A forradalom vezérkarában
A petrográdi felkelés – 3
(idézet: A polgárháború évei a Szovjetunióban 1917-1922
Lenin fáradhatatlan energiával vezette a felkelés előkészítését. Ez időben a Lesznoj-kerületben M. Fofanova lakásán rejtőzködött. Óvatosságból csak Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkája és Lenin nővére, Mária Iljinyicsna látogatták a lakást. Lenin találkozásai Sztálinnal és tanácskozásai a bolsevik Központi Bizottsággal más helyeken voltak. A ház elé, ahol Lenin lakott, a Központi Bizottság rendeletére a Viborgi kerület titkos vörösgárdista őrséget állított.
Lenin lakására újságokat, leveleket, írásokat hoztak. Az ajtót csak a megbeszélt csengetésre nyitották ki. Egy este Krupszkája egy diákot látott a lakás ajtajánál. Fofanova unokaöccse volt. Akkor jött, amikor Leninen kívül senki sem volt a lakásban. Leninnek úgy tűnt fel, mintha a megbeszélt csengetés szólna. Már-már elhatározta, hogy kinyitja az ajtót, de az idegen hang hallatára visszatért a szobába. A diák tovább csengetett. Ebben a percben érkezett oda Nagyezsda Konsztantyinovna.
— Képzelje, a lakásban… idegen van a lakásban — mondotta ijedten a diák.
— Idegen?
— Idejövök, csengetek. Valami férfihang válaszol, aztán újra csengetek, csengetek — de senki sem felel.
A hívatlan vendégtől végül is sikerült megszabadulni.
Lenin ritkán távozott titkos lakásáról. Egyszer késő éjszaka tért vissza sétájáról. Az őrjárat megállította, de aztán, semmi gyanúsat sem találva, elengedte. Lenin elment a ház mellett, félt, hogy felfedezik rejtekhelyét.
Kis idő múlva visszatért, az őrjárat még mindig az előbbi helyén állt. Észrevétlenül az udvarra kerülni lehetetlen volt és Lenin elhatározta, hogy más úton megy haza. Elment Lanszkája állomásra, átment a pályatesten, de a sötétségben eltévedt és egy mocsárba került. Csak hajnalban érkezett haza.
Lenin naponta egész köteg újságot olvasott át és ott írta meg cikkeit a „Právda” számára, leveleit a Központi Bizottságnak.
Október 24-én reggel Lenin, mint rendesen, gyorsan átfutotta az újságokat. Minden jel arra mutatott, hogy közeledik a döntő pillanat. Lenin értesítést kapott arról, hogy a hadapródok megtámadták a „Právdát” és hogy milyen intézkedéseket tett a Központi Bizottság. A hivatalokban, a városban uralkodó izgalomra való tekintettel korán végződött a munka. A háziasszony alig tudott csónakon átkelni a Néván és elmondta Leninnek, hogy a kormány széttolatja a hidakat.
Vlagyimir Iljics gyorsan levelet írt. Engedélyt kért, hogy átmehessen a Szmolniba.
— Ezt az írást azonnal vigye a Központi Bizottsághoz és rögtön térjen vissza — mondta Fofanovának.
A háziasszony elvitte az írást a viborgi bizottsághoz, onnan telefonáltak a Központi Bizottságba és megállapították, hogy még korai lenne, ha Lenin kijárna.
A háziasszony tagadó válasszal tért vissza. Lenin idegesen járt fel és alá a szobában. Elfelejtette, hogy ha nincs otthon a háziasszony, nem szabad mozognia, hogy lépéseit meg ne hallják az alatta lévő lakásban. Lenin, elolvasva az írást, újabb levelet írt:
„Elvtársak!
E sorokat 24-én este írom. A helyzet a végletekig válságos. A napnál is világosabb, hogy most már valóban halált jelent a felkelés halogatása.
Teljes erőmből hangsúlyozom, elvtársak, hogy egy hajszálon függ most minden, hogy olyan kérdések vannak napirenden, amelyeket nem ülések, nem kongresszusok döntenek el (még szovjetkongresszusok sem), hanem kizárólag a nép, a tömegek, a felfegyverzett tömegek harca.
