A petrográdi felkelés – 5
(idézet: A polgárháború évei a Szovjetunióban 1917-1922
Október 25-én reggelre a proletariátus meghódította a főváros összes harcászatilag döntő jelentőségű pontjait. A kormány kezében csak a hadkerületi parancsnokság és a Téli palota épülete maradt. A felkelés győzött. Reggel tíz órakor a forradalmi katonai bizottság a következő kiáltványt bocsátotta ki Oroszország polgáraihoz:
„Az ideiglenes kormány megdőlt! Az államhatalom a petrográdi munkás- és katonatanács szervének, a petrográdi proletariátus és a helyőrség élén álló forradalmi katonai tanácsnak kezébe ment át.
Az ügy, melyért a nép harcolt, a demokratikus béke azonnali felajánlása, a földesúri földtulajdon megszüntetése, a munkásellenőrzés a termelés fölött, szovjetkormány létesítése — mindez most biztosítva van.
Éljen a munkások, katonák és parasztok forradalma!”5
Ezt az okmányt Vlagyimir Iljics Lenin írta. Még aznap reggel továbbították az ország összes ipari központjaiba. A felhívás óriási forradalmasító hatással volt az egész ország munkásosztályára és elősegítette a vidéken a hatalom gyors átmenetelét a szovjetek kezébe. Mindenütt, ahová eljutott a győzelem híre, harcra keltek fel a proletártömegek.
A forradalmi katonai bizottság erői állandóan szaporodtak. A főváros munkások lakta külvárosaiból egyre jöttek az erősítések a Szmolniba. Az összes kerületek egyre küldötték ide különítményeiket. Közlekedési eszközöket szereztek, fegyvert és élelmiszert szállítottak. A Péter-Pál erőd arzenáljában gyorsan átvették a fegyvereket és szétvitték a gyárakba.
A gyárakban szünet nélkül folyt a munka. A villamosok fennakadás nélkül jártak. Közvetlenül a felkelés kitörése előtt Petrográdon sztrájkoltak a famunkások. A felkelés napján azonban a sztrájkbizottság az összes sztrájkolókat a munka azonnali megkezdésére hívta fel.
„Ezekben a napokban — mondotta a sztrájkbizottság határozata — minden munkásnak a helyén kell lennie és be kell bizonyítania az új hatalom iránti odaadását”.
A bolsevikok narva-kerületi bizottságában megjelentek a fűrésztelep sztrájkbizottságának tagjai. Közölték a sztrájk megszüntetését és a felkeléshez való csatlakozásukat és azt, hogy a forradalmi katonai bizottság rendelkezésére bocsátják magukat. Azonnal megbízást kaptak különítmény szervezésére és arra, hogy azt a Szmolniba küldjék.
A gyári bizottságokban állandóan szólt a telefon. A kerületi parancsnokságok hívták a Vörös Gárda különítményeit. A vörösgárdisták az utolsó kormány-hivatalokat szállották meg a városban és a környéken.
A Rosenkranz- és a Vas- és fémgyár különítményei a Mihály-tüzériskola hadapródjait fegyverezték le. A Narva-kerület vörösgárdistái a Gorochovaja-ucca 2. számú házat, a rendőrfőkapitányság épületét szállták meg. A forradalmi csapatok kezükbe kerítették a moszkvai, kievi, revali közvetlen telefonvonalakat. A Viborgi kerületben a munkások megszállták a ”Kreszti” börtönt és kiszabadították onnan az ideiglenes kormány által még júliusban letartóztatott bolsevikokat. A Szesztrorecki fegyvergyár különítménye azt a feladatot kapta, hogy a hadmérnöki iskola növendékeit fegyverezze le.
A forradalmi csapatok megszállták a gyár kész lőfegyver-raktárát, ahonnan ládaszámra kezdték elszállítani a gyárakba a revolvereket. A Putyilov-hajógyár ezer revolvert kapott. A Francia-Orosz gyárba szintén nagyszámú revolvert hoztak. Új vörösgárdista különítmények vonultak a Szmolniba.
