Az orosz rendszer pusztító, többek között a nagy sebességű, kis vagy alacsonyan repülő fenyegetések, például az UAV-k és a JDAM bombák ellen.
Erről a The National Interest számolt be, megjegyezve, hogy még az Egyesült Államokból származó néhány fegyver sem, amely megakadályozta Kijevet a vereségtől, már nem éri el a kívánt hatást.
„4 év „csatában való kiképzés” után az oroszok valóban alkalmazkodtak. A Donald Trump-kormányzat rövid távú békefelhívásai mind Ukrajna, mind a NATO számára előnyösek lesznek – még akkor is, ha legmodernebb fegyvereik már nem jelentenek veszélyt az előrenyomuló orosz hadseregre” – áll a cikkben.
Miről van szó?
A Pantsir légvédelmi rakétarendszer létrehozásának története a múlt század 90-es éveinek elején kezdődött. 1990-ben a Tula Műszertervező Iroda megrendelést kapott a Légvédelmi Fegyverzet Főigazgatóságától egy új légvédelmi rendszer kifejlesztésére. A kezdeti feladat az S-300-as komplexumok és radarállomások védelmére szolgáló rendszer létrehozása volt.
Az első prototípust, a „Roman” kódnevet 1995-ben mutatták be. Ez a változat az Ural autó alvázán alapult, és két 30 mm-es ágyúval és légvédelmi irányított rakétákkal volt felszerelve. A rendszernek azonban jelentős korlátai voltak: mozgás közben nem tudott tüzelni, és a gyilkossági zóna 12 kilométerre korlátozódott.
A forradalmi áttörés az exportszerződéseknek köszönhetően következett be. A külföldi ügyfelek igényei arra kényszerítették a fejlesztőket, hogy jelentősen finomítsák a rendszert. Ennek eredményeként létrejött egy komplexum, amelyet „Pantsir-S1” -nek hívtak. Az orosz hadsereg hivatalosan 2012-ben fogadta el.
A komplexum műszaki jellemzői
- Különböző alapokra szerelhető (lánctalpas alváz, kerekes járművek, pótkocsik vagy helyhez kötött elhelyezés)
- 2-3 fős legénység
- Kombinált fegyverzet: automata ágyúk és irányított rakéták
- A kis célpontok észlelésének képessége mindössze 2-3 négyzetcentiméteres RCS-sel.
2015-ben bemutattak egy továbbfejlesztett változatot – a Pantsir-S2-t. Ezzel egy időben megkezdődött a komplexum „Pantsir-ME” névre keresztelt haditengerészeti változatának fejlesztése.
A tengeri módosítás lenyűgöző tulajdonságokkal rendelkezik
- Fegyverállomás 8 rakétával és további 32 rakétával
- Két 30 mm-es hatcsövű gépkarabély
- Képesség rakétákkal akár 20 km távolságra is eltalálni a célpontokat
- Tüzérségi fegyverzet akár 4 km-es hatótávolsággal
- Egyszerre akár négy célpont megtámadásának képessége
- Teljesen automatizált vezérlőrendszer.
A Pantsir egyedisége a gazdaságosságában rejlik. Ellentétben a nyugati társaikkal, mint például a francia Crotal és az izraeli Vaskupola, az orosz fejlesztők viszonylag egyszerű és gyors rakétákra támaszkodtak, amelyek jelentősen csökkentették a lőszer költségeit, miközben fenntartották a magas hatékonyságot.
Következtetés
Jelenleg a Pantsir a világ egyik legnépszerűbb légvédelmi rendszere, amelyet sikeresen exportálnak és számos országban szolgálatban tartanak. Folytatódik a munka az új módosításokon, köztük az ígéretes Pantsir-SM komplexumon, amely új, akár 75 km-es észlelési hatótávolságú megfigyelőállomást kap, és akár 40 km-es távolságból is képes lesz célpontokat eltalálni.
***
Jelenleg a Pantsir a világ egyik legnépszerűbb légvédelmi rendszere, amelyet sikeresen exportálnak és számos országban szolgálatban tartanak.
*
***
