A roham megszervezése 11
(idézet: A polgárháború évei a Szovjetunióban 1917-1922
1917-ben Bjelorusszia az arcvonal közvetlen mögöttes területe volt. A nyugati front három hadseregének lövészárkai és drótsövényei végtelen vonalban húzódtak át az egész országon. Többszázezer főnyi katonaság állomásozott városaiban. Mogilevben volt a hadseregfőparancsnok főhadiszállása, ahol a tábornokok lázasan készítették elő a katonai csapatokat a forradalom szétzúzására. Bjelorussziában nagy vasúti gócpontok voltak — Minszk, Gomel, Vitebszk, Orsa — ezeken át a frontról a forradalmi Petrográd ellen küldhették a csapatszállítmányokat. Mindez rendkívül nagy jelentőséget kölcsönzött Bjelorussziának a forradalom győzelméért való harcban. Ezt a rendkívül fontos felvonulási területet el kellett venni az ellenforradalomtól.
Elsőnek itt a gomeli bolsevik szervezet alakult ki. Gomelben már 1917 áprilisában létrejött a bolsevik bizottság. Ez a bizottság a Polészije (Erdős-vidék) bizottságának nevezte magát, megtartva a bolsevik szervezet régi, forradalom előtti nevét.
Ez a bizottság jóval Gomel határain túl kiterjesztette munkáját a kormányzósági központra is és az egész mogilevi kormányzóságra. A bizottság munkája különös lendülettel indult meg, amikor 1917 augusztusában Gomelbe érkezett L. M. Kaganovics, akit a bizottság elnökévé választottak.
Kaganovics kapcsolatba lépett a munkásokkal, a vidékre instruktorokat, szervezőket, propagandistákat küldött, a pártmunka minden részletébe behatolt, látogatta a tanulóköröket, ellenőrizte a pártmunkások működését.
Ahol a pártmunka fejlesztése a legnagyobb akadályokba ütközött, azokat a helyeket Kaganovics személyesen vállalta. Többek között ilyen volt Mogilev. Ott volt a hadseregfőparancsnok főhadiszállása. A városban hemzsegtek az ellenforradalmi tisztek, ami megnehezítette a forradalmi propagandát. Mogilevnek nem volt önálló bolsevik szervezete. A bolsevikok az egyesült szociáldemokrata szervezet tagjai voltak. Kaganovicsnak sikerült még a György-keresztesek zászlóaljával is kapcsolatba lépni, amely a főhadiszállást őrizte, s benne bolsevik szervezetet alapítania.
Minszkben júniusban váltak ki a bolsevikok az egyesült szervezetből.
A minszki bizottság munkájának jellegét jelentős mértékben a front közelsége határozta meg. Külön agitátor-tanfolyamokat rendeztek a katonák között. A hadseregben régi forradalmár bolsevikok végeztek propagandamunkát. Ismételten a frontra utazott Michail Vasziljevics Frunze, az 1905-ös forradalom résztvevője, a forradalmi harci osztagok kiváló szervezője, aki kétszer is halálra volt ítélve az önkényuralom elleni harcért. Frunze a háború folyamán „Michajlov” álnév alatt a zemsztvók és városok szövetségének alkalmazottja volt és Minszkben illegális bolsevik szervezetet alakított. Az önkényuralom bukása után Frunze vált Bjelorusszia és a nyugati front forradalmi mozgalmának egyik legkiválóbb vezetőjévé. Frunze a katonák között rendkívül népszerű volt.
Az ideiglenes kormány 1917 júliusában száz és száz forradalmi érzésű katonát tartóztatott le a fronton. A minszki börtön túl volt zsúfolva. Valamennyi katonai fogda, több kaszárnya sőt még a női gimnázium is a letartóztatottakkal volt tele.
A katonákkal rosszul bántak, éheztették őket.
A bolsevikok minszki bizottsága politikai Vöröskeresztet szervezett a letartóztatott katonák támogatására. A petrográdi munkások is támogatták a letartóztatott katonákat, pénzt és csomagokat küldtek nekik.
A minszki bizottság a letartóztatott katonák közötti munka végzésével az elvtársak egy csoportját bízta meg. A félhomályos zárkában, mely zsúfolva volt katonákkal, a bolsevik agitátorok a mécses halvány világánál lelkesen magyarázgatták a háború céljait, magyarázgatták, miért nem támogatja a parasztság ezt az igazságtalan háborút és ki támogatja.
