A roham megszervezése 14
(idézet: A polgárháború évei a Szovjetunióban 1917-1922
A februári burzsoá-demokratikus forradalom semmi változást sem hozott Közép-Ázsia népei — az üzbégek, kazáhok, kirgizek, tadzsikok, türkmének számára.
1917 áprilisában az ideiglenes kormány, a legfőbb helyi hatalom gyakorlására, Turkesztánba küldte az úgynevezett turkesztáni bizottságot, melynek élén az állami duma volt tagja, a kadét Scsepkin állott.
Mikor az ideiglenes koalíciós kormány megalakult, a turkesztáni bizottság kissé megváltoztatta összetételét: kadétból mensevikké lett. De vonala a régi maradt.
A turkesztáni bizottság ellenforradalmi tevékenységében nemcsak a mensevikekre és eszerekre, a volt cári hivatalnokokra és fehérgárdistákra támaszkodott, hanem az 1917 márciusában alakult burzsoá-nacionalista „Suro Iszlámija” és „Ulema” nevű szervezetekre is.
A „Suro Iszlámija” az üzbég nacionalista burzsoázia pártja volt. Az „Ulema” a muzulmán papságot, a félfeudális földesurakat és a nacionalista nagyburzsoáziát egyesítette.
A „Suro Iszlámija” és az „Ulema” ismételten kifejezték az ideiglenes kormány iránti hűségüket. A turkesztáni bizottság a forradalom egyetlenegy alapvető kérdését sem oldotta meg. A nemzeti elnyomás nem szűnt meg, csak, mint Sztálin mondta, új formát vett fel, burkoltabbat és ezért veszedelmesebbet.
Az agrárkérdést szintén nem oldották meg. A munkások helyzete ugyanaz maradt, mint a forradalom előtt. 1917 szeptemberében Turkesztán munkásai továbbra is napi 12 órát dolgoztak, mikor az egész országban a munkásosztály már régen kivívta magának a 8 órás munkanapot.
A harc nehézségeit növelte az, hogy Turkesztánban majdnem 1917 végéig nem alakult önálló bolsevik szervezet. Taskent, Szamarkand, Perovszk, Új-Buhara stb. bolsevikjeinek egyes csoportjai az OSzDMP egyesült szervezetéhez tartoztak. Az OSzDMP II. tartományi kongresszusa, mely Taskentben június 21-től 27-ig ülésezett, összetételében főképpen mensevik volt és határozatában bizalmat szavazott az ideiglenes kormánynak.
Taskent bolsevikjeinek nem volt saját sajtószervük. Cikkeiket az OSZDMP „Rabócseje Gyelo” („Munkásügy”) c. újságjában kellett nyomtatniok, mely teljesen a mensevikek kezében volt, akik különböző ürügyek alatt gyakran megtagadták a bolsevik cikkek közlését.
Szverdlov elvtárs, az orenburgi bolsevikok közvetítésével a turkesztáni bolsevikoknak azt az utasítást adta, hogy mindenáron vessenek véget a bolsevikok és a megalkuvók „vadházasságának”.
De Szverdlov utasítását nagyon sokáig nem hajtották végre.
A bolsevikok tömegbefolyása gyorsan nőtt. Kokandban erős bolsevik csoport alakult ki. E csoport élén J. P. Bábuskin állt, — 1903 óta a bolsevik párt tagja, a kokandi munkás-és katonatanács elnöke.
Az egyesült szociáldemokrata szervezetben jelentékeny munkát végeztek a szamarkandi bolsevikok.
Új-Buharában az októberi forradalom idején a bolsevikok egy csoportja dolgozott Poltoracki vezetése alatt, akit később, 1918-ban, az eszerek meggyilkoltak.
A taskenti bolsevikok élén A. Persin állt, a középázsiai vasúti műhelyek munkása és N. Sumilov, a vasúti műhelyek szerszámlakatosa, aki 1918-ban a taskenti szovjet elnöke lett.
Turkesztán bolsevikjei munkájukban a dolgozó muzulmánok szövetségeire támaszkodtak, melyeknek „Ittifaki” volt a nevük.
