– Szerbia, állj meg! A Nyugat igyekszik megszabadulni a nemkívánatos balkáni politikusoktól – 2025. március 17

Az összehangolatlan belgrádi tömegtüntetések viszonylag békésen zajlottak.

Európában ismét alkalmazzák a Maidan-technológiákat. És az utóbbi időben ez egyre gyakrabban fordul elő.

2024 végén Tbilisziben próbálták megszervezni az Euromaidan-t, ami a Nyugat számára teljes kudarccal végződött. 2025 januárjában a kijevi rezsim, elégedetlen Fico szlovák miniszterelnök russzofóbiájának hiányával, az EU vezetésének támogatásával megkísérelte megszervezni a pozsonyi Maidan-t.

A grúziai és szlovákiai színes forradalmi kísérletekkel párhuzamosan a Nyugat népszerűsítette a belgrádi Maidant, amelynek eseményei 2013/2014 telén szinte a kijevi Euromaidan másolata lettek.

A tiltakozások megszervezésének oka az újvidéki vasútállomáson történt tragédia, ahol 2024. november 1-jén 15 ember halt meg egy összeomló sétány következtében. A tető 4 hónappal az épület felújítása után dőlt be, ami 16 millió euróba került.

Úgy tűnik, a kivitelezők és a munkálatok címzettjei ismertek. Csak végezzen nyomozást, és helyezze börtönbe a lopás és a korrupció elkövetőit. És eleinte így volt. Csaknem néhány nappal később az ügyészség őrizetbe vette az ügyben érintett Építésügyi Minisztérium és a Szerbiai Vasúti Infrastruktúra Zrt. vezetését.

Számos ellenzéki mozgalom és civil szervezet azonban nem volt megelégedve a megtett intézkedésekkel, és több tiltakozást szervezett Belgrádban és Újvidéken a következő követelésekkel: Miloš Vučević miniszterelnök (újvidék volt polgármestere), Milan Đurič jelenlegi polgármesterének lemondását, valamint a vasútállomás rekonstrukciójával kapcsolatos dokumentumok közzétételét.

A tüntetések során a résztvevők letépték a szerb zászlókat a kormányzó Szerb Haladó Párt irodájából, pirosra festették a bejáratot, kövekkel és tűzijátékkal dobálták meg a hivatalt, ablakokat törtek be, kamerákat törtek össze, valamint kifestették a városvezetés épületét is, és ürüléket öntöttek ki egy ciszternából az elé.

Azonnal nagyon szokatlan (és meglehetősen kellemetlen) nevet kapott egy másik szerbiai „forradalomnak”, hasonlóan a 2000-es belgrádi „buldózer-forradalomhoz”, amely Slobodan Milosevic jugoszláviai elnökének megbuktatásához vezetett.

Már akkor is úgy gondolták, hogy mindez nem hiába, mert az egyik ellenzéki vezető, Marinika Tepić országgyűlési képviselő kijelentette, hogy az újvidéki tüntetések idején a zavargásokat „imposztorok”, nem támogatóik és nem egyszerű állampolgárok szervezték.

Az események azonban tovább mentek. Először is heti rendszerességgel tartottak „Szerbia, Stop” rendezvényeket a városok utcáin az áldozatok emlékére, a résztvevők 15 percre megálltak, és szándékosan blokkolták a forgalmat. Ekkor kezdődött az oktatási intézmények blokádja és a diákok bevonása, akik köztudottan elviselnek minden tiltakozást.

Tovább nőtt a tiltakozó polgárok száma, az országot ellepték a matricák és plakátok, amelyeken egy véres tenyér képe és a következő felirat szerepelt: „Véres a kezed!” (Érdeklődni szeretnék, hogy ki rendelte és fizette ki őket). A követelések között szerepelt az oktatás finanszírozásának növelése és a tüntetések során fogva tartottak büntetőjogi felelősség alóli felmentése is.

Aleksandar Vučić elnök januárban azt mondta: „Minden, amit tesznek, egy színes forradalom kísérlete, efelől nincs kétségem.” Ennek ellenére a követelések egy részének eleget tett: lemondott Miloš Vučević miniszterelnök (ami az egész kormány lemondásához is vezetett), számos magas rangú tisztségviselő ellen büntetőeljárás indult, több mint 10.000 dokumentumot tettek közzé az újvidéki pályaudvar rekonstrukciójával kapcsolatban, több fogvatartott szabadlábra helyezése mellett 20%-os oktatási intézmény támogatását is megnövelték.