A kornyilovisták burzsoá támadása, Verchovszkij eltávolítása mutatja, hogy várni nem lehet. Bármi áron, ma este, ma éjjel le kell tartóztatni a kormányt, le kell fegyverezni (ha ellenkezni fognak, le kell győzni) a hadapródokat stb.
Nem szabad várni!! Mindent elveszíthetünk!!
A hatalom azonnali átvételének ára: megvédeni a népet (nem a kongresszust, hanem a népet, elsősorban a hadsereget és a parasztokat) a Kornyilov-kormány ellen, amely elkergette Verchovszkijt és egy második kornyilovi összeesküvést szőtt.
Kinek kell átvennie a hatalmat?
Ez most nem fontos. Vegye át a forradalmi katonai bizottság «vagy más intézmény», amely kijelenti, hogy a hatalmat csak azoknak a kezébe adja át, akik valóban a nép érdekeit, a hadsereg érdekeit (azonnali békejavaslat), a parasztok érdekeit (a földet azonnal elvenni, megszüntetni a magántulajdont), az éhezők érdekeit képviselik…
A kormány ingadozik. Meg kell dönteni bármi áron.
Az akció megkezdésének halogatása halált jelent”4.
Ugyanabban a percben, amikor Lenin levelét írta, Sztálin összekötőt küldött Lenin illegális lakására. A Központi Bizottság a Szmolniba hívta Lenint.
Fofanova, aki Lenin levelét a Szmolniba vitte, féltízkor érkezett vissza lakására. Lenin szobájában már ott ült az összekötő, Ejno Rachja.
Hogy ne legyen a dolognak felesleges tanúja, konspiratív okokból, Lenin még egy harmadik levelet is írt és elküldte a Szmolniba.
— Tizenegy óráig várunk magára. Ha nem jön vissza, úgy fogok tenni, ahogy jónak látom — mondotta Lenin, Fofanovát elbocsátva.
Villamos már nem járt, gyalog kellett menni. Míg a küldönc megtette az utat a Szmolniig és vissza, beletelt vagy két óra. A nap olyan izgalmas volt, hogy Vlagyimir Iljics több elővigyázatossági rendszabályról megfeledkezett. Úgy volt megbeszélve, hogy ha Fofanova kimegy a lakásból, akkor a lámpát nem oltják el, hanem csak elfüggönyzik az ablakot, hogy a világosság az uccáról ne lássék. Mikor azonban Fofanova visszatért, látta, hogy a lakásban sötét van. Gyufát vett elő, meggyújtotta a lámpát — senki. Az asztalon edények, Lenin felöltője hiányzik, sárcipői sincsenek ott, egy tiszta mélytányéron pedig cédula fekszik:
„Oda mentem, ahova maga nem akart elengedni. Viszontlátásra. Iljics”.
A forradalom vezére sietett oda, ahol a felkelés szíve vert — a Szmolni-épületbe.
Lenin ruhát váltott, mélyen a fejére húzott egy zsíros sapkát, kendővel bekötötte az arcát és az összekötővel együtt kiment az uccára. Az uccák üresek voltak. Egy árva villamos sietett a remízbe. Vlagyimir Iljics fölugrott a kocsira és elkezdte kérdezgetni a kocsivezetőt, hogy hova megy?
— Furcsa ember vagy, honnan csöppentél ide? Hát nem tudod, mi van a városban?
— Nem én, nem tudom.
— Micsoda munkás vagy te, ha nem tudod, hogy forradalom lesz? Megyünk burzsujt verni!
Lenin elmosolyodott és élénken kezdte magyarázni, hogyan kell forradalmat csinálni. Társa úgy érezte magát, mintha tűkön ülne: a kocsiban emberek voltak, megismerhették és elárulhatták Lenint. De a villamos a remízbe kanyarodott. Gyalog folytatták az utat. A Spalernaja-uccán két lovas hadapród utolérte őket. Igazolványt követeltek. Rachja szóváltást kezdett velük, hogy Lenin előre mehessen. A hadapródok nyilván azt hitték, hogy berúgott munkásokkal van dolguk és odébb álltak.