A katonák mohón hallgatták az agitátorokat, kérdésekkel árasztották el őket, röpiratokat kértek.
A letartóztatottak között rövidesen kiváltak a bolsevikokkal rokonszenvező katonák. A börtönben pártszervezet alakult.
A letartóztatott katonákat ezreddé szervezték. Parancsnoki kart választottak, az ezredparancsnoktól le a szakasz-és rajparancsnokig.
A letartóztatott katonákat a 37. ezred őrizte, amely erősen a bolsevikok befolyása alatt állt. Az őrség megengedte, hegy a letartóztatottak szabadon kijárjanak a városba. A minszki bizottság arra használta fel a letartóztatottakat, hogy agitációs munkát végezzenek a fronton. Ötös és tízes csoportokba osztotta őket, élükre bolsevikokat állított, röpiratokkal látta el és a frontra küldte őket. A letartóztatottak, akik nem egyszer voltak a legelső arcvonalban, jól tudták, hogyan kell hozzáférkőzni a lövészárkok lakóihoz. Az agitátorok megkerülték az őrségeket, behatoltak a lövészárkokba és az előlfekvő csapatrészekhez, mindenhová elvitték a bolsevik irodalmat és eleven, egyszerű szavukkal egészítették ki a párt lángoló felhívásait.
A minszki szervezet életében igen nagy szerepet játszott a „Zvezda” („Csillag”) nevű bolsevik újság, amely július végétől jelent meg.
Az újság alapítója A. F. Mjasznikov volt, a bjelorussziai bolsevikok egyik legkiválóbb vezetője. De a minszki bizottságnak nem volt pénze. Ekkor sorsjegyeket adtak ki és gyűjtést rendeztek.
„Nem volt pénzünk — beszélte Mjasznikov elvtárs. — Összeszedtük utolsó filléreinket, elküldtük az egyik elvtársat Petrográdba, a Központi Bizottsághoz, azzal a kéréssel, hogy kölcsönözzenek valami pénzt, hogy irodalmi terveinket megvalósíthassuk. Reménykedtünk ugyan, de attól is tartottunk, hogy a Központi Bizottság aligha fogja tekintetbe venni egy ilyen fiatal és ismeretlen szervezet kérését. S íme, küldöttünk 2000 rubelt hozott. Hogy megörültünk neki! A pénz fedezte napilapunk teljes hat számának költségeit”.
A „Zvezda” első száma július 27-én jelent meg. „A. Martuni”, „Aljosa”, „Bolsevik” álnevek alatt majdnem mindennap jelentek meg az újságban harcrahívó cikkek Mjásznikov szerkesztő tollából.
A. Mjásznikov, régi bolsevik, még 1904-ben került a forradalmi mozgalomba. Eleinte Nahicsevánban, később Bakuban működött. A háború elején mint tartalékos zászlós szolgált. Mjásznikov megszervezte ezredében a kapcsolatot a bolsevikokkal, röpiratokat terjesztett. A nyugodt, kemény, szerény és jól felkészült szervező Dorogobuzsban, az ezred altiszti iskolájában, melynek ő volt a parancsnoka, bolsevik csoportot létesített. Mjásznikov kimondottan ellenségesen viselkedett a reakciós tisztikarral szemben, kerülte a tisztek társaságát s ügyesen és óvatosan válogatta ki a forradalmárokat. Lakásán összegyűjtötte a katonákat, a leendő altiszteket és lassanként az önkényuralom elleni harcosokká változtatta őket. Az iskolát a parancsnokság az ezred közelébe helyezte át. De Mjásznikov türelmesen folytatta munkáját. A forradalom elején a szervezetnek az ezredben 13 tagja volt.
Az újság Mjásznikov vezetése alatt rendkívül népszerűvé lett a nyugati front katonái, Bjelorusszia munkásai és parasztjai között.
„Nehéz a te utad, kedves »Zvezda«, mert árván világítasz az uralkodó reakció fenyegető sötétjében… Azt kívánjuk neked, kedves »Zvezda«, hogy e sötét éjszakát eloszlasd… Fényed ne halványuljon el ezekben a nehéz időkben” — így üdvözölték az újságot a kalancsevszki helyőrségi fogda foglyai Minszkben.
