A tárgyalás
(idézet: A Szálasi-Per – Ítél a történelem – HÍRADÓ KÖNYVTÁR – 1945)
8
Az elnök kérdésére kijelentette, hogy ez 16-án történt, a pontos időre nem emlékszik, sem arra, hogy a hivatalos közlöny mikor jelent meg.
Elnök: A miniszterelnök ellenjegyezte a kormányzói iratot?
Szálasi: Úgy tudom, hogy talán október vége felé ellenjegyezte.
A vádlott a továbbiakban azt vallja, hogy a nyilatkozatot Veesenmayer adta át neki, majd később Szöllősinek adta át. Ekkor került szóba, hogy hiányzik róla az ellenjegyzés.
Lészay Béla népbíró emlékeztette a vádlottat, hogy szerinte a rendőrség és katonaság mögötte állt.
— Elégségesnek tartotta-e a rendőrség és a katonaság erejét arra az esetre is, ha például a németek nem álltak volna melléje? Vagy a párt fegyveres ereje elég lett volna, ha a hadsereg ellene fordul?
Szálasi: Egyáltalában nem számoltam ezzel, annyira tiszta volt előttem a fegyveres erőnek és a nemzetnek a hangulata. Polgárháborúval egyáltalában nem számoltam.
Lészay: Nem számított rá, mert háta, mögött német szuronyok voltak. Ebben az időben, mikor a harc volt fontos Ön szerint, miért nem vett részt a harcban?
A vádlott arról beszélt, hogy ő „felelőssége szelvényében” teljesítette kötelességét. Lészay bíró kérdéseire azonban képtelen volt meghatározni, mit ért „szelvényen”.
Lészay: Vannak bizonyítékok arra, hogy Ön Svájcba akart kiszökni, amivel szemben Ön azt állítja, hogy önként akart hazajönni.
Szálasi: De mennyire önként, én önként jelentkeztem az amerikaiaknál. Tisztában voltam azzal, hogy az amerikaiak ki fognak adni. Odavezették az amerikai csapatokat az én lakásomba és bevezették a szobámba. Az én rendelkezésemre történt. (Gúnyos derültség).
Ezután Horváth népbíró intézett kérdéseket Szálasihoz, majd Mérő népbíró kérdezett.
Mérő: Hogy került Veesenmayerhez a kormányzói lemondó irat?
Szálasi: Ennek technikai útjára nézve kérem Lakatost és Veesenmayert kihallgatni.
Mérő: Nem gondolta Ön, hogy ez nem egészen tiszta dolog?
Szálasi: Nekem lényeges a szóbeli megbízatás volt.
Mérő: Ön elhitte, hogy a kormányzó szabad akaratából adta a szóbeli megbízatást?
Szálasi: Természetesen.
Merő: Ha Ön mindent így elhisz, akkor nem csodálkozom, hogy idáig juttatták a nemzetet, a sírba.
Szálasi: Nem sírba vittem.
Mérő: Csodálkozom Önön. Ön akkor, amikor béketárgyalás előtt áll a magyar nemzet, akkor Ön ideáll és még a magyar nemzetet akarja magával ragadni?
Szálasi Én a magyar nemzetnek új útját a hungarizmusban látom. (Gúnyos derültség).
Elnök: Nagyon helyesen mutatott rá a népbíró úr arra, hogy Ön a béketárgyalások előtt rágalmazza nemzetét.
Korbacsics népbíró: Miben látja Ön az október 15-én. beolvasott kormányzói proklamáció népellenes és nemzetellenes jellegét?
Szálasi: Nekem határozottan az volt a meggyőződésem, hogy a volt kormányzó ezzel a lépésével a legteljesebben lehetetlenné teszi a nemzet hősi erőfeszítését.
Korbacsics: Nem látta, nem gondolt Ön arra, hogy a kormányzó itt a nemzet akaratának adott pillanatra kifejezést?
Szálasi: Nem, a kormányzó és a nemzet között a kapocs egészen megszűnt már.
Korbacsics: önnek tudnia kellett volna, hogy abban az időben a szocialisták, kommunisták, polgárok, értelmiség, parasztok, katonák a legteljesebb szabotázst és ellenállást fejtették ki, hogy a kormányzót rábírják arra, hogy Magyarország kiugorjon a háborúból. Ezt mindenki tudta Magyarországon.
