A tárgyalás
(idézet: A Szálasi-Per – Ítél a történelem – HÍRADÓ KÖNYVTÁR – 1945)
6
Elnök: Reflekszióként visszatérek ügyvéd úr kérdésével kapcsolatban. Ön azt mondotta, hogy mély benyomást tett önre 1944 nyarán az az állítólagos kijelentés, amely szerint Hitler azt mondotta, hogy az Úristen megbocsátja neki a háború utolsó 14 napját.
— Önnek gondolnia kellett volna arra is, vajon ez a kijelentés nem éppen olyan értékű-e, mint az 1941 őszén elhangzott német állásfoglalás, amely szerint az orosz hadsereg mint katonai tényező megszűnt létezni.
Szálasi: Ez az ő megítélésük volt akkoriban, de én mint vezérkari tiszt … tudtam, hogy nem így van. Tudtam, hogy blöff.
Elnök: Ha ez a megítélése szerint szánalmas blöff, akkor miért nem tekintette szánalmas blöffnek azt, ami 1944 nyarán hangzott el? Erre a kijelentésre feltette egy nemzet sorsát.
Szálasi: Ami 1941-ben elhangzott, nincs összefüggésben a hivatalos nézettel. Ez propaganda beállítás volt.
Elnök: Az utóbbi méginkább propaganda, mert méginkább szükség volt ilyen beállításra, amikor a német nép a végső csügged és határán volt. 1944-ben még inkább láthatta volna, hogy a csodafegyverek csak mint utolsó mentsvár szerepelnek. 1941-ben nem volt szükség ennyire propaganda beállításra, mint 1944-ben.
Szálasi: Meg kell mondanom, hogy ugyancsak 1944-ben szakirodalmi részről megjelent munkákból tájékozódtam.
Elnök: Október 15-én mi történt?
Szálasi: A rádiót hallgattam, amikor közben beolvasták a proklamáció szövegét. Werbőczy-utcai lakásomon hallgattam.
Elnök: Előre semmit nem tudott?
Szálasi: Nem.
Elnök: Mi volt az állásfoglalása?
Szálasi: Állásfoglalásom egyelőre nem lehetett, mert egyedül voltam a lakásban, minthogy vártam a fejleményeket és alig vártam, hogy valaki jöjjön, hogy megtudjam a részleteket, mi történt.
Elnök: Nem mehetett volna ki a lakásból?
Szálasi: A németeknek szigorú utasításuk volt, hogy ne engedjenek ki.
Elnök: Szálasi Ferencet a szövetséges állam karhatalma őrizetében tartja, szabad mozgásában akadályozza, — jegyezte meg az elnök — majd folytatta a kérdezést:
— Nem lehet, hogy a németek is féltek öntől?
Szálasi: De, határozottan ezt állítom. (Gúnyos derültség.)
Elnök: Ön olyasmi egyéniség, akitől mindenki félt, aki mindenben zavart csinált. Mikor engedték ki azután?
Szálasi: Délután hívtak, hogy menjek a német követségre. Emlékezetem szerint délután 3 órakor át is mentem. Ott találtam egy pár urat és érdeklődtem, hogy most már mi lesz. Hogy kik voltak ott, nem emlékszem, összeverődtek majd húszan. Mostani vádlottársaim közül ha jól emlékezem Vajna volt ott, de határozottan nem emlékszem vissza. Kemény Gábort kértem, hogy mint összekötő maradjon nálam. Hivatalos információt a németek részéről nem kaptam.
— Beszéltek — folytatta a vádlott — mindenki engem ostromolt, kérdezték mi lesz, mire azt mondtam, hogy maradjanak nyugodtan.
Elnök: Mikor kapcsolódott be ön az úgynevezett hadparancsnak a rádióban való beolvasása, a fokozatos visszahívást jelentő Vörös-féle hadparancs beolvasása, Beregfy Budapestre hívása, stb.-re vonatkozólag.
Szálasi: Ezekre a konkrétumokra vonatkozó megbeszéléseket már lefolytatni nem kellett, ezek még a szeptember 13-i megbeszéléseken rögzítődtek le.
Elnök: Milyen utasításra történtek ezek?
Szálasi: Ezek mind ad hoc utasítások voltak.