A munkásnegyedekben népesek voltak az uccák. Csoportokba verődtek az emberek, élénken tárgyalták az utóbbi órák eseményeit. Fegyveres munkásokkal és katonákkal telt gépkocsik robogtak az uccákon és a tömeg közé szórták a forradalmi katonai bizottság kiáltványait.
A központ felé csendesebb volt az élet. A Nyevszkin egy lélek sem mutatkozott. A Kazáni székesegyházon túl az őrszemek senkit sem engedtek át. Itt érezhető volt a még be nem fejezett harc feszültsége.
Lenin azt követelte, hogy az ideiglenes kormány utolsó menedékét — a Téli palotát és a hadkerületi parancsnokságot — a lehető leggyorsabban foglalják el. A forradalmi katonai bizottság képviselői kimentek a gyárakba, hogy felkelésre mozgósítsák a tömegeket és a Vörös Gárda új harci különítményeit megszervezzék.
A petrográdi helyőrség a legerősebb csapatait adta a Téli palota elfoglalására. Október 25-én reggel 11 órakor légelhárító ágyúkat és a forradalmi katonai bizottsághoz pártolt páncélgépkocsi-osztály páncélautóit hozták a Szmolni elé. A gépkocsikat azonnal a Téli palota ellen irányították.
A 6. gépkocsijavító század elküldte képviselőjét a Szmolniba azzal a határozattal, hogy csatlakozik a felkeléshez. A század azt a feladatot kapta, hogy biztosítsa a Vörös Gárda csapatainak a Téli palotához való átszállítását és vegye kezébe a fegyverszállítást a munkáskerületekbe. A század garázsából azonnal küldtek gépkocsikat, melyeket addig a kerületi parancsnokságnak azzal az ürüggyel nem adtak ki, hogy nincsenek kijavítva.
Délben megkezdődött a Téli palota és a hadkerületi parancsnokság fokozatos körülkerítése. A zárógyűrű a Mojka vonalán húzódott a Marsmezőtől egészen a Mária-térig, két szárnya pedig a Névára támaszkodott. E gyűrű különböző szakaszaihoz a Vörös Gárda és forradalmi katonák újabb és újabb különítményei érkeztek állandóan. A Kekszholmi ezred hét százada a zárógyűrű bal szárnyán reggel megszállta az utakat, jobboldali szomszédjai a 2. Városi (Kolomnai) kerület és a Francia-Orosz gyár Vörös Gárda-különítményei voltak. A jobbszárnyon, a Millionnája-uccán a Pavloszkij-ezred helyezkedett el, mely a közeli uccákba és mellékuccákba osztagokat rendelt ki. A nap folyamán a Putyilov-gyárból a gyári katonai bizottság rendelkezésére légelhárító ágyúkkal felszerelt tizenegy White tehergépkocsi indult el. A gépkocsikat a páncélgépkocsiosztály páncélautóival együtt elosztották az egész zárógyűrűre. Két légelhárító ágyút és két páncélgépkocsit a Pavlovszkij-ezredhez osztottak be.
Tizenkét órakor a forradalmi katonai bizottság csapatai körülfogták a Mária-palotát. Ott az Előparlament legközelebbi ülésére készülődtek. Sok képviselő gyűlt össze. Mihelyt megérkezett az Előparlament elnöke, N.D Avkszentyev, körülfogták és izgatott kérdésekkel halmozták el. Leginkább az iránt érdeklődtek, hol van Kerenszkij? Avkszentyev mindenkit biztosított arról, hogy Kerenszkij rövid időre a frontra ment és nemsokára visszatér Petrográdra.