Szálasi: Mindegyik mozgalomnak meg volt a maga meggyőződése, csak arról volt szó, hogy az egyik szerint Moszkva, a másik szerint London, a harmadik szerint Berlin fog győzni. Mind a három a maga meggyőződésének megfelelően akarta a nemzet akaratát beállítani.
Korbacsics: Abban az időben kevés kivétellel minden magyar meg volt győződve arról, hogy ki fogja megnyerni ezt a háborút. Mindenki, aki ezt a magatartást elnyomta, népellenes magatartást fejtett ki, a népnek az árulója volt.
Önök feláldozták a nemzetet a németek érdekében, azért, hogy Hitler uralmát pár hónappal meg tudják hosszabbítani. (Nagy taps).
Szálasi: Mi nem a német érdekek szempontjából akartuk beállítani a nemzetet, hanem az új világnézet szempontjából. Miután a németek közelítették meg a mi felfogásunkat a legjobban, a németek felé állítottuk be. Ha London lett volna közelebb álláspontunkhoz, akkor afelé állítottuk volna be.
Korbacsics: És ha Moszkva, akkor Moszkva felé. Nem volt világnézet a hungarizmus. Zagyvaság volt. A német imperialista érdek megkövetelte, hogy Magyarország az ő oldalukon álljon és ezzel kapcsolatosan legszükségesebb volt egy belső mozgalom megindítása.
Szálasi: Nem. Ezt a mozgalmat én már 1931-ben kezdeményeztem, amikor még szó sem volt arról, hogy háborús kezdeményezésre kerülhet sor. Én tudom, mi a világnézet. (Nagy zaj, a vádlott szavait teljesen elnyomja a közönség derűs zajongása).
Sipos népbíró: Hallott-e a német propagandának azokról a rádióban közölt nagyhangú kijelentéseiről, hogy „Drang nach Osten” „Herrenvolk” és arról, hogy csak egy uralkodásra alkalmas nép van Európában, ez a nép a német. Minden más nép csak szolgája a németnek. A vádlott kijelentette, hogy természetesen hallott ezekről, és a németeknek ez a felfogása a legélesebben ellentétben állott az ő felfogásával.
Az elnök ezután Szálasinak egy memorandumából olvasott fel részletet, amelyben vallomásaival szemben Szálasi elismeri a német nép minőségi fölényét. A memorandum szerint „a német nép minőségi és mennyiségi kiválósága folytán kétségtelenül és vitathatatlanul, elidegeníthetetlenül természetes módon jelenti az európai nagytérbe szervesen beépülő nacionalista és szocialista európai közösség irányító hatalmát.” Majd a hungarista naplónak egy részét olvassa fel a tanácselnök. A naplónak ez a része a kormányzói proklamáció megjelenése után készült. Eszerint a pártvezető koalíciós kormányt alakít és ennek segítségével a rendszerváltozást az országban végrehajtja. A pártvezető és a hungarista mozgalom a kormányzó elhatározását tudomásul nem veszi és a hatalmat átveszi egyetértésben a nemzet legszélesebb rétege, a hadsereg, a csendőrség, a rendőrség és a németek segítségével.
Ebből kitűnik — állapítja meg az elnök, — hogy a kormányzó elhatározását tudomásul sem vették, tehát nem a kormányzóval való egyetértésben vették át a hatalmat.
Frank népügyész: Tudja-e Ön, hogy Kovarcz gyilkos volt, Somogyi és Bacsó gyilkosa? Tudta-e ön, hogy Kovarczot 13 évi fegyházra ítélte a magyar bíróság bombamerénylet miatt és az ítélet elől Kovarcz hősiesen kiszökött az országból? Gondolt-e Ön arra, hogyan nézett volna ki a magyar történelem előtt, ha Ön uralmon marad, az, hogy az Önök uralmát egy gyilkos bombamerénylő készítette elő?
Szálasi: Ezt mozgalmi harcnak minősítettem és mozgalmi harcban egészen másképpen ítélik meg a dolgokat.
Frank: Abban gyilkosok is résztvehetnek?
Szálasi: Én nem tartottam gyilkosnak.
Frank: Ön tehát képes lett volna egy gyilkost bevenni a magyar történelembe. Ez az Ön felfogása.
Frank: A kormányzó proklamációjában enyhén szólva nem hízelgő módon nyilatkozott a németekről. Gondolja, hogy ezután a proklamáció után meg lett volna a módja Horthynak, hogy kormányzó maradjon?
