A tárgyalás
(idézet: A Szálasi-Per – Ítél a történelem – HÍRADÓ KÖNYVTÁR – 1945)
1
Az elnök intézkedésére Vajna Gábort, a következő vádlottat vezetik a terembe.
Elnök: Bűnösnek érzi magát?
Vajna: Nem. (Gúnyos derültség.)
Elnök: Ön 1944 március 19-ét kővetően milyen tisztséget viselt a nyilaskeresztes pártban?
Vajna: A pártvezetőtanács tagja voltam és ellenőrzés vezetője.
Elnök: És ebben a minőségben folytatott Ön a németekkel tárgyalásokat?
Vajna: Nem ebben a minőségemben. A volt pártvezetőtől Szálasi Ferenctől külön megbízást kaptam arra, hogy a német nemzeti szocialista párt felé ideológiai alapon keressek összeköttetést. Ezt a megbízást körülbelül 1942-ben kaptam.
Elnök: Milyen lépéseket tett Ön ennek a megbízásnak alapján?
Vajna: Akkor a német nemzeti szocialista pártvezető személyiségeivel szerettem volna párthivatalosan érintkezést keresni, bizonyos kérdésekben tájékozódni felvilágosításokat kapni és minthogy ez akkor nem sikerült, Himmlerhez levelet intéztem, amelyben megírtam …
Elnök: Himmlerhez? Nem Hitlerhez?
Vajna: Nem, Himmlerhez. A vádiratban tévesen szerepel, hogy Hitlerhez.
Elnök: Mi volt ebben a levélben?
Vajna: A levélben megírtam, hogy ajánlatos a háború győzelmes befejezése érdekében amelyet csak úgy látok elérhetőnek, hogyha az ideológiailag összefogott európai népekkel közösen harcolunk, lehetővé teszi ezt Hitler Adolf, mint a Német Birodalomnak a vezére és a nemzeti szocialista pártnak ugyancsak legfelsőbb személyi vezére (Gúnyos derültség) hogy az Európa ezen a területén élő országok nemzetiszocialista alapon működő pártjai ideológiailag is összejönnek és együttes erővel követnek el mindent a háború győzelmes befejezésére.
— Közöltem azt is, hogy miután Magyarországon mi, a hungarista mozgalom meglehetősen erős nyomás alatt áll, nem tudunk ilyen kezdeményező lépést megtenni, ezért ennek a kezdeményező lépésnek, amely kizárólag párt- és ideológiai szempontból jött számításba, a Német Birodalomból Hitlertől kell kiindulnia. Az volt a felfogásom, hogy ha Szálasi Ferenc pártvezető meghívást kap a Német Birodalomba egy ilyen értekezletre vagy megbeszélésre, akkor erről feltétlenül jelentést tesz a miniszterelnöknek, a miniszterelnök őt ezzel kapcsolatosan fogadja és mielőtt kimegy, Horthy Miklós is fogadja. Ezzel azután a régóta várt kibontakozás a kézfogás, a magyarországi politikai pártok között ezekben a kritikus és súlyos időkben be fog következni.
Elnök: Lett valami következménye ennek?
Vajna: Nem. Nem lett eredménye. Több kérdést tettem fel a németekhez, különösen egy Kemm nevű kormánytanácsoshoz, aki az ottani belügyminisztériumnak egyik tisztviselője volt. Megkérdeztem, mit értenek ők az új Európa alatt és mi lenne az új Európában a középeurópai nacionalista országoknak, így Magyarországnak is a szerepe.
Elnök: Ennek az információnak az eredményeként mire jött rá? Arra, hogy a német nemzetiszocializmus és az Önök Hungarista Mozgalma ugyanazt akarja?
Vajna: Az eltérés ott volt, hogy Szálasi Ferenc elrendelte, hogy a Hungarista Mozgalomnak csak az lehet a tagja, aki a Magyarországon elismert valamelyik keresztény felekezetnek tagja, s a hitleri szocializmusban bizonyos eltérések voltak az SS vonalán. Ezenkívül ők faji alapon állottak, hiszen ott alig volt idegen faj a németeken kívül, nem mint nálunk.