Lenin éjfél után került a Szmolniba. Oda igazolvány nélkül bejutni nem volt könnyű. A kapuknál csak úgy nyüzsgött a nép. Vlagyimir Iljics és kísérője elvegyült egy csoportba, mely az őrséggel vitatkozott. A tömeg mind jobban szorította az őröket, ezek nem bírták a nyomást és utat engedtek.
— Ezeknek nem könnyű ellenállni — mondta Lenin nevetve és a tömeggel együtt besodródott a Szmolni-épületbe.
Felérve az emeletre, Lenin leült egy ablak mellé és elküldte kísérőjét, hogy értesítse Sztálint jöveteléről. Ebben a percben egy csoport mensevik lépett be. Lenin egyikükben felismerte Dánt. A mensevikek az asztalhoz ültek és Dán, kifújva magát, a szomszédjához fordult.
— Akar valamit enni? Fehér cipó van nálam kolbásszal.
Miközben Dán cipóját csomagolta ki, hirtelen figyelmesen ránézett Leninre, úgylátszik, felismerte, — aztán gyorsan felkapta az ennivalót és kifutott a szobából. Vlagyimir Iljics felkacagott.
A szobába, ahol Lenin várt, bejött Sztálin egy csoport elvtárssal.
Lenint gyorsan megismertették a helyzettel. Sztálin informálta a Központi Bizottság legújabb határozatairól. Ettől a perctől fogva Lenin nem hagyta el a Szmolnit. A történelem éles fordulatánál a forradalom vezére közvetlenül a kormánykerék mellett állt.
A Szmolni teljesen a bolsevikok kezében volt. A proletárforradalom harcos vezérkara a „nemesi hajadonok” volt intézetében székelt. Ez az épület több mint 150 évig volt „az istenfélelem és a cár iránti hűség” iskolája. Bartolomeo Rastrelli, a híres építész, aki szobrász atyjával együtt 1716-ban jött Oroszországba, Erzsébet cárnő megbízásából egy női kolostor építésének tervét készítette el. Az eredeti terv szerint a világ egyik legnagyobb épülete lett volna a kolostor. Rastrelli a kolostor temploma mellé 120 méter magas harangtornyot akart emelni. Az építés óriási összegeket követelt. Ezrével terelték össze a templom építésére a jobbágy-munkásokat. Az egész országban összegyűjtötték a legjobb, legügyesebb kőműveseket, ácsokat, asztalosokat. Külön téglagyárakat építettek. A téglagyárakhoz nagyszámú falut csatoltak, melyek a munkaerőt voltak kötelesek szolgáltatni. Seregestül küldték ki a katonákat értékes kövek fejtésére. A szibériai és tulai gyárakban vasból öntötték a tetőfedő lemezeket.
De Erzsébet cárnő mégsem tudta szeszélyét megvalósítani: nem volt elég pénze. Halála után a kincstárban mindössze néhány rubel maradt, de a tékozló cárnő ruhatárában több mint hatezer ruhát találtak. Rastrelli sem fejezte be az épületet — elkezdte a Téli palota építését. 1764-ben, a félig kész Szmolni-kolostorban, megalapították a „nemesi hajadonok nevelőintézetét” — az első állami tanintézetet a nemesek leányai számára. 1808-ban pedig a kolostor mellett Quarenghi híres építész vezetése alatt befejezték az özvegy-otthon építését. Az óriási, oszlopos, kétemeletes épület 200 méternyire húzódott. Az új házat széles boltíves folyosóival, óriási világos szobáival és gyönyörű oszlopos termével bálok és hangversenyei: számára átadták a „nemesi hajadonok” intézetének, az özvegyeket pedig a végre is felépített kolostor épületébe helyezték el.