Elnök: Szóval Szálasi megint nem mer kiállni, gyáván úgy tünteti fel magát, mint aki semmit sem csinált. 20—25-en voltak a német követségen, ezek ostromolták, ad hoc utasítások történtek. Ott szó kellett, hogy legyen arról, hogy most jön Szálasi hatalomátvétele. Erről beszéljen, hol és kivel volt szó erről.
Szálasi: Erről fent a kormányzóval volt szó október 16-án.
Elnök: Akkor miért olvasták be a hadparancsot 15-én?
Szálasi: Én nem adtam ki a rendelkezést.
Elnök: Szálasi a hős, szóval élőre nem tudta a dolgokat. Ön október 15-én tehát úgy hajtotta fejét nyugovóra, hogy most sem tudott arról, hogy a rádióban beolvasott hadparancs szerint már hatalomra került. Erről is meglepetéssel értesült?
Szálasi: Én 16-án reggel jöttem ki az utcára.
Elnök: A német követségen nem közöltek önnel semmit?
Szálasi: Nem volt sok közölni való.
Elnök: A németek, az ön véleménye szerint is, okirati bizonyítékot vártak a kormányzó szövetségszegését illetően és ez a proklamáció a kormányzó részéről most megtörtént.
Szálasi: Rögzítve volt, hogy amint bármelyik oldalról olyan lépés történik, amely a háromhatalmi egyezmény …
Elnök: Tehát ön úgy állítja be, előre rögzítve volt, annyira nyilván valónak tartotta a kormányzói proklamáció beolvasásának eredményeként, most az ön hatalomátvétele lesz az időszerű, hogy ezért nem is tartotta szükségesnek, hogy beszéljen erről?
Szálasi: Erről nem beszéltem.
Elnök: Amikor a proklamáció elhangzott, minden további megbeszélés nélkül tudta, hogy most jön az ön hatalomátvétele. Így volt?
Szálasi: Igen.
Elnök: Na látja, végre ez világos beszéd.
Az elnök ezután a főtárgyalást félbeszakította és annak folytatását február 7-én reggel 9 órára tűzte ki.
A tárgyalás harmadik napján Jankó tanácselnök folytatta Szálasi kihallgatását az október 15-i eseményekkel kapcsolatban.
— Mikor esett szó először Ön és a vezető német személyiségek között kifejezetten arról, hogy most a hatalom átvétele következik?
Szálasi: Nem emlékszem, hogy ilyen beszélgetés lett volna, ellenben nagyon jól tudták, hogy a nyilaskeresztes párt hungarista mozgalom célkitűzése maga a hatalom átvétele.
Elnök: Mikor adta ki ön az első utasításait a hatalom átvétele irányában?
Szálasi: 1944 szeptember 13-án.
Elnök: Október 15-éről beszélünk. Mikor adott ön utasítást arra, hogy a szeptember 13-i megbeszélések eredménye most hatályosulni fog?
Szálasi: Külön utasítás nem ment ki, mert az 1944 szeptember 13-i elvi megbeszélés alapján. ha bármelyik oldalon bekövetkezik egy ilyen lépés, ez automatikusan azt fogja jelenteni …
Elnök: Szóval előre meg volt beszélve minden. Mi volt megbeszélve arról, hogy hogy történik technikailag a hatalomátvétel keresztülvitele?
Szálasi: Erre nézve csak elvi iránypontokat rögzítettem Kovarcznak.
Elnök: Mik voltak ezek az elvi iránypontok?
Szálasi: Részemről az a rendelkezés ment ki, hogy bármelyik oldalról következzék be egy puccs…
Elnök: Ez puccsnak volt minősítve?
Szálasi: Igen. És ebben az esetben a Kovarcz részéről kidolgozandó részletes terv alapján automatikusan meg kell indítani a puccsal szembeni ellenállást.
Elnök: Kovarcz referált önnek arról, hogy hogyan dolgozta ki ezt a tervezetet?
Szálasi: Ő megmondta nekem, hogy minden rendben van úgy a párt, mint a nemzet és az országépítés szempontjából. Az én szempontomból a részletek nem voltak lényegesek.
Elnök: Nem volt lényeges, hogy mit csinálnak a rendőrséggel, csendőrséggel, katonasággal?
Szálasi: Ez mind benne volt a tervben.
