A petrográdi felkelés – 1
(idézet: A polgárháború évei a Szovjetunióban 1917-1922
Negyedik fejezet
A petrográdi felkelés
1
A felkelés kezdete
OKTÓBER 24-ének hajnalán a bolsevik párt központi lapjának nyomdájában megjelent a 3. Rozsgyesztvenszkij-kerület rendőrbiztosa a 2. oranienbaumi hadapródiskola növendékeinek kíséretében. Az ideiglenes kormány képviselője írást mutatott fel, amelyben a Petrográdi hadkerület parancsnoka elrendeli a nyomda bezárását és betiltja a „Rabócsij Puty” („Munkás Út”) és a „Szoldát” („Katona”) c. újságokat. A nyomda munkásai határozottan megtagadták a parancs teljesítését. A nyomda vezetője kijelentette, hogy csak a forradalmi katonai bizottság aláírásával ellátott rendeleteket és parancsokat ismeri el és megtagadta az írás átvételét. A hadapród-osztag megszállta az épület valamennyi bejáratát.
Reggel hat felé járt az idő. A munkások siettek a gyárakba. A nyomda megszállásának híre gyorsan elterjedt a kerületben. Izgatott tömeg kezdett a nyomda körül összeverődni s körülvette a hadapródokat. A tömegben vörösgárdisták is voltak a közeli gyárakból. Az egyik telefonált a bolsevik párt rozsgyesztvenszkij-kerületi bizottságának és közölte, hogy a hadapródok rombolják a nyomdát. A párt kerületi szervezője, — akkoriban a kerületi bizottságok titkárait így nevezték — Mescserjákov, értesítette a bolsevik párt kerületi bizottságának tagjait. Telefonon értesítették az ujság szerkesztőjét, Sztálint.
Izgatott hang jelentette:
— A hadapródok a „Právdát” rombolják.
— Sokan vannak?
— Kisebb különítmény, tiszttel az élén.
— Rendben van! Azonnal páncélautókat küldök.
Sztálin elrendelte, hogy egy teljesen bolsevik-hű csapatból két páncélautót küldjenek.
A Szmolniban, a forradalmi katonai bizottság szobájában, éppen befejeződött az ülés. A fal mentén a székeken és egyszerűen a padlón ültek az összekötők — két-két ember minden ezredből és a Vörös Gárda parancsnokságaiból. Halkan parancsokat adtak ki.
Minduntalan a Szmolni elé érkező csapatok képviselői jöttek a szobába. Az összekötőkhöz telepedtek, vagy átvették a parancsot és távoztak. Gyakran csengetett a telefon, de sokan mégis tovább szunyókáltak, mert fáradtak voltak az álmatlan éjszakák után.
A hírre, hogy megszállták a bolsevik központi lap nyomdáját, mindnyájan talpraugrottak.
„Megkezdődött!”
Az összekötők izgatottan vették körül a lihegő vörösgárdistát. A Litván ezred egy katonáját azonnal elküldték a napos szolgálatot teljesítő századért. Az összekötők motorkerékpárokon robogtak ezredeikhez.
Ezalatt a hadapródoknak sikerült szétzúzniok a lap kiöntött formáit. Lepecsételték a „Rabócsij Puty” nyomdáját, s mintegy nyolcezer kész példányt elvittek magukkal a rendőrségre.
Az ideiglenes kormány tudta, hogy mit csinál. Éppen ebben a lapszámban jelent meg Sztálin felhívása:
„Februárban a katonák és munkások megdöntötték a cár uralmát. De miután legyőzték a cárt, nem akarták saját kezükbe venni a hatalmat. A munkások és parasztok, akiket rossz pásztorok, az eszerek és mensevikek vezettek, önként átadták a hatalmat a földesurak és kapitalisták embereinek: a Miljukovoknak és Lvovoknak, a Gucskovoknak és a Konoválovoknak…
Ezt a hibát azonnal jóvá kell tenni. Elérkezett a pillanat, amikor a további habozás pusztulással fenyegeti a forradalom egész ügyét.
A földesurak és kapitalisták jelenlegi kormányát fel kell váltani a munkások és parasztok új kormányával…
Ami nem történt meg februárban, annak most kell megtörténnie.