Szálasi: Meglehet, hogy nehézségek támadtak volna.
Frank: Lakatost mikor mentették fel miniszterelnöki tiszte alól.
Szálasi: Nem kellett felmenteni, mert október 15-e előtt lemondott.
Frank: Akkor milyen jogon hitelesítette azt a bizonyos kormányzói írást.
Szálasi: Azért, mert október 15-e és 16-a alkotmányjogilag interregnumnak tekinthető és egy ilyen személynek a hitelesítése kellett.
Frank: Lakatos olyan ember volt, mint bármelyikünk itten. Alkotmányjogilag Lakatos nem volt Magyarország miniszterelnöke, ennek következtében hivatalos okiratot miniszterelnöki minőségben nem írhatott alá.
Szálasi: De ott volt és fontos tárgyalásokat vezetett. Másodszor a kormányzó nem fogadta el a lemondását.
Frank: Ha a kormányzó nem fogadta el lemondását, egy meglévő miniszterelnök mellé miért nevezett ki másik miniszterelnököt Szálasi Ferenc személyében. Ismer a magyar alkotmány két miniszterelnököt?
Szálasi: A kormányzó már júliusban Lakatost egy másik mellé nevezte ki.
Frank: Érdekes, ezt csak Ön tudja.
Szálasi: Mindenki beszélt róla egész Magyarországon.
Frank: Az országjárás alkalmával Ön kikkel szokott beszélgetni?
Szálasi: Mindenkivel, akár párttag volt, akár nem volt párttag. Nagyon büszke vagyok, mert kivétel nélkül az egész nemzet jött el ezekre a megnyilvánulásokra.
Frank: A megszállott kétharmad részből is kapott olyan telefonértesítést, hogy ott is kívánták Szálasi Ferencet és a háború folytatását?
Szálasi: A kérdésben benne van a felelet.
Nagy Vince politikai ügyész: Legyen szíves, adjon felvilágosítást, ki rendelte el a német tankok és fegyveresek felvonulását.
Szálasi: A német követségen tartózkodtam és ott úgy tudtam, hogy semmiféle fegyveres alakulat nem volt a Várban.
Nagy: Ön hallotta a lövöldözéseket?
Szálasi: 16-án reggel, Lázár részéről történt lövöldözés.
Nagy: Díszlövések voltak az Ön hatalom-átvételére?
Szálasi: A kormányzó rendeletére azután beszüntették az ellenállást.
Nagy: A nemzetnek nem volt fegyver a kezében. Csupán a németeknek és az Ön karszalagos csőcselékének. Azt Önnek kell tudnia, hogy a nyilasokat kik és milyen fegyverrel szerelték fel.
Szálasi: Majd Kovarcz meg tudja mondani. Mindenesetre annyit akarok rögzíteni, hogy a Nyilaskeresztes Párt Hungarista Mozgalom tagjai fegyverrel a délután folyamán még nem voltak ellátva, ez csak késő este következett be.
Nagy: Október 15-én délután ötóra körül Vörös János vezérkari főnöknek rádiófelhívása hangzott el. Vörös János azt vallotta, hogy tudomása sem volt róla és közönséges hamisítvány, misztifikáció. Kérdem, tud-e Ön arról, hogy ez hamis.
Szálasi: Én semmiféle hamisítványról nem tudok. Tudok arról, hogy tényleg Vörös János részéről ilyen bemondás történt a rádióban. Kértek, mit szólnék ahhoz, ha Vörös Jánost éppen ezért őrizetből szabadlábra helyeznék. Őrizetbe volt véve, tekintettel bizonytalan magatartására.
Nagy: Igaz-e, hogy ön vagy más, esetleg a németek azzal vették rá a kormányzót, esetleg később, hogy bizonyos lelki kényszert gyakoroltak azzal, hogy elrabolt fiát fogják visszaadni?
Szálasi: Én Lakatossal is beszéltem 16-án és feltettem neki a kérdést, hogy gyakoroltak-e kényszert. Ő nekem határozottan kijelentette, hogy nem. Hennyei Gusztáv, a Lakatos-kormány külügyminisztere kijelentette többek előtt — Csia is fültanú erre — hogy ő nyugodt lelkiismerettel meri állítani: kényszert nem alkalmaztak. Őt is mint tanút kérem majd annakidején kihallgatni.