A letartóztatott katonák utolsó filléreiket küldték el az újságnak. Még azt a pénzt is odaadták, amit a petrográdi munkásoktól kaptak. Ebből az összegből az újság kiadására tartalékalapot létesítettek. Az újság példányszáma, mely júliusban 3000 volt, augusztusban már 6000-re emelkedett.
A bolsevik újság fenyegető veszedelmet jelentett a nyugati front parancsnoksága számára.
„A minszki katona- és munkástanács mellett a szociáldemokrata párt »Zvezda« címen élesen lenini irányzatú újságot ad ki. Megtettem a szükséges intézkedéseket, hogy az újság ne kerüljön a frontra” — ezt jelentette Petrográdban augusztus 22-én a front katonai biztosa. Kerenszkij kiadta a parancsot az újság betiltására.
Az újság vezetői, egy csoport fiatal emberrel együtt, akik aktívan dolgoztak a bizottságban, tehergépkocsit szereztek és otthagyták a „Zvezda” eddigi nyomdáját. Az egész kiszedett újságot átvitték egy másik nyomdába. Mikor a rendőrség megjelent, a lap már nem volt ott.
A minszki szervezet nagy figyelmet fordított a parasztok közötti munkára. Ezt a munkát Frunze vezette.
Michail Frunze, mint a népőrség parancsnoka, sokat járt a bjelorussz falvakban. Összegyűjtötte a parasztokat, beszélgetett velük, forradalmi propagandát folytatott közöttük. A szegényparasztok között Frunze talált olyanokat, akik rokonszenveztek a bolsevizmussal, segítségükre volt a szervezkedésben, pártirodalommal látta el őket.
A parasztok bizalma a bolsevik párt iránt szemmel láthatóan megnyilatkozott a minszki kormányzóság paraszttanácsainak II. kongresszusán, amely július 30-án nyílt meg. A küldöttek között sok volt az idősebb paraszt, aki először jött a városba. A kongresszust Frunze nyitotta meg. Az első perctől fogva látszott, milyen nagy tekintélye van Frunzénak, mennyire szeretik a parasztok.
„A parasztok megállapítják, hogy milyen nagy érdemeket szerzett Michajlov elvtársunk a minszki kormányzóság parasztjainak szervezése körül — írta a »Zvezda«. — Ő volt az, aki elsőnek foglalkozott szervezésükkel, vezérük volt és szellemi tanítójuk, teljes bizalmukat élvezi és ezért a parasztok azt javasolják, hogy minden vita nélkül Michajlov elvtársat válasszák elnöknek. A javaslatot egyhangú tapssal fogadják”.
Ekkor az eszerek képviselője kijelentette:
— Jobb, ha egy paraszti kongresszuson olyan ember elnökölj aki a „Föld és szabadság” zászlaja alatt (azaz eszer zászló alatt. — A fordító.) halad.
A javaslat ellen a delegátusok élénken tiltakoztak. A tömegből felkiáltások hallatszottak: „Ne olyat válasszatok, aki nem akar földet adni a parasztnak!” Az eszerek ijesztgették a parasztokat: „Michajlov — bolsevik”. De a parasztok feleletül ezt kiáltották: „Sebaj! A mi emberünk!”
Az eszer vezetők sokáig próbálkoztak azzal, hogy meggyőzzék a parasztokat. Elnyújtották az ülést, tanácskoztak, újra kezdték a rábeszélést. De a küldöttek ragaszkodtak álláspontjukhoz. Frunzét a kongresszus túlnyomó többséggel megválasztotta elnökéül. Öregparasztok vállukra vették a bolsevik Frunzét és úgy vitték a tribünig.
A minszkiekkel majdnem egyidőben a vitebszki bolsevikok és internacionalisták is kiléptek az egyesült szociáldemokrata szervezetből. Június 20-án, azon az ülésen, amelyen az egyesült szervezetből való kilépés kérdését vitatták, 56 bolsevik, 28 egyesült internacionalista és 11 internacionalista mensevik volt jelen.