Ezen és csakis ezen az úton vívhatjuk ki a békét, a kenyeret, a földet és a szabadságot”1.
Az ideiglenes kormány az előre megállapított terv végrehajtását azzal kezdte, hogy szétrombolta a „Rabócsij Puty” nyomdáját. Ki akarta ragadni a bolsevikok kezéből azt a Hatalmas fegyvert, amit a központi lap jelentett.
Reggel tíz óra körül Kerenszkij a Téli palotában minisztertanácsot hívott össze. Közölte a miniszterekkel, hogy kezébe vette a kezdeményezést, aztán kifejtette az Előparlament számára készített beszédének főbb pontjait. A beszédet jóváhagyták és Kerenszkij a Mária-palotába hajtatott, ahol az Előparlament székelt.
Az Előparlament ülését 12 óra 30 perckor nyitották meg. A képviselők unottan hallgatták végig a belügyminiszter, A.M. Nyikityin közleményeit az élelmezési zavarokról. A miniszteri páholyban váratlanul megjelent Kerenszkij. Izgatott arca feltűnt a képviselőknek. A terem megelevenedett. Mihelyt Nyikityin befejezte beszédét, Kerenszkij lépett gyorsan a tribünre. Élesen támadta a bolsevikokat, azzal vádolta őket, hogy felkelést szerveznek.
„Hogy ne csak a levegőbe beszéljek! — mondta Kerenszkij — és hogy az ideiglenes kormánynak senki se vethesse a szemére, hogy alaptalanul megvádol, vagy gonoszul megrágalmaz egy pártot, kötelességemnek tartom e helyütt idézni a legjellemzőbb részeket azokból a felhívásokból, melyeket a «Rabócsij Puty» c. lapban a hazaárulással vádolt, de szökésben lévő Ujánov-Lenin tett közzé”.
Kerenszkij idézni kezdte Leninnek „Levél az elvtársakhoz” c. Zinovjev és Kámenyev árulása ellen irányuló írását. A teremben nagy volt az izgalom. Kerenszkij beszédét dühödt, bolsevikellenes közbeszólások szakították félbe. Kerenszkij részletesen beszámolt arról, hogy a forradalmi katonai bizottság politikai megbízottakat nevezett ki az ezredekbe és hogy a parancsnokság hiába igyekezett ezeket a kinevezéseket hatálytalanítani. Beszédét így fejezte be:
„Ilyenformán meg kell állapítanom az ideiglenes tanács előtt, hogy Pétervár lakosságának egy része a teljes, világos, határozott felkelés állapotában van”.
A kadetok padjaiból kiáltások hangzottak:
— Idáig jutottunk!
Hirtelen a tribünre lépett A. I. Konoválov miniszterelnök-helyettes és egy írást adott át Kerenszkijnek. Csend volt. Kerenszkij idegesen átfutotta az írást és ezt kiáltotta az elcsendesedett terembe:
„Annak az okmánynak a másolatát adták át nekem, amelyet most osztanak szét az ezredekben: «A petrográdi szovjet veszélyben van. Elrendelem, hogy az ezredet teljes harci felkészültség behelyezzék és várják a további rendelkezéseket. Minden késlekedést és a parancs nem-teljesítését a forradalom elárulásának fogjuk minősíteni. Az elnök helyett — Podvojszkij»”.
A teremben leírhatatlan zaj támadt. Kerenszkij rendkívüli felhatalmazást követelt az Előparlamenttől, hogy a felkelést a legerélyesebb intézkedésekkel leverhesse. Délután két órakor Kerenszkij éljenzések közepette lépett le a tribünről és a Téli palotába sietett. Az Előparlament szünetet rendelt el a frakciók tanácskozására.
Miközben Kerenszkij hisztériás, viharos és rendkívül hosszú beszédét mondotta, a városban a következő történt.
A hadapródoknak a „Rabócsij Puty” ellen intézett támadása után nyomban összeült a bolsevikok Központi Bizottsága, melyet Sztálin arról értesített, hogy Kerenszkij kezébe igyekszik venni a kezdeményezést.
