányzó vagy Önök?
Vajna: Abban a pillanatban átmeneti állapot vott.
Elnök: Önök még nem voltak hatalmon?
Vajna: Úgy tudom, még nem.
Az elnök rámutatott arra, hogy ekkor a nyilas alakulatok már minden fontosabb pontot megszálltak Budapesten, ágyúkat állítottak fel, még pedig a német alakulatokkal együtt. Ezt vádlottnak tudnia kellene.
A vádlott úgy próbál kitérni, hogy ez Kovarcz feladata volt, ő erről semmit sem tudott. Végül a keresztkérdésekre azonban annyit beismert, hogy 16-án délelőtt, mielőtt még a kormányzóhoz mentek volna, beszélgetés során hallott arról, hogy nyilas és német alakulatok „katonailag biztosítottak” egyes középületeket, hidakat stb.
Elnök: Tehát az Ön saját kijelentései alapján is megállapítható, hogy még mielőtt a kormányzó állítólag lemondott, amikor még csak a kormányzói fegyverszüneti proklamáció volt ismeretes, már akkor Önök nyilas alakulatokkal és a németek segítségével karhatalmilag Budapestet hatalmukba kerítették. Tehát a Kovarcz és Ön által létesített szervezetek akcióba léptek és a hatalmat átvették a kormányzó ellenére is. Nyilván ellenére is, mert az Ön kijelentése szerint is csak annyi történt, hogy elhangzott a fegyverszüneti proklamáció.
A vádlott szerint nem az ő általa létesített szervezetek, hanem a párt működött közre.
Az elnök ezután a Magyarság október 19-i számából idéz, amelyben Vajna azt mondja, hogy a hungarista mozgalom október 16-án az áruló félreállítása után átvette a hatalmat. Ez nem azt jelenti — teszi hozza az elnök — hogy Horthy átruházta a hatalmat. Mi szükség volt arra, hogy Szálasi egy árulótól fogadjon el kormányelnöki megbízást? Az árulókat csakugyan félre kellett volna lökni. Önöket kellett volna félrelökni.
Vajna a továbbiakban az elnök kérdéseire a kormányalakítás részleteiről vall. A miniszterelnökségen Szálasi kormányzótanácsot alakított s kijelentette előttük, hogy a kormányzó megbízta őt a kormány alakításával. Tudott arról, hogy már előzőleg kiszemelték belügyminiszternek. Nem tud róla, hogy Beregfyt, aki nem volt nyilas párttag, miért nevezték ki miniszterré.
Az elnök ezután Beregfyhez fordul, hogy megkérdezze, miért lett miniszter, majd ismerteti a júniusi hungarista napló 138. oldalán szereplő feljegyzést: Mecsér szerint a németek foglalkoztak egy magyar katonai kormány beállításának lehetőségével és felmerült állítólag Beregfy vezérezredes neve, aki erre talán legalkalmasabb lenne. (Beregfy-hez): Tehát Mecsér már olyan jelentést tett, hogy az Ön neve felmerült a magyar katonai kormány létesítésével kapcsolatban, mint erre a célra legalkalmasabb személyé.
Elnök: (Vajnához): ön Kovarcztól október 15-e előtt kapott egy jegyzéket, amely 40—50 baloldali vagy kommunistagyanús egyén nevét tartalmazta, akiknek azután Ön elrendelte az internálását.
Vajna: Mutatott nekem egy jegyzéket, amelyen nem tudom hányszáz személy volt felírva. Azt mondtam neki; Nézzen ki 30 vagy 50 személyt, akik veszedelmesek, legfeljebb ennyit szabad internálni, azonban semmi célja mártírokat kitermelni. Ezt a jegyzéket én nem kaptam meg, nekem csak megmutatta.
Elnök: Hát mi lett a Kovarcz listán szereplő egyének sorsa?
Vajna: Nagy részüket nem is lehetett volna őrizetbe vétetni. Akiket Kovarcz már előzőleg őrizetbe vétetett, azoknak nagyrészét felülvizsgálat révén elengedtem, szabadlábra helyeztem, (Mozgás és zaj) a többieket internálták, de nem sokat. (Zaj.) Elvitték őket a németek.