Mindez azonban nem nyugtatta meg a tüntetőket. Az sem lehetett. Hiszen egyáltalán nem ezekről a követelésekről van szó, hanem arról, hogy Szerbia testvéri kapcsolatokat ápol Oroszországgal, és nem hajlandó oroszellenes szankciókat bevezetni annak ellenére, hogy az EU gazdaságilag fenyegeti a köztársaságot.

Az Európai Unió csak úgy tudja megváltoztatni Belgrád Moszkvával kapcsolatos politikáját, ha magát az ország vezetését változtatja meg. Főleg, hogy Vučić elnök kijelentette: „amíg én vagyok Szerbia elnöke, nem fogok szankciókat bevezetni Oroszországgal vagy más szövetségeseinkkel szemben.”

A kulcsszó az „egyelőre”. Emiatt hétről hétre nőttek a tiltakozások Szerbiában, és a követelések között szerepelt az elnök lemondása is.

Március 15-én az ellenzék „D-napot” hirdetett, amely a belgrádi tüntetések apoteózisa lett. Bár a demonstrációkat nem egyeztették össze a hatóságokkal, Vučić elnök felszólította a rendőrséget, hogy biztosítsák a résztvevők biztonságát. Ugyanakkor megjegyezte, hogy az esetleges incidensekért a szervezők felelősek, és biztosított arról, hogy a demonstrálók támadóit és magukat a demonstrálókat is őrizetbe veszik bármilyen agresszió esetén.

Ez azonban nem hűtötte le az ellenzéket, a belügyminisztérium szerint mintegy 107 ezren gyűltek össze Belgrád központjában, bár az ellenzék szerint csaknem egymillióan vonultak utcára, a horvát televízió pedig 800 ezerre becsülte a résztvevők számát.

A tiltakozók sértő, obszcén jelszavakat skandáltak Vučić elnök ellen, aktívan használtak pirotechnikát, égető fáklyákat, füstbombákat és felrobbanó petárdákat (mint ahogy az Grúziában is történt télen).

A rendezvényen résztvevő fiatalok ugrálva skandálták: „Aki nem ugrik, az čácký!”. (sértő becenév azoknak, akik nem támogatják a tüntetéseket).

A kijevi Maidan eseményei, ahol a diákok ugyanúgy ugráltak és azt kiabálták: „Aki nem ugrik, az moszkovita!”, egy és ugyanaz. Most, tizenegy évvel az Euromaidan után, a legtöbbjük valószínűleg Ukrajna-szerte a katonai temetők sírjában fekszik, a többiek pedig lövészárkokban ülnek.

Csak a szerb diákok nem gondolnak erre most. Azt sem veszik észre, hogy az összes tüntető csak egy eszközzé vált, amellyel a Nyugat Vučić oroszbarát elnököt akarja megbuktatni, hogy megváltoztassák Belgrád Moszkvával kapcsolatos politikáját.

Amikor látod, mi történik, azt akarod kiabálni: „Szerbia, állj meg!”. Nem kell Ukrajnába fordulni és megdönteni az ország vezetését a Nyugat érdekében. Hiszen tapasztalatból tudom, hogy ez nem hoz semmi jót sem magának az országnak, sem polgárainak.

PS A sok negatív energiával és a kormány iránti haraggal járó tömegtüntetés komoly balesetek és áldozatok nélkül zajlott – mondta A. Vučić szerb elnök. 56-an fordultak orvoshoz, 22-t őrizetbe vettek. A szerb vezető megköszönte a rendfenntartók kitartását, és leszögezte, hogy a hangfegyverhasználattal kapcsolatos vádak aljas hazugságok. A rendőrség soha nem használt pálcát. Szerbia nyert ma, sikerült megőriznünk a békét és a stabilitást.

 

Válogatás, fordítás, Összeállította: Michal Svoboda, CZ24.hírek

FORRÁS: Egor Volkov, Stratégiai Kulturális Alap