A Központi Bizottság meghallgatta a jelentést az eseményekről. Hosszú beszédek és viták nélkül úgy határozott, hogy a központi bizottsági tagok nem oszlanak szét, hanem kapcsolatba lépnek a petrográdi bizottsággal és a Szmolniban s a petrográdi bizottságban ügyeletes készültségben maradnak.
A Központi Bizottság határozatot hozott a „Rabócsij Puty” dolgában:
„Azonnal őrséget küldeni a nyomdába és gondoskodni arról, hogy a lap idejében megjelenjék”.
A Központi Bizottság Szverdlov elvtársat bízta meg azzal, hogy az ideiglenes kormány minden lépését figyelemmel kísérje. A postát és a távíró központot Dzerzsinszkij elvtársra bízták.
A Központi Bizottság azt is elhatározta, hogy tartalékvezérkart szervez a Péter-Pál-erődben. A Központi Bizottság összes tagjait ellátták az erődbe való belépési igazolvánnyal. Szverdlov elvtárs azt a megbízást kapta, hogy állandó összeköttetésben álljon a vezérkarral.
Utasítást adtak, hogy sürgősen értesítsék a moszkvai elvtársakat a petrográdi eseményekről.
A Központi Bizottság elhatározta, hogy szakít a központi végrehajtó bizottság megalkuvó és a szovjetkongresszus összehívását szabotáló titkárságával és a közös akciókat illetően tárgyalásokat kezd a „baloldali” eszerekkel.
Szverdlov elvtárs azonnal közölte a bolsevikok Központi Bizottságának határozatát a forradalmi katonai bizottsággal.
A forradalmi katonai bizottság a határozatok értelmében mindenekelőtt kiadta a rendeletet:
„1. A forradalmi újságok nyomdái megnyitandók; 2. a szerkesztőségeknek és nyomdászoknak folytatni kell az újságok előállítását; 3 a forradalmi nyomdák ellenforradalmi támadások elleni megvédésének megtisztelő feladata a Litván ezred és a 6. tartalék árkász-zászlóalj vitéz katonáira hárul”.
Délelőtt 11 órakor a forradalmi katonai bizottság parancsait már végrehajtották. A bolsevik újságokat újra nyomták.
Ugyanakkor telefonon a következő 1. számú parancsot közölték az összes politikai megbízottakkal és ezredbizottságokkal:
„A petrográdi szovjetet közvetlen veszély fenyegeti. Az éjszaka az ellenforradalmi összeesküvők megkísérelték, hogy a környékről Petrográdra hadapródokat és rohamzászlóaljakat hívjanak. A »Szoldát« és a »Rabócsij Puty« c. újságokat betiltották. Az ezred álljon riadókészültségben. Várjátok a további rendelkezéseket.
Minden késlekedést és fejvesztettséget a forradalom elárulásának fogunk minősíteni.
Küldjetek két képviselőt a Szmolni-épületben tartandó küldöttgyűlésre”.
Az ezredekhez ugyanezzel a paranccsal összekötőket küldtek. A Szmolniba rendelték a Litván ezred katonáit és az árkászokat. A Péter-Pál- erőd politikai megbízottjának és helyőrségi bizottságának kiadták a rendeletet, hogy az erőd riadókészültségben álljon és a kapukhoz a legmegbízhatóbb őrséget állítsák. Elrendelték, hogy a forradalmi katonai bizottság igazolványával ellátott csapatokon és személyeken kívül sem az erődbe, sem onnan ki, senkit se bocsássanak.
A Vörös Gárda főparancsnoksága utasítást kapott, hogy 1500—2000 főből álló munkásosztagot küldjön a Szmolniba. Mozgósítsa az összes szállítóeszközöket. A kerületekben szállja meg az összes taktikailag fontos pontokat. Szervezze meg a gyárak és üzemek őrizetét és küldjön fegyveres erőt a kormányhivatalok elfoglalására.
A felkelés megkezdődött.