Az elvtársak felszólalásaikban megállapították, hogy „az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt helyi bizottsága túlságosan jobbra tolódott” és azt javasolták, hogy a bolsevikok és az internacionalista szociáldemokraták önálló szervezetet alakítsanak.
Az ülésen ideiglenes bizottságot választottak. Július 4-re összehívták az ideiglenes bizottság és a lett szociáldemokrata bizottság ülését. Megegyeztek abban, hogy ezt a két szervezetet egyesíteni fogják és megalapítják a bolsevikok közös városi bizottságát.
Bjelorusszia bolsevikjei szervezettségük és egységük bizonyságát adták a Kornyilov-felkelés napjaiban. Minszkben megalakították a nyugati front forradalmi bizottságát. Frunzét nevezték ki a forradalom védelmére kész csapatok vezérkari főnökévé.
A minszki helyőrség hadi készenlétben várta az akció kezdetét jelző parancsot.
Vitebszk bolsevikjei a szovjet mellett egy forradalmi katonai vezetőséget létesítettek. A vasútra, a postára és a főhadiszállás távíró-központjába kiküldték a szovjet képviselőit.
Orsában megalakították a forradalmi osztagokat, amelyek készenlétben álltak, hogy Kornyilov ellen menjenek.
Mogilevben a Kornyilov-összeesküvés központjában, a szovjet egy időre megszűnt. A bolsevikok illegális összejövetelt tartottak, hogy megtárgyalják a helyzetet. Elhatározták, hogy felhívással fordulnak a néphez, hogy megmutassák a munkásoknak, katonáknak s az ellenforradalmi tábornoki karnak is, hogy Mogilevben van forradalmi párt. A felhívást az egyik mogilevi nyomdában titokban kinyomtatták.
A felhívást nyomtató munkások közül néhányat letartóztattak.
Gomelben, a bolsevikok kezdeményezésére öt tagból álló rendkívüli bizottságot alakítottak. A Polészije bizottsága bolsevik biztosokat küldött a város legfontosabb pontjaira, a postához és a távíró-központba.
A Polészije bizottsága letartóztatta Zavojkót, Kornyilov tábornok „eszmei tanácsadóját” és több elvtársat küldött Minszkbe, Recsicába, Orsába, az összeköttetés fenntartására.
A kornyilovisták elleni harc rendkívül növelte Gomel bolsevik szervezetének tekintélyét. És ez azonnal megváltoztatta az erőviszonyokat a gomeli szovjetben, ahol eddig a megalkuvók voltak többségben.
A gomeli szovjet elnöke Szevruk mensevik volt, aki ugyan bolseviknak nevezte magát, de már 1917 márciusában, mint honvédőpárti mensevik lépett fel a szovjetek összoroszországi értekezletén. Szevrukot kizárták a bolsevik pártból, de ezt titokban tartotta, amikor Petrográdból visszatért Gomelbe.
A Szevruk vezette szovjet üldözte Gomel bolsevik szervezetét.
Szeptember 1-én a gomeli szovjet rendes ülését tartotta. A politikai helyzetről, nevezetesen a Demokratikus tanácskozásról folyt a vita. A bolsevikok befolyása alatt a szovjet elvetette azt a határozati javaslatot, melyet a megalkuvó elnökség nyújtott be arról, hogy „az ország összes eleven erőit” egyesíteni kell. Szeptember 9- én azonban újra napirenden állt a Demokratikus tanácskozás kérdése. A jelentést Szevruk tartotta.
Szevruk beszéde végeztével beterjesztette ugyanazt a javaslatot, amelyet a múlt ülésen megbuktattak. A bolsevikok újra elvetették. Szevruk, aki kétszer vereséget szenvedett, kénytelen volt lemondani az elnökségről.
A szovjet elnökségének választásánál alelnöknek bolsevikot választottak.
A Kornyilov-felkélés után új bolsevik szervezetek alakultak Rogacsevben, Klinciben, Dvinszkben.
Szeptemberben végleg kialakult Orsa bolsevik szervezete.