A Szmolni-intézet egészen 1917-ig állott fenn. Csak 1917 augusztusában osztották szét növendékeit más tanintézetek között, az intézet épületébe pedig beköltözött a központi végrehajtó bizottság és a petrográdi szovjet. Petrográd munkásai és a helyőrség katonái azóta jól ismerik az intézetbe vezető utat. A Szmolni már a Kornyilov-lázadás napjaiban Petrográd védelmének központjává lett. A bolsevik frakció a 18-as számú szobában helyezkedett el, idejöttek tanácsért és útbaigazításért a gyárak, üzemek és forradalmi ezredek képviselői. Az októberi forradalom napjaiban a Szmolni lett a felkelés központja. A forradalmi katonai bizottság abban a három másodikemeleti szobában helyezkedett el, ahol még nemrégen a „nemesi hajadonok” tanárnői laktak. A forradalmi katonai bizottság előtt itt volt az eszer-mensevik központi végrehajtó bizottság katonai bizottságának helyisége. Akkoriban csendes béke uralkodott itt. A tiszta, párnázott ajtókon tetszetős feliratok díszelegtek és tudatták a közönséggel a fogadó órákat. Az eszerek és mensevikek idejük legnagyobb részét mindenféle egyeztető bizottságokban töltötték, ahol az ideiglenes kormány képviselőivel együtt a bolsevikok elleni harc rendszabályait dolgozták ki. A nemrég még csendes, boltíves folyosókon most a beszélgetések szakadatlan zaja, ezer láb dobogása, fegyvercsörgés volt hallható. A forradalmi katonai bizottság szobáiban nagy volt a lárma és sok az ember. Minden percben kinyílt az ajtó. Katonák jelentek meg, akik az ezredek hangulatáról tájékoztattak. Különleges megbízásokkal ki-be jártak a vörösgárdisták. Fegyveres táborrá vált a Szmolni. A bejáratnál őrség. Az épület előtti téren nyüzsögtek a munkások, vörösgárdisták és katonák izgatott csoportjai. Felnyergelt lovak álltak készenlétben. Sorban álltak a gépkocsik és motorkerékpárok. A kerekektől és ezer csizmától feltúrt udvaron tábortüzek égtek. A pompás boltíves kapuhoz, ahol nemrégiben aranyos hintók álltak meg, most dübörgő ágyúkat vontattak. A boltíves folyosókon keresztül nagy robajjal vonszolták a géppuskákat, fegyvert és töltényt cipeltek. A csillárfényben úszó oszlopterem pedig tele volt munkásokkal és katonákkal. Gyülekeztek az ország új gazdái, megérkeztek a szovjetkongresszus küldöttei.
Itt a Szmolniban erősítette meg végleg Lenin az ideiglenes kormány utolsó vára, a Téli palota elfoglalásának tervét.
Úgy határoztak, hogy a Téli palotát a következő vonalon fogják bekeríteni: Zimnaja Kanavka — Mojka, egészen a Mária-térig és tovább, a Néváig, fokozatosan összevonva, az ostromzár gyűrűjét a Palota-térre nyíló uccák torkolatánál. E döntő hadművelet számára a Vörös Gárda legjobb csapatait, a hajóhad matrózait, a gárdaezredek — a Kekszholmi, Petrográdi, Izmajlovszkij-, a Pál- és a Vadászgárda-ezred — legforradalmibb hangulatú részeit jelölték ki. A terv szerint október 25-én déli 12 órára kellett befejezni a hadműveletet.
A felkelés vezérkara a Péter-Pál erődben helyezkedett el. Most oda összpontosult a Téli palota elfoglalásának és a hadműveletek előkészítésének közvetlen vezetése.
Lenin megérkeztével a forradalmi katonai bizottság munkája hatalmas lendületet vett. Lenin fegyvertársaival, Sztálinnal és Szverdlovval együtt, tág teret nyitott a tömegek forradalmi kezdeményezésének és öntevékenységének. Vörösgárdistákat, a kerületek, az üzemek és csapattestek, képviselőit hívatta magához. Pontos, kimerítő utasításokat adott. A forradalmi katonai bizottság tagjaihoz irányította a kerületek képviselőit és követelte, hogy azonnal foganatosítsák azokat az intézkedéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy egyes legfontosabb szakaszokon igen nagy túlsúlyt: biztosítsanak.
A felkelés összes szálai a proletárforradalom lángeszű stratégájának, Vlagyimir Iljics Leninnek és legközelebbi tanítványainak, Sztálinnak és Szverdlovnak a kezében futottak össze.