Elnök: A német nemzetiszocializmus a német fajt tekintette a fajok között vezetőnek.
Vajna: Ezt hirdette Rosenberg.
Elnök: Ezt hirdette az Ön vezére is.
Vajna: Erről nem tudok.
Elnök: Pedig ezt hirdette, ezt írta egy Veesenmayerhez intézett emlékiratában. Micsoda közös érdeke volt Magyarországnak és Németországnak?
Vajna? Szomszédok. Benne voltunk a háborúban, nem mi csináltuk, kisebbségi párt voltunk, ha azért felelős valaki, akkor elsősorban Horthy és kormánya felelős.
Elnök: Ebben igaza van Önnek, de azért, hogy önök ezt az utat folytatták és ehhez jelentős támogatást nyújtottak, ezért önök felelősek. 1944 március 19-t követően mi történt, erről beszéljen?
Vajna: A német orientáció akkor hivatalos álláspontja volt a törvényhozásnak.
Elnök: Ez nem igaz. Ha ez lett volna hivatalos álláspontja önök nem beszéltek volna hintapolitikáról. A hivatalos álláspont legalábbis ingadozott.
Elnök: 1944 március 19-ét követően mi volt az önök célja?
Vajna: A vezetőség célja az volt, hogy a nemzetet ezekben a kritikus és tragikus időkben megmentsük a legjobb belátásunk szerint.
Elnök: Megint üres szavak. Hogyan látta megmenthetőnek a helyzetet?
Vajna: Ha fegyvert szerzünk és harcolunk. (Derültség.)
Elnök: Hogyan egyezteti ezt össze azzal, hogy Ön hazaárulónak minősíti azt, aki a háborút megüzente, csapatokat kiküldte s önök ugyanezt akarták csinálni.
Vajna: Akkor kint voltak a csapatok, elvérzett nem tudom hányszázezer magyar.
Elnök: Inkább vissza kellett volna hozni a meglevőket.
Vajna: Állandóan követeltük ezek felszerelését, jó fegyveres kiállást, mert akkor van értelme a harcnak, ha szereznek valahonnan jó fegyverzetet és felszerelést, hangulatot, hazaszeretetet …
Elnök: Szóval hangulat sem volt a harcoló katonák között?
Vajna: Nem, a hadsereg egy része kettéhasadt lélekkel harcolt. Ezt szóvá tettem a parlamentben.
Elnök: Ön egészen őszinte, ezért a kijelentéséért megdicsérem. Eddig azt hallottuk, hogy egységesen harcoltak. Amikor látta, hogy fegyverek sem jönnek, miért nem mondta: tessék visszahozni a csapatokat, kilépni a háborúból, amelybe való belekeveredést Ön épp az előbb hazaárulásnak minősítette.
Vajna: Megfelelő felszerelés nélkül nekimenni egy háborúnak hazaárulás.
Elnök: De hazaárulás az is, ha egy ilyen háborút nem megszüntetni hanem minden erőszakkal továbbfolytatni akarják. (Helyeslés és taps.) Ön sajátmaga felett mondott ezzel ítéletet.
Vajna: Akkor a nemzet léte vagy nemléte veszélyeztetve volt.
Elnök: Ön azt hiszi, ha ez a nemzet erőit akár az utolsó 13—14 éves gyermekig összeszedi, akkor ezzel változtatni tudtak volna a háború kimenetelén?
Vajna: Akkor még úgy nézett ki a helyzet, hogy változtatni lehetett volna. A kormányzónak lett volna kötelessége a pártok vezetőit összehívni és megmondani, ez és ez a helyzet.
— Mik voltak akkoriban a tervezett cselekmények és eljárási módok? Ön a kormányzónak milyen cselekedeteit minősítette a nemzet érdekei ellen irányulóknak? Ha nem akarja folytatni a háborút?
Vajna: Ha nem akarja folytatni a háborút, egy szerencsétlen kiugrás a nemzet megkérdezése nélkül lelki összeomlást eredményezett volna az országban.