Orsa pártszervezetének életében nagy szerepet játszott P. N. Lepesinszki, régi bolsevik, volt reáliskolai tanár, aki a városban igen nagy népszerűségnek örvendett. Lepesinszki a városi duma elnöke volt, aktív részt vett a bolsevik bizottság munkájában, sok előadást és gyűlési beszédet tartott, harcolt az Orsát meglátogató mensevik vezérek ellen. Szeptemberben Orsába érkezett az ismert mensevik, Liber, hogy ott előadást tartson. A bolsevikok felkészültek, mozgósították az összes rokonszenvezőket. Lepesinszki elvtárs felszólalását lelkesen fogadta a hallgatóság, amely csatlakozott a bolsevik jelszóhoz: „Minden hatalmat a szovjeteknek!”
A polocki bolsevikok közölték a vitebszki bizottsággal, hogy a szervezet, melyet július 3—5-én szétvertek, felelevenítette munkáját. Októberben a polocki szervezetnek már körülbelül 75 tagja volt.
Szélesen bontakozott ki a pártmunka a nyugati front csapatai között. A III. szibériai hadtestben szolgáló bolsevikok szeptember 9-én ezt írták a Központi Bizottságnak:
„Folytatjuk a munkát a hadtest csapatainál, új szervezeteket létesítünk, a régebben kialakult pártsejteket megszilárdítjuk és kibővítjük… Jelenleg a hadtestben 14 sejtszervezetünk van, tagjaik száma körülbelül ezerre rúg”.
A roham előkészítésének izgalmas napjaiban tízével, százával tódultak a szervezetekbe a forradalom új harcosai. A pártbizottságokba naponta jöttek munkások és katonák, hogy belépjenek a harcos lenini párt soraiba. Augusztusban csak Vitebszkben 212 ember iratkozott be a bolsevik szervezetbe, szeptemberben már 353, októberben pedig már 735 új tag lépett a bolsevik szervezetbe.
Bjelorusszia pártszervezetének szeptemberben több mint 9000 tagja és rokonszenvezője volt.
A bolsevikok Központi Bizottsága nagy figyelmet szentelt Bjelorussziának. Szervezőket küldött, részletes utasításokat adott a munkára. Szverdlov nem egyszer hívta magához a bjelorussziai bolsevikok vezetőit, akiket rendszeresen értesítettek a Központi Bizottság terveiről és rendelkezéseiről.
Szverdlov gyakran látta el gyakorlati utasításokkal a helyi pártmunkásokat.
„Jelenleg — írta Orsa város bolsevikjeinek — egyetlen csak valamennyire is becsületes internacionalista sem maradhat blokkban a honvédőpártiakkal, akik megalkuvó politikájukkal elárulják a proletáriátust…”
A Központi Bizottság különös jelentőséget tulajdonított a hadseregben végzett munkának.
„A katonai szervezet felépítésénél — írta Szverdlov ugyanabban a levélben — legyetek tekintettel arra, hogy ennek a szervezetnek szoros kapcsolatban kell állnia a munkásszervezettel. A katonai szervezet személyi összetétele osztályszempontból olyan, hogy ez az elem kevéssé fogékony a proletár szocializmus eszméi iránt. A munkásokkal való szoros kapcsolat ezért igen fontos…”
Ezt a szoros kapcsolatot a munkások és katonák között a legkönnyebben közös területi- és frontszervezet útján lehetett biztosítani.
A területi szervezet létesítését a bolsevikok minszki bizottsága vállalta magára. Közölte Vitebszk, Polock, Mogilev, Gomel, Bobrujszk, Szluck, Boriszov és más városok bolsevikjaival, hogy szeptember 1-ére tűzi ki a területi konferenciát. Elhatározta, hogy ugyanarra az időre összehívja a front bolsevik konferenciáját is.
Kornyilov tábornok lázadása miatt az egyes helyekről nem lehetett elvonni a bolsevik erőket. Szeptember 1-éig mindössze 46 szavazati és 6 tanácskozási joggal bíró küldött érkezett Minszkbe. Elhatározták, hogy a konferencia helyett tanácskozást tartanak, meghallgatják a helyi küldöttek jelentéseit, a jelen politikai helyzetről való beszámolót, a katonai pártszervezetek alapszabályáról és a területi konferencia összehívásáról szóló jelentéseket.
A tanácskozás szeptember 3-án fejezte be munkálatait, miután területi vezetőséget választott. Elhatározták, hogy a területi konferenciát Minszkbe, szeptember 15-re hívják össze.