Egyszerre csak azt a hírt hozták, hogy a palotát körülfogták a vörösgárdisták és a Litván ezred egy százada. Később megérkeztek a Kekszholmi ezred és a gárdaezred századai páncélgépkocsi kíséretében. A képviselőket felszólították, hogy hagyják el a helyiséget. Avkszentyev gyorsan összegyűjtötte a frakciók képviselőit. A tanácskozáson elhatározták, hogy határozott tiltakozásukat fejezik ki az erőszak ellen. Avkszentyev a tanácskozás után még eljutott az ülésterembe, ahol mintegy száz képviselő gyűlt össze. Szótöbbséggel elhatározták, hogy „engednek az erőszaknak” és szétszélednek. A képviselők elhagyták a palotát, melyet azonnal megszálltak a forradalmi osztagok.
A katonák a kadetképviselők letartóztatását követelték, de az igazolványokat ellenőrző parancsnok azt felelte:
— Lefogni azokat, akiket kell, mindig ráérünk.
A petrográdi proletariátus segítségére tengerészkülönítmények siettek.
Az előző napon, október 24-én este, Kronstadtban rendkívüli ülést tartott a szovjet végrehajtó bizottsága. A forradalmi katonai bizottság küldötteinek helyzetjelentése alapján elhatározták, hogy a Balti hajóhad matrózaiból azonnal összevont csapatot küldenek Petrográdra. Egész sor intézkedést foganatosítottak, melyek biztosították a szovjetek teljes uralmát Kronstadtban. Egy órakor éjjel a szovjetplénum jóváhagyta a végrehajtó bizottság javaslatát. Október 25-én kora reggel óriási népgyűlést tartottak a Horgony-téren. A sokezer emberből álló tömeg fölött zászlók lengtek a következő feliratokkal:
„Éljen a szovjethatalom!” „Le az ideiglenes kormánnyal!” A kronstadti matrózok lelkes beszédekben kijelentették, hogy készek harcolni a burzsoázia hatalmának megdöntéséért.
Reggel nyolc órára befejeződött hét osztag behajózása. Elől haladt Petrográd felé az „Amur” aknaromboló, rajta a forradalmi parancsnokság. A matrózok 7. osztaga, amely a többiek mögött haladt, külön hadműveleti feladatot kapott, még pedig a következőt:
Sztrelna és Peterhof helyőrségével együttműködve, azonnal szállja meg a Balti vasútvonalat és a Balti pályaudvart, fegyverezze le a hadapródokat és a tengerésztiszti iskolát, vegye fel a kapcsolatot Lugával és Pszkovval és a „Zárja Szvobodi” („Szabadság Hajnala”) nevű Kronstadtból küldött cirkáló tizenkéthüvelykes ágyúinak védelme alatt szálljon partra Oránienbaumban.
Két órakor a kronstadti hajók és matrózcsapatok megjelentek a Néva torkolatánál. A csapatok összetétele a következő volt: a gépésziskola, az aknász kiképző-osztag, a motor-gépész-iskola, a kronstadti tartalék tengerészlegénység fele, a „Szláva”, a „Narodovoljec”, az „Ázsia”, a „Pulkovo” és az „Okeán” hadihajók és a „Prjamiszláv” nevű aknarakó legénysége. Ezenkívül a csapatokhoz tartozott még a kronstadti hajóépítő műhelyek munkásainak egy része.
A működő Balti hajóhadból öt hadihajó érkezett, élükön az „Oleg” nevű cirkálóval.
A „Zárja Szvobodi” nevű páncélos a tervnek megfelelően, útban Petrográd felé, megállt Ligovonál. A matrózok 7. osztaga a tizenkéthüvelykes ágyúk fedezete alatt kiszállt Szpaszatyelnája állomáson és lefegyverezte az oranienbaumi és a peterhofi hadapródokat. Október 25-én este nyolc órára a matrózok Petrográdra érkeztek és megszállták az egész Balti vasútvonalat.