Az elnök áttér arra a listára, amelyet Vajna Feketehalmi-Czeydnertől kapott.
Elnök: A népügyészségen beismerte, hogy a Feketehalmi által átadottak közül 50—60-nak internálását rendelte el.
Vajna: Nem is tagadom, tanácselnök úr.
Elnök: 1944 november elején a veszprémi főispán Mindszenthy ottani püspököt őrizetbe vette. Az ügy önhöz került. Mi történt ott?
Vajna: Éjjel telefonjelentést kaptam. Azonnal vizsgálóbizottságot küldtem ki gépkocsin Veszprémbe. A vizsgálatvezető másnap a kora reggeli órákban érkezett vissza jelentésével. Az esetet azonnal jelentettem Szálasi nemzetvezetőnek, aki meghallgatta a jelentést.
Elnök: Mi volt az eset lényege?
Vajna: Mindszenthy akkor katonai beszállásolással kapcsolatban eljáró rendőrközegekkel összetűzésbe keveredett. Jelen volt az esetnél a főispán is.
Elnök: Végül is mi volt a döntés?
Vajna: A főispán, illetve a veszprémi rendőrkapitányság internáltatta Mindszenthyt. Amikor ezt Szálasinak jelentettem, úgy intézkedett, hogy az internálást fenn kell tartani és fenntartja magának a jogot arra, hogy mikor szünteti meg.
Az elnök (Szálasihoz): Igaz, hogy Ön döntött a kérdésben?
Szálasi: Igen. Azt mondtam, hogy a vizsgálatot le kell folytatni és én fogok dönteni.
Elnök: Mi volt a székesfehérvári püspök esete?
Vajna: Pintér főispán rendelte el Shvoy székesfehérvári püspök internálását.
Elnök: Mikor történt az internálás?
Vajna: 1945 január végén, vagy február elején. Az internálás akkor történt, amikor a németek visszafoglalták Székesfehérvárt. Október elején rendeletet adtam Ki a főispáni értekezleten, hogy a főispánok és a csendőrség és rendőrség vezetői minden egyes községig lemenően keressék meg a legmagasabb rangú helybeli papot, minden egyes felekezet papját és kérjék meg arra, hogy az országnak ezekben a tragikus óráiban az istentelenségről és a bolsevizmus elleni küzdelemről vonják be egyházi elgondolásaikat a vasárnapi szentbeszédekbe.
Elnök: Shvoy püspök milyen álláspontot foglalt el ezzel a kívánsággal szemben?
Vajna: Azt mondta, a laikusok nem avatkozhatnak bele, ő a hercegprímás engedélye nélkül ilyen rendelkezést nem adhat ki.
Elnök: Mi lett a következménye annak, hogy Shvoy nem akart beszélni?
Vajna: Akkor írtam a hercegprímásnak és a hercegprímás levélben válaszolt. A levél szerint a hercegprímás az ilyenirányú szentbeszédeket nem tartja a nemzet érdekében állónak.
Elnök: Ezért történt tehát Shvoy internálása. Az internálást ki rendelte el?
Vajna: A székesfehérvári főispán és a rendőrkapitányság hajtotta végre az internálást. Ezt jelentették nekem, én pedig Szálasi nemzetvezetőnek és Shvoyt a soproni Isteni Szeretet Leányai zárdába szállíttattuk.
Elnök: Szálasi megint azt mondta, hogy jóváhagyja az internálást és ő óhajt dönteni a továbbiakról? Szálasihoz: Így volt ez?
Szálasi: Az eset kivizsgálását elrendeltem és fenntartottam magamnak a jogot, éppen úgy mint Mindszenthy esetében.
Elnök: Beszéljen most az 1944 november elején kommunista és baloldali álláspontú személyek összeszedésére elrendelt razziáról.
Vajna: Ez a honvédelmi minisztérium illetve a német hadvezetőség kívánságára történt Budapesten és a Budapest körüli hadműveleti területen.
Elnök: Ne honvédelmi minisztériumról beszéljen, hanem nevet mondjon.
Vajna: Hivatalos irat volt.
Elnök: Miért mondta, hogy a német hadvezetőség és Beregfy honvédelmi miniszter részéről is érkezett megkeresés a kommunista elemek összeszedésére?