A főváros proletárnegyedei készenlétben álltak. Az akció első hírére lázas tevékenységbe kezdtek a gyárak és üzemek. A Putyilov-gyár üzemi bizottsága azonnal vörösgárdista csapatokat küldött a Szmolni-épületbe és jelt adott a tartalék gyülekezésére. A schlüsselburgi gyár 200 emberből álló csapatot állított ki. A Viborgi kerület vörösgárdista parancsnoksága valamennyi gyárat értesítette az akcióról és kiadta a rendelkezést az üzemi bizottságoknak, hogy minden gépkocsit foglaljanak le.
Az „Orosz Renault” nevű gyár vörösgárdistái a Preobrazsenszkij ezred kaszárnyáiba vonultak, hogy a katonákat csatlakozásra bírják. A kaszárnyában már folyt a gyűlés. A forradalmi katonai bizottság képviselője, Csudnovszkij, felhívta a katonákat arra, hogy a munkásokkal együtt lépjenek akcióba. A katonák kijelentették, hogy hajlandók csatlakozni a felkeléshez.
A Néva-kerületben a Vörös Gárda megszállta a városba vezető összes utakat. Őrjáratokat szerveztek Szmolenszkoje községtől egészen a Nyikoláj-vasútvonal rendezőpályaudvaráig.
A petrográdi kerületi szovjet épületéhez a kisebb üzemek kisebb osztagai gyülekeztek. A nap második felében körülbelül kétezer vörösgárdista gyűlt össze és várta a parancsot.
A Vasziljevszkij-sziget városrészben háromszor megszólalt a „Csőgyár” sípja. Ez volt a jel a gyülekezésre. A vörösgárdisták a sziget minden oldaláról és különösen a kikötőből és a Balti-gyárból sűrű sorokban tódultak a kerület harci osztagainak parancsnoksága felé.
A Szmolni előtti térre teherautókon vörösgárdisták és katonák érkeztek. Különböző irányokba őrjáratok siettek, hogy elfoglalják őrhelyeiket. Két litván század érkezett. Részben a Szmolni-épület előtt helyezkedtek el, részben magában az épületben. A Vörös Gárda osztagai megszállták a Szmolni-épület összes kijáratait. Az őrség parancsnoksága földszinti kisebb szobát foglalt le. Itt álltak a géppuskák is, amelyeket a tetőn készültek felállítani.
Megérkezett a 6. árkász-zászlóalj különítménye, melyet a petrográdi szovjet őrzésére küldtek.
A fővárosnak mind a tíz kerületéből szüntelenül özönlöttek a Vörös Gárda újabb és újabb századai. Sokuknak nem jutott fegyver és főleg töltény volt kevés. B forradalmi katonai bizottság sürgősen megbízottakat küldött a legközelebbi kaszárnyákba, azzal a felszólítással, hogy küldjék el felesleges fegyvereiket és lőszereiket.
Nemcsak a lövész-ezredeknek, hanem a műszaki zászlóaljaknak és osztagoknak is küldtek ilyen felszólításokat. Azok is sietve fegyverkeztek, hogy résztvegyenek a felkelésben.
Az elektrotechnikus tartalékzászlóalj bizottsága ezt a határozatot hozta a forradalmi katonai bizottság felszólítására:
„Nincs felesleges fegyverünk; miután 190 főből álló legénységre 70 darab jut, azt tartjuk, hogy a fegyver magunknak sem elég”.
A zászlóalj saját osztagot alakított.
A Pártközpont tagjai — Sztálin, Szverdlov, Dzerzsinszkij — állandóan a forradalmi katonai bizottságban tartózkodtak. Részleteiben kidolgozták a felkelés tervét. Kijelölték a csapatrészeket, melyeknek az volt a feladatuk, hogy megszállják a telefon- és távíró-központokat. A forradalmi katonai bizottság csapatokat küldött a hidak védelmére, nehogy megszakadjon az összeköttetés a kerületek és a központ között.
A fegyveres felkelés tervét teljesen Lenin útmutatásainak megfelelően dolgozták ki. A bolsevik párt központi és petrográdi bizottságához szeptemberben és októberben írt leveleiben Lenin kifejtette a terv alapjait. Ezek szerint óriási túlerőt kellett összpontosítani, „hogy körülfogjuk és elszigeteljük Petrográdot és a hajóhad, a munkások és a katonaság együttes támadásával elfoglaljuk”2. A felkelés terve volt: váratlanul lecsapni az ellenségre, elfoglalni a főváros legfontosabb pontjait, a telefonközpontot, a távírót, a pályaudvarokat, a hidakat és a kormány épületeket. A terv egyik legfontosabb mozzanata a Téli palota körülkerítése és elfoglalása, az ideiglenes kormány letartóztatása volt.