Hogy a Központi Bizottság milyen figyelemmel kísérte a területi pártszervezet kialakulását, azt láthatjuk a levélből, melyet Szverdlov írt a III. hadtest bolsevikjeinek:
„Nagyon jó, hogy a területi egyesülés megtörtént. Ennek az egyesülésnek mindig nagy jelentősége volt, de a jelen pillanatban különösen fontos, annál is inkább, mert a szervezet tagjait képező csoportok szét vannak szórva különböző helyeken”.
A bjelorussziai bolsevikok területi konferenciája 1917 szeptember15-én ült össze. A konferencia Minszkben nyílt meg. 88 küldött érkezett: 61-et a hadsereg, 27-et a terület küldött.
A konferencián elsőnek a bolsevikok elleni erőszakos rendszabályok kérdését vitatták meg.
A konferencia határozatot fogadott el, melyben a szólás-, sajtó- és gyülekezési szabadságot, a politikai harc tényleges szabadságának biztosítását, a bolsevikok elleni erőszakos rendszabályok megszüntetését, az összes politikai jellegű bírósági eljárások megszüntetését, az összes letartóztatottak haladéktalan szabadlábrahelyezését és az elítéltek számára amnesztiát követelt.
A konferencia kimondta, hogy mindezek a követelések csak akkor valósíthatók meg, ha a hatalom az imperialista burzsoázia kezéből átmegy a proletariátus és a szegényparasztság kezébe.
A delegátusok elmondották, hogy a bolsevikok befolyása a tömegekre rendkívül megnőtt. A helyőrségek majdnem mindenütt a bolsevikokat követik. Az eszerek és mensevikek el vannak szigetelve. A fronton az ezredekben forradalmi harci osztagokat alakítanak az ellenforradalom elleni küzdelemre.
A politikai helyzetről Mjásznikov elvtárs számolt be. A konferencia hangsúlyozta, hogy:
„egyre nagyobb mértékben válnak a szovjetek a forradalmi ország egyedüli szervezett központjaivá… A szovjetek erősödnek, a proletariátus és a katonák, akik többségükben már öntudatosak és tisztában vannak a forradalom érdekeivel, erősítik a szovjeteket. Sok helyen a szovjetek kezükbe veszik a hatalmat…”
A határozatok minden sora, a konferencia minden következtetése ebbe torkolt: „Minden hatalmat a szovjeteknek!”
Az alkotmányozó nemzetgyűlésről meghallgatott beszámoló alapján a konferencia elhatározta, hogy a terület és a front minden olyan pontján, ahol pártszervezetek vannak, az agitátorok és instruktorok részére rövid tartamú tanfolyamokat létesít, a vitebszki és a mogilevi választó kerületben konferenciákat rendez az alkotmányozó nemzetgyűlési jelöltek felállítására és megejti a jelöléseket a minszki körzetben és a front körzetében.
A területi bizottság sajtószerveként a „Molot” („Kalapács”) nevű újságot jelölték ki, mely szeptember 15-én kezdett megjelenni a kormány által betiltott „Zvezda” helyett.
A „Zvezdához” hasonlóan a „Molot” is nagy szervező szerepet játszott Bjelorusszia és a nyugati front pártéletében. A frontparancsnokság egyik táviratot a másik után küldte a központba az újságot illetően. Végül október 3-án a főparancsnokság vezérkari főnöke, Virubov tábornok, a következőket közölte a nyugati front parancsnokával, Balujev tábornokkal:
„Kértem, hogy tiltsák be a »Molot« nevű újságot. Amíg ezt az újságot a fronton terjeszthetik, addig a rend seminő intézkedéssel fenn nem tartható. A hadseregfőparancsnok kiadta a parancsot a »Molot« betiltására és a nyomda lefoglalására, amiről is ma táviratban értesítettük önt”.
Október 6-án betiltották a „Molot” c. újságot. Lepecsételték a nyomdát, ahol az újságot nyomták. A katonai hatóságok elhatározták, hogy a nyomdát zár alá veszik és őrizetet állítottak a nyomdához. De a katonák nem voltak hajlandók rendőr-szolgálatot teljesíteni. A minszki szovjet magára vállalta, hogy gondoskodik a nyomdáról, melyben a „Molot” megjelent. A szovjet katonai őrséget állított a nyomdához és követelte, hogy vegyék le a nyomdáról a pecsétet. A szovjet követelését az egész helyőrség támogatta, amely felháborodással vette tudomásul a bolsevik újság betiltását elrendelő parancsot. A 289. gyalogezred fegyvert akart használni.