Az elnök (Beregfyhez): Intézett Ön megkeresést ebben az ügyben?
Beregfy: Erről nem tudok.
Elnök (Vajnához): Miért hivatkozott Ön akkor Beregfy nevére, hogy Beregfy kereste meg Önt?
Vajna: Lehet, hogy a helyettese, nem tudom már megmondani. Lehet, hogy ő szólt erről.
Elnök: Hány embert szedtek össze Budapesten és környékén?
Vajna: Pontosan megmondani nem tudom, párezer emberről volt szó.
Elnök: Kommunisták és egyéb baloldali elemek voltak ezek?
Vajna: Kommunisták.
Elnök: Hova szállították ezeket az embereket?
Vajna: Komáromba. Komáromban munkaszolgálatra átadták őket német birodalmi területre.
Elnök: Ki rendelte el azt, hogy ezeket Németországnak adják át munkaszolgálatra.
Vajna: Ez katonai intézkedés volt. Erre nézve kérem Hajnácskői László kihallgatását.
Elnök (Szálasihoz): Ki rendelkezett így? Hogy magyar állampolgárokat, nem zsidókat, munkaszolgálatra adjanak át egy külföldi hatalomnak? Milyen alkotmányos rendelkezés ez?
Szálasi: Általános rendelkezés volt erre a totális mozgósítás és harcbaállítás minisztere révén, aki az irányelveket tőlem kapta. 12—70 éves életkorig mindenki munkára volt kötelezve.
Elnök: Razzián szedték össze a szakmunkásokat?
Szálasi: Nem léptük túl azokat a kereteket, amelyek a szövetséges államok bármelyikében meg voltak.
Elnök (Vajnához): 1945 február havában Ön rendelte el a dunántúli területen a vegyes házasságban lévő zsidók összeszedését. Ezeket részben internáltatta, részben rendőri felügyelet alá helyezte. Igaz ez?
Vajna: Igen. Ez a németek kívánságára történt.
Elnök: Térjünk vissza az előbbi pontra. Amikor párezer embert összeszedtek, közvetlenül kinek az utasítására történt az, hogy Komáromba vitték és átadták a németeknek.
Vajna: Ezt a VII. osztályban Hajnácskői László ezredes tudja megmondani. Az én minisztériumomból a VII. osztály tárgyalta le a honvédelmi minisztérium embereivel az én tudtommal.
Elnök: A lefolyt beszélgetés eredményeképpen történt a munkásoknak németek részére való átadása?
Vajna: Az átadáshoz semmi közöm nem volt.
Elnök: Tudta, hogy mi lesz ezekkel az emberekkel?
Vajna: Akkor nem tudtam, csak azt, hogy valahol munkába lesznek állítva. Ez nem az én munkaköröm volt, hanem a totális mozgósítás miniszteréé.
Elnök (Vajnához): Ön rendelte el a zsidóktól elvett és összegyűjtött értékek kiszállítását is?
Vajna: Igen.
Elnök: Hol vannak ezek az értékek most?
Vajna: Brennbergbányára lettek szállítva, majd később Landeckbe. Ezeket átvették az amerikaiak.
Elnök: Ön az előző évek folyamán Szálasi Ferenctől kapott megbízás alapján a pártban kommunistagyanús vagy egyéb baloldali álláspontú egyének jegyzékét továbbította a hatáskörrel bíró szervekhez? Általában önök minden kommunista vagy baloldali gyanús egyént mint szabotázs- és hűtlenséggyanúst kezeltek?
Vajna: Annak idején Szálasi Ferenc utasítása alapján jártam Werth Henrik vezérkari főnöknél, bejelentettem ezt a kapott megbízást és ő utasított a kémelhárító osztályhoz.
Elnök: 1944 október 15-e után mi történt Budapesten a zsidók sorsát illetően?
Vajna: Október 17-én vettem át a belügyminisztériumot.
Elnök: Október 16-án megindultak bizonyos atrocitások a zsidósággal szemben? Tud Ön erről?
Vajna: Ami atrocitást bejelentettek, azokban én a nyomozást elrendeltem.
Elnök: Október 15-ét követően hallott-e a pártszolgálat vagy az úgynevezett fegyveres nemzetszolgálat túlkapásairól?