A Petrográdra vasúton megérkezett helsingforsi csapat 1500 matrózból állt; köztük a partvédő aknász-század, a Helsingforsnál állomásozó hadihajók matrózai, a sveaborgi hajóhad legénységének egy része és a helsingforsi kórház legénysége.
A petrográdi matrózok megszállták a hadi kikötőt, a rádióállomást és a tengernagyi hivatal új épületét, ahol letartóztatták a magasrangú vezérkari tiszteket.
A Téli palotában, Kerenszkij távozása után, Konoválov elnöklete alatt tovább folyt a minisztertanács. Elhatározták, hogy a Téli palotában maradnak és védekezni fognak, amíg a frontról meg nem érkeznek a csapatok. Ilyen szellemben fogalmaztak meg egy felhívást az országhoz. Kimondották annak szükségességét, hogy Polkovnyikovot eltávolítsák állásából.
A főhadiszállási megbízott, Sztankévics, felhívta Duchonyint; Duchonyin biztosította Sztankévicset, hogy a frontról már elindultak a csapatok és rövid időn belül kezdenek megérkezni Petrográdra.
„— Tényleg nem érkeztek volna meg? — kérdezte Duchonyin. — Nekem azt mondták, hogy elébük mentek… Mi van a Konsztantyin-iskolával? A Nyikoláj lovassági iskolával? Valószínűleg akad még több is… Azt gondolom, hogy össze lehet szedni elég erőt, csak helyesen kell megszervezni a dolgot, aztán majd beérkeznek a csapatok is a frontról…
— Azt hiszem — felelte Sztankévics, — az érkező csapatszállítmányok parancsnokainak utasítást kell adni, hogy abban az esetben, ha Petrográdba érkezésük után a kerületi parancsnokságnak nem lesz módjában utasításokat adni, hagyjanak őrséget a pályaudvaron és azonnal vonuljanak a kerületi parancsnokságra és a Téli palotához, még ha ellenállásra találnának is útközben.
— Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az érkező katonákat két-három állomással Petrográd előtt különösen megbízható emberek várják… Ezenkívül kértem az Északi front parancsnokságát, hogy a csapatszállítmányokkal együtt küldje a hadseregbizottságok vagy a frontbizottság képviselőit is” —fejezte be a beszélgetést Duchonyin.
A kormány ülésére meghívták Bagratunyi tábornokot, a kerületi parancsnokság vezérkari főnökét. Bagratunyi közölte, hogy kevés a katonaság a kormány védelmére. Csak azokra az erőkre lehet számítani, amelyek a Téli palotában vannak összpontosítva. A minisztertanács elhatározta, hogy külön megbízottat nevez ki az ideiglenes kormány védelmére. Nyikityin mensevik Palcsinszkijt ajánlotta erre a megbízatásra, de a többség, közte az eszer és mensevik miniszterek, Kiskin kadetot választotta, aki 1917 őszén a kadetok moszkvai kongresszusán megígérte, hogy „merészséget önt” a kormányba.
„Úgy látszik — így magyarázta a dolgot Nyikityin — azért nevezték ki őt, mert neki, mint kadétnak, erkölcsi szempontból könnyebb volt a felelősséget vállalnia olyan parancsokért, amelyek vérbefullasztanák a felkelést, mint a szocialista minisztereknek”.
Ebben a tényben mégegyszer megmutatkozott a kispolgár aljas lelkülete. Az eszer és mensevik miniszterek véres leszámolásra készültek a munkásosztállyal és megbízhatóbb kézbe adták a vezetést. Ha a munkásokkal nem sikerülne elbánni, mindig moshatják majd a kezüket és a kadetokra háríthatják a felelősséget.