A megrémült parancsnokság engedett a helyőrség követelésének. Két nap múlva, október 8-án, a betiltott „Molot” helyett Minszkben új bolsevik újság jelent meg, „Burevesztnyik” („Viharmadár”) címmel.
A „Burevesztnyik” egészen a proletárforradalom győzelméig nem hallgatott el. A nyugati front munkásai, parasztjai és katonái az újságot olvasva ismerkedtek meg Lenin cikkeivel. Az újság október 11-i 3. számában megjelent Lenin „Megérett a válság” c. cikke, október 17-i 8. számában „A bankok nacionalizálása” c., 13—16. számában pedig a „Levél az elvtársakhoz”.
Vlagyimir Iljicsnek a „Burevesztnyikben” megjelent cikkei, valamint a minszki bizottság által is kiadott „Megtartják-e a bolsevikok az államhatalmat?” c. brosúrája, Bjelorusszia bolsevikjeinek cselekvési programjává váltak.
Az 1. területi konferencia határozatainak gyakorlati megvalósítására megszervezték az új szovjetválasztásokat.
Bjelorussziában elsőnek a minszki szovjetet választották újra, mely kezdettől fogva a bolsevikok befolyása alatt állt.
A minszki pártszervezet arra használta fel az új választásokat, hogy megmagyarázza a tömegeknek az ország politikai helyzetét. A minszki bizottság rövid idő alatt negyven előadást rendezett a politikai helyzetről. Az új választások lefolyása megmutatta, hogy a tömegek bizalma a bolsevikokban összpontosult. Az újonnan választott szovjetbe 184 bolsevik, 60 eszer, 21 mensevik stb. került.
Az újonnan választott szovjetnek igen nagy befolyása volt.
A bolsevik szovjet egész októberben a fegyveres erő szervezésével, fegyvergyűjtéssel és a fegyverek számontartásával volt elfoglalva.
Még azokban a szovjetekben is, ahol nem voltak új választások, vagy pedig e választások után a bolsevikok nem voltak számbelileg túlerőben, szeptemberben jelentősen nőtt a bolsevik frakciók befolyása és tekintélye.
A vitebszki pártbizottság nagy figyelmet fordított a szovjetmunkára.
Vitebszk bolsevikjei szeptember második felében tevékenyen készülnek a kormányzósági szovjetkongresszusra.
A szovjetek mensevik és eszer vezetői, akik féltek, hogy a bolsevikok a kormányzósági kongresszuson tényleg többségbe jutnak, a választások előtt különböző machinációkkal elérték azt, hogy a kongresszuson több mint 300 parasztküldött volt és csak vagy 40 munkás- és katonaküldött. A kongresszus október 4-én nyílt meg. Mindössze 26 bolsevik volt a kongresszuson, de az a 26 bolsevik nagyszámú küldöttet befolyásolt. Ez akkor tűnt ki, mikor az aktuális politikai helyzetről szóló eszer határozati javaslat került szavazásra és a kongresszusnak majdnem ötödrésze szavazott az eszer határozati javaslat ellen, a bolsevikok mellett.
A bolsevikok vitebszki bizottsága október közepén, amikor még nem volt többsége a szovjetben, tevékenyen készült arra, hogy a hatalmat a szovjetek ragadják meg. A pártbizottságot az október 20-i ülésen kiegészítették a hadseregben szolgáló elvtársakkal és ezáltal szorosabb kapcsolatot teremtettek a felfegyverzett nép tömegeivel. Ugyanezen az ülésen katonai szervezetet alakítottak.
Gomelben a bolsevikok harcát a befolyásért még az is megnehezítette, hogy a zsidó munkások tömege nacionalista eszmékkel volt megfertőzve. Gomelben erős bundista szervezet működött, amelynek élén minden hájjal megkent álpolitikusok álltak. Ezeknek nagy befolyásuk volt a kispolgárság között. Gomelbe ellátogatott Liber, eljött Weinstein, a Bund központi bizottságának elnöke, aki azelőtt állandóan Minszkben dolgozott, és mások. A bolsevikoknak különösen meg kellett feszíteniök minden erejüket.