A Finnországi és a 180. ezredre hárult az a feladat, hogy a vörösgárdistákkal együtt őrizzék az összes névai átkelőhelyeket a Vasziljevszkij-sziget felöl. Petrográdvárosrész munkásait azzal bízták meg, hogy a gránátosezreddel és a vegyészzászlóaljjal együtt nyomják el az esetleges ellenforradalmi akciókat — a Pál-és a Vladimir-hadapródiskolákra gondoltak. Ugyanezekre a csapatokra bízták az összes átkelőhelyek és taktikailag fontos pontok megszállását. A Viborgi kerület vörösgárdistáinak és a Moszkvai ezred katonáinak az volt a feladatuk, hogy megszállják a Lityéjnij, Grenagyorszkij és Szampszonyijevszkij hidakat. A Moszkvai ezred és a gránátosezred ugyanakkor erős (háromezer főnyi) őrséget állított fel Bjeloosztrov-városrész irányában. Ezzel elvágták az utat, melyen az ideiglenes kormány Finnországból át akarta dobni az ellenforradalmi csapatszállítmányokat.
A Petrográd felé vezető utak védelmét a Varsói és a Balti vasútvonal mentén, valamint a Peterhofi országút felől a Moszkvai és a Narvai külváros összevont vörösgárdista különítményére, az Izmajlovszkij és a Petrográdszkij ezredekre bízták. A Szmolni-épület közvetlen környékét a Volhíniai ezred, az 1. litván tartalékezred és a 6. árkász-zászlóalj csapatai szállták meg. Ezzel elérték, hogy második zárógyűrű alakult ki a Téli palota körül.
A petrográdi vörösgárdisták és forradalmi csapatok segítségére kirendelték a Balti hajóhad hadihajóit és tengerészeit.
A Kronstadttal való kapcsolat fenntartásával a kronstadti végrehajtó bizottság két képviselőjét bízták meg, akik aznap érkeztek Petrográdra. Ezek átvették megbízásaikat és siettek vissza Kronstadtba, hogy október 25-én reggel Petrográdra indítsák a hajókat és csapatokat.
A Balti hajóhad hajóinak az volt a feladatuk, hogy befussanak a Néva folyóra, nehéz ágyúik tüzével fenyegessék a Petrográd felé vezető főutakat. Útközben tisztítsák meg Oranienbaumot, Peterhofot, Sztrelnát a hadapródfészkektől és szállják meg a Balti vasútvonalat. A hadihajókról ötezer kronstadti tengerésznek kellett partraszállnia Petrográdban. Néhány hadihajó a Néván helyezkedett el és a Téli palotára irányította ágyúit. A felkelés terve tehát megvalósította Lenin utasítását, a váratlan és gyors támadást Petrográd ellen:
„feltétlenül kívülről is, belülről is, a munkásnegyedekből is, Finnországból is, Revalból is, Kronstadtból is…”3.
Leninnek részletes beszámolót küldtek az összes tervbevett intézkedésekről.
A Szmolni-épület körül eleven élet pezsgett. Állandóan új vörösgárdista osztagok és helyőrségi csapatok érkeztek. A katonák és vörösgárdisták között a forradalmi katonai bizottság kiáltványait osztogatták.
Október 24-én napközben a forradalmi katonai bizottság az „Auróra” nevű cirkáló rádióállomásán keresztül a következő rendeletet adta ki:
„1. A Petrográd bejáratait védő helyőrség teljes harci felkészültségben legyen.
2. A pályaudvarokon meg kell erősíteni az őrséget.
3. Petrográdra egyetlen katonai egységet sem szabad engedni, amelyből nem ismeretes, hogy milyen álláspontot foglal el a jelenlegi eseményekkel szemben. Minden csapatrész elé néhány tucat agitátort kell kiküldeni, magyarázzák meg a Petrográd ellen vonuló csapatoknak, hogy a népre akarják uszítani őket.