Nagy: Tehát azt sem tudja meghatározni, hogy a délelőtt és a délután között, amikor a kormányzó lemondását és az ön megbízatását írásba adta, milyen lényeges változás állhatott be a kormányzónál?
Szálasi: Én nem tudom.
Zbóray védő: Milyen tényeket tud megjelölni arra vonatkozóan, hogy a németek önnel szemben bizalmatlanok voltak?
Szálasi: Amikor kijöttem a fegyházból, felkeresett Michaelis német újságíró, akiről később megtudtam, hogy német hírszerző. Michaelis üzenetet hozott Berlinből, hogy látta Délkelet-Európa új térképét. A térképet Rothen Ferenccel együtt látta és Rothen azt üzeni, fogadja el azt a német álláspontot, hogy a hungarizmus már régen idejét múlta és fogadja el a német nemzeti szocializmust. A németek Délkelet-Európában Magyarország területét is népi államokra akarják felbontani s ezeket közvetlenül Berlinhez akarják kapcsolni. A közvetítést nem voltam hajlandó elfogadni, sem pedig a német álláspontot. Emiatt a kijelentés miatt igen erőteljes ellenszenv nyilvánult meg Berlinben ellenem s pár hétre rá azt a hírt kaptam, hogy ottani felfogás szerint a fegyházban meghibbantam, megtébolyodtam, vallási tébolyban szenvedek és ezért nem tartanak alkalmasnak a hungarizmus vezetésére.
Az elnök figyelmeztette a védőt, hogy ide nem tartozó kérdésekkel ne húzzák fölöslegesen az időt, mire a védő rámutatott arra, hogy vádlott nagy súlyt helyez annak bizonyítására, hogy a németekkel való kapcsolatai nem voltak olyanok, mint ahogyan azt a vád beállítja.
Latkóczy védő: Milyen értesülései voltak atekintetben, hogy ha a nyilaskeresztes párt október 15-én nem veszi át a hatalmat, illetve nem hajlandó erre, akkor a németek milyen intézkedést tesznek?
Szálasi: A legteljesebb mértékben meg voltam győződve arról, hogy a németek a legerőszakosabb úton és módon érvényesítették volna akaratukat és mindaz, ami Csehszlovákiában történt, az egy pár hét alatt véresen végigszáguldott volna egész Magyarországon.
Elnök: Milyen formák között történt a mozgósítás?
Szálasi: 12—17 éves korig nemre való tekintet nélkül.
Hangoztatta, hogy a nőket nem fegyveres szolgálatra, hanem front mögötti szolgálatra, a férfiak helyettesítésére mozgósították. Ténylegesen csak két-három hadosztályt tudtak fölszerelni és ezeknek lészáma is alatta maradt a 12.000-nek, mert a felszerelés nem tudott a tervekkel lépést tartani.
Elnök: A németektől is kaptak felszerelést?
Szálasi: Igen, legnagyobb részt.
Elnök: Mi volt az oka, hogy a felszerelést nem kapták mind meg?
Szálasi: A német ipar ezekben az időkben súlyos angolszász repülőtámadások hatása alatt állott. Ezenkívül pedig a németek is fölállítottak új hadosztályokat és ezek felszerelését előbbre helyezték.
Elnök: Ilyen lassúságú fegyverkezés mellett nem látta, egész hatalmi berendezkedésüknek teljes tehetetlenségét?
Szálasi: Nem.
Elnök: Persze, hogy nem látta.
Az elnök ezután a statáriális rendelkezésekre vonatkozóan ad fel kérdéseket.
A vádlott elismeri, hogy tud ilyen rendelkezésekről, azokat az illetékes miniszterek adták ki. Amennyiben minisztertanács elé kerültek, ő is aláírta.
Elnök ezután az „Összetartás” 1945 március 10—11-i számából olvas fel részleteket. A hivatalos pártlap szerint „több katonaszökevény elnyerte méltó büntetését a nemzetvezető személyes ítélete folytán”.
Szálasi: Az „Összetartásának az a közleménye, hogy én személyesen halálos ítéleteket hoztam, nem felel meg az igazságnak.
Védő: Nem hozott ítéletet?
Szálasi: Egyetlen egyet sem.
Elnök: Ön a harcot az ország határának elhagyása után is folytatta és intézkedéseket tett a harc folytatására.
Szálasi: Természetesen. A harcot mindig is folytattuk.