1917 márciusában Szkobelevben (a mostani Fergánában) megalakult a dolgozó muzulmánok első szervezete; később ugyanilyen szervezeteket alakítottak Taskent, Szamarkand, Kokand, Margelán, Katta-Kurgán, Hodzsent és más városokban is. Ezek a szervezetek nagyrészt azoknak a munkásoknak és szegényparasztoknak kezdeményezésére alakultak, akiket a cári kormány 1916-ban-frontmögötti munkára mozgósított. Turkesztánba visszatérve, megszervezték a volt mozgósított munkások kezdeményező csoportját és felhívást intéztek a dolgozók szövetségeinek megalapítására. Ebben a felhívásban a kezdeményező csoport azt írta, hogy
„azt a feladatot tűzi ki maga elé hogy a szegényekből és dolgozókból, a tatárokból és szártokból megalkossa a dolgozók családját, amely támogatni fogja a munkás osztályt a tőke elleni harcában és segítségére lesz az új élet valóban demokratikus alapokon való megteremtésében”.
A mozgósított munkások és muzulmán szegényparasztok közül sokan nagy forradalmi iskolán mentek át Oroszországban és kapcsolatban álltak a bolsevik párttal és az orosz munkásokkal.
Az „Ittifaki”-szervezetek tevékenységük első idejében még erősen mensevik befolyás alatt állottak, de lassan felszabadultak alóla és mind szorosabb kapcsolatba léptek a bolsevikokkal. A bolsevikokkal együtt közös listát állítottak fel a helyi önkormányzati szervek és az alkotmányozó nemzetgyűlés választásaira és a szovjetekben támogatták őket a paktálók elleni harcban. A dolgozó muzulmánok szövetsége napról-napra erősebben harcolt a „Suro Iszlamija” és „Ulema” nevű burzsoá-nacionalista szervezetek ellen. Ez cáfolta meg a legjobban a burzsoá-nacionalisták „teóriáját”, hogy Turkesztánban nincs osztályharc, hogy az összes muzulmánok egyenlőek s megcáfolta jelszavukat is, mely így hangzott: „Muzulmánok, egyesüljetek!”
A Kornyilov-lázadás leverése után új szakasz kezdődött Turkesztán dolgozóinak forradalmi harcában. 1917 szeptemberében a városokban minduntalan munkás-sztrájkok törtek ki. Sztrájkoltak a gyapot-, az olajfeldolgozó-, a szappangyári munkások. Béremelést és a 8 órás munkanap bevezetését követelték. A sztrájkokban résztvettek Taskent, Szamarkand, Namangan, Andizsán és más városok munkásai. Katta-Kurgánban és Új-Buharában konfliktusok törtek ki az olajfeldolgozó gyárakban.
A turkesztáni falvakban („kislák”) az agrármozgalom a földért és a vízért folyó harccá fejlődött.
Nőtt a forradalmi mozgalom a hadseregben is, nevezetesen Taskent helyőrségében.
De a forradalmi válság fokozódásának legélesebb jele az úgynevezett „szeptemberi események” voltak Taskentben.
A Kornyilov-lázadás után a taskenti bolsevikok nagy munkát végeztek a „Minden hatalmat a szovjeteknek!” jelszó alatt.
A tartományi munkás- és katonatanács, valamint a taskenti szovjet is, a mensevikek és eszerek kezében volt. 1917 szeptember 11-én a tartományi demokratikus szervezetek értekezletén Taskent bolsevikjei azt a javaslatot terjesztették be, hogy a jelen értekezlet nyilvánítsa magát forradalmi bizottságnak és vegye át az egész hatalmat. A javaslatot elutasították. A bolsevikok ugyanezt a javaslatot a taskenti szovjet végrehajtó bizottságának ülésén is megismételték, ahol sok munkás és katona volt jelen.
A taskenti szovjet végrehajtó bizottságának elnöke és alelnöke, (mindketten jobboldali eszerek,) tiltakozásul a bolsevikok fellépése ellen, kijelentették, hogy leteszik mandátumaikat s elhagyták a gyűlést. Távozásuk után a szovjet végrehajtó bizottsága először fogadott el bolsevik határozatot a forradalmi bizottság megalapításáról és egy városi tüntetés rendezéséről, amelynek jelszava ez legyen: „Minden hatalmat a szovjeteknek!”