A Kornyilov híveiből álló csapatszállítmányokat, ha a rábeszélés nem járna eredménnyel, erőszakkal kell feltartóztatni. Szigorúan és óvatosan kell eljárni, de szükség esetén erőszak alkalmazandó.
A katonaság minden mozdulatáról azonnal értesíteni a petrográdi Szmolni-intézetben lévő forradalmi katonai bizottságot és odairányítania helyi szovjetek és ezredbizottságok képviselőit az összeköttetés létesítése céljából. A szovjetek maradjanak permanenciában”.
Ez volt a történelemben az első eset, amikor a felkelő proletariátus rádiót használt.
A rádió a forradalmi katonai bizottságot az egész országgal összekötötte és biztosította azt, hogy a katonák és a vasutasok még egyöntetűbben álljanak ellen az ideiglenes kormány ama kísérleteinek, hogy a frontról csapatokat vessen Petrográdra. Viborgban feltartóztatták az 5. kubáni kozák hadosztályt, Revalban semlegesítették a 3. lovashadtest megbízhatatlan ezredeit, Cárszkoje-Szeloban visszatartottak egy rohamzászlóaljat, Peterhofban feltartóztatták és lefegyverezték az 1. peterhofi tartalékos tisztiiskolát.
Október 24-én sok gyárban gyűlést tartottak. A munkások kijelentették, hogy készek akcióba lépni az ideiglenes kormány ellen. A Putyilov-gyárban a 2. körzet munkásai ezt határozták:
„1. Ellentmondás nélkül alávetjük magunkat a petrográdi szovjet forradalmi bizottságának.
2. Követeljük a küldöttek összoroszországi szovjetjétől, hogy a hatalom csakis a szovjetek kezében legyen.
3. Követeljük az összes munkások felfegyverzését”.
A petrográdi kerületben a katonai orvosi műszergyárban a munkások elhatározták, hogy azonnal kivonulnak a forradalom védelmére és mindnyájan belépnek a Vörös Gárdába. A gyűlés e határozatát megvalósították. Két napon belül a kis gyárnak majdnem mind az ötszáz munkása belépett a Vörös Gárdába és résztvett a harcokban az ideiglenes kormány csapatai ellen.
Délután négy órakor a Téli palotát őrző kerékpárosok elhagyták az őrséget és kijelentették, hogy a palotát tovább nem hajlandók őrizni. Azonnal hadapródokkal helyettesítették őket.
Ugyanazon a napon a Péter-Pál-erőd, egész hatalmas fegyvertárával együtt végleg átment a felkelés oldalára. Öt órakor a „Modern” cirkuszban tartott népgyűlésen a kerékpáros zászlóalj, az erőd helyőrségének ez az utolsó ingadozó része amellett foglalt állást, hogy a hatalom a szovjetek kezébe menjen át. Óriási jelentősége volt annak, hogy az erőd helyőrségének utolsó egysége is átpártolt a forradalmi katonai bizottság oldalára.
A Péter-Pál-erőd Petrográd fontos stratégiai pontja volt. Ez az erőd két harcos kerület, — a Viborgi és a Petrográdi kerület — határán emelkedett. Bevehetetlen volt és ágyúinak lőtávolságába estek a Trojickij-híd, a Néva és az ideiglenes kormány székhelye: a Téli palota.
A forradalmi katonai bizottság parancsára az erőd harci felkészültségben állott. Falaira gépfegyvereket állítottak, hogy tűz alatt tarthassák a Trojickij-hidat s a Kámenno-Osztrovszkij-proszpekt és a Bolsája Dvorjánszkája ucca sarkán lévő Kseszinszkij-villát, ahol a rohamcsapatok táboroztak. Különböző irányokba őrjáratokat küldtek. Megerősítették az őrségeket. Egy osztag a Népház erkélyét szállta meg. Az erőd parancsnokát és segédtisztjét letartóztatták. Az erőd hadikészleteit azonnal a Vörös Gárda osztagainak felszerelésére használták fel. A Péter-Pál-erőd arzenálja, ahol körülbelül 100.000 fegyver volt felhalmozva, a munkáskülönítmények felfegyverzésének főforrása lett. A kerületi parancsnokságok innen szállították teherautószámra a fegyvert. A munkáskülönítmények egyenesen a gyárakból érkeztek. Puskákat munkaszámuk felmutatása ellenében adtak nekik. A munkáskülönítmények felfegyverkeztek és elindultak, hogy a felkelés tervében kijelölt harci feladatokat végrehajtsák.