Ezen az október 25-ére virradó éjszakán Leninnél a Szmolniban tucatjával fordultak meg a munkások és katonák, vörösgárdista századok parancsnokai, összekötők. A putyilov-gyári bizottság és a narva-kerületi szovjet képviselőinek Lenin személyesen adott részletes útbaigazításokat, hogy hogyan szervezzék meg a kerületben a hatalom gyors és teljes meghódítását.
Röviddel Lenin, megérkezése után egy kerékpáros csoport hagyta el a Szmolni bejáratát: a felkelés hírnökei száguldottak a főváros kerületeibe és külvárosaiba.
Jóval éjfél után járt az idő, amikor az egyik Szmolniból küldött motorkerékpáros megállott a bolsevik párt obuchov-kerületi bizottsága előtt. A küldönc kinthagyta kerékpárját, felmutatta az őrnek igazolványát és bement abba a helyiségbe, ahol már harmadik napja megszakítás nélkül dolgozott a forradalmi katonai bizottság. A kerékpáros kézbesítette a Vörös Gárda parancsnokának a parancsot az akció megkezdésére és a részletes utasítást.
Elérkezett a pillanat, amelyre az Obuchov-gyár bolsevikjei olyan soká készülődtek. A forradalmi bizottságból mindenki kiment az uccára. A gyár felé vezető úton és a mellékuccákban munkások jártak-keltek. A gyárnál gépkocsik álltak. A gyáriroda nagytermében nyüzsögtek az emberek, várták a fegyverkiosztást. A munkások feliratkoztak, különítményekbe csoportosultak, átvették a fegyvereket, kézigránátokat, revolvereket, felszálltak az autókra és elindultak a városba.
Felkeltek Petrográd külvárosai. A munkások siettek oda, ahol fegyvereket osztottak.
A Moszkva-külvárosban október 24-én este, a Szkorohod-gyár klubjában kerületi népgyűlés folyt le. Határozatot fogadtak el a fegyveres felkelés azonnali megkezdéséről. A népgyűlés éjjel két órakor végződött. A munkás vörösgárdisták egy részét közvetlenül a gyűlés után a forradalmi katonai bizottság parancsnokságának rendelkezésére küldték.
A Szkorohod-gyárban, a mázsaházban, az étkezővel szemben töltényeket osztottak szét. Innen puskákkal, vállukra vetett töltényszalagokkal jöttek ki az emberek, az udvaron rövid névsorolvasásra sorakoztak fel. A gyár kapuiból az éjszakai homályban gyors léptekkel indultak egymásután a különítmények. Ugyanilyen különítmények indultak a Recskin-gyárból, a Siemens-Schuckert-gyárból. A Moszkva-külváros proletárjai mentek, hogy teljesítsék Október harcos feladatait.
A Putyilov-színháznál, ahol tegnapelőtt az utolsó gyűlés zajlott le, most szótlanul sorakoztak a vörösgárdista századok. Zaj nélkül, gyorsan és pontosan ment végbe minden. A vörösgárdista osztagok a gyárakból a kerületi szovjethez mentek, onnan pedig a Szmolniba. Éjfél után egyenesen a középületek, a pályaudvarok elfoglalására irányították őket. Egész éjjel őrjáratok cirkáltak az uccákon. Kihalt volt a külváros. Elcsendesedett a Narva-tér. Csak néha-néha hangzottak fel felfegyverzett munkások kisebb csoportjainak gyors léptei. A Novo-Szivkovszkája-uccába, a szovjetházba siettek, melynek ablakai egész éjszaka fényben úsztak.
A párt kerületi bizottságaiban, a forradalmi katonai bizottságokban, a Vörös Gárda parancsnokságain és a kerületi szovjetekben sietve fejezték be az utolsó előkészületeket. Előzetes terv alapján a peterhofi kerületi szovjet minden egyes tagját felfegyverzett munkás és vörösgárdista tartalékosokból álló kisebb csoport kíséretében élelmezési állomások létesítésére, fegyverek kiosztására, őrjáratok és őrszemek szervezésére küldték ki. A kerületi szovjet tagjainak támogatására bevonták a Putyilov-gyár bizottságának tagjait, akik gyógyszereket, kötszereket, gépkocsikat szereztek és megszervezték az összekötő szolgálatot.