Elnök: Azt mondja el, mit tartalmazott ez a terv?
Szálasi: Erre nézve Kovarcz fog felvilágosítást adni.
Elnök: Ön ezt nem is tudta?
Szálasi: Én csak az irányelveket adtam. Megmondottam, hogy a puccsal kapcsolatban az egész pártot és a nemzetet megfelelőképpen be kell állítani.
Elnök: Általános halandzsa.
Szálasi: Bocsánatot kérek …
Elnök: Ne kérjen bocsánatot.
Szálasi: Én nem mondhatok mást, mint amit tényleg mondottam.
Elnök: Talán mégis kellett, hogy szó legyen arról, hogy mi lesz a rendőrséggel, csendőrséggel, katonasággal, hogy fogják ezeknek a közreműködését biztosítani vagy az ellenállását letörni.
Szálasi: Erre nézve aggályaink egyáltalán nem voltak. Tisztában voltunk azzal, hogy egy ilyen kezdeményezés bármelyik oldalról is fog jönni, a nemzet legteljesebb ellenállásával fog találkozni és a nemzet vissza, fogja utasítani az ilyen kiugrási próbálkozást.
Elnök: Önök meg voltak győződve, hogy a csendőrség, rendőrség és a katonaság Önök mellett lesz?
Szálasi: A legteljesebben.
Elnök: Szóval részletekben ez Önt nem érdekelte? Ön megbízott Kovarcz tervezetében?
Szálasi: Természetesen. Október 15-én este tíz-tizenegy órakor autón egy gellérthegyi magánlakásra vittek, mert Veesenmayer és Kurt Haller mondották, hogy kiéleződött a helyzet, nekik parancsuk van arra, hogy személyes biztonságomról minden körülmények között gondoskodjanak, ezért úgy látják jónak, hogy én a Várból elmenjek egy magánlakásba.
Elnök: Mit mondott Veesenmayer, miért van kiéleződve a helyzet, ha Önök mögött a nemzet többsége áll?
Szálasi: A Várban volt kiéleződve a helyzet. Körül volt véve a testőrség egyik zászlóaljával és tartottak attól, hogy ez a zászlóalj erőszakos lépéseket fog elkövetni a német követség területe ellen.
Elnök: Hogyan ítélte Ön meg a helyzetet? Voltak aggályai a hatalom átvétele tekintetében, vagy biztos volt, hogy hatalomra kerül?
Szálasi: Nekem 1937 óta, mikor először kijelentettem, hogy célunk a hatalom átvétele, egyáltalán semmiféle aggályom nem volt.
Elnök: Miféle utasítás szerepelt a Kovarcz-féle tervben a kormányzó személyére nézve, ha a kormányzó önök szerint nyílt alkotmányszegést követ el?
Szálasi: Erre nézve nem emlékszem, hogy ment volna ki utasítás, de ha ő puccsot csinál, a nemzetnek megvan a joga a védekezésre. Ugyanúgy cselekedtem volna, mint ahogyan cselekedtem 15-én és 16-án.
Elnök: Ön még mindig úgy fogja fel, hogy a kormányzó a nemzet ellenére követte el azt, amit ekkor tett? A kormányzó követett el a nemzet ellen előzőleg sok mindent, ez volt azon nagyon kevés tettei közül az egyik, amikor a nemzet érdekében kívánt volna cselekedni. (Taps.)
Szálasi: Nekem más a felfogásom.
Elnök: Önnek a felfogása az volt, hogy pusztuljon akár egy millió ember, csak Szálasi Ferenc és zagyva hungarizmusa uralomra kerüljön. (Nagy taps.)
Szálasi: Ez ellen élesen tiltakozom, Tanácselnök Úr. (Zajos felkiáltások: Gyilkos!) Nem ez a felfogásom a dolgokról és kénytelen …
Elnök: Figyelmeztetem, nincs tisztában azzal, hogy erkölcsileg mihez van joga és mihez nincs. Csak ennek köszönheti, hogy ezért a kijelentéséért nem kapott újra három napi sötét zárkát. Figyelmeztetem, ilyen kijelentéseket nincs joga tenni. Tartózkodjék tőle, mert további fegyelmi büntetésekkel fogok élni.