Elnök: A lényegre megkaptam a választ. Csak arra kívánom felhívni a figyelmét, hogy Ön azt hangoztatja a nemzet megkerülésével és megkérdezése nélkül. Hogyan képzelte Ön abban az időben a nemzet megkérdezését abban a vonatkozásban, hogy akarja-e folytatni a háborút vagy nem. Akkor, amikor az Ön saját kijelentése szerint még azt sem tartotta lehetségesnek, hogy a múltban kiéleződött helyzetben a parlamentben felszólaljon a hadüzenet, a magyar csapatoknak a határon kívüli bevetésével szemben. Hogyan gondolta a fegyverszüneti kérdés ilyen megoldását előzetes, hosszadalmas eljárással? Nyilvánvaló, hogy a megbeszélések előkészítése után, a megvalósulás előtt erről tudomást szereztek volna a németek, akik itt bent voltak az országban. Ennek a fegyverszüneti próbálkozásnak szükségképen titokban kellett maradnia. Nem lehetett nyilvánosságra vinni, nem lehetett a nemzetet formálisan megkérdezni. Itt a nemzet lelkét ismerni kellett volna és ezen az alapon kellett volna vállalnia a felelősséget fegyverszüneti megoldáshoz.
A vádlott hosszabb magyarázkodásba kezd, amire elnök figyelmezteti, hogy a kérdésre és kizárólag a kérdésre feleljen.
A vádlott arról beszél, hogy akkoriban az országgyűlés nemigen ülésezett, ellenben megvoltak a pártok és azok vezetői. A kormányzó magához kérethette volna őket, feltárhatta volna a helyzetet és megvalósíthatta volna a kommunistáktól a nyilas keresztesekig terjedő totális összefogást. (Nagy zaj.)
Elnök: Milyen irányban?
Vajna: A fegyverszüneti tárgyalások tekintetében.
Elnök: Totális összefogásról beszélt, de aztán kijavította azzal, hogy a fegyverszünetre gondol. Ön lett volna az első és pártvezetője, Kemény Gábor és hasonlók, akik rögtön jelentették volna Veesenmayernek. (Úgy van! Úgy van! Taps.) Épeszű ember nem gondolhat erre. Az ittlévő fegyveres német erővel szemben olyan pártok elé vinni ezt a lépést, akikről nyilvánvaló, hogy teljes mértékben a német álláspontot fogadják el. Hogyan képzelhet ilyen őrültséget?
Vajna: Sajnos, az volt a helyzet, hogy Szálasi Ferenccel szemben a kormányzó éppen a klikk nyomása következtében bizalmatlan volt és sohasem engedte magához, nem tárgyalt vele.
Az elnök Vajnának az 1944 március 19-ét követően különféle német személyiségekkel folytatott megbeszéléseiről szóló feljegyzéseket veszi sorra. Idézi a Höttl és Vajna megbeszéléseiről készült feljegyzéseket, amelyek szerint Höttl aziránt érdeklődött, hogy ha a nyilas párt tagjai belépnek a kormányba, Szálasi mit fog tenni? Ha megmarad csupán pártvezetőnek és sem képviselőséget, sem miniszterséget nem vállal, hogyan tud akkor felelősen beleszólni a vezetésbe. Erre a jegyzőkönyv szerint Vajna azt válaszolta, hogy amint Attila Isten ostora volt, Szálasi megmarad ostornak a szó szoros értelmében. Ostor lesz, amelyről senki sem tudja, mikor és hova fog levágni és ezt megteheti, mert a pártmozgalom a kezében van. Ez jelenti Szálasi tekintélyét és hatalmát.
Vajna kijelenti, hogy emlékszik erre.
Elnök: Nem érzi ezt nagyzási jelenségnek, a XX. században Szálasit Attilához hasonlítani és Isten ostoráról beszélni? Volt benne valami igaz, de nem Isten ostora volt, hanem a Gonosz ostora, amely rávágott saját nemzetére.
Vajna elkezdi magyarázni a kormányalakítási tárgyalások hátterét.