A Narva-kerület gyárai éjszaka is dolgoztak. A fegyverek a munkapadok mellett álltak. A gyári kürt első jelzésére a Putyilov-gyár műhelyeiben leálltak a gépek, a munkások fegyvert ragadtak és az előre kijelölt gyülekezési helyre futottak.
A Viborgi-kerületben a kerületi szovjet már október 24-én este ellenőrzés alá vette a postát és távírót, irodát szervezett az összes sürgönyök lemásolására. Az éj beálltáig lefoglalták a kerület összes szállítóeszközeit. Mozgósították és a szovjet teljes rendelkezésére bocsátották az összes vállalatok teher- és személygépkocsijait.
A Vörös Gárda kerületi parancsnokságát felfegyverzett munkások özönlötték el. A Viborgi-kerület valamennyi gyárából kivétel nélkül voltak itt vörösgárdisták. A parancsnokságon el se fértek. Átmentek a szomszédos házba, a kerületi szovjet székházába. A fémgyár egy osztagot küldött és közölte, hogy a másik osztag a gyárban maradt és az első telefonhívásra kirendelhető.
A viborgiak egy különítménye a kerületi szovjet által kinevezett politikai megbízottal az élén megszállta a Finnországi pályaudvar távíróhivatalát, egy másik különítmény elfoglalta a lesznojkerületi postát. A távíró politikai megbízottja, egy finn munkás, fontoskodó képpel visszatartotta a dán, svéd, finn és orosz nyelvű sürgönyöket. Ez a nagy „nyelvtudás” egyszerre tiszteletet szerzett neki a távírdász kisasszonyok részéről. Kivétel nélkül minden sürgönyt odavittek neki átnézés végett.
A Rozsgyesztvenszkij-kerület vörösgárdistái éjfél után kezdték megszállni az uccákat és őrszemeket felállítani. A Tauriszi palotához vezető úton összeütköztek egy kozák lovasjárőrrel. Lövöldözés kezdődött. A kozákokat szétszórták. Éjjeli egy óráig elfoglalták a Tauriszi palotát.
Az Izsora-gyár képviselői a Szmolniból visszatértek Kolpinoba. Még azon éjjel, egy percet sem késlekedve, tizenhét géppuskával felszerelt páncélgépkocsit vezettek ki a gyárból és irányítottak Petrográdra. Két páncélgépkocsit maguknál fogtak, hogy a városka uccáin cirkáljanak. Kolpino átment az ezen az éjszakán megalakult forradalmi bizottság kezébe.
A főváros legfontosabb pontjainak megszállása tervszerűen és gyorsan ment végbe. Egy óra 25 perckor a Vörös Gárda viborgiakból, a balti hajógyár munkásaiból, a Kekszholmi ezred katonáiból és matrózokból álló különítménye elfoglalta a postahivatalt, melyet már előzőleg a kolomnai kerület munkás őrszemei tartottak megfigyelés alatt. Éjjel két órakor két erős összevont különítmény elfoglalta a Nyikolájevszkij- és a Balti pályaudvart. A Nyikolájevszkij-pályaudvar távíró hivatalában ellenállást kíséreltek meg. Az összevont különítményhez csatlakozott vasutas vörösgárdisták megtisztították a távíró helyiségeit az ellenforradalmároktól és letartóztatták az ellenállás szervezőit. Megszállták a távíró és telefonhivatal összes őrhelyeit. A távíróhivatal ellenőrzését egy távírdász vörösgárdistára bízták. Megszállták a szertárt, a műhelyeket, a forgó hidat és őrséget állítottak oda.
Egyidejűleg a forradalmi különítmények elfoglalták a villanytelepeket és a főváros egyéb fontos üzemeit. A városi vasutak elektromos központjában a munkások maguk állítottak őrséget. A munka egy percre sem szakadt félbe. A villamosvasutasok fennakadás nélkül végezhették összekötő munkájukat és szállíthatták a vörösgárdistákat.