Elnök: Milyen konkrét rendelkezéseket tett?
Szálasi: Nem nagyon tudtam, mert nem voltak meg az összekötő lehetőségek.
Elnök: És mit csinált ön ekkor, mint nemzetvezető?
Szálasi: Hát… az egész áttelepítést irányítottam.
— Ez a legteljesebb mértékben elfoglalta időmet, hiszen április 1-től május 1-ig tartott a hatalmas mozgás, ameddig az áttelepülő nemzetrész a megfelelő felvevő területekre be tudott érkezni és ott be tudott rendezkedni.
Elnök: Tudott Ön Budapest ostromáról?
Szálasi: Igen, a katonai összefoglalókból.
Elnök: Milyen álláspontot foglalt el ebben a vonatkozásban?
Szálasi: Álláspontom az volt, hogy Budapest tartását csak abból a szempontból tartanám szükségesnek, ha erről a területről offenzív hadműveletek fognak kiindulni. Ha ezt nem akarják, akkor Budapest kiürítését feltétlenül végre kell hajtani és a hadászatilag még kínálkozó dunántúli hegyekbe kell visszavonulni. A németek szerint Budapestnek a védelme a legteljesebben lehetséges lesz már azért is, mert a németek részéről jövő erősítések nem fogják lehetővé tenni az ellenségnek azt, hogy Budapestet mint várost meg tudja támadni.
Elnök: Mit szólt Ön ahhoz, amikor Budapest ostroma heteken keresztül folyt, akkor, amikor Önnek mint katonának különösképpen látnia kellett, hogy offenzív hídfőül való beállításról már szó sem lehet, akkor, amikor az orosz hadsereg Budapesten messze túlment és Budapest katonailag teljesen körül volt zárva.
Szálasi: Még akkor is lehetett offenzív hídfőről szó, ezt nyugodt lelki ismerettel tudom vallani.
Elnök: Olyan lehetőség ez, mint hogy csillag esik le az égből és az orosz hadsereget agyonvágja Budapesten.
Szálasi: Nem. 1944 december első felében vagy közepe táján váltották le Friessnert és jött Wöhler tábornok, akivel szintén megbeszélést folytattam Budapest védelméről. Kifejezésre juttattam előtte, hogy Budapest felszabadítása feltétlenül szükséges. Akkoriban az oroszok már körülbelül körülzárták Budapestet. Ezért feltétlenül szükséges felszabadítása a nehéz ellátási viszonyok miatt. Ha azonban ezt a hadműveletet végrehajtani nem lehet, arra az esetre felhívtam figyelmüket arra, hogy a budapesti helyőrség nyugat felé törjön ki és hagyjon fel a város további védelmével. Ő erre azt válaszolta, hogy ez a megoldás szóba sem jöhet azért, mert neki személyes, szóbeli parancsa van Hitler részéről, hogy a hadműveleteket úgy folytassa le, még januárban, Budapest felszabadításával egyetemben, hogy január végéig az egész budai vonal a szövetséges német-magyar hadseregek kezében legyen.
Elnök: Nem volt bizonytalan ez az ígérgetés annak a hadvezetésnek részéről, amelynek részéről évek hosszú sora óta egyetlen jóslás, katonai helyzetmagyarázás a következmények tekintetében be nem igazolódott?
Szálasi: Dehogy is, beigazolódtak, csak…
Elnök: Hosszú évek óta a német hadvezetésnek hivatalos magyarázkodása és ígérgetése egyetlen lényeges ponton be nem igazolódott és akkor Ön hogyan várta ezeknek az ígéreteknek valóraválását? Ezt azért kérdezem, mert kíváncsi vagyok, hogy akkor, amikor Ön látta, hogy kis szegény népének szegény fővárosa elpusztult, elpusztultak hídjai, épületeink nagyrésze, akkor Önnek visszatekintve, mi a véleménye, hogy helyes vagy bűnös dolog volt-e ezt a várost odadobni, ilyen helyzetbe hozni?
Szálasi: Én semmit oda nem dobtam. Meg vagyok győződve arról, hogy mindaz, ami Budapest érdekében történt, a mi részünkről, az helyes volt.
— Felfogásom ebben a kérdésben, az, hogy minden nemzet szabad akarata szempontjából cselekszik, hősi életmegnyilvánulása akár elbukik, akár győzelmesen állította be harcát…
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!