Mihelyt az ideiglenes kormány turkesztáni bizottsága hírét vette annak, hogy a tömegek a bolsevikok felhívására akcióra készülnek, azonnal határozatot hozott, amelyben szeptember 12-től 15-ig minden gyűlést betiltott. De a tömegek mozgalmát a turkesztáni bizottság seminő tilalma sem tudta feltartóztatni. Szeptember 12-én Taskent dolgozói spontánul kivonultak az uccára. A volt Sándor-parkban több ezer főnyi tömeg gyűlt össze. A gyárakból és üzemekből a munkások, a kaszárnyákból a katonák vonultak ki a gyűlésre. A bolsevikok beszédeit mindnyájan lelkesen fogadták. A gyűlésen lángoló beszédeket tartottak a gyűlés egyszerű résztvevői, a munkások és katonák. A gyűlés elfogadta a bolsevik határozati javaslatot arról, hogy a taskenti szovjet ragadja meg a hatalmat és hogy a gyűlés alakítson ideiglenes forradalmi bizottságot. Ezt a bizottságot azonnal meg is választották. 14 tagja közül 5 bolsevik, 5 eszer, 2 mensevik, 2 anarchista volt.
Így tehát a bolsevikok, bár határozat volt arról, hogy a hatalom a szovjetek kezébe menjen át, a forradalmi bizottságban kisebbségben voltak. Sztálin a szeptemberi eseményeket elemző cikkében rámutatott arra, hogy Taskentben sikerült egységes forradalmi frontot létesíteni a szovjethatalom követelésének alapján, de hangsúlyozta, hogy a további események egész menete attól függ, ki áll az ideiglenesen kialakult forradalmi egységfront élére, ki szabja meg irányát — a bolsevikok-e, vagy a forradalmi bizottság „baloldali” eszer tagjai.
Taskent bolsevikjeinek nem sikerült magukhoz ragadniok a forradalmi bizottság vezetését és leleplezni az eszerek ingatag és felemás álláspontját. És ez döntő volt az események további fejlődésére.
Taskentben a „szeptemberi események” kétségtelenül megmutatták, hogy a tömegekben döntő fordulat történt a bolsevikok javára. Az ország egyik legfontosabb nemzetiségi határvidéke közvetlenül elérkezett a fegyveres felkeléshez. De a „szeptemberi események” természetesen nem jelentették azt, hogy a hatalom tényleg átment a szovjetek kezébe.
A forradalmi bizottság megválasztása nagy nyugtalanságot keltett a taskenti ellenforradalmi körökben. Szeptember 12-én délután 5 órakor a turkesztáni bizottság sürgős tanácskozásra ült össze a tartományi szovjet képviselőivel és Cserkesz tábornok hadkerületi parancsnokkal. Elhatározták a forradalmi bizottság azonnali letartóztatását. Cserkesz hadapródokkal és egy tiszti különítménnyel körülfogta a „Szabadság házát”, melyben a forradalmi bizottság és a taskenti szovjet párhuzamosan üléseztek.
A taskenti szovjet éppen új végrehajtó bizottságot választott, melyben a „baloldali” eszerek voltak többségben. Cserkesznek sikerült letartóztatni és börtönbe küldeni a forradalmi bizottság tagjait. Amikor a szovjet ülésén résztvevő munkások és katonák meghallották, hogy a forradalmi bizottság tagjait letartóztatták, felvilágosítást kértek és követelték a forradalmi bizottság azonnali szabadlábrahelyezését.
Cserkesz demagógikus felszólalása úgy felháborította a gyűlést, hogy kövekkel, székekkel dobálták meg. Cserkesz kénytelen volt szégyen-szemre megfutamodni. Egész éjszaka egy árokban bújt meg, reggel letartóztatták.
Mihelyt az 1. és a 2. szibériai tartalékezred katonái hírt kaptak a forradalmi bizottsági tagok letartóztatásáról, akcióba akartak lépni és azzal fenyegetőztek, hogy megostromolják a börtönt és kiszabadítják a letartóztatottakat. A megrémült megalkuvók kénytelenek voltak engedni és szabadon bocsátani a forradalmi bizottságot, mely újból felvette munkáját.
A megalkuvó tartományi szovjet vezetői fejvesztetten futottak Szkobelevbe, hogy az ott kapott segítséggel támadásba menjenek át a forradalmi Taskent ellen.
A turkesztáni bizottság az ideiglenes kormányhoz fordult segítségért, maga pedig megtette az előkészületeket, hogy az akciót fegyveres erővel leverje.
A forradalmi bizottság és az új összetételű végrehajtó bizottság számos intézkedést foganatosítottak ugyan hatalmuk megszilárdítására, de semmi határozott lépést nem tettek abban az irányban, hogy elnyomják és lefegyverezzék az ellenforradalmi erőket.