Vajna: Befutottak jelentések.
Elnök: Hallott a Tisza Kálmán-térre, a Tattersallba való kihajtásról, lakások kifosztásáról, bántalmazásokról?
Vajna: Igen. Hallottam.
Elnök: Kik csinálták ezeket?
Vajna: Konkrété nem tudom megmondani. Lehet, hogy a Ney-féle csoport. És német SS-ek.
Vajna a továbbiakban azt vallja, hogy semmi része sem volt a zsidóknak sáncmunkára való elhurcolásában. Erre csak a honvédelmi minisztériumnak volt joga. Az ő hatáskörébe csak akkor tartozott ez a kérdés, ha a bevonulási parancsnak nem tettek eleget.
Ezután az elnök intéz kérdést Beregfyhez:
— Igaz-e, hogy a honvédelmi minisztérium bevonultatott zsidókat. Beregfy Kovarczra hárítja a felelősséget, akihez védekezése szerint a mozgósítás kérdése tartozott. Szálasi az elnök kérdésére ugyancsak ezt erősítgeti.
Vajna Gábor vallomását módosítva kijelenti, lehetséges, hogy nem Beregfy, hanem Kovarcz adott ki ilyen behívási rendeleteket. A zsidó házak kapuinak bezárását a rendőrség rendelte el.
Szálasi Ferenc az elnök kérdésére kijelenti, hogy a menlevelek kérdésében hat pontból álló irányelvet rögzített le.
Elnök: Hogyan döntött Szálasi Ferenc ebben a hat pontjában?
Vajna: Úgy, hogy a zsidóság egy része gettóba megy, azután van munkaszolgálat bent az országban, kölcsönadás, munkaszolgálatra német birodalmi területre, azután voltak menleveles zsidók, akik külön helyeztetnek el abból a célból, hogy legkésőbb, november végéig kiszállíttatnak az ország területéről.
Elnök: Ezeknek a végrehajtására ki kapott utasítást?
Vajna: Én kaptam utasítást Szálasi Ferenctől. Kijelöltem a kiszállítandó zsidók számára a Palatinus-házakat a Margit-híd mellett és néhány szomszédos utcának pár házát. Idejött az a kb 18—20.000 menleveles, akit elismertek a külföldi követségek, konzulátusok és a Nemzetközi Vöröskereszt.
Elnök: Megállapították ezzel szemben, hogy csak a svájci követség 22.500 menlevelet adott ki.
Vajna: Nem. Kerek számban 27.500 hamis svájci menlevél volt kiállítva. A svájci főkonzul ezt írásban elismerte és bevonta ezeket. A Palatínus-házakban egyébként az elismert menleveleseken kívül még mintegy húszezer ember bemenekült és kb 40.000 személy volt ott.
Elnök: A nyomozás során beismerte, hogy a zsidókkal-való bánásmód terén a nemzetközi jogot is megsértette.
Vajna: Én megsértettem? … (Zaj)
Elnök: Itt van rádióbeszédének tartalma, amelyben azt mondja: nem ismerek római katolikus, evangélikus vagy izraelita hitfelekezethez tartozó zsidót, hanem csak zsidófajúakat. Nem ismerek el semmiféle menlevelet vagy idegen útlevelet, amelyet magyar állampolgárságú zsidó bárhonnan vagy bárkitől kap.
Vajna; Igen … Ez még a kérdésrendezés előtt volt.
Elnök: Nem megsértése ez a nemzetközi jognak, hogy október 19-én Magyarország belügyminisztere ilyen kijelentést tesz? De később elismerte Szálasi rendelkezése után?
Vajna: Október 19-e után rögtön tárgyaltam a külügyminiszterrel és akkor tudtam meg, hogy korábban nemzetközi megállapodások voltak.
Elnök: Szóval akkor már elismerte? Kit bízott meg a gettó felállításával?
Vajna: Ferency Lászlót és Sólymossy János rendőrezredest, Ö kapott megbízást a gettó felállítására a budapesti VII. kerületben, a helyiviszonyokkal ismerős Solymossy ugyanis jelentette, hogy itt lakik a legtöbb zsidó, így kell a legkevesebb mozgás.