Kiskin helyetteseiül P. Palcsinszkijt és P. Rutenberget nevezték ki. Az újdonsült katonai diktátor Palcsinszkijjel és a kerületi parancsnokság vezérkari főnökével együtt azonnal nekiült, hogy kidolgozza a védelmi intézkedéseket. Kiskin elmozdította Polkovnyikovot és maga igyekezett megszervezni a Téli palota védelmét, amíg a frontról megérkeznek a csapatok, de még a palota tervrajza sem volt kéznél. A tisztek és hadapródok harci kedve egyre csökkent. Palcsinszkij feljegyzéseiben megállapította, hogy „a tisztek fejvesztettek és csüggedtek voltak, a hadapródok se nagyon lelkesedtek.”
Hogy a hadapródokba lelket öntsenek, elhatározták, hogy kitörést szerveznek. Sztankévics magához vette a műszaki hadapródiskolának egy századát és elindult a Mária-palota visszafoglalására. De a Mária-palotánál páncélgépkocsik álltak és Sztankévics jobbnak látta, hogy a morszkaja-uccai telefonközpont megszabadításával foglalkozzék. A hadapródok két félszázadra oszlottak és váratlanul akartak a telefonközpont őrségén rajtaütni. „Ha a legények látják, hogy nem tréfálnak velük, azonnal olcsóbban fogják adni” — mondotta Sztankévics, miközben az egyik félszázadot elküldte, hogy megkerülje a központot, a másikkal pedig maga egyenesen a központnak indult.
De amikor a „legények” meglátták a hadapródokat, elkiáltották magukat: „Fegyverbe!” A támadókat géppuskatűzzel fogadták. Az egész félszázad egy szempillantás alatt szétszaladt. A lövöldözés nemsokára megszűnt. A telefonközpont kapuin át kitódultak a telefonkezelőnők. Közölték a hadapródokkal, hogy a telefonközpont tele van katonákkal, akik ellenőrzik a telefonbeszélgetéseket.
A hadapródok meg akarták ismételni a támadást, de ekkor hozzájuk lépett a francia követség titkára és figyelmeztette őket, hogy hátulról veszély fenyeget: a vörösgárdisták géppuskákkal állást foglaltak a Gorohovája-uccán és a Mojkán. A hadapród-félszázad parancsnoka arra kérte a titkárt, hogy ugyanezt közölje a másik félszázaddal és a Téli palotával.
Sztankévics félszázadával együtt visszasietett a Téli palotába. A másik félszázadot a Nyevszkin a vörösgárdisták körülfogták és lefegyverezték.
A kirohanás nem sikerült. Ez volt az ideiglenes kormány csapatainak egyetlen kísérlete arra, hogy áttérjenek aktív hadműveletekre. E balsiker után a kormány bezárkózott a palotába és áttért a védelemre. Várták az erősítéseket a frontról.
Október 25-én 2 óra után Nyikityin belügyminiszter a Téli palotából telefonált a városi dumába. A telefonkezelőnők, kihasználva a forradalmi katonai bizottság ellenőrzőinek tapasztalatlanságát, titokban kapcsolták a Téli palotát. Nyikityin figyelmeztette a városi dumát arra, hogy a telefonközpontot megszállták és kérte, hogy a központba küldjék el a városi duma képviselőit. Segítséget követelt és mindenekelőtt élelmiszert.
A városi dumában 3 órakor megkezdődött a „közrendi bizottság” második ülése. Az első ülés október 25-én reggel folyt le. Ezen az ülésen elhatározták, hogy az összes kerületekben helyi „közrendi bizottságokat” szerveznek, élükön a kerületi dumák elnökeivel. Aztán felmerült a házbizottságok szervezésének kérdése, állítólag a lakosság életének és vagyonának védelmére.
A „közrendi bizottság” második ülésén azt határozták, hogy háztulajdonosokból, tisztviselőkből és hivatalnokokból úgynevezett polgárőrséget szerveznek. A burzsoá gárda kiegészítő osztagát szándékozták megszervezni. Az őrség parancsnokául J. P. Mazurenko hadnagyot nevezték ki, ugyanazt, aki 1917 júliusában az ideiglenes kormány büntető osztagait vezette.