Szeptember 16-án megváltozott a helyzet a városban. Kerenszkijtől távirat érkezett, amelyben élesen elítélte a taskenti szovjet magatartását. Azt követelte, hogy a taskenti szovjet 24 órán belül vesse alá magát az ideiglenes kormány helyi képviselőinek. Nyíltan fenyegetőzött azzal, hogy a „törvény teljes szigorával” fog a „hatalom bitorlóira” lesújtani.
A távirat azt is közölte, hogy Taskent felé büntető különítmény van útban. Kerenszkij fenyegető „parancsa” új lelket öntött a meglapuló, de harcra kész ellenforradalomba. A fehérgárdisták kezdték felfegyverezni a „megbízható” csapatokat. A turkesztáni bizottság, miközben a büntető osztag érkezését várta, tárgyalásokba lépett a taskenti szovjet végrehajtó bizottságával. A taskenti bizottság élén álló mensevik Nalivkin szeptember 18-án időnyerés céljából megegyezést írt alá a szovjet végrehajtó bizottságával; ez a megegyezés biztosította „az utóbbi eseményekben résztvett személyek és csapatok sérthetetlenségét” és követelte a Taskentbe küldött büntető különítmény visszahívását.
A turkesztáni bizottság nem tartotta be az egyességet. Taskentben szeptember 20-án délután 4 órakor, tiltakozásul a büntető különítmény ellen, megkezdődött a munkások általános sztrájkja. Sztrájkba léptek az összes üzemek, megálltak a villamosok, nem működött a villanytelep. A város, teljes sötétségbe borult. A turkesztáni bizottság feleletül kihirdette az, ostromállapotot.
De a dolgozók minden erőfeszítése, hogy elhárítsák a büntető különítményt, teljesen eredménytelen maradt. Szeptember 24-én a büntető osztag. Korovicsenko tábornok vezetése alatt megérkezett Taskentbe. Az ellenforradalom nagy ünnepélyességgel fogadta Korovicsenkót, a proletariátus pedig. Taskent majdnem minden üzemében folytatta a szeptember 20-án megkezdett sztrájkot.
Korovicsenko, az ideiglenes kormány főmegbízottja, szeptember 26-án parancsot adott ki, hogy a szeptember 12-én megválasztott forradalmi bizottsági tagokat állítsák hadbíróság elé, bizottságot szervezett a forradalmi bizottság és a taskenti szovjet intézkedéseinek kivizsgálására, betiltotta a gyűléseket. A kozákok körülkerítették a „Szabadság házát”, házkutatást tartottak, elvitték a taskenti szovjet és a végrehajtó bizottság pénztárát és iratait.
Korovicsenko megígérte, hogy megszünteti a hadiállapotot, ha a munkások beszüntetik az általános sztrájkot. A mensevikek és eszerek beleegyeztek abba, hogy a sztrájknak végetvetnek s ezt a sztrájkbizottság, szeptember 27-én kihirdette. A sztrájk még aznap megszűnt, de a munkások és a muzulmán szegényparasztok harca nemcsakhogy nem szűnt meg, hanem még jobban kiéleződött.
A vasutasok Taskentben s Üzbekisztán más városaiban fegyveres harci osztagokat szerveztek, ami a Vörös Gárda megszervezésének kezdetét jelentette. Taskentben, Kokandban és Turkesztán más városaiban újra magasra csapott a sztrájkhullám. Sztrájkoltak Szamarkand nyomdaipari munkásai és alkalmazottai. A sztrájkoló munkások 50 százalékos béremelést követeltek. Ugyanilyen követeléseket állítottak fel a munkások a „Zemlja i Volja”, a „Pecsátnyik” és az „Ideál” nyomdák tulajdonosaival szemben.
A munkáltatók vonakodtak a sztrájkolok munkabérét kiadni, az eszerek a taskenti vállalkozókat támogatták ebben a kérdésben. A taskenti nyomdászok általános gyűlésükön bizalmatlanságukat fejezték ki az eszer vezetőkkel szemben.
Hogy a bolsevikok és jobboldali eszerek között mennyire kiéleződött a viszony, az a lehető legvilágosabban megnyilvánult a turkesztáni munkás- és katonatanácsok II. rendkívüli tartományi kongresszusán, amelyet a bolsevikok kezdeményezésére szeptember 29-ére hívtak össze. A kongresszusnak kellett megoldani a taskenti eseményekkel összefüggő kérdéseket, a tartományi szovjetválasztások és az alkotmányozó nemzetgyűlésre való előkészületek kérdését.