Elnök: Ön szerint mik voltak a múlt hibái?
Vajna: A németek szövetséget kötöttek Kállay Miklóssal és Teleki Pállal, akikről soha nem tudta az ember, hogy a németekkel őszintén kötöttek-e szövetséget, vagy pedig ez cirkusz. Le kellett volna tárgyalni azt, hogy ideológiai alapon egy nemzetiszocialista irányzat, egy koalíciós irányzat jusson hatalomra, amelyben az összes nemzeti erők képviselve vannak.
Elnök: Magyarországon Önökön kívül más pártok is voltak és Önök bizonyára nem azokra a pártokra gondoltak, amelyek fenntartás nélkül szembehelyezkedtek a német érdekekkel és a német kívánságokkal, hanem azokra a pártokra, amelyek német vonalon számításba jöhettek. Úgy látom, olyan koalícióra gondoltak, amelyben Bakyéké lesz a vezető szerep.
Vajna: Azt óhajtottam bejelenteni, hogy csak olyan koalícióra gondoltunk, amelyben Szálasi maga vezet.
Elnök: Az volt tehát a hiba, hogy a németek nem ilyen koalíciós kialakulást támogattak?
Vajna: Amelyben a Hungarista Mozgalom vezet.
Az elnök ezután tovább olvassa a jelentést, amelyben egy egyén „seriff” néven szerepel. Vajna megjegyzi, hogy ez fedőnév, az illető Urbán József, a Dunagőzhajózási Társaság alkalmazottja. A július 21-i bizalmasanak jelzett jelentésben ez a seriff a következőket mondja: „Kállay személyével kapcsolatban Vajna képviselő felvetette a kérdést Urbán előtt, vajon tudna-e erkölcsi támaszt nyújtani arra, hogy ellopják Kállay Miklóst a török követségről. A német külügyminiszter válasza szerint ilyen lépés török részről mindenképpen a németekre ütne vissza. E pillanatban ez nem lenne kellemes.”
— Emlékszik Ön erre? — kérdezi az elnök az irat ismertetése után, majd megállapítja: érdekes, hogy bizonyos dolgokat Önök jobban forszíroztak, sürgettek, mint a németek. Ez volt Önnek a Höttl-vonalon folytatott megbeszélésének a lényege.
Vajna: Március 19-e után a németek megkeresték a pártot, hogy a szociáldemokrata szakszervezetek vezetésére a párt bocsásson rendelkezésre vezetői embereket. Engem rendelt ki a párt, hogy menjek el tárgyalni valahol a Svábhegyen. A tárgyalás nagyon rövid volt és közöltem velük, hogy mi nem vagyunk hajlandók a szakszervezetek élére hungarista munkásokat, szakembereket állítani.
Az elnök ezután ismerteti Vajnának Höttl-lel folytatott további beszélgetését. Az 1944 július 22-i jelentés szerint megint belpolitikai válságot emlegettek.
Vajna a következőkben foglalja össze jelentése lényegét:
— Úgy látszik, a követség és a német vezető személyiségek belátták, hogy sem Imrédy, sem a hatalmon lévők nem tudják megoldani a sürgető kérdéseket. Ezért szeretnék bekapcsolni a nyilasokat is az új kormányba, mert érzik, hogy náluk nélkül csőd következik be. Szálasinak is szeretnének valamilyen állást.
— Másokkal Ön tárgyalt német vonalon? — kérdezi ezután az elnök.
Vajna: A német követségen voltam Szálasival együtt.
Az elnök ezután ismerteti Kemény egyik jelentését, mely szerint Kemény azt ajánlotta a németeknek, hogy Vajnával tárgyaljanak, mert tőle olyan adatokat tudhatnak meg, amit egyébként csak elkésve hallanának, majd Kemény augusztus 22-i jelentését, mely szerint Vajna Kemény lakásán közölte Hallerrel, a puccselőkészületekre vonatkozó adatokat. Haller hálásan megköszönte Vajna kimerítő információját és azt közölte Veesenmayerrel.