De már szeptemberben az összes összejöveteleken, ahol a vendég mensevik és bundista vezérek felszólaltak, világosan érezhető volt a bolsevikok túlsúlya.
Október 5-én Minszkben lefolyt Bjelorusszia és a nyugati front pártszervezeteinek II. területi konferenciája.
A fennmaradt jegyzőkönyvi feljegyzések igen szűkszavúan számolnak be arról a jelentékeny munkáról, amelyet a bolsevik szervezetek az I. konferenciától a II. konferenciáig tartó idő alatt végeztek. Ékesebben beszél erről a párttagok számának növekedése. A két konferencia között eltelt 20 nap alatt Bjelorusszia pártszervezete majdnem hatszorosára nőtt. A II. konferencián 28.591 párttag és 27.856 rokonszenvező volt képviselve.
A nyugati front hadseregszervezeteinek taglétszáma, amely az első konferencia idején 6500 párttagból és rokonszenvezőből állt, a II. konferencia idejére 49.000-re nőtt. Az I. konferencián a területi nemkatonai pártszervezetekben 2642 tag és rokonszenvező volt. 20 nap múlva számuk 7453-ra nőtt.
A konferencia, melyen Mjásznikov elvtárs elnökölt, üdvözletét küldte Leninnek.
A szovjetek és a hadseregbizottságok új választásait illetően a konferencia felszólította a szervezeteket, hogy az egyes helyeken
„minden erejük megfeszítésével igyekezzenek biztosítani azt, hogy a munkás-, katona- és paraszttanácsok összoroszországi kongresszusát a kitűzött időben, október 20-ára egybehívják”.
A konferencia azt javasolta, hogy a hadseregbizottságokat újra válaszszák abból acélból, hogy a hadseregbizottságok képviselői a szovjetkongresszuson „a dolgozó tömegek akaratát tükrözzék és érdekeiket megvédjék”.
A bjelorussz szervezetek helyesen egyik főfeladatuknak tekintették a harcot a II. összoroszországi szovjetkongresszus időben való összehívásáért.
A bolsevik Központi Bizottság szeptember 24-i határozata értelmében, amely szerint az összoroszországi szovjetkongresszus előkészítésére területi kongresszusok hívandók össze, Minszkben október 16-án megtartották a szovjetek kerületi konferenciáját.
A küldöttek túlnyomó többségükben bolsevikok voltak. A konferencia halaszthatatlan feladatként ismerte el az összoroszországi szovjetkongresszus összehívását október 20-ára és csatlakozott az Északi terület szovjetkongresszusának az összoroszországi szovjetkongresszusért való harcról szóló felhívásához.
Október 22-én a minszki szovjet megünnepelte a petrográdi szovjet megalapításának 12. évfordulóját. Az 1905-ös pétervári szovjetről Mjasznikov elvtárs beszélt s rámutatott a hatalom fegyveres megragadásának szükségességére. A szovjet határozatában támogatta az előadót.
Bjelorusszia dolgozói a II. összoroszországi szovjetkongresszusra 46 küldöttet küldtek: köztük 20 bolsevikot és 6 „baloldali” eszert. Csaknem valamennyi küldött a következő utasítást vitte magával: a szovjeteknek kell átadni minden hatalmat.
Minszk, Gomel, Vitebszk, Gorodok, Nyeszvizs, Szluck, Recsica, Orsa városok szovjetjeinek, a X. hadsereg, a gárdahadtest, a XXXV. hadtest, a 37. gyalogezred szovjetjeinek küldöttei közölték a szovjetkongresszussal választóik követelését: „Minden hatalmat a szovjeteknek!” És csak három szovjet — a vitebszki kormányzósági, a mogilevi városi és az orsai kerületi szovjet — amelyek még mindig a megalkuvók befolyása alatt álltak, — jött a kongresszusra ezzel a követeléssel: „Minden hatalmat a demokráciának.”
A bolsevikok Október előtt kiragadták Bjelorussziát az ellenség kezéből és a forradalom bástyájává tették.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!