Turkesztán szovjetjeinek II. kongresszusa nehéz körülmények között folyt le. A büntető különítmény Taskentben tartózkodott. Csájkin, jobboldali eszer, napokon át mindent elkövetett, hogy meghiúsítsa a kongresszust. A kongresszuson rendkívül arcátlanul viselkedett és nyíltan támogatta az „Ulemát”. De Csájkin minden igyekezete ellenére kénytelen volt elismerni, hogy:
„Taskent képviselői, élükön a volt forradalmi bizottság tagjaival, a más városokból valók egy részét magukkal ragadták”.
A kongresszuson szervezett, de kisszámú bolsevik csoport lépett fel.
A kongresszus delegátusai emlékeztek választóik utasítására és nem mentek lépre az eszereknek. Kuska küldöttei a helyőrség és a munkások általános gyűlésén a következő kongresszusi utasítást kapták:
„1. »Minden hatalmat a szovjeteknek!«; 2. a háború végéig egyetlen katona sem bocsátható el, ha mégis elbocsátják, fegyverét meg kell tartania; 3. tekintettel az élelmiszerválságra, a templomok összes értéktárgyai elkobzandók s a pénzen élelmiszerek szerzendők be”.
A jobboldali eszerek, Csájkinnal élükön, javaslatot terjesztettek elő, melyben követelték a forradalmi bizottság tevékenységének elítélését a szeptemberi akció miatt. A jobboldali eszerek ragaszkodtak hozzá, hogy a forradalmi bizottság tagjai ne vegyenek részt a határozat feletti szavazásban s mert a kongresszus elutasította indítványukat, tüntetően elhagyták az üléstermet.
Az új-buharai munkás- és katonatanács nevében a bolsevik Poltaracki vett részt a kongresszuson. Poltaracki megbélyegezte a jobboldali eszerek viselkedését a forradalmi bizottság volt tagjaival és a végrehajtó bizottság tagjaival szemben, és azt a követelésüket, hogy vizsgáló bizottság küldessék ki s kijelentette, hogy a forradalom bírái „nem lehetnek azok, akik hóhérai voltak”.
A munkás- és katonatanácsok tartományi kongresszusán a bolsevikok kemény harcot vívtak a mensevikek és eszerek ellen, leleplezték áruló politikájukat; a kongresszusi delegátusok egy része nagy figyelemmel hallgatta a bolsevikok beszédeit és támogatta őket.
Október folyamán a helyzet a városban a végletekig kiéleződött. Az összes üzemek és helyőrségi csapatok tiltakozó határozatokat hoztak a büntető különítmény tevékenysége ellen és követelték, hogy a szovjetek vegyék át a hatalmat.
Október 18-án a munkás- és katonaküldöttek taskenti szovjetje kibővített ülésre hívta össze a munkás-szervezetek, ezredbizottságok és szakszervezetek képviselőit. Napirendre tűzték a politikai helyzet megvitatását és a II. összoroszországi szovjet-kongresszusra küldendő képviselő utasításának megfogalmazását. Az értekezlet tiltakozását fejezte ki Korovicsenko működése ellen és a következőket követelte a turkesztáni bizottságtól: 1. a halálbüntetés eltörlését, a taskenti szovjet letartóztatott tagjainak szabadonbocsátását: 2. az egész föld átadását a földbizottságok kezébe; 3. a termelés társadalmi ellenőrzését; 4. fegyverszünetet az összes frontokon; 5. az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását a kitűzött időpontra.
A szónokok követelték, hogy a szovjetek ragadják meg a hatalmat.
A II. összoroszországi szovjetkongresszus küldöttjének adandó utasítás körül az értekezleten élénk vita támadt. A bolsevikok ragaszkodtak ahhoz, hogy az utasítás kimondja, hogy minden hatalomnak át kell mennie a szovjetek kezébe, mert különben az alkotmányozó nemzetgyűlés sem jön létre. Az országban a szovjethatalomnak fenn kell maradnia az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása után is. Az értekezlet 89 szavazattal 4 ellen a bolsevikok határozati javaslatát fogadta el. Hatan tartózkodtak a szavazástól.
A bolsevikok meghódították a taskenti szovjetet.