Délután öt órakor a forradalmi katonai bizottság politikai megbízottjai egy vörösgárdista osztaggal megszállták a távírót.
A bolsevik párt kerületi bizottságai — a Vasziljevszkij-sziget, a Narva-kerület, az I. Városi kerület bizottsága esti hat órára gyűlésre hívták össze a párt tagjait. A 2. Városi (Kolomnai) kerületben az összes gyári-üzemi bizottságok ülést tartottak. Az Izsora-gyárban összegyűlt a szovjet végrehajtó bizottsága, az üzemi bizottság és Kolpino város bolsevik szervezete. A petrográdi szakszervezeti tanács helyiségeiben összehívták a szakszervezetek bolsevik funkcionáriusait. Mindenütt egy kérdés szerepelt a napirenden: a felkelésben való részvétel. A gyűlések rövidek és tárgyilagosak voltak. A bolsevikok elhatározták, hogy kiki a maga területén azonnal kapcsolódjék be a burzsoázia megdöntésére irányuló harcos munkába; a gyűlések befejezése után foglalják el helyüket a Vörös Gárda parancsnokságaiban, a különítményekben, a bizottságokban és az üzemekben.
Az Izsora-gyáriak azonnal küldöttséget menesztettek a Szmolni-épületbe a kapcsolat fenntartása céljából. A Kolomnai kerületben már az előző nap estéjén őrséget állítottak fel a Fontánka-Krjukov-csatorna körzetben, egészen a Mojkáig. Őrszemeket állítottak a posta épületéig. A peterhofi kerületi szovjet parancsára a Putyilov-gyár munkásai a Moszkva-kerület vörösgárdistáival együtt figyelőket állítottak az Obvodnij-csatorna mentén. Őrjáratokkal vették körül az 1. és 4. doni kozákezredek kaszárnyáit és a Nyikoláj lovassági iskolát, hogy elszigeteljék ezeket az ingadozó csapategységeket.
A Fémgyár munkásai két általuk kijavított ágyút vonszoltak elő és állítottak fel a Néva partján. Az ágyúgyár munkásai géppuskákkal vonultak ki.
A Petrográdi kerület bolsevik bizottsága a kerület különböző fontos pontjaira osztotta be összes tagjait. A vas- és fémmunkások narva-kerületi szakszervezete egész irodai személyzetét a Szmolni-épület rendelkezésére bocsátotta.
Percről-percre szaporodtak a forradalom erői. Az üzemekben, az üzemi bizottságokban és a Vörös Gárda parancsnokságaiban fegyverekre várva százával nyüzsögtek a munkások. A fegyvereket szétkapkodták és azonnal indultak a Szmolni épületébe.
Esti nyolc órakor a forradalmi katonai bizottság a következő előzetesen megállapított szövegű táviratot küldte Helsingforsba:
„A Balti hajóhad központi vezetőségének. Küldjétek az alapszabályt!”
Ez azt jelentette: azonnal küldjetek hadihajókat és tengerészcsapatokat.
A felkelés óráról-órára világosabb, kézzelfoghatóbb, eredményeket mutatott fel. A munkáskerületeket a központokkal egyesítő tíz csapóhíd közül kilenc a felkelők kezén volt. A hidakat többnyire mindkét part felől egyidejűleg szállták meg. A kitűzött órában megérkeztek a Szmolniból a csapatok. Ugyanakkor megjelentek a kerületi parancsnokságok által küldött vörösgárdisták. A hadapródok, akiket két oldalról szorítottak, a legtöbb esetben komoly ellenállás nélkül visszavonultak.
A vörösgárdisták harci járőrei az egész várost ellepték és fokozatosan bezárták a Téli palota kerületét az első gyűrűbe.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