Szálasi: Kérem akkor körülhatárolni számomra, milyen területen védekezhetem, mert védekezésemet korlátozva látom.
Elnök: Azt mondhatja legfeljebb, hogy ezt vagy azt nem tette, ezt tagadja, de nem mondhatja, hogy tiltakozik. Nincs joga tiltakozni. Itt tiltakozik a nemzet Ön ellen a népbíróság munkájával. Rajtunk keresztül a nép tiltakozik.
Szálasi: Elfogultságot jelentek be.
Elnök: Azt már megtette. Ezen túlvagyunk.
— Lényegében azt mondotta már, — tette fel ez újabb kérdést az elnök — hogy arra az esetre nézve, ahogyan a proklamáció történt, a kormányzó kikapcsolása volt a terv.
Szálasi: A kormányzó a nemzettel szemben elkövetett cselekedetével teljesen eljátszotta azt a jogot, hogy a továbbiakban is mint az államfői jogokat gyakorló személyt vegyék tekintetbe.
Elnök: Mert meg akarta menteni a nemzetet a további oktalan és céltalan vérontástól? Csodálom, hogy Ön még a bekövetkező események szörnyű terhe alatt is ebben a moral insanity-ben leledzik nemzetével szemben. — Tehát a kormányzót ki akarták kapcsolni. És hol értesült arról, hogy az úgynevezett hadparancsát bemondták a rádióban?
Szálasi: A német követségen este rádiót hallgattam.
Elnök: Helyeselte ön ezt?
Szálasi: Nem, mert az én tudomásom és beleegyezésem nélkül történt a beolvasás.
Elnök: Külön fenntartotta, hogy a hadparancsot Önnek kell beolvastatni?
Szálasi: Külön nem tartottam fenn, de természetes, hogy csak abban az esetben jöhetett ilyen hadparancs, amikor már a lényeges alkotmányos tényezőkkel megbeszéltem a dolgot.
Elnök: Azokkal a tényezőkkel, akiket félre akart állítani? Kik voltak ezek?
Szálasi: Mindenesetre a parlament és a nemzet elsősorban.
Elnök: A nemzettel Ön csak alkotmányos szervei útján érintkezhetett. Ön a parlamentben kisebbségben volt és mégis mögé akar bújni?
Szálasi: Ismert dolog, hogy á parlament és a felsőház többsége kimondottan mellettünk állt.
Elnök: Miért van akkor feljegyzésében, hogy ennek a parlamentnek részéről nem lehet semmit várni, legfeljebb egy kisebbség részéről?
Szálasi: Ezek csak beszélgetések, gondolatmenetek voltak.
Elnök: Az Ön beszélgetéseiben csupa valótlanság foglaltatik? Ön csak a német fegyverek árnyékában számíthatott valamire a parlamenttől. Ön tehát azt állítja, hogy a hadparancs beolvasása előtt meg akarta volna kérdezni a parlamentet?
Szálasi: Elsősorban a kormányzóval magával akartam beszélni, hogy a hatalom átvétele a legsimábban végrehajtható legyen.
Elnök: Miért nem akarta megkérdezni legalább a parlamentet lépését megelőzően?
Szálasi: A parlament magatartása az én szempontom és megítélésem szerint nem volt kétséges, már csak -azért sem, mert maga a volt kormányzó sem merte a parlament elé vinni ezt a súlyos kérdést.
Elnök: Akkor miért tartotta szükségesnek megkérdezni a hadparancs beolvasása előtt?
Szálasi: Hogy a legteljesebb hivatalos felfogásról tudjak.
Elnök: Miért? Ha a parlament hozzájárulása szükséges?
Szálasi: Meg is kaptam.
Elnök: Nem a dolgok közepette, hanem előtte kell megkérdezni.
Szálasi: A dolgok előtt Szöllősivel tisztáztattam.
Elnök: Akkor nem lett volna szükséges még külön is megkérdezni a hadparancs beolvasása előtt.
Szálasi: Ez teljesen egyéni vélemény volt.
Elnök: Látja, ha egyéni véleményre hivatkozik, ez már elég. Ez már egyenlő a teljes indokolatlansággal és össze-visszasággal.
— Tett ön valami lépést, amellyel a hadparancs beolvasását helytelenítette?
Szálasi: Nem.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!