A szovjethatalomért való döntő fegyveres harc tehát elkerülhetetlen volt. Az ideiglenes kormány, mely Taskentben jelentős fegyveres erőket összpontosított, vérbe akarta fojtani Taskent dolgozóinak akcióját és így akarta „megleckéztetni” egész Oroszország munkásait. De az ellenforradalomnak ez a „taskenti számvetése” is meghiúsult, mint ahogy meghiúsult minden egyéb olyan próbálkozás is, mely fegyveres erővel akarta elfojtani a tömegek forradalmi akcióját.
A taskenti szovjet végrehajtó bizottsága segítséget kért a II. szovjetkongresszustól, mely éppen akkor ült össze. A munkások erélyesen fegyverkeztek, nőttek a Vörös Gárda osztagai.
* * *
Így szervezték a rohamot az egész országban.
A roham szervezésének ebben az időszakában a bolsevikok munkájának mélysége és lendülete páratlan volt.
„Hogy megértsük a bolsevikok taktikáját az Októbert előkészítő időszakban, — írta Sztálin, a bolsevik párt 1917-ben végzett gigászi munkáját összegezve — tisztában kell lennünk legalább is e taktikának néhány különösen fontos sajátosságával…
Mik ezek a sajátosságok?
… egy párt, a kommunista párt, osztatlan vezérszerepe, mint Október előkészítésének alapmozzanata: ez az októberi forradalom jellemző vonása, ez a bolsevikok taktikájának első sajátossága az Októbert előkészítő periódusban.
… a mensevikek és eszerek pártjának elszigetelése, mint Október előkészítésének alapvonala: ez a bolsevik taktika második sajátossága.
… az a politika, amely a szovjeteket az államhatalom szerveivé tette, mint a megalkuvó pártok elszigetelésének és a proletárdiktatúra győzelmének legfontosabb feltétele: a bolsevik taktika harmadik sajátossága az Októbert előkészítő periódusban.
… az a képesség hogy a tömegeket saját tapasztalatuk alapján meggyőzzük a pártjelszavak helyességéről és pedig úgy, hogy elvezetjük ezeket a tömegeket a forradalmi pozíciókig, ez a képesség, mint a legfontosabb faltétele annak, hogy a dolgozók millióit a párt számára megnyerjük: ez a negyedik sajátossága a bolsevik taktikának az Októbert előkészítő periódusban”13.
Október előkészítésének időszakában az óriási ország összes vidékein megnyilvánult a bolsevikok taktikájának mind e négy sajátossága. A bolsevik párt mindenütt szervezte a győzelmet, leküzdötte a nehézségeket, elsöpörte az akadályokat, magával ragadta a dolgozók milliós tömegeit, osztatlanul vezette a szovjethatalom megteremtéséért folyó történelmi harcot.
A bolsevik párt szervező kezének nyomát az is mutatja, hogy Október előtt és az októberi napokban hogyan voltak elosztva az erők az ország legfontosabb vidékein: a forradalom vezérkarában, Petrográdon — ott volt a párt nagy vezére, Lenin és legközelebbi fegyvertársa, Sztálin, aki élén állt a fegyveres felkelést vezető Pártközpontnak. Petrográdon dolgoztak a bolsevik párt legkiválóbb tagjai — Szverdlov, Dzerzsinszkij, Kalinyin, Molotov, Ordzsonikidze, Andréjev és mások. Moszkvában a párt Központi Bizottságának vezetése alatt kipróbált bolsevikok készítették elő a történelmi jelentőségű harcokat — Szkvorcov-Sztyepánov, Jaroszlávszkij, Skirjátov; a Volga mellékén Kujbisev, Svernyik és mások; Ivanovo-Voznyeszenszk vidékén Frunze; Észak-Kaukázusban Kirov; az Uraiban Zsdánov; Ukrajnában Vorosilov, Szergéjev (Artyom), Petrovszkij; Bjelorussziában Mjásznikov, Kaganovics; Dél-Kaukázusban Saumján és Dzsaparidze.
A bolsevikok pártja tömör, öntudatos, fegyelmezett szervezet volt, amely biztos kézzel vezette a proletariátust és a dolgozókat. Az egyedül mindvégig következetes forradalmi osztálynak valódi élcsapata volt ez, melynek tagjai egytől-egyig résztvettek a párt harcában, a tömegek mozgalmában, mindennapi életében.
„Élő és hatalmas párt, — írta Sztálin — amely élén állt a burzsoá hatalom ellen rohamot intéző és azt megdöntő forradalmi tömegeknek — ilyen volt pártunk ebben az időszakban”14.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!