Elnök: Ezen a területen normálisan mennyi ember lakott?
Vajna: Nem tudom, csak a vádiratból olvastam, hogy hétezer és állítólag 70.000 lett volna oda bezsúfolva. Én elrendeltem, tessék megállapítani, mekkora terület szükséges az elhelyezésére.
Elnök: A részletekről nem érdeklődött, hányan élnek egy szobában?
Vajna: Olyasmit mondott, hogy 5—6 ember számára jut egy szoba.
Elnök: A németeknek átadott kölcsönzsidók honnan kerültek? A gettóból?
Vajna: Nem mind a gettóból, — a honvédelmi, illetőleg a totális mozgósítási miniszter behívása alapján.
Elnök: Tud arról: hogy a gettóból is vittek ki Németországba zsidókat?
Vajna: Vihettek, amennyiben a behívásnak megfeleltek.
Elnök: Miféle zsidók voltak akiket az ember naphosszat látott — asszonyokat, öregeket, fiatalokat — hosszú oszlopokban vonulni át valamelyik Duna-hídon, olyan hosszú sorban, hogy a vége nem látszott a sornak a Margit hídtól az Erzsébet hídig a budai Dunaparton és kint a Bécsi-úton?
Vajna ismételt kérdésekre is csak azt hangoztatja, nem tudja megmondani, kiket látott a tanácselnök, de mindenesetre Kovarcz minisztériuma intézkedett róluk.
Elnök: A fegyveres nyilasok, akik kísérték Óbuda felé ezeket az oszlopokat, ki alá tartoztak?
Vajna: A totális mozgósítás minisztere alá, november közepéig. A nemzetvezető ekkor rendelte a belügyminisztérium alá, én pedig ekkor Láday István államtitkárt bíztam meg, szervezze át ezt az egész fegyveres nemzetszolgálatot, amely a Radeczky-laktanyában volt és rendeljen ki csendőr- és rendőrtiszteket és altiszteket. Azt hiszem 20—25 csendőrtisztet és kb 80 csendőraltisztet kiképzés céljából oda be is vezényeltek.
Elnök: Tud Ön arról, hogy akár a gettóból, akár megelőzően kinek a rendelkezésére vittek zsidókat az óbudai téglagyárba és onnan tovább gyalogmenetben?
Vajna: Kovarcz minisztériumának rendelkezése folytán történhetett a rendőrség vagy a fegyveres pártszolgálat emberei útján.
Elnök: A rendőrség mindenesetre Ön alá tartozott, azzal Kovarcz is rendelkezett?
Vajna: Nem. Ha egy társminisztériumnak szüksége volt emberekre, a minisztériumot hivatalosan megkereste és rendelkezésre kellett bocsátani.
Elnök: Az Ön minisztériuma rendelkezésre bocsátotta ezeket az embereket? Hány embert küldtek az óbudai téglagyárba?
— Körülbelül hány embert vittek az óbudai téglagyárba, majd onnan tovább?
Vajna: Nem tudom
Elnök: Azt sem tudja, hogy a meglévő munkaszolgálatosokon kívül hány úgynevezett kölcsönzsidó került nyugatra?
Vajna: Nem tudom.
Elnök: Mit tudott Ön arról, hogy súlyos visszaéléseket, kínzásokat, sőt gyilkosságokat követtek el részben pártszolgálatosok, részben a fegyveres nemzetszolgálat tagjai ennek a procedúrának a során a zsidósággal szemben?
Vajna: Októberben vagy novemberben hallottam először ezekről. Ezek atrocitások, gyilkosságok és fosztogatások voltak, zsidókat vertek meg. Ezekben a cselekményekben részt vettek ismeretlen emberek pártjel vényekkel, a keleti bajtársi szövetség tagjai és nagyon sok német SS-katona egyenruhában. Ezek közül a rendőrség többeket őrizetbe vett. Ezentúl a kérdés engem már nem érdekelt. Ezt a dolgot a minisztertanácson bejelentettem és Budinszky akkori igazságügyminisztert megkértem, érdeklődjék ezeknek a bíróságra átszállított egyéneknek a sorsáról, hogy ügyükben ítélet hozassék.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!