A tárgyalás
(idézet: A Szálasi-Per – Ítél a történelem – HÍRADÓ KÖNYVTÁR – 1945)
A népbírósági tárgyalások során eddig nem látott nagy érdeklődés mellett kezdte meg kedden. 1946 február 5-én délelőtt a népbíróság Jankó Péter tanácsa Szálasi Ferenc és hat társa bűnügyének főtárgyalását. A Zeneakadémia nagytermét és a karzatokat zsúfolásig megtöltötte az érdeklődő közönség. A tárgyalás érdekessége, hogy a bűnper hét vádlottjának két-két védője van. A tárgyalást 9 óra 27 perekor nyitotta meg Jankó tanácselnök, akinek intézkedésére fogházőrök kíséretében vonulnak be a vádlottak. Elől Szálast Ferenc, utána Szőllősi-Naszluhácz Jenő, Kemény Gábor, Beregfy-Berger Károly, Gera József, Vajna Gábor és Csia Sándor.
A bíróság tagjai:
Jankó Péter tanácselnök.
Lészay Béla kisg.
Sipos Imre Szakszerv. Tanács.
Korbacsics Pál komm.
Mérő József szocdem.
László Adolf Polg. Dem.
Horváth István Nemz. Parasztpárt.
A vádat Frank László népügyész és Nagy Vince politikai ügyész képviseli.
Az elnök először Szálasi Ferenc személyi adatait kérdezi. Szálasi elmondja, hogy nős, 1897 január 6-án Kassán született, magyar állampolgár, budapesti illetőségű, vallása római katolikus, hadiiskolát végzett, a vezérkarnál őrnagy volt, vagyona nincs, apja neve néhai Szálasi Ferenc.
— Mi a foglalkozása?
Szálasi: Magyarország nemzetvezetője. (Gúnyos derültség.)
Elnök: (Erélyes hangon.) Tehát önnek ez a mániája még mindig tart. De talán nem is mániája, ez rossz tréfa a nemzettel, vagy arcátlanság. Majd rá fog jönni, hogy melyik.
Szálasi: Szabadna …
Elnök: Nem szabad semmit! Feleljen, büntetve volt?
Szálasi: Kérem, védekezési jogom…
Elnök: Ez nem védekezés, ez arcátlanság.
Szálasi: Nem kérem, engem törvényesen választottak a nemzet vezetőjévé. (Gúnyos derültség.) Bejelentem a bírói elfogultságot.
Elnök: Megteheti. Volt büntetve?
Szálasi: Igen. Az 1921. évi III. t.-c. alapján háromévi fegyházra, 1938-tól1940-ig.
Ezután Szőllősi Jenő került sorra. Szőllősi 1913 január 18-án született Antalfalván. magyar állampolgár, makói illetőségű, anyanyelve magyar, négy gyermeke van, iskolai végzettsége műegyetem és egyetem. Tartalékos százados. Vagyona van: háza és 98 hold földje. Reáljogú gyógyszertára volt. Apja neve: Naszluhácz Lajos, anyjáé Szőllősi Ilona, büntetve nem volt.
Az elnök folytatja a személyi adatok felvételét. Kemény Gábor elmondja, hogy 1910-ben született Budapesten, illetősége budapesti, állampolgársága és anyanyelve magyar, más nyelven is beszél, gazdasági iskolát végzett. Jogtudományi doktorátusa és országos közigazgatási szakvizsgája van, foglalkozása volt külügyminiszter, újságíró.
Elnök: Külügyminiszter? Éppen erről lesz szó, hogy milyen külügyminiszterség volt ez.
Elmondta még Kemény, hogy vagyona nincs és büntetve volt, de rehabilitálták.
Beregfy Károly 1888-ban született Cservenkán. Magyar állampolgár, szegedi illetőségű, anyanyelve magyar, foglalkozása tényleges tiszt, vezérezredes, hadiiskolát végzett. Vagyona nincs, szülei nem élnek, büntetve nem volt.
Dr. Csia Sándor 1894-iben született. Állampolgársága és anyanyelve magyar, más nyelvet nem beszél, nős, vagyona nincs, büntetve nem volt.
Vajna Gábor Kézdivásárhelyen született, elvált, magyar állampolgár. Érettségije és hadiiskolája van. Katona volt, rangja szolgálatonkívüli ezredes. Vagyona nincs.