Elnök: Ebből a jelentésből kitűnik, hogy Haller megköszönte az Ön kimerítő információját. Milyen kimerítő információt adott Ön Hallernek?
Vajna: Nem emlékszem. Valami információ volt, de nem tudom megmondani, hogy micsoda. Én akkor annyi politikussal tárgyaltam.
Elnök (Vajnához): És miféle puccselőkészületekről szolgáltatott Ön adatokat?
Vajna: Voltak különféle puccskísérletek többízben. Talán az úgy nevezett Baky-féle puccs, amikor csendőrzászlóaljakat hoztak.
Elnök: Az július első napjaiban volt, nem augusztusban.
Vajna: Azt én nem tudom, azt Horthy tudná megmondani.
Elnök: Ezt Ön nem tudja? Egy katonai puccskísérlet, amely félre akarja állítani a jobboldali erőket 1944 augusztusában, nem tudja, hogy a háború folytatását illetően milyen álláspontot foglalt volna el.
Vajna: Többször beszélgettem a német követségen, amikor elkísértem Szálasit, várakoztam és ott beszélgettem.
Elnök: Hogy kapcsolódott be Ön 1944 október 15-ét megelőző időben a Kovarcz előkészítési akciójába?
Vajna: Én Kovarcztól kaptam utasítást, hogy egy Olbrich nevű őrnaggyal ismerkedjem meg, meg is ismerkedtem vele, ez volt a feladatom.
Elnök: Kovarcz feladatának mi volt a lényege?
Vajna: Kovarcz foglalkozott egy esetjeges forradalom, vagy puccs, vagy ilyen esetben előkészületeknek megtételével.
Elnök: A hatalomátvétel céljából?
Vajna: Igen, hogyha ezt meg akarják akadályozni.
Elnök: Ebbe az előkészítő munkába hogy kapcsolódott be?
Vajna: Olbrich őrnaggyal rövid diskurzusom volt, de a vele való részletes tárgyalásra nem került sor, mert az események folyása gyors volt.
Elnök: Olbrichnak mi volt a feladata?
Vajna: Nem tudom, vele azért jöttem csak össze, hogy amennyiben a középületeknek megszállása a hungarista pártszolgálatosok által a rendőrség, a csendőrség által szükséges lesz ezen a téren együttműködjünk.
Elnök: Ebből következik, hogy a rendőrségnek és csendőrségnek irányítása és utasítása egy esetleges forradalmi, vagy puccsmegmozdulás esetén ez az ön hatáskörébe tartozik. Ki adta Önnek ezt az utasítást?
Vajna: Szálasi Ferenc pártvezető.
Elnök: Részletesebb utasítást kapott ön ezen a téren?
Vajna: Nem, erre nem kellett részletes utasítás, mert az elgondolás az volt, hogy a csendőrségben és rendőrségben seregszemlét tartsunk, kik azok, akik megbízhatók, kikre lehet számítani.
Elnök: Mi volt a célja ennek?
Vajna: Hogyha esetleg egy forradalom kiütne.
Elnök: Amennyiben a kormányzó Szálasit kinevezi, erre az esetre önöknek micsoda ellenállástól kellett tartaniuk?
Vajna: Egy katonai klikktől, amely a kormányzót acélgyűrűvel vette körül. Ez állandóan valamilyen titokzatos készültségben volt, semmit nem lehetett tisztán látni, hogy tulajdonképen mit akarnak.
Elnök: Nem volt szó arról, hogy a Kovarcz által létesített szervezet akkor is működésbe lép, hogyha a kormányzó nem ad Szálasinak megbízatást? S ellenkezőleg, önök ellen foglal állást és fegyverszünetet akar?
Vajna: Ezt Kovarcz tudná megmondani.
Elnök: Ejnye, de naiv ember volt Ön. Ön azután Olbrichhal érintkezésbe lépett.
Vajna: Igen, de további lépésre nem volt szükség, mert az események oly váratlanul következtek be.
Elnök: Mire jutottak, mit beszéltek meg?
Vajna: Hogy majd beszélgetni fogunk részletesen és összehozom a csendőrség és rendőrség vezetőivel.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!