Itt-ott az ellenforradalom megpróbálkozott azzal, hogy ellenálljon a vörösgárdisták harcos nyomásának. Éjszaka a kerületi katonai parancsnokság kísérletet tett arra, hogy hadapródok segítségével visszafoglalja a Petrográdi távirati ügynökséget és a távíró központot. Néhány hídnál összeütközésre került a sor a hadapródokkal. De a forradalmi katonák és a petrográdi vörösgárdisták minden kísérletet visszavertek.
Hajnali három óra körül a Millionnaja-uccában a Pál-ezred őrséget állított fel. Az őrség feltartóztatott egy hadapródokkal teli gépkocsit, mely a Téli palotából a György-keresztesek bizottságához ment segítségért.
A vörösgárdista és katonai őrjáratok egy személyautót tartóztattak fel a Millionnája-uccán. Ebben az autóban ült az ideiglenes kormány éjszakai ülése után a Téli palotából hazatérő vallásügyi miniszter, Kartasov és az ideiglenes kormány ügyvezetője, A. Galpérin. Letartóztatták őket és bevitték a Szmolniba.
Letartóztatták Sztankévics főbiztost is. Az ezredbizottságba vitték, de nemsokára szabadon engedték.
A forradalmi katonai bizottság a következő parancsot adta az „Aurora” cirkálónak:
„A pétervári munkás- és katonatanács forradalmi katonai bizottsága megbízottjának az «Auróra» cirkálón. A munkás- és katonaküldöttek pétervári szovjetjének forradalmi katonai bizottsága elhatározta, hogy önt bízza meg azzal, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel helyreállítsa a forgalmat a Nyikolájevszkij-hídon”.
Az „Aurórát” a Francia-Orosz-gyárban javították. A hajót gépei kipróbálása céljából október 22-én próbaútra szándékoztak indítani, de a Balti hajóhad központi bizottsága utasította a matrózokat, hogy maradjanak Petrográdon. Az „Auróra” ágyúira bármely pillanatban magán Petrográdon lehetett szükség.
Október 24-én éjszaka az ideiglenes kormány, mely csapást készült mérni a forradalomra, kiadta a parancsot, hogy a cirkálót vigyék ki a nyílt tengerre. A matrózok megkérdezték a forradalmi katonai bizottságot. Onnan parancs érkezett: „Nem kimenni a tengerre; megbízottat küldünk részletes utasításokkal”.
Amikor a megbízott megkapta a parancsot a forradalmi katonai bizottságtól, hogy a Nyikolájevszkij hidat foglalja el, elrendelte a kazánok befűtését és felszedette a horgonyt. Míg az előkészületek folytak, a megbízott összeköttetésbe lépett a második Balti tengerész különítménnyel, melyet felszólított, hogy az „Auróra” ágyúinak fedezete alatt foglalja el a hidat és állítsa helyre a hídon való közlekedést. Az „Auróra” már útrakészen állt, amikor a hajó parancsnoka megtagadta a cirkáló vezetését. „Félek, hogy zátonyra jutunk” — mentegetőzött, igyekezve kihúzni ezzel magát a harcból. A megbízott megparancsolta, hogy mélység-méréseket végezzenek. Kiderült, hogy a hajó szabadon kifuthat. Azonnal letartóztatták az összes tiszteket és indulásra készültek. A hajó parancsnoka a legutolsó percben beleegyezett abba, hogy a hadműveletet vezesse. Az „Auróra” három óra harminc perckor horgonyt vetett a hídnál, a különítménybeli matrózok pedig hozzáfogtak a híd összetolásához és visszaszorították a hadapródokat.
Reggel felé a Kolomnai kerület vörösgárdája az „Auróra” és a gárdatengerészkülönítmény matrózaival együtt megszállta az „Astoria” nevű katonai szállodát és megtisztította az ott megtelepedett tisztektől. Az Ericson-gyár munkásainak egy osztaga elfoglalta a lovardát és a karaván-uccai katonai műszaki főiskolát.