Elnök: Foglalkozása?
Vajna: Belügyminiszter.
Elnök: Ön is belügyminiszter?
Vajna: Egyébként országgyűlési képviselő.
Elnök: Ön most is belügyminiszternek érzi magát? Azt sem teszi hozzá, hogy volt belügyminiszter. Most is belügyminiszter?
Vajna: Még nem mentettek fel…
Elnök: Önre is vonatkozik az előbbi rendreutasításom, hogy állítása arcátlanság. vagy orvosi probléma.
Vajna ezután közli, hogy büntetve nem volt, majd az elnök Gera József személyi adatait veszi fel.
Gera Makón született. Állampolgársága és anyanyelve magyar, a Tudományegyetem orvosi fakultását végezte el, két lakóháza van Makón. Büntetve volt egyszer háromhónapi fogházra és háromévi hivatalvesztésre, majd négyhónapi fogházra.
Elnök ezután felszólítja a védőket, hogy jelentkezzenek a védelem képviseletében, majd megkezdődött a vádirat és a pótvádirat ismertetése.
A vádirat
A népügyészség Szálasi Ferencet hűtlenség bűntettével, továbbá a népbírósági törvény 11 szakasza 1, 3, 4, 5, és 6. pontjába ütköző háborús bűntettel, — Vajna Gábort hűtlenség bűntettével és a NBR. 11. §. 4. 5. és 6. pontjaiba ütköző háborús bűntettel, — Szölősi (Naszluhác) Jenőt hűtlenség bűntettével és az NBR. 11. §-ának 3. 4. 5. és 6. pontjaiba ütköző háborús bűntettekkel, — dr. Csia Sándort hűtlenség bűntettével és az NBR. 11. §-nak 3. 4. és 5. pontjaiba ütköző háborús bűntettekkel, — dr. Gera Józsefet hűtlenség bűntettével és az NBR. 11. szakaszának 4. és 5. pontjába ütköző háborús bűntettel, — dr. báró Kemény Gábort hűtlenség bűntettével és az NBR. 11. §-nak 1. 3. 4. 5. és 6. pontjaiba ütköző háborús bűntettekkel, — Beregfy (Berger) Károlyt az NBR. 11. §-nak 1. 4. 5. és 6. pontjaiba ütköző háborús bűntettekkel és a 13. szakasz 7. pontjába ütköző háborús bűntettel vádolja.
Szálasi a vádirat szerint — 1944 augusztus 31-én este megjelent Winckelmann Ottó németbirodalmi rendőrtábornok és magyarországi SS és Gestapo főparancsnok lakásán és közölte vele, hogy Horthynak és a Lakatos kormánynak a német szövetségből való kiugrása küszöbön áll. A magyar állam nemzetközi helyzetét érintő titkot illetéktelen személlyel közölt és cselekménye az állam érdekét veszélyeztette. Cselekményét háború idején abból a célból követte el, hogy a titok idegen állam hatóságának tudomására jusson. A fenti bűncselekmény politikai jellegű, mert célja az államhatalom erőszakos úton való megszerzése volt és összefüggésben áll a terhelt vád tárgyává tett többi bűncselekményével. Szálasi ugyanakkor felajánlotta Winckelmannak azt is, hogy kész a kormányt átvenni.
Szálasi a német csapatoknak Magyarországra történt bevonulása után, 1944 április elején a német követségen dr. Walton Ágoston és Szentirmay Félix útján találkozót kért Veesenmayer Edmund Németbirodalmi követtől. A találkozó megtörtént és háromnegyed óra hosszat tartott Szálasi ekkor kijelentette, hogy nemzeti szocialista világnézetet mint alapvető gondolatot Európa részére elfogadja és ezt megfelelő módon Magyarországon átveendőnek tartja, ha uralomra fog kerülni. A háborúval kapcsolatban kijelentette, hogy nézete szerint Magyarországnak a legtotálisabb erő kifejtéssel kell hozzájárulnia a német célok megvalósításához.