Az ülésen Schreider polgármester közölte, hogy Nyikityin belügyminiszter segítségért fordult hozzá. A „közrendi bizottság” azonnal élelmiszereket küldött tehergépkocsival, de a forradalmi őrjáratok ezt feltartóztatták. A telefonközponthoz a városi intézőség két tagját, A. D. Korotnyev kadetot és Zachárov eszert, küldték. A városi duma megbízottainak gépkocsijai 3 órakor kimentek a Morszkája-uccába, de a gépkocsivezetők féltek a lövöldözéstől és határozottan megtagadták, hogy a küldötteket átvigyék a telefonközponthoz. Gyalog kellett menniük. A telefonközpontban a „közrendi bizottság” küldöttei igyekeztek a bizottság nevében megnyugtatni az alkalmazottakat és köszönetüket fejezték ki nekik nehéz és önfeláldozó munkájukért.
A „közrendi bizottság” tagjainak beavatkozását a forradalmi katonai bizottság képviselője szakította félbe. Felszólította a küldöttséget, hogy hagyja el a központot. A küldöttek, elmormogván azt, hogy törvényellenesnek tekintik a forradalmi katonai bizottság viselkedését és csak az erőszaknak engednek, távoztak.
A dumával való tárgyalások után Nyikityin miniszter telefonösszeköttetésbe lépett Moszkvával és felhívta Rudnyev polgármestert. Rudnyev közölte, hogy Moszkvában megkezdődött a felkelés, de a városi duma határozottan tiltakozik az ellen, hogy a bolsevikok megragadják a hatalmat.
Nyikityin kijelentette Rudnyevnek, hogy az ideiglenes kormány védekezésre határozta el magát, amíg a csapatok meg nem érkeznek a frontról. Rudnyevet felszólította, hogy szoros kapcsolatot tartson fenn a Téli palotával és rendszeresen számoljon be a moszkvai helyzetről. Nyikityin hozzáfűzte, hogy a kormány felhatalmazza Rudnyevet, hogy a katonai hatóságokkal egyenlő jogon forduljon az ország összes kormányhatóságaihoz.
A Szmolniban, a proletárforradalom főhadiszállásán, megfeszített munka folyt. A harc minden egyes résztvevője önfeláldozóan teljesítette kötelességét. A győzelembe vetett hit megingathatatlan volt. Egymásután érkeztek a vörösgárdista osztagok. A folyosókon nagy robajjal vonszolták a géppuskákat. A szobákat izgatott munkás- és katonatömegek töltötték meg. A forradalmi katonai bizottság ajtóinál különösen nagy volt a mozgás. Utasításokért jöttek, szüntelenül rohantak megbízások teljesítésére. A vörösgárdisták őrizte utolsó szobában dolgozott a forradalmi katonai bizottság. Jelentéseket vett át. Rendelkezéseket bocsátott ki. Az egész országban mindenüvé, továbbították a felhívást:
„Petrográdon a hatalom a munkás- és katonaküldöttek szovjetje forradalmi katonai bizottságának kezében van. Az egy szívvel-lélekkel felkelt katonák és munkások minden vérontás nélkül győztek. Kerenszkij kormánya megdőlt.
A bizottság felhívást intéz a fronthoz és a hátországhoz, hogy ne hagyják magukat provokálni és támogassák a petrográdi szovjetet és az új forradalmi hatalmat, mely azonnal igazságos békét ajánl fel, átadja a földet a parasztoknak, összehívja az alkotmányozó nemzetgyűlést. A hatalom az országban mindenütt átmegy a munkás-, katona-és parasztküldöttek kezébe”.
Repültek a frontra a táviratok, amelyek felhívták a katonaságot: akadályozzák meg, hogy megbízhatatlan csapatokat küldjenek Petrográdra; a tiszteket, akik nyíltan és egyenesen nem csatlakoznak a forradalomhoz, azonnal tartóztassák le mint ellenségeket.