Október 25-én reggel hat órakor a gárdamatrózok közül negyven ember a kekszholmiakkal együtt elfoglalta az állami bankot anélkül, hogy az őrség ellenállt volna. A Szemjonovszkij ezred katonái álltak őrséget. Kijelentették, hogy a forradalmi katonai bizottság pártján állnak és megszégyenítőnek tartanák, ha eltávolítanák őket őrhelyeikről. Meghagyták őket az őrségen az odaküldött forradalmi csapattal együtt.
Hajnali négy óra körül adták ki a telefonközpont elfoglalását elrendelő parancsot. A Putyilov-gyár bizottsága és a Viborgi kerület parancsnoksága utasítást kaptak, hogy egy megállapított órában különítményeket rendeljenek ki a Morszkája-uccához. Ugyanilyen utasítást kapott a kekszholmi ezred is. A Csőgyár vörösgárda-osztaga a következő megbízatást kapta: a narva-kerületi élelmiszerraktárból szállítsanak élelmiszert a telefonközpontba, 300 telefonkezelőnő részére.
A Kekszholmi ezred megbízottja M. Prigorovszkij két század katonát vett magához és a telefonközponthoz vonult. Hét órára ugyanide megérkeztek a vörösgárdista különítmények. A Csőgyár munkásai élelmet hoztak: 300 kenyeret, 300 doboz konzervet, cukrot és teát.
A telefonközpont kapui nyitva voltak: egy hadapród állt az őrségen. A vörösgárdisták és katonák a kapura vetették magukat és egyetlen puskalövés nélkül behatoltak az udvarra. Az udvaron álló páncélgépkocsit lefoglalták — a benneülő géppuskások aludtak.
A telefonközpont szűk udvarába minden oldalról kezdtek futva gyülekezni a hadapródok. Csattogni kezdtek a fegyverzávárok. A forradalmi különítmény parancsnoka a sötétség védelme alatt hangosan vezényelt: „Töltényt rejts!” A hadapródok, nem tudva, ki vezényelt, kiszedték fegyvereikből a töltényt. A vörösgárdisták és a kekszholmiak felhasználták a pillanatot, körülvették a hadapródokat és lefegyverezték őket.
A peterhof-kerületi szovjet ügyeletese, Gáza Iván, a Putyilov-gyár munkása, a Szmolnival igyekezett telefonösszeköttetést kapni, hogy jelentse a parancs végrehajtását, vagyis hogy a telefonkezelőnők számára kiadták az élelmiszert. Éppen akkor hívta fel a telefonközpontot, amikor a vörösgárdisták foglalták el.
Sokáig nem kapcsolták, végre is durva férfihang szólalt meg a telefonban.
— Én bizony nem tudom, hogyan kell kapcsolni, a telefonos kisasszonyok meg mind elájultak.
A telefonközpontot elfoglalták. Azonnal kikapcsolták a Téli palota és a hadkerületi parancsnokság telefonjait. Ez rendkívül megnehezítette a kormány és a kerületi parancsnokság kapcsolatát az alárendelt csapatrészekkel és a vezető hivatalokkal. A kormány és a parancsnokság kénytelen volt gépkocsikon összekötőket küldeni, de ez a kapcsolat is rövidesen megszakadt a Vörös Gárda csapatai és a forradalmi katonaság által vont zárógyűrű következtében.
Reggel egy tengerészekből és vörösgárdistákból álló különítmény elfoglalta a Palota-híd utolsó, a Téli palotához kiszögellő részét. „A Palota- hidat (szobáim ablaka alatt) — jegyezte fel rémülettel Kerenszkij —bolsevik matróz őrszemek szállták meg”.
Nyolc órakor a forradalmi csapatok és a moszkva-kerületi munkások a Varsói pályaudvaron vetették meg a lábukat.
A vörösgárdista, matróz és katona különítmények így kerítették kezükbe lépésről-lépésre a fővárosi élet központjait és taktikailag legfontosabb részeit. Az összes jelentések a Szmolniban futottak össze. Minden 10—15 percben hozták a forradalmi katonai bizottságnak a hírt arról, hogy a csapatok sikeresen hajtják végre a rájuk bízott feladatokat.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!