A vádirat részletesen felsorolja Szálasi idevonatkozó tárgyalásait és megállapítja, hogy október 15-ig összesen nyolc ízben kereste fel Veesenmayert. A németektől kívánta, hogy hatalomátvételének politikai és rendőri előfeltételeit teremtsék meg. Saját biztonsága érdekében azt javasolta, hogy a Magyarországon tartózkodó német csapatok zárkózzanak fel a fronton küzdő két magyar hadsereg mögé, mert szerinte a legnagyobb veszélyt a határon küzdő két magyar hadsereg jelentette. Részletesen megbeszélték a hazaárulás végrehajtásának legapróbb részleteit. 1944 szeptember 26-án Veesenmayer Hitlerhez repült a főhadiszállásra, a tárgyalások eredményeiről jelentést tenni, Szálasi perig Pfeffer-Wildenburck SS főcsoportvezető hivatalában tartózkodott éjjel-nappal hogy biztonságban legyen. Szálasi egyre türelmetlenebbül várta a hatalom átvételét Veesenmayer október 5-én érkezett vissza Hitlertől, Winckelmannal együtt felkereste Szálasit és beszámolt a Hitlernél tett látogatása eredményéről.
1944 október 15-én a német haderők a Várat elfoglalták és Horthyt elfogták. Ezt követően Szálasit Veesenmayer magához hívatta, hogy a fordulatról informálja. Szálasi Ferenc a főhatalmat az ország fölött átvette és a német követség épületéből rádió útján a fegyveres nemzethez hadparancsot intézett, amelyben bejelentette a hatalom átvételét. Október 17-én Kemény Gábor kíséretében felkereste a Werbőczy-utcai német hadiszálláson őrizetben lévő Horthy Miklóst, aki azonban a hatalomátvétel tekintetében Szálasi által előterjesztett javaslatot nem fogadta el.
1944 aktóbor 18-án délután 5 órakor a németek fogságában levő és a Németországba való elszállításához csomagoló Horthy Miklóst végül sikerült arra kényszeríteni, hogy Szálasi Ferencet utólag kormányfővé dezignálja, annak kilátásba helyezésével, hogy a már korábban fogságba vetett fiát, ifjabb Horthy Miklóst a németektől visszakapja. A dezignáláshoz a szintén erőszakkal eltávolított Lakatos Géza miniszterelnök ellenjegyzését Szálasi Ferenc Szőlősi Jenő útján csupán október 31-én tudta kierőszakolni Tihanyban.
Szálasi Ferenc a fenti cselekményével — hangzik a vádirat — külhatalom kormányával szövetkezett avégett, hogy a magyar állam ellen ellenséges cselekményre bírja és a külhatalmat kényszerintézkedésre indítani törekedett. A kényszerintézkedés bekövetkezett. Szálasi, mint nemzetvezető az ország fölötti főhatalmat a leírt módon erőszakkal megszerezte és azt 1945 május 1-ig gyakorolta, amikor az amerikaiak elfogták.
Szálasi elrendelte a totális országmozgósítást és erőkifejtést. A totális mozgósítás csúcs-szerveként tárcanélküli miniszterséget állított fel és erre Kovarcz Emilt nevezte ki. Tizenkettőtől 70 éves korig nemre való tekintet nélkül munkaszolgálatra kötelezték a lakosságot. Nemzetvezetésének ideje alatt tizennégy új hadosztályt állíttatott fel s egy hadosztály 12.000 emberből állt. Statáriumot rendelt el a szökésre, az engedetlenségre és a felbujtásra. A harcot Magyarország teljes felszabadítása után is folytatta. Magyarországnak a háborúba mind fokozottabb mértékben történt belesodródását vezetőállásban kifejtett tevékenységével előkészítette. Meggátolta a kormányzót abban, hogy a fegyverszünetet megkösse.
A vádirat a továbbiakban részletesen foglalkozik a Szálasi által 1935 március havában megindított nyilasmozgalom szervezkedésével. Megállapítja a népügyészség vádirata, hogy a pártmozgalmat Szálasi Ferenc irányította, a párttagoknak megtiltotta a politikai véleménynyilvánítást, katonás fegyelmet követelt minden emberétől és ezt a mozgalmat végül a már ismertetett módon, a németekkel szövetkezve, erőszakos úton hatalomra juttatta.