A bolsevik párt Központi Bizottságának tagjai a forradalmi katonai bizottság szobájában tartózkodtak. Lenin és Sztálin a legélénkebben és legdöntőbben vettek részt a forradalmi katonai bizottság munkájának minden részletében. A legfontosabb okmányokat, kezdve az ideiglenes kormány megdöntéséről szóló felhíváson, Lenin írta. Lenin beleegyezésével történtek az egyes kinevezések. Lenin hagyta jóvá a többi vezető legfontosabb intézkedéseit. Egyidejűleg Lenin határozatot készített elő a munkás- és katonaküldöttek petrográdi szovjetjének rendkívüli ülése számára.
Az ülést október 25-én két óra 35 perckor nyitották meg.
A forradalmi katonai bizottság jelentését a forradalom győzelméről szűnni nem akaró örömrivalgás fogadta. Ekkor jelent meg a júliusi napok óta először nyilvánosan a győzelem szervezője és lelke — Lenin. A küldöttek felugrottak helyeikről. Viharos éljenzéssel fogadták a forradalom vezérét. És amikor Lenin kapott szót, hogy jelentést tegyen, a küldöttek újra felemelkedtek helyeikről és újra lelkesen üdvözölték Lenint. Visszhangzott a terem a „hurrá” kiáltásoktól. A terembe fegyvercsörtetve vörösgárdisták léptek be, puskaporszagot és a harc irgalmát hozták magukkal. Iljicset üdvözölve, saját győzelmüket, a forradalom győzelmét ünnepelték.
A küldöttek, — akiket a vezérükkel való találkozás öröme felhevített — csak lassan csillapodtak le. Lenin megkezdte beszédét — az első beszédet a világon először győzelemre jutott proletárforradalomról.
„Elvtársak! A munkás- és parasztforradalom, amelynek szükségességét a bolsevikok mindig hangoztatták, végbement.
Mi a jelentősége ennek a munkás- és parasztforradalomnak? Ennek a forradalmi átalakulásnak jelentősége mindenekelőtt az, hogy szovjetkormányunk lesz, saját hatalmi szervünk, a burzsoázia legcsekélyebb részvétele nélkül. Maguk az elnyomott tömegek teremtik meg a hatalmat. Gyökerében szétrombolják a régi államgépezetet és szovjetszervezetek formájában új kormánygépezetet létesítenek.
Új szakasz kezdődik most Oroszország történetében és ennek a harmadik orosz forradalomnak végső eredményében el kell vezetnie a szocializmus győzelméhez”6.
A proletariátus nagy vezére így jellemezte e történelmi győzelem jelentőségét. A vezér beszéde az egész októberi forradalom akcióprogramja lett.
A gyűlés elhatározta, hogy Lenin beszéde után nem nyit vitát. A petrográdi szovjet elfogadta a Lenin által megfogalmazott következő határozatot:
„A munkás- és katonaküldöttek petrográdi szovjetje üdvözli a petrográdi proletariátus és a helyőrség győzelmes forradalmát. A szovjet különösen kiemeli azt az összetartást, szervezettséget, fegyelmezettséget, azt a teljes egyöntetűséget, amelyet ebben a különösképpen vértelen és rendkívül sikeres felkelésben a tömegek tanúsítottak.
A szovjet kifejezi törhetetlen meggyőződését, hogy a munkás- és parasztkormány, melyet a forradalom mint szovjetkormányt fog megalakítani és amely biztosítani fogja a városi proletariátus számára a szegényparasztság egész tömegének támogatását, hogy ez a kormány kemény léptekkel fog haladni a szocializmus felé, amely az egyetlen eszköz arra, hogy megmentsük az országot a háború hallatlan nyomorától és borzalmaitól…
A szovjet meg van győződve arról, hogy a nyugateurópai országok proletariátusa segíteni fog nekünk abban, hogy a szocializmus ügyét teljes és tartós győzelemre vigyük”7.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!