Szálasi elrendelte az ország lakosságának és termelő eszközeinek Németországba való kitelepítését. Rendelkezései folytán Németországba települt a hadsereg még kézben tartható része, továbbá mintegy negyvenezer levente és az ország köztisztviselőinek nagyrésze, a közhivatalokkal együtt. Kitelepült a gyárak gépállománya, az ország állatállománya, a MÁV vontató és gördülő anyaga, a magyar Korona, az ékszerekkel és a Nemzeti Bank arany- és értékfedezete. — a nemzeti vagyon csaknem teljes egészében. Szálasi Ferenc vezetőjellegű cselekményével a nyilasmozgalomnak segítséget nyújtott a hatalom megszerzésére irányuló lázadáshoz és a hatalom megtartásához.
Szálasi Ferenc hatalomra jutása után a zsidókat hat csoportba osztotta. Az első csoportba a külföldi menleveles zsidók tartoztak, akiknek1944 november 20-ig a Palatínus-házakba való összegyűjtését rendelte el. A második csoportba az úgynevezett „kölcsön-zsidók” tartoztak, férfiak 16-tól 60 és nők 17-től 50 évig és ezeknek a német kormány részére való átadását rendelte el, hogy a közös hadviselés érdekében őket munkába állítsák. A harmadik csoportba soroltaknak gettóba tömörítését rendelte el, a negyedik csoport tagjai a mentesítettek voltak, akik a politikai, gazdasági és társadalmi életben nem vehettek részt. Az ötödik csoport az úgynevezett egyházi személyeket foglalta magában s ezeknek valamely rendházba való elkülönítését rendelte el. Végül a hatodik csoportba a zsidó fajú külföldi állampolgárokat sorolta, akik 1944 december 1-ig az ország területét kötelesek voltak elhagyni.
Szálasi Ferenc rendelkezése magába foglalta a Németországba kiszállítandó zsidók törvénytelen kivégzését, mert nyilván tudta Hitler rendelkezését, hogy a zsidókat kiirtja, — de a többi kategóriába tömörített zsidóknak is mérhetetlen szenvedést juttatott osztályrészül. Szálasi eltűrte és hallgatólagos jóváhagyását adta ahhoz, hogy a zsidóknak nyilvánított magyar állampolgárok tízezreit nyilas pártszolgálatosai megkínozzák és kivégezzék és a megtorlás elmaradásával pártszolgálatosait további kínzásokra és gyilkosságokra bátorította. Ezekről a cselekményekről Szálasának nyilvánvalóan tudomása volt, mert az éjszakai lövöldözések és az utcán, valamint a Dunában talált holttestek ténye köztudomású volt. Szálasi Ferenc fenti cselekményeivel és mulasztásaival részese emberek belföldön és külföldön elkövetett törvénytelen kivégzésének és megkínzásának.
Szálasi Ferenc nyomtatványban, gyülekezet előtt elmondott beszédben és rádió útján huzamos időn át olyan tevékenységet fejtett ki, amely alkalmas volt arra, hogy az ország háborúba lépése, illetőleg a háború fokozottabb mértékben való folytatása érdekében a közfelfogást jelentős mértékben befolyásolja és az országra káros irányba terelje. A vádirat részletesen felsorolja Szálasi inkriminált újságcikkeit és beszédeit.
Tüzetesen felsorolja a vádirat Vajna Gábor bűnlajstromát is. Megállapítja, hogy Vajna 1943 márciusában Berlinben tárgyalt Himmlerrel a magyarországi nyilasmozgalom uralomra juttatása érdekében. 1944 májusában elkísérte Szálasit Veesenmayerhez, majd Höttl német megbízottal tárgyalt a hatalomátvételről. Vajna feladata volt a csendőrség és a rendőrség átállítása. A hatalomátvétel után Szálasi kezéből elfogadta a belügyminiszterséget s egyik első ténykedése volt, hogy negyven-ötven baloldali egyént internáltatott.
Elrendelte Mindszenty és Shvoy püspökök internálását, számos üldözöttet kiszolgáltatott a németeknek, kiszállíttatta az országos bűnügyi nyilvántartó hivatal anyagát Németországba, elrendelte a Dunántúli vegyesházasságban élő zsidók összeszedését és 1945 márciusában olyan rendelkezést adott ki, hogy a zsidóktól elvett ékszereket, drágaságokat és perzsa szőnyegeket vagonokba rakva Németországba vigyék ki. Belügyminisztersége idején szünet nélkül folytak a fegyveres nyilas pártszolgálatosok kegyetlenkedései, akik kedvük szerint lőtték agyon a védtelen embereket. A zsidótanács tagjai hasztalanul kérték Vajna Gábort az atrocitások megszüntetésére, panaszaik meghallgatásra nem találtak. Vajna rendelte el a még Budapesten lévő zsidók gettóba tömörítését, nevetségesen csekély kalória értékben szabta meg a zsidók élelmezési fejadagját, de a szerencsétlenek még ezt a csekély élelmet sem kapták meg, mert azt a nyilasok ellopták. A gettóban 68 ezer ember pusztult el, erőszakos halál, betegség és éhség következtében. Mintegy hatezer embert részben a Dunaparton, részben a főváros egyéb területén agyonlőttek.
Vajna Gábor 1944 novemberében elrendelte az ellenállási mozgalomban résztvett Bajcsy-Zsilinszky Endre, Kiss János és társai letartóztatását és bár módjában állt volna, nem akadályozta meg a szabadsághősök ellen hozott halálos ítélet végrehajtását. Nem akadályozta meg számos elfogott partizán kivégzését sem. Székesfehérvárnak a németek által történt visszafoglalásakor az oroszokkal visszatért zsidókat felkoncoltatta. Cselekményeivel felbujtója és részese volt emberek törvénytelen kivégzésének és megkínzásának.
A vádirat részletesen felsorolja Vajna Gábor uszító cikkeit és beszédeit.
Szőlősi Jenő vádlott ugyancsak résztvett a hatalomátvételt megelőző tárgyalásokban, vezetője volt a nyilaspárt képviselői csoportjának és legfőbb bizalmasa Szálasinak. 1943-ban elvállalta az Összetartás című nyilas napilap felelős szerkesztői tisztjét, majd 1944 október 16-án Szálasi miniszterelnökhelyettessé nevezte ki. Első ténykedése volt, hogy a hatalomátvétel alkalmával történt eseményeket törvényesítette, s a képviselőház elé terjesztette azt a törvényjavaslatot amely Szálasi államfői megbízatását volt hivatott legalizálni. Életre hívta a jobboldali képviselőkből megalakított Nemzeti Szövetséget, amelynek célja az volt, hogy a fegyverszünet megkötését megakadályozza. Mint miniszterelnökhelyettes elfogadta és magáévá tette Szálasi kormányprogramját, beleértve a zsidóság ellen foganatosított intézkedéseket is. A zsidók tömeges megkínzása és törvényellenes kivégzése Szőlősi hallgatólagos hozzájárulása mellett folytatódott, tehát részese volt emberek törvénytelen kivégzésének és megkínzásának. Ezenkívül számos uszító hangú cikket írt, illetve beszédet mondott.
Csia Sándor ugyancsak résztvett a hatalomátvételt megelőző tárgyalásokban, tagja volt a Nemzeti Szövetségnek és a nyilaspárt részére a megalakulás napjától kezdődően agitációs munkát végzett. Főként társadalmi összeköttetései révén igyekezett a pártot népszerűsíteni. Szálasi 1941-ben Csia Sándort nevezte ki állandó helyettesévé. 1944 október 15-e után Csia a háromtagú kormányzótanács egyik tagja lett, s mint ilyen legfőbb tanácsadója a nemzetvezetőnek, kötelessége lett volna a bűncselekmények megtorlásának szorgalmazása, de ezt a kötelességét nem teljesítette, sőt magatartásával több tízezer zsidón elkövetett gyilkosságot előmozdított és megkönnyített.
Dr. Gera József volt az összekötőkapocs a nyilas pártépítés és a németek között és a vád tárgyává tett hűtlenség bűntettét Szálasi Ferenccel együtt és közösen követte el.
A vádirat ismerteti Gera „pártépítő” tevékenységét és szerepét a hatalomátvétel óráiban. Fegyvereket osztott szét a nyilas pártszolgálatosok között, eligazító hivatalt állított fel és a nyilaspárt egyes osztályai élére azonnal osztályvezetőket nevezett ki. Később vezetőt bízott meg a kiürítés végrehajtásával. Gera résztvett a Szálasi-kormány minisztertanácsain, majd 1945 márciusában a kormányzótanács tagja lett. A zsidók ellen elkövetett tömeges gyilkosságokról nemcsak, hogy tudomása volt, de azokat megakadályozni vagy megtorolni nem igyekezett és így részese emberek törvénytelen kivégzésének.
Báró Kemény Gábor számos alkalommal tárgyalt a hatalomátvételt megelőző hónapokban a német megbízottakkal. Rendszeres besúgója volt a németeknek, akikkel — főleg Kurt Haller útján — minden bizalmas belpolitikai hírt közölt. Kemény tudatta 1944 szeptember 11-én Hallerrel azt is, hogy a kormányzótanács elhatározta, hogy fegyverszünetet kér a szövetségesektől. Felhívta a németek figyelmét, miképpen lehetne Horthyt a legkönnyebben félreállítani. Javaslatot tett a németeknek az ország fokozottabb megszállása iránt. Rendőri intézkedéseket követelt, az akkori miniszterelnök letartóztatására. Azt javasolta, hogy Hitler hívja meg a német főhadiszállásra Horthyt és így a kormányzó távolléte alatt elvégezhető a „nagytakarítás”. Szálasival együtt garanciát kért arra a németektől, hogy a nyilas pártszolgálatosokat felfegyverzik. Kemény Gábor, mint Szálasi külügyminisztere, a külügyminisztérium tisztviselői közül többeket letartóztatott, sőt többeket közülük az ellenséggel való cimborálás címén feljelentett. Általában mindent elkövetett a nemzet totális harcbavetése és a háború fokozottabb folytatása érdekében.
A vádirat felsorolja Kemény Gábor uszító cikkeit és beszédeit és kiemeli, hogy Kemény rendelte el a külügyminisztérium kiürítését, illetve kitelepítését. Megállapítja a vádirat, hogy Keménynek kötelessége lett volna a külföldi védettséget élvező zsidók élet-és vagyonbiztonságáról gondoskodni, ezt tudatosan elmulasztotta és így részese emberek törvénytelen kivégzésének.
Beregfy Károly több alkalommal tárgyalt Szálasival a hatalomátvétel módozatairól és résztvett a nyilas lázadás előkészítésében. Szálasi megbízta azzal, hogy adott jelre a honvédség tisztikarát ezredparancsnokságig lemenőin váltassa le. 1944 október 15-én Szálasi felhívására jelentkezett, elvállalta a honvédelmi miniszterséget s egyben a vezérkar főnöke és a kormányzótanács tagja lett. Mint honvédelmi miniszter és vezérkari főnök a puccs után azonnal hozzálátott a honvédség átszervezéséhez és totális harcbavetéséhez. Felállította a Hunyadi SS páncélgránátos hadosztályt, amelynek magyar tagjait német SS tisztek képezték ki s az alakulat legfelsőbb vezetése is a németek kezében volt. Elrendelte a honvédség tagjai részére a hungarista köszöntést, majd a szökött honvédek azonnali felkoncolására tett intézkedést. Budapest felszabadulása után a főváros visszafoglalása érdekében ismételt követelésekkel lépett fel a németeknél, akik két támadást is indítottak Budapestért, de természetesen eredménytelenül. Beregfy elrendelte a honvédségnek az ország területéről Németországba való fokozatos kivonását s így az ő intézkedésének tudható be, hogy a sorköteles magyar fiatalság tízezrei még ma sem térhettek vissza hazájukba. Ismételten tanácskozott Guderian és Keitel német tábornagyokkal, sőt Szálasival együtt Hitlernél is megjelent, aki megígérte, hogy Magyarországot egészen a Kárpátokig „fel fogja szabadítani.” Tárgyalást folytatott Himmlerrel is arranézve, hogy magyar honvédekből külön SS hadosztályt állítsanak fel.
Beregfy, mint vezérkari főnök külön bíróságot tartott működésben s ez a bíróság végeztette ki Bajcsy-Zsilinszky Endrét, Kiss Jánost és a többi szabadsághőst. Beregfy eltűrte, hogy a keretlegények és az SS tagjai több tízezer munkaszolgálatost meggyilkoljanak és így részese emberek törvénytelen kivégzésének. A vádirat ezenkívül több újságcikkét és uszító beszédét inkriminálja. 1945 májusában mindezek tetejébe Beregfy memorandumot intézett az amerikai hadsereg vezérkari főnökéhez s ebben felajánlotta szolgálatait, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy az amerikaiak őt és a fogságban lévő honvédeket az oroszok ellen felhasználják.
A terjedelmes vádirat felolvasása után Jankó elnök szünetet